Imagine or Real life?

Sziasztok,megérkeztem a résszel,amit ígértem.Nem vagyok megelégedve magammal,és őszintén nem tudom mit szerettem volna ezzel a történettel kezdeni,rövid is lett,de csak megszületett.Boginak írtam,szóval Zouis lenne...valamilyen szinten,de ezt,majd megértitek.Kérlek titeket,írjátok le véleményeteket,jó-e vagy rossz-e....Dóri!A te sztorid vasárnap érkezik,nem felejtettem el...nem húzom a szót.Jó olvasást,remélem tetszeni fog.
Ui.:Tartalmaz egy kis 18+ részt is! ;)   Always in your hearts,Niky

Mindennap elgondolkodok rajta,hogy milyen is lenne az életem,ha szabad lennék.Ha elengedne innen.Ha nem lennének gátlások,akadályok sem semmi ami tönkretehetne.Legfőképpen ne lenne itt Ő.Ő a mindenség,kinek szavát becsülni kell,ha pedig ezt nem teszed,az életeddel fizetsz.Bár,ha jobban belegondol az ember,nem kell ahhoz tenned valami nem odaillőt,hogy ő megszabadítson az életedtől.Itt ebben a hülye kastélyban rohadok már lassan 5 hosszú éve,de még sosem volt olyan nap,amikor egyedül tettem volna meg egy lépést.Valaki mindig a nyomomban van bárhová tapad a tekintetem.Ezt nem értettem sosem,miért pont engem kellett anno elhozni ide?Nem panaszkodhatok az ellátásról,mert tény,hogy rendesek velem és minden szükséges eszközöm megvan mégis van az a valami ami nem olyan mint amilyennek kéne lennie.Az elrablómat még soha életemben nem láttam csupán a hangját és a lábait ismerem.Nem hagyta,hogy ránézzek valaha is.Még a nevét sem tudom teljesen,csak annyit,hogy L.Mikor egyedül vagyok-és ez sokszor előfordul,naponta minimum 20 órában-ezen gondolkodok,mi lehet a teljes neve?Leo?-nem az túl kedves név lenne egy ilyennek.Logan?..áá tutinem,ehhez a névhez túl nyámnyilának tűnt...Most is ezeken agyaltam míg egyszer csak egy "őr" jött be  szobámnak nevezett csicsás lyukba.

-L. látni szeretne!Azonnal.-mi?még sosem kéretett magához így,csak akkor ha szexuális "szolgáltatást" kellett neki nyújtsak,de az előtt is mindig elküldtek fürdeni,meg minden szarral kikenceficéltek az illat mámora miatt.Faszság!És még akkor sem láttam az arcát,mindig sötétbe kellett baszni.

-Maga csak ne tegezzen engem itt jó?-szegtem oda,de megindultam az ajtó felé.Elkapta karom és húzni kezdett.-Tudok menni magamtól is,nem kell a segítsége,köszönöm!-felhorkant.

-Még tud!De ha L megtudja,hogy beszél velünk szerintem örül,ha egy héten belül fel tud állni!-micsoda modor!?

-Azt ajánlom,szedjen gyógyszert!Velem nem sokáig fogják bírni az idegei!-rákacsintottam,s kitéptem magam a karjából.Nagy sóhajt hallottam felőle.1:0 nekem.

-Kövessen.-körübelül két perc kóborlás után egy hatalmas faajtó előtt találtam magam.-Menjen be,már várja.-na itt már kezdett rám törni a pánik.Őszintén megmondom,féltem tőle...igaz,hogy velem még semmi rosszat nem csinált,a néhai büntetéseken kívül,amiket azért kaptam,mert nem úgy viselkedtem,vagy nem úgy feleltem ahogy azt ő elvárta,de azokat sem bántam...túl izgató a teste ahhoz,hogy haragudni tudjak rá.Most biztos azt hiszitek,hogy egy kibaszott ribanc vagyok igaz?Nem,nem vagyok az.De ha az embert egyik napról a másikra elrabolják,azért,hogy nagyjából a rabszolgájaként tartsa...nem hagyhatja el a házat,sőt még a szobáját sem..hátrahagyva a barátját,akit szeretett valaha még...és egész életét egy ilyen ember miatt.

