Fool's Gold

Nos,sziasztok!Nagyon hálás vagyok a 3 feliratkozóért,és a komiért is Dórinak!Ahogy ígértem itt is van a következő rész.ZIALL!! Azt hozzáteszem,hogy minden héten mást fogok hozni,szóval nem lesz olyan,hogy egymás után ugyanaz a páros van főszerepben,remélem értitek!)Ez a sztori nem lett a leghosszabb,de nézzétek el kérlek!Igazság szerint,ha minden jól megy,és mivel szünet van,lehet,hogy szerdán is hozok egy részt,rajtatok is múlik,így lécci legyen egy kis visszajelzés!
Always in your hearts,Niky

Zayn Szemszöge:

Egy bolond vagyok.Elengedtem őt,ahelyett,hogy harcoltam volna ÉRTE.ÉRTÜNK.A SZERELMÜNKÉRT.Azt hittem megérti és elhiszi,hogy megváltoztam,de ezt csak hitegettem.Saját magamnak se mertem bevallani,de nem tudok megváltozni.Nem megy!

Amikor kiengedtek a börtönből két év után,megfogadtam,hogy nem bonyolódok bele még egy piszkos ügybe.Már akkor hazudtam magamnak.Nem lehet ettől megszabadulni,ha egyszer belekerülsz onnan nincs szabadulás.Csak ha meghalsz!A brit szigeteken belül bármikor elkaphatnak.

A szerelemben nem hittem sosem,de amikor megláttam Őt,tudtam tévedtem.Mintha megszállt volna egy angyal és jobbá akarna tenni.Ha mosolyog felcsillan a szemében valami mitől nekem is mosolyra húzódik a szám.Tiltakoztam az érzés ellen de elestem.Belé szerettem úgy,tudván,hogy sosem lehetünk igazán egymáséi.Mikor megtudta ki vagyok,elhagyott.Azt mondta nem kell neki olyan aki mindeddig hazudott neki s egy börtönviselt bűnöző.Összetörtem.Senkit,még a saját anyámat nem szerettem ennyire mint Őt,de elhagyott a mocskos életem miatt.Mikor kilépett az ajtón tudtam ez így nem mehet tovább,ha Ő nincs én megőrülök.Ha csak a közelemben van megdobban a szívem.Ígyhát megkerestem a "főnököm" és megmondtam neki:Kiszállok!!

Ha ennyire egyszerű is lett volna,szinte félholtra veretett és határozottan megmondta,hogy innen nincs menekvés!Máig nem felejtem azt a pillantást,ahogyan rámnézett azzal a gyönyörű kék íriszeivel,mikor a házáig vonszoltam magam.Attól a naptól fogva ápolt és megígérte,hogy sosem hagy el.És ezt az ígéretet én szegtem meg!Én mondtam ki a végét.El kellett hagynom mert ha az én életem veszélyben van akkor az övé is.Ha valami baja esett volna nem élem túl.Egy valamit viszont elfelejtettem!Soha nem mondtam ki,hogy szeretem.Pedig mennyire így van.Gyáva voltam és most is az vagyok.Haragszik rám jogosan.Úgy tudja,nem szeretem,és Ő csak egy hiba volt.

Éppen egy kocsmából léptem ki kicsit sem józanul,mikor belémhasított egy nagyon fura érzés.Egy nagyon rossz.Figyelnek!Tudom.Amióta megmondtam kiszállok,egyfolytában figyelnek és megvernek.Kezdek hozzászokni.A mai viszont kicsit sem volt átlagos.

Egy fegyver elsülését hallottam majd egy elviselhetetlen fájdalmat a hátam alján,a derekamnál.El akarnak távolítani a maffiából.Lehet sikerül nekik.Éles,nem szűnő fájdalom járja át a testem és forróságot észlelek.Térdre esek és ordítani kezdek,annyira fáj,hogy az nemigaz.Nem halhatok meg úgy,hogy nem mondtam ki neki azt az egy szót ami a világomat jelenti.Látásom elködösült és elterültem a sötét aszfalton.

-Szeretlek Manó!-ezt leheltem utoljára és kíméletlenül várt a feketeség,melyhonnan nincs menekvés.

Niall Szemszöge:

Szeretem.Rohadtul szeretem.És Ő szeret-e?Nem hinném.Nem mondta soha.Én pedig kismilliószor,szinte a falnak.Nem mondta,hogy "én is" vagy bármi ilyen szót.Csak azt hittem magával nincs tisztában így vártam,de amikor megmondta,hogy nincs szüksége rám és csak voltam neki.Meggyűlöltem.Gyűlölöm őt azért,mert szeretem.Szeretem,mert gyűlölöm.Nevetséges az élet nem igaz?Abba szeretünk bele akibe tilos.Ő egy maffia tag,börtönbe is volt sikkasztás miatt.És ezek mellett is szeretem.Bennem van a hiba?Lehet.De örökké szeretni fogom bármi legyen is.Rengeteget láttam lila foltokkal a testén,vérző kezekkel,felrepedt ajkakkal.Nem sírt egyszer sem,pedig tudtam,mennyire fáj neki mindez.Egyszer rákérdeztem miért nem adja ki magából és sír ameddig akar.De Ő azt felelte,hogy a sírás nem megoldás,mert ha valaki sír annak oka van.Ő nem akar okot adni a sírásnak,mert ha egyszer sírna,azt ki kellene írnia magából és addig sírni ameddig tud.Ezzel is feljebb emelte magát a szememben.Hiába van sötét élete,mégis megmaradt a bölcs énje.Tiszteltem.Tudtam azt is,hogy nem saját akaratából  maffia tagja.Édesanyját megölték.A maffia megölette,mert olyan dolgokat tudott meg amiket nem kellett volna.De azt nem tudták,hogy van egy fia.Amint tudomást szereztek Zaynről megfenyegették.Senkije nem volt muszáj volt beleegyeznie.Bosszút akart állni rajtuk.Egyik barátját bevonta ebbe,Liamet.Mindketten belekerültek a legveszélyesebb dologba ami az életben lehetséges.Liamet megölték pár héttel a csatlakozásuk után,ekkor tört össze.Nem volt semmi és senki amiért ezt kellett csinálnia.A bosszú sem tartotta elég erősnek.Rámartak egy sikkasztási ügyet,amiről még csak nem is halott,de nem volt alibije.Lesittelték két évre.Bent erősödött meg.Tudta,hogy nem adhatja fel,saját maga miatt sem.Itt ismerkedtünk meg.Éppen a rendőrségen tartózkodtam,mikor beléütköztem.Vissza kellett járnia az őrsre a papírok miatt.Én pedig az egyik barátomat akartam kihozni arról a szörnyű helyről.Onnantól nem volt megállás.Megismert és belészerettem.Egy véletlen folytán nyertem tudomást életéről,és összezavarodtam.Elhagytam pedig lehet akkor kellett volna vele lennem.Még aznap este félholtra verve térden állva találtam rá az ajtómban.Megígértem neki,hogy nem hagyom magára.Én ezt betartottam,de Ő nem.Eldobott,mint egy rongyot.Akkor világosodtam meg!Nem jelentettem neki semmit.

Külső szemszög:

Niall keservesen sírva rohant végig az utcákon.A kórház felé tartott egyenesen szerelméhez.Amikor értesült róla abbahagyta minden tevékenységét és kirohant az ajtón.Borzalmas érzése volt,a bűntudat egyre jobban megmérgezte.Magát hibáztatta mindenért ami párjával történt.Mikor odaért csapzott hajjal,kisírt szemekkel és izzadtan rohant a kórteremhez ahol szörnyű látvány sújtotta.Zayn ott volt az ágyon,kezeiben rengeteg tű és infúzió volt.Lélegeztetőre volt kapcsolva.Egy orvost látott a folyosó végéről s egyből hozzárohant.Meg kellett tudnia mindent,mindent ami történt és az állapotáról.Nem veszíthette el Őt mégegyszer,de most végleg.Nem ezt nem engedheti!

Niall Szemszöge:

-Sajnálom-mondta az orvos.

-Nem,nem az nem lehet-suttogtam,nem veszíthetem el!Látásom elhomályosult,könnyeim marták a torkom és egyre nehezebben lélegeztem.Mintha fejbevertek volna.Muszáj látnom őt,nem teheti velem,hogy elhagy.Nem is voltunk együtt úgy igazán sokáig.Csak mondja azt,hogy itt van;hogy nincs semmi baj;hogy jól van és ne aggódjak;hogy szeret!~keservesen zokogtam,kezemet arcomba temetve.~Be kell mennem hozzá,ott kell lennem vele,mindvégig!