Nem utáltam,de nem is szerettem...még így 5 év elteltével sem tudtam meg a konkrét okát annak,hogy miért is vagyok itt.Lehet,hogy most végre megtudom?

Kilincsre raktam kezeim s lenyomtam.Az ajtó kissé nyikorgott,meg kéne olajozni.Szívem torkomban dobogott,mint minden találkozásunk előtt.Utáltam,hogy az eddigi ittlétem alatt kiismert,pedig nem sűrűn lát.Én pedig  nevét sem tudom.Kikészít.

-Lám-lám,kit látnak szemeim!?Javadd?-morgós hangjától kikészülök,főleg mikor felettem élvez.Nem nézhettem fel,ezt már megtanultam,ígyhát most is csak alsófelét láttam.

-Csak Zayn!-utálom a Javadd nevemet,ha tehetném azonnal megváltoztatnám,de mind tudjuk,ez nem lehetséges jelen pillanatban.

-Nekem Javadd maradsz és kész!Világos?-feljebb emelte hangját...tudtam,hogy nem bántana,de akkor is megrémített.Bólintottam és magamba számoltam a másodperceket,hogy végre kimehessek innen.

-Nos,5 éve lassan,hogy itt vagy.Ez egy nagyon hosszú idő,főleg az olyanoknak,mint amilyen te is vagy!-mire akar kilyukadni?

-Milyen vagyok?-kérdeztem belevágva szavába.

-Olyan aki mindig belepofázik abba amibe nem kéne...alapvetően igazából te nem vagy rossz ember,csak nem jó helyre kerültél.Még a mai napig nem tudod miért vagy itt?

-Nem,de nekem elsősorban ennél fontosabb kérdésem is van!-éreztem mozdulatán,hogy meglepődött,főleg a heves mondatom hallatán.

-Az ittléted okánál is fontosabb?Vagy csak számodra az?-hülye kérdés.

-Nekem fontos...mi a teljes neved?-egy hirtelen "oh" hagyta el a száját.

-Ez miért is lényeges?-megvontam a vállam.

-Csak szeretném tudni...ennyi.-valójában én sem tudtam,de csak tudni akarja az ember az elrablója nevét..még akkor is ha tudja,hogy innen már nem szabadul ki élve.

-Nos mint tudod,holnap november hónapját kezdjük,ami azt jelenti,hogy ma van a beavatás.-kitért a válaszadás elől,és felhozta ezt a témát.Beavatás.Mindenki erről beszélt minden évben ezen a napon.Csak tudnám mi ez!-A mai nap a te beavatásodat tartjuk!-éreztem,hogy kárörvendően mosolyog.

-M..milyen beavatásom?-ha olyanná,mint ők,előbb leszek öngyilkos.

-Ma avatunk be téged,mint legifjabb hóhérunkat!-felkaptam a fejem,leszarva,hogy megtiltotta.

-Miicsoda?-közelebb lépett,így megnézhettem arcát.Nm gondoltam volna,hogy ennyire...szívdöglesztően néz ki.Mint maga a sátán,olyan a modora,de ha nem szólal meg,olyan mintha egy ártatlan egyetemistát látnék.Szemeim kikerekedtek.Ezt észrevette ő is.Elvigyorogta magát.

-Nem hittem volna,hogy meg mered tenni!Ezért a fejeddel kéne fizess,ugye tudod?-volt valami a beszédében ami minden embert megrémisztett,de meg is nyugtatta...ha ne tudnám ki is ő,még tudnám is kedvelni mindenbizonnyal.Újból lehajtottam a fejem egy sóhaj kíséretében.Elém lépett,megfogta állam,s annál fogva emelte fel a fejem.-De nem,nem leszek veled könyörtelen,ma a te napod van,ráadásul van benned valami....amitől,olyan...más vagy,mint a többiek..szóval nem.De kérdésedre visszatérve,igen,hóhér leszel.Kiképzünk,de majd csak a beavatás után...nem lesz nagy cucc,ha kiállod a "Sütést" és a "Zúzást",te leszel a legifjabb tagunk...-ezzel beleültette a bogarat a fülembe.