Fel-Fog-ébredni!!Muszáj.Nem tarthat örökké a kóma,nem érdekel az orvos sem.Hogy mondhat olyat,hogy nem sok esély van rá?Ott leszek vele mindaddig míg fel nem ébred.

Halkan nyomtam le a kilincset,abban bízva nehogy felébresszem,de ha tudnám,hogy erre felébred hatalmas erővel törnék be az ajtón.Beléptem a szobába és ránéztem.Rá.Ott feküdt az ágyán amit egy ideig nyomni fog.Kissé oldalt feküdt,mivel a hátán van a seb,amit nem lenne jó nyomni,csak nehezítené a gyógyulását.Mellé ültem a székre.Visszafolytottam a sírást de halkan ömlöttek a könnyeim.Annyira megviselt volt az arca,hogy ha ránéz az ember alig ismeri fel.Bár az én szememben mindenhogyan gyönyörű.

Nem értettem semmit sem igazán.Abban biztos voltam,hogy ez mind a maffia műve.De mégis miért?Arra emlékszem,hogy elmondta nekik,ki akar szállni.Azért verték meg.Aztán folyamatosak lettek a verések stb.De hogy meglőjék a saját emberüket?Mi értelme lenne?Főleg úgy,hogy ott hagyják az utcán.Direkt volt így?Miért hagyták életben akkor,ha a halála olt a cél?Teljesen összezavarodtam.Csak abban az egyben voltam biztos:Felébred.Értem felfog ébredni!Ha szeret,ha nem.

-Édesem...-hangom halk volt és remegett-itt vagyok veled.~megfogtam kezét és megszorítottam-itt leszek addig amíg fel nem ébredsz.Annyira sajnálok mindent.Én...tudod jól,hogy szeretlek Malik!Ott kellett volna veled lennem.Tudom,te voltál az aki szakított velem,vagy nem is tudom mi is volt,de nélküled nem bírom ki Zayn!~könnyeim már nem töröltem le had folyjanak le az arcomon.-Fogalmam nincs,miért tetted azt amit,de valami azt súgja nemcsak egy voltam a tucatból.Szeretlek,nagyon szeretlek és bár felébrednél most,hogy a szemedbe mondhassam ezeket.Csak kérlek ne hagy el,n..ne hagyj....el~vállába fúrtam arcom,tompítva sírásom.Arra lettem figyelmes,hogy a gép amire rá volt kötve(EKG) gyorsabban kezd csipogni.Hirtelen még a sírásom  is abbamaradt és csak meredtem a gépre majd szerelmemre.

-Z..zayn??Tte..hallasz engem?Ugye hallasz?~annyira örültem,vagy legalábbis próbáltam pozitívan hozzáállni,mert mivan ha mégsem hall!?-Nem,biztos vagyok benne,hogy hallasz.Könyörgöm neked,ne add fel!Értem tedd meg,küzdj!Kérlek,nagyon szeretlek és mégha te nem is érzel így,akkor is tedd meg,magadért.~könyörgésem egy ápoló zavarta meg.

-Mr.Horan elnézést,hogy megzavarom,de lejárt a látogatási idő.Holnap tizenegytől hétig bent lehet nála,de most kérem menjen,pihenje ki magát.-bólintottam egyet és odahajoltam barátom fölé.Csókolni szerettem volna de a lélegeztetőgép miatt nem tudtam,ezért csak egy puszit adtam arcára és arrébbálltam.Az ajtóból még visszanéztem.

-Szeretlek Malik!-és becsukódott az ajtó.

3 hét múlva Niall szemszöge:

Zayn még mindig nem ébredt fel,pedig már több,mint 3 hét telt el.Nagyon bízok benne,és tudom,hogy fel fog ébredni,de már kezdek kissé megtörni.Főleg a múltheti "balesetem" miatt.Pár emberke rámtámadt és maradt egy két lila folt a testemen meg a szemem kb kétszer akkora mint eddig volt.Ha ezt Zayn meglátná,ki térne hitéből.Az biztos.

Ma vettem meg neki a harmincadik rózsát,méghozzá feketét.Mindenből feketét szeretett egész együtt töltött perceinkben ezért is gondoltam.Egyik sem hervadt még el,mintha tudná addig kell életben maradnia,amíg Zayn fel nem ébred.Már levették a lélegeztetőgépről már csak oxigénmaszkot raktak rá.A sebe kitűnően gyógyul és már nem annyira sápadt mint eddig volt.Kezd visszatérni belé az élet.

Beléptem a klórszagú szobába,beletettem a sok szál virággal töltött vázába az újabb darabot és mosollyal az arcomon ültem le az ágyára.Igen,az ágyára.Nem tudok azon a széken ülni,egyszerűen rossz érzés azon ülni.Így inkább az ágyon mellette ülök és beszélek hozzá folyamatosan,a közös pillanatokról és az élményeinkről.Eddig csupán kétszer hallottam a gépet gyorsabban csipogni,de azt is akkor,amikor sírtam és elmondtam menyire szeretem.És meséltem neki a meglepetésemről is.Sikeresen megtudtam(a támadóimtól),hogy miattam akart kilépni és ezért verték majdnem agyon.Ekkor csillant fel bennem a remény,hogy mégis szeret.Bátorkodtam egy hatalmas lépést tenni kettőnk érdekében,remélem örülni fog neki.

-Szia,Zaynie!Ma hoztam meg a harmincadik rózsádat!Igazán felkelhetnél már,hiányzol!~Mindkét szemére leheltem egy puszit majd arcára is.Egyszer sem tudtam neki csókot adni,mert vagy cső vagy maszk volt a száján.Borzasztóan hiányzott csak egy pillantása is.Belépett egy nővér,valami dobozzal a kezében.

-Mr.Horan.Sajnáljuk,hogy eddig nem adtuk át ezeket,de ez itt a barátja holmija.Ezeket viselte és ezek voltak nála azon az estén.-nyújtotta felém a dobozt.

-K..köszönöm.-megnézte az értékeket és az infúziót,majd kiment.Leraktam a dobozt az ágyra és nézegettem.Nem mertem belenézni.Végül felnyitottam.Benne volt  ruhája,azt a pólót viselte amit közösen vettünk az egyik boltban,nekem is van olyan.Az emlék megmosolyogtatott.Felemeltem a pólót és beleszagoltam,reménykedve még érzem a parfümjének és a bőrének finom illatát.Kegyetlen pia szaga volt de ki tudtam venni a parfümjét.Visszaraktam ès jobban átkutattam a dobozt.A telefonja,kivettem ès feloldottam.Istenem.Háttèrnek az a kèp volt beállítva amit közösen csináltunk.Nekem az a hátterem amikor Ő a nyakamba csókol,neki pedig amikor èn.Megígèrte,hogy beállítja,de azt hittem csak viccelt.Ezek szerint nem.Feloldás után a jegyzet nyílt meg.Itt kezdtem el sírni.Egy kis szöveg volt beleírva,kèt szó,de annál többent èrő szavak."Szeretlek Manó!"~mindig manónak hívott ha együtt voltunk.Mindent visszaraktam a dobozba,odaültem az ágyra s szorosan mellè helyezkedtem.

-Szóval szeretsz!Szeretsz engem Malik?Gyerünk,fel kell kelned!Most èrtem,mondd a szemembe,hogy szeretsz!~megfogtam a kezèt,simogattam,mint minden áldott nap.A gép újra gyorsabban kezdett pittyegni,amit jó jelnek vettem.Tudtam,hogy hall ezért folyamatosan beszéltem hozzá.-Istenem.

-Kérlek.Szorítsd meg a kezem,ha hallasz!~fejem nyakába fúrtam és megpusziltam.Egyre gyorsabban pittyegett a gép,én pedig azt hittem valami baj van.A következő pillanatban egy alig érezhető simítást éreztem az ujjaimon.Odakaptam a fejem.-Nem képzelődtem ugye?Csináld újra ha te voltál.Szépen kérlek.-újabb szorítást éreztem,majd pislogást láttam szemén.-Badboyom végre,itt vagy.-szemeimbe könnyek gyűltek.Megsimogattam arcát,és végre kinyitotta szemeit.Mérhetetlen boldogság járt át.Elkezdtem puszilgatni,ahol csak értem és közben folytak a könnyeim.

-Mm...manó?-halkan suttogott.A szekrényről levettem poharát,töltöttem neki friss vizet és a szájához emeltem,ami elől előtte eltávolítottam az oxigénmaszkot.Kortyolt egyet majd mégegyet.Megköszörülte a torkát és szólásra nyitotta a száját.Én viszont ajkához emeltem ujjam és elhallgatattam.