-És mivan ha nem állom ki a próbát?-ciccegett.

-Ezt szerintem te is tudod.Biztos halálod lesz!-anyukám mindig mondta,hogy ne álljak szóba idegenekkel,de Ő még annál is rosszabb volt.Imádtam,de gyűlöltem is őt,és ez összezavart teljesen.

-De ha már itt vagy,lehetne egy kis dolgod is!Nem gondolod?-hirtelenjébe nem esett le mire gondol.

-Mégis mi?Így is tele van a hócipőm azzal,hogy nem mehetek ki egyedül a vécére sem,mert megszöknék.5 teljes éve nem voltam kint a szabad levegőn.Azt is magamnak köszönhetem,hogy élek.-kicsit kiakadtam...és mi ez,hogy hóhér leszek,Engem erről ki kérdezett meg?

-Na,idefigyelj!Az egy dolog,hogy kedvellek és ezért nem foglak megölni,de a kínzástól és az egyéb borzasztó dolgoktól nem riadok meg.Ez ellen nincs kivétel...te sem-bökte meg mellkasom,ezzel lavinát elindítva bennem,ugyanis hiába voltam holt ideg,a vérem felpesdült és alsóbb részekre vándorolt.-Túl nagy lett a szád,és ezt nem csak mostanra értem...a mai nap küldtem hozzád a tizenhatodik őrt ittléted alatt,vajon ki miatt is kellett lecserélnem őket?-bűzölgő irónia.

-Ez csak a véletlen műve.-képen vigyorogtam.Felkent testével a falra s számra tapadt.Hirtelen azt sem tudtam mi a nevem,nem hogy még visszacsókoljak.

-Csókolj!Vissza!-motyogta parancsolóan számba.Tettem amit kért,így vadul faltuk egymás ajkát,persze csakis az ő dominanciájával,mert nem engedte sosem,hogy én irányítsak.Mily meglepő!Szemeim lehunyva koncentráltam a legjobb formámat hozni,megkímélve magam az újabb büntetéstől.Szerettem a büntetéseket,de annak csak az első felét.A kínzós módszerét alkalmazza mindig,ami azt takarja,hogy ütésekkel,harapásokkal éri el,hogy kegyetlenül felizguljak,hogy aztán ott hagyjon a francba,és a szemem láttára elégítse ki magát,rajtam nem segítve.

Letoltam magamról,de közben nem szakítottam meg a csókot.Nem tudtam megszakítani,egyrészt erősen tartott,hiába van kisebb termete mint nekem,elképesztő ereje van,másrészt pedig nem akartam,ahhoz túl izgató volt maga a lénye,hogy visszautasítsam.Elvált tőlem,amilyen gyorsan csak tudott,így feleszmélni sem tudtam,a hiánytól,máris tolta le a fejem.

-Most pedig,le fogsz szopni!Értve?-imádom ha parancsolgat.Kék szeme,átvált sötétre.

-Már alig várom-letérdeltem elé,s már hámoztam is ki a ruháiból.Mivel mostmár megtudtam,ki is ő,kiknek a fejese,megértettem öltözékének mivoltát.Fekete bőrnadrág~amit ilyenkor utálok leszedni róla,mert kemény fasza durván kilátszódik belőle~egyszerű fekete cipő,koromsötét ing,és egy bőrdzseki,aminek hátulja ki van varrva egy gyönyörű mintával....Gyönyörű,khm...már akinek bejön a halál szimbóluma.

Lekaptam róla mindent,persze csak ami alul takarta.és szembe találtam magam egy nagy férfiassággal.Ha a számításaim nem csalnak,még a 20 centit is megüti.Ez volt a seggemben többször is?Jézus!

Szemeztem a mérettel egy kis ideig,de az pont elég volt neki arra,hogy beletolja a számba.Felnyögtem a hirtelen mozdulatra,de azonnal kapcsoltam s ráérősen mozgatni kezdtem a fejem.Végig a szemébe néztem,ami~bármilyen meglepő~elvarázsolt.

-Gyorsabban!-utasított,de levegőjét szakadozva fújta ki.Szóval tetszik neki.A kis ribanc!