-Hallottál mindvégig igaz?-kótyagosan bólintott egyet.Szája sarkában egy mosolyt látok.-Fáj valamid?-kérdeztem tőle,de tudtam előtte az orvost kéne hívjam,de mindenáron megakartam tudni mit érez.-Nn..ne..nem.Csak egy kicsit szédülök még,és fura ez a póz.-szeretetteljesen néztem rá.

-Annyira hiányoztál,azt hittem elveszítelek.Bocsáss meg nekem!-szipogtam.

-Mégis miért?...-Azért mert nem voltam ott akkor,ha ott vagyok,tudok rád vigyázni,nem történt volna mindez.Annyira hosszú volt ez az egy hónap.-utolsó szavam hallatán elkerekedett a szeme.

-Mi?Egy hónap?Egy hónapig feküdtem itt?-kétségbeesett.

-Igen,de én minden nap itt voltam veled.Az orvosok majdnem lemondtak rólad,de én tudtam,hogy felébredsz.-alig tudta elhinni.

-Nagyon sajnálom ezt Niall.Ez az egész miattam van.Azért lőttek meg,mert ki akartam lépni.De nem lehet,csak ha meghalok.Miattad meg szerettem volna csinálni.Nem hittem volna,hogy ennyire rossz lesz neked.Nem akartalak belekeverni ennél jobban,ezért  mondtam azt amit.Megtudsz nekem bocsátani?-könnyes szemeimbe nézett.Azt az egy szót nem mondta ki,de érzem,hogy szeret.Nem tudna elkövetni olyat amit nem tudnék megbocsátani neki.

-Malik!Én már réges rég megbocsátottam neked.Viszont egy valamit árulj el nekem!-kezeim összekulcsoltam övével.Először megnyugodott de megijedt arcot láttam rajt később.

-Nemrég kaptam meg a cuccaidat,és ugye benne volt a telefonod is és hát...belenéztem egy kicsit..~kaján mosolyt villantott-Aranyos a háttered egyébként-orcáján vöröses árnyalatot véltem felfedezni.A nagy maffiózó elpirult??Nehéz elhinni.

-Az csak...hát...szóval..na..szeretem azt a képet oké?-dadogott össze vissza.Istenem de szeretem ilyenkor.Fejét lehajtotta és próbáltam összefűzni pillantásunk.

-Igaz Zayn?Tényleg igaz amit a jegyzetedbe írtál?-még mindig fogtam állát.

-Ighen-alig hallottam amit mondott.Felhúztam az egyik szemöldököm é kérdőn néztem rá reménnyel tele.Hatalmasat sóhajtott,amit lehet nem kellett volna mert utána fájdalmasan felnyögött,és megszólalt.

-Nézd Ni!Én még soha,soha életemben nem csináltam ilyet szóval kérlek nézd el nekem ha bénázok.Mikor megismerkedtünk gyűlöltelek.Szó szerint.A hátam közepére sem kívántalak,főleg azért mert állandóan a nyakamon voltál,pedig akkor szerettem volna új életet kezdeni és kilépni a sötét korszakból.Azt hittem azzal teszek a legjobbat magamnak,ha eltaszítok mindenkit magam körül.Tévedtem.Aztán kezdtem jól érezni magam veled.Találkoztunk és jól kijöttünk.Kezdtem egyre többet gondolni rád és amikor te bevallottad,hogy szeretsz,összezavarodtam.Te túl jó vagy hozzám.Nem tudtam én is azt mondani "igen,én is szeretlek",mert nem volt igaz.Kedveltelek,este SMS-eket küldtünk egymásnak.Már akkor több volt,mint barátság.Akkor azután jöttem rá,hogy én hiába is szeretnék többet,nem lehet.Ha a főnök vagy bármelyik tag megtudja,hogy te a párom vagy csak a barátom vagy,elkapnak,megveretnek vagy ami a legrosszabb,megöletnek.Nem tehettem ezt veled Nialler,nem tehettelek ki ekkora veszélynek.Lehet,hogy akkor nem értettél semmit és utáltál,jogosan.Így éreztem helyénvalónak akkor.De hibáztam.Nem mertem eléd állni azzal,hogy fontos vagy nekem.Egy bolond vagyok.Aznap este borzalmasan éreztem magam így elmentem az egyik pubba.Leittam magam,hátha felejtek,de kijövet furcsa érzésem volt.Tudtam,hogy figyeltetnek,de nem gondoltam,hogy lépni fognak ellenem.Az utolsó emlékem,hogy térdre esek és telefonom van a kezemben.Akkor írtam a jegyzetbe azt.Akkor is te jártál a fejemben.Szóval igen,igaz!Teljes szívemből szeretlek Manó!-nyakába borultam és ölelgettem.KIMONDTA! igen,kimondta.Szeret.Ennél jobban el sem tudtam volna képzelni ezt az egészet.~Hajamba túrt és egy kicsit taszított magán.

-Mondj valamit kérlek!Szeretsz még?Vagy csak álmodtam amikor ezt mondtad?-könnyezett.Nem válaszoltam csak megfogtam tarkóját és szeméről ajkaira tévedt a tekintetem.Erőteljes mozdulattal magamhoz húztam és egy forró csókban részesítettem.Tarkóját masszíroztam ujjbegyeimmel,oldalra döntöttem fejem,hogy jobban hozzáférjek.Ő sem tétlenkedett,arcomra tette kezét,jobban magához húzva,fogával meghúzta alsóajkam,ennek hatására belesóhajtottam szájába.Nyelvével utat tört magának és befurakodott a számba,feltérképezve minden porcikám.Fogaink véletlen összekoccantak,erre mindketten elmosolyodunk szélesen,ezzel megszakítva csókunk.Egy utolsó visszafogott csókot adtam ajkaira,majd elhúztam volna a fejem,de visszarántott és ismét elmerült a számban.Nem bírtam tovább elszakadtam tőle és nevettem.

-Neked pihenned kell Malik!Eléggé kívánatos vagy ezt nekem elhiheted,de fel kell épülj!-a nevetőráncaim még ott éktelenkedtek a szemem sarkában.

-De még csak most kaptalak meg!Had élvezzem már egy kicsit!-meg akartam viccelni ezért válaszoltam is kis daccal a hangomban.

-Mi az,hogy megkaptál?Nem vagyok én senki tulajdona!-elfordultam,nehogy képen röhögjem,de elég humoros volt a rémült arcát látni.

-D-de én azt hittem,hogy...akkor most mi..!Ahhh,jól van.Te űbercuki Nialler!Megtisztelnél azzal,hogy a Pasim!? leszel?-hangosan felnevettem.Majdhogy fuldokoltam,szemeim törölgetve néztem fel rá.Kikerekedett szemmel vizslatott.Erre újabb nevetés kapott el.Itt már Ő is nevetett,kissé feljajdulva de velem nevetett.-ha..ha láttad...volna magad.

Körübelül kellett 5 perc mire lenyugodtunk és nekikezdtem.

-Csak vicceltem,mostantól a tied vagyok te buta.És nem a kezem kérted meg,hogy ilyen stílust használj,hanem csak együtt vagyunk,mint egy pár.~közel hajoltam hozzá és újból összeérintettük szánkat,nem tudok betelni vele.

-Hívom a dokit és megkérdezzük milyen az állapotod,hogy aztán minél hamarabb megkaphasd az ajándékod!-kacsintottam rá és az ajtóhoz mentem.-Milyen ajándék Manó?-csak legyintettem egyet.

-Mindennek eljön a maga ideje szivi!-hatalmas vigyorral a képemen csuktam be magam mögött szerelmem ajtaját és utam egyből az orvosi szobához vezetett.

Zayn szemszöge 3 héttel később:

Sikeresen kiengedtek a kórházból,az ápolónő éppen most ment ki és mi már alig várjuk,hogy elszabadulhassunk innen végre.Gyűlölöm ezt a helyet.Több mint két hónapig itt poshadni,és semmit tenni,teljes öngyilkosság.Megfogtam a Manóm kezét és a másik kezünkben a csomagokkal lépdeltünk ki a kórház kapuján,onnan egyenesen a parkolóba,ahol Niall leparkolt az én gyönyörű Roveremmel.Egy tipikus bűnözőnek,vagy akármi legyek is én,kötelező egy Rover.Nekem meg alapból tetszett,így egyértelmű volt,hogy ilyen kocsim lesz.