Perceken keresztül szoptam,nyaltam farkát,de nem ment el tőle.Gondolataimon egy ötlet suhant át,de még nem sűrűn mélytorkoztam,nemhogy rajta,de senkin sem,ezért kicsit féltem tőle.Mivel tudom,hogy addig nem enged el míg nem élvez a számba így leengedtem torkomig.Meglepődtem,mert az egészet be tudtam venni,sőt,nyelésre is volt hely.Ez volt az a pont mikor megfogta fejem,s teljesen rászorított ölére.Levegőt csak az orromon tudtam venni,de azt is nehézkesen.Éreztem,hogy nyálam kifolyik számszélén,ezért próbáltam visszaereszkedni,de még mindig tartott kezével.Belenyögtem alsórészébe jelezve,hogy elég lesz,de ő csak szorított.Erősen küzdöttem ellene,csodálkoztam,hogy még bírom oxigénnel.Mikor észhez kapott gyorsan kihúzta magát számból és bocsánatkérő szemmel nézett le,de még vágytól tüzelt a tekintete.

-Bocs.-Mély levegőket vettem,de hamar visszahajoltam,hogy előbb merüljön el az élvezetben.Begyorsítottam és minden második bólintáskor fogaim is bevetettem,majd nyolcasokat próbáltam leírni fejemmel.

Nem telt bele két perc,szerszáma megduzzadt s megremegett ajkaim közt.Elhajoltam,kezemmel húzogattam és a heréit is kezelésbe vettem,utáltam,ha a számba élvez el.

-Uh...oooh,élvezek.Moooost!-felkiáltott,én pedig vigyorogtam.Végre.

Örömnedve sugárként lövellt kifelé,beterítve ezzel arcom egy részét és kezem is.Kezemről lenyaltam,de az arcomon ott maradt.Felálltam,megigazítottam magam odalent,ne felállt fasszal menjek végig a folyosón.Azt hittem most már elmehetek,de megfogott mielőtt ezt megtehettem volna.

-Mi az?-kérdőn néztem rá.Közelebb jött hozzám,előtte pedig felhúzta ruháit.Nem válaszolt,csak sebesen megcsókolt ezzel lenyalva rólam az ondóját.Furcsán néztem rá,ilyet ezelőtt nem csinált sosem.Megalázott,sőt volt olyan is,hogy a csicskásai előtt kellett leszopnom,esetleg baszni vele.

Durván csókolt,mintha nem lenne több alkalma rá.Ezt a gondolatot ki is vertem a fejemből,hisz annyit kell csak csinálnia,hogy utánam küld egy őrt és nekem kötelességem ugrani.Valóságos szexrabszolga lettem.Ja.Csakhogy én nem vagyok depressziós,minek?Azzal csak a saját hátralevő életem keseríteném meg,nemigaz?

-S..semmi csak....mindegy.-ezzel elfordult,annyiban hagyva az egészet.Nem érdekelt olyan nagyon mit is akart mondani,de volt a hangjában valami lágyság,fura lágyság amit eddig nem tapasztaltam nála.Megfordultam én is és az ajtó felé vettem az irányt.Fel kell dolgoznom a tényt,hogy ma hóhérrá avatnak.Nem akarom!Nem leszek hóhér,soha!Nem fogok embereket ölni,mert más ebből merít szórakozást.

-Louis!-kedves hangon szólalt meg.Szemeim hatalmasra nőttek hirtelen.Visszafordultam hozzá lefagyva.-A nevem Louis.-mintha egy halvány mosolyt láttam volna szája sarkában,de lehet csak odaképzeltem.Én is elmosolyodtam,biccentettem egy aprót s kiléptem a szobájából.Ügyesen visszataláltam az én szobámba,és bedőltem az ágyba.

Ez nagyon durva volt.Furcsán viselkedett...nagyon furcsán.És Louis a neve.Jézusom!Nem néztem volna ki belőle ezt sem..kitudja milyen meglepetéssel rukkol még elő.Főleg ma...ezen az avatáson.Úristen.