Beraktam  csomagtartóba a cuccaim de megakadt a szemem három vagy négy bőröndön több egyéb dologgal mellette.Fogalmam nem volt,mi lehet ez,de azt tudtam,hogy az én cuccaim.

-Manó!?-szemeim nem vettem le a cuccokról

-Hm?-szólt hátra,elég mélyen eltűnt a táskájában.

-Ezek itt,mik??-hátrakukkantott,és mikor meglátta mit nézek elmosolyodott.

-Csomagok?-megforgattam szemeim.

-Ha nem mondod hülyén halok meg.De minek vannak ezek itt?-száját becsukta és úgy csinált,mintha lakat lenne a száján és a kulcsot a háta mögé hajította.Becsaptam a csomagtartó tetejét.előre másztam és amilyen hevesen csak tudtam rátapasztotta szám az övéire.Cirógattam ajkait,oldalát simogattam,szempilláim meglebegtették övéit.Faltam és húzogattam édes száját de direkt nem mélyítettem el.Nyögött egyet,hátha akkor kapcsolok és bevezetem nyelvem szájába,de inkább elváltam tőle.

-Na?Még mindig nem tudod,minek vannak ezek itt?Hm?-minden szavam után adtam egy puszit,arcára,szájára,nyakára,kulcscsontjára aztán egyre lejjebb és lejjebb.Mígnem megállított.

-Ez is a meglepetés,szóval nem fogom elárulni.-Elhelyezkedtem az anyósülèsen ès duzzogva nèztem ki az ablakon,arra várva,hogy elinduljunk.

-Hiába duzzogsz,akkor sem fogom elárulni.Csak annyit mondok,elutazunk!-beindította a motort ès kigördültünk a kórház területèről.

-Hová?

-Ez hètpecsètes titok,nem tudhatod meg,addig míg el nem jön az ideje.-kèsőbb leparkolt a repülőtèren,èn pedig segítettem kiszenvedni a csomagokat hátulról.Addig ügyeskedett,hogy nem sikerült megtudnom úticèlunkat.A repülőn egymás mellett foglaltunk helyet,èn az ablaknál ő mellettem.

-Ni?Hány óra lesz az út?-fordultam hozzá,de feje épp a nyakamnál volt és szuszogott.Belepusziltam hajába és felálltam a helyemről,megpróbáltam nem felébreszteni.A mosdó felé vettem az irányt mikor egy stewardess jött velem szemben.Sunyin elmosolyodtam magamban.

-Elnézést hölgyem,megtudná mondani,hogy ez a járat merre megy?A párom nem szándékozott elárulni.-vigyorogtam.

-Rio de Janeiro-ba uram.-elkerekedett a szemem.Mi?Ezért még kapsz Niall!Elhozott a kedvenc városomba.Jézusom.-Köszönöm.Visszaültem a helyemre.Niall kezdett mocorogni mellettem.

-Hol voltál?-ásított egy nagyot,és hozzám bújt.

-Csak a mosdóban.-előjel nélkül tapadtam ajkaira.Érzékien simogattam és belesuttogtam egy "köszönömöt".Imádtam vele csókolózni,annyira ártatlanul mégis szenvedélyesen csinálja,hogy sokszor elgondolkodom,ő hogyan lehet ilyen jó.

-Mit köszönsz?-nem tudta,hogy tudom.Megnyaltam száját.

-Igazából nagyon sok mindent megköszönhetek neked,de most csak egyet köszönök.Köszönöm,hogy elhoztál ide.-kinéztem az ablakon,de csak a selymes felhők szálltak mellettünk.

-Honnan tudod?Nem akartam még elmondani!-bosszankodott.

-Itt csak én nem tudtam,melyik gépen is ülök éppen így nagyon egyszerű volt megtudakolni.Főleg ha szundítasz.

-Mindegy,úgyis megtudtad volna.Remélem örülsz neki.Itt nincs maffia se semmi.Itt lehetsz önmagad.-Újból megcsókoltam,de nem szakítottuk meg pár másodperc után,percekig masszíroztuk egymás nyelvét.Kezem lejjebb kalandozott arcáról,oldalán húztam végig a kezem,majd megállapodott a nadrágjánál.Megérezhette kezem,mert sajátját enyémre tette és elhúzta onnan.

-Malik!Egy repülőn vagyunk,ráadásul nem itt szeretnék veled lefeküdni először!Tartsd a gatyádba a farkad!-szája vérvörös volt és csillogott a nyáltól.Nagyon nehéz lesz nem rosszra gondolni.

-Nem lesz egyszerű.Egyébként mire gondoltál?Az összes cuccunkat elhoztuk,itt akarsz lakni vagy mi a fene?-nem volt teljesen egyértelmű mit is szeretne.

-Hát,mint mondtam nem így szerettem volna,hogy megtudd ezeket-nézett rám szúrósan-de közlöm,igen,itt fogunk lakni.Te és én,a londoni duó,itt fogunk lakni Rióban.-féloldalas mosolyt villantottam felé és belecsókoltam nyakába.

-Imádlak ugye tudod?-zümmögtem bőrébe.

-Én is nagyon nagyon Z!-egymást ölelve,vagyis inkább Ő hozzám bújt én pedig az ablaknak dőltem,és így aludtunk el.Arra keltünk,hogy megkezdtük a leszállást.Tűkön ülve vártam,hogy végre Rio utcáin lépdelhessek.El sem tudom hinni,hogy ezt képes volt megtenni értem.Értem,a "börtöntölteléknek".Akármeddig élek,ezt nem mosom le magamról sosem,pedig jó ember akartam lenni mindig is.

Amint leszálltunk már a csomagok felszedése után mentünk is leinteni egy taxit.Már épp megkérdeztem volna,hogy mégis hol fogunk lakni?Vagy hogyan is képzelte Ő ezt,de leintett,mondván amint odaérünk megtudom.Nem telt bele tíz perc és egy egyszerű kertesháznál állt meg a taxi,kívülről egész nagynak tűnt,itt akar élni?Bérli?~kezdtem kissé ideges lenni,hogy semmit sem mond.

-Segítesz kiszedni a cuccokat vagy ámulsz még egy hetet?-szája sarkában apró mosoly ült.

-Még a végén eltalállak fenekelni Horan!Pisztolyom is van ugye tudod?-most én vigyorogtam rá szélesen.Megfogtam két bőröndöt és bevártam,ő bizonyára tudja a járást.

-Nehogy faroktalanítva ébredj!-összehúzta szemeit.Felnevettem.Beléptünk az ajtón és leesett állal néztem körbe.Nem volt puccos,se semmi túl drága dolog.Viszont luxus az volt,modern bútorokkal,vadonatúj TV,hatalmas nappali hifivel,Egyszerű konyha,fürdőszoba,a lépcsőn felül pedig gondolom a hálószobák.

-Tetszik Zayn?-visszafogott lélegzettel kérdezett,mintha attól tartana,hogy nem!?Hát hogy a fenébe nem?

-Úristen!M-mi itt fogunk lakni Ni?-bólintott,még mindig fogalma sem volt róla mit gondolok.Ledobtam kezemből a csomagokat odaugrottam elé,felemeltem és megpörgettem.

-El sem tudod hinni mennyire tetszik.Köszönöm,hogy elhoztál ide,de miből fogjuk ezt fizetni?-belegondoltam ebbe az egészbe,lehetetlenség.Főleg,hogy nincs is munkánk.

-Ez a meglepetésem-mutatott körbe-Ez a MI házunk Babe!A közös házunk-erősen megnyomta a MI szócskát.Eltátottam a szám.

-Ezt te megvetted?Te jó ég Niall!De mégis hogyan?-a mi házunk?hihetetlen!

-A lényeg,hogy a miénk és csak mi ketten fogunk itt élni,maffia és bármiféle rossz dolog nélkül.

-Egy bolond voltam,hogy képes voltalak eldobni magamtól.De mostmár itt vagy és ez a legjobb dolog ami valaha történhetett volna velem,köszönöm Manóm!-átöleltem szorosan.Eltolt magátol és vadul csókolni kezdett.Nyelvét szinte egyből a számba dugta egész a torkomig.Kezét levezette pólóm aljáig és felhúzta,emiatt el kellett távolodnunk.

-Itt most nem állunk meg!-lihegte.Levette felsőm,majd én is övét.

-Annyira szexi vagy amikor bedurvulsz!Többször akarlak így látni!-suttogtam neki.Magamhoz rántottam.-Szeretlek.-Megcsókoltam és felvittem az egyik szobába.-én is szeretlek te bolond!-belecsókolt nyakamba és húzta is le a nadrágomat.