Agyalásom közben okosan elaludtam...de nem is akárhogy..mindenem kitekeredve.Legalábbis én így ébredtem valamikor késő délután.Különös zaj csapta meg a fülem,kintről.Egyenesen a szobám felé tartott.Nem telt bele fél percbe,nyitódott is az ajtóm.Egy ijedt arcú Louist találtam magammal szemben,de nem a szokott öltözékében.Egyszerű fekete nadrág volt rajta,fehér póló és egy farmerdzseki a szokásos cipővel.Hülyén nézhettem rá,mert majdnem képen röhögött.Várj mi?Röhögött?Tátott szájjal néztem rá.

-Csukd be a szád,és gyere velem,most!-nem akartam ellenkezni vele,főleg így...ilyen változással.Kitudja,lehet meg akar ölni.

-Hová viszel?-már a kastély legalsó szintjén voltunk,ezt láttam az ablakok elhelyezésből és a kinti növények látványából ítélve.Ötletem sem volt,mit akarhat,de remélem nem valami halálszagú pincébe szeretne,ahol elvágja a nyakam.Erre a gondolatra szinte lenyeltem a nyelvem.

-Nem bántalak nyugi,egy kicsit kedves leszek,ha már úgy a szememre hánytad a bajaid.-ez még elég aranyosnak is tartottam volna míg nem hallottam a mondat végét.Mérgesen néztem rá,de rám se méltatott.Most hol a kedvesség? Ez hülye!

Kinyitottam a kaput és maga elé engedett,ezzel szemem elé tárva a világot.Külvilág!El sem hiszem.

-Ez komoly?Tényleg kihoztál?-felugrottam örömömben,nem mertem megölelni,annyira nem vagyunk jóban.

-Amint láthatod ki.Remélem jól megnézted magadnak mert egy ideig nem fogod viszontlátni.-ne basszon át!mivan?

-Ne hülyéskedj már,menjünk el valahova!Ha úgyis ma lesz az a szarság.-erre felkapta a fejét.

-Azon múlik az életed!Mi az,hogy szarság?-még mindig nem fogta fel ő sem.

-Hát épp ez az.Szarság!Mégis mit érne az életem?Hm?Elraboltatok az isten szerelmére!Itt sínylődök mindennap egyedül ebbe a rohadt kastélyba öt hosszú éve.És ha te azt mondod a mai estén múlik az életem,hát múljon,nem érdekel.Én nem leszek gyilkos abban biztos lehetsz,így legalább büszkén halok meg ma.Nem leszek senki játékszere!-nyugodt hanglejtéssel mondtam a szavakat,de ezzel lehet,jobban felmérgeltem,mintha ordítottam volna.Nem sírtam az itt létem alatt egyszer sem,de most megrebbent a szemem.

-Nem kért rá senki,hogy gyilkolj!Még!De ha ezt nem hagyod abba,most azonnal leviszlek a pincébe a többi senki közé.-Jó!

-Vigyél,leszarom,leszarlak!-az arcába mondtam,de könnyeim folytak.Rányomtam ajkaim övére,de gyorsan elhúzódtam.Lefagyva állt velem szemben.Megrázta a fejét és most ő húzott magához.Sebesen csókoltam vissza,de én már beletörődtem sorsomba,tudtam,ez az utolsó napom,és nem is érdekelt senki és semmi.

Kinyitottam szemeim,fogalmam nem volt,hol is vagyok éppen.A kastélyban vagy hol a francba.Homályosan láttam mindent.Aztán megéreztem az orrfacsaró szagot ami körülölelte az egész testem.Klór.Kórházban vagyok?Mégis miért?Őfelsége lett volna olyan rendes,hogy behozzon ide?Dehogy,azért tartott,hogy megöljön nem?...Pislogtam párat,világossá vált számomra,hogy valóban kórházban vagyok.De mi a franc történt és miért nem tudom mozgatni a lábaim?A pánik egyre jobban kezdett felülkerekedni rajtam,nyöszörgésem verejtékcseppeket hozott létre homlokomon,szívem pedig kétszeresére gyorsult,ezt az EKG monitor miatt hallottam is,nem csak éreztem.

-Zayn?-hallottam meg egy elfojtott hangot mellőlem!Oda kaptam fejem.-Hát felébredtél!Tudtam!Tudtam,hogy felfogsz,végre.-Will?Mi a szar?Most akkor mi van velem?

-Will?Mi történt?-arca fájdalmasan eltorzult.

-Zayn,baleseted volt.Nem emlékszel semmire?-leült mellém és kezébe vette enyémet.

-C..csak Louisra..nem tudod hol van?-hülyén nézett rám.

-Kicsoda az a Louis?Zayn,három hónapja volt egy motorbaleseted,azóta várom,hogy végre felébredj.Nem tudod mennyire megijedtem akkor,azt hittem elveszítelek.-sírta.Álmodtam volna,mindent ami a kastélyban történt?De az olyan valóságos volt...és öt évnek tűnt,nem három hónapnak.Sokkosan feküdtem az ágyon.

-Mindegy felejtsd el...és mégis mi van a lábammal?Nem tudom mozgatni!-kezét arcába temette és úgy sírt.

-Amikor behoztak,rettenetes sebeid és töréseid voltak,mint látod a gipszeket már leszedték.De a lábad annyira roncsolódott,hogy nem tudták megmenteni.Egy isteni csodának mondták,hogy egyátalán élsz....-innentől nem figyeltem amit mondott...nem tudták megmenteni....nem tudták megmenteni.visszhangzott a fejembe.Könnyek folytak végig az arcomon.Nem észleltem a külvilágot,csak erre tudtam gondolni.Karokat éreztem meg magam körül.

-Figyelj,semmi baj nincs jó!?Mindent megoldunk együtt,mint eddig is.Tudod!Legyőzünk mindent és mindenkit!-nem sok kellett neki sem,hogy zokogásba fulladjon sírása,de tartotta magát.

-N..nincsen lá..lábam?Nincs lábam Will?-belefúrtam fejem nyakába.-Nincs?

-Annyira sajnálom.Olyan nagyon sajnálom.

-Mihez fogok kezdeni?Egy nyomorékot nem akar senki...én sem.-nem tudok majd járni!Nem!Nem!

-Ide figyelj!Ne merj mégegyszer ilyet mondani!Én nagyon szeretlek téged és nem élném túl,ha elveszítenélek.Nem vagy nyomorék,csak nem leszel olyan mint eddig.Olyan frankó lábakat kapsz,hogy jobban fogsz tudni járni és futni,mint az eredetivel.Segíteni fogok mindenben.-hogy szerethet ennyire?

-Köszönöm,köszönöm hogy vagy!Nélküled nem mennék semmire Will.Nagyon szeretlek.-válaszul csak forrón megcsókolt..hosszú idő után végre megcsókolt.Könnyekkel egybefolyva,levegőtől szabadulva,de csókolt.Ez volt minden vágyam...és az álmom,vagy nem is tudom mi,az agyam szüleménye,pedig eltörpült a mostani problémák között,de mégis boldog voltam,mert itt volt nekem Will.

Egy hét múlva még mindig ugyanott feküdtem.El sem tudtam mozdulni saját erőből,mindig más valaki segítsége kellett,ami általában szerelmemé volt,és egy kerekesszék.Gyűlöltem,de tudtam,hamarosan tudok majd járni.

Éjfél körül járhatott az idő,mikor egy hangra lettem figyelmes a folyosóról.Közvetlen az én ajtóm felől.Hirtelen rohant be egy alak.Én pedig majd ki estem az ágyamból ijedtemben.Full sötét volt,így nem láttam az arcát,de hallottam sebes lélegzetvételét

-Neh-neharagudj,de te ki vagy?-óvatosan kérdeztem meg mire ugrott egyet.

-Azt ne akard tudni!A legrosszabb rémálmod!-nem egy horrorfilmben vagyunk az istenit neki!

-Jó..és neved van?-felhorkant.

-Ismerős a szöveg,nem gondolod?-jött közelebb hozzám.-Talán túlságosan is.

-Nem hinném,hogy ismerlek,találkoztunk már?-nevetett.

-Igen...sokat láttál már...egészen közelről is,ha érted,hogy értem.-már végképp nem értettem semmit sem.

-De....-közbevágott.

-Louis vagyok!