Kellemesen
csalódtam benne.Azt hittem olyan lesz mint ő,ki megkeserítette az életem.Külső
alapján ítéltem meg,és rosszul tettem.Megtévesztett a sok tetkó,a rosszfiús
öltözék,és a furcsán csillogó szempár.Megismerhettem igazán.Talán senki nem
volt velem ennyire kedves és megértő,mint Ő,talán néha túl rendes.Látom
rajta,hogy rosszul esett neki mikor titkolóztam előtte.Még mindig bántja.Engem
is.Sajnos nem tehetek róla,nem mondhattam el neki mindazt ami nap mint nap
történt velem hála annak a mocskos féregnek.Nyakam és kulcscsontom
találkozásánál még mindig ott virít egy halvány,vastag,de annál fájdalmasabb
emlék.Egy heg.Egy heg,ami az ő keze által maradt ott,az ő késével,ott abban a
dohos koszos putriban.Nem látta még,vagy ha látta is,nem kérdezett
rá.Tudta,hogy nem tudok róla beszélni.Eddig!Ma mindent elmondok neki!Ha ezért
megutál és kidob a házából,akkor is.Megérdemli az igazságot.Sem magamat sem pedig
őt nem szeretném átverni.
Szobám
ablakából,a függöny mögül néztem ki az udvarra,a hintaágyon ült és
olvasott.Minden egyes lapozás előtt felnézett az ablakomra.Melengette szívemet
ez a semmitérő,de olyan aranyos gesztus.Néha nagyon elgondolkozik valamin,elbambul
miközben beszélgetünk,vagy ha csak rámnéz.Eléggé frusztráló tud lenni.Nem
látott a függöny miatt,így nyugodtan végigpásztázhattam.Fehér,csőnadrágjában
feküdt,mely kiemelte kecses lábait.Az elhagyhatatlan arany cipője,és
gyűrűi szintén értékessé tették.Egy egyszerű piros pulcsi volt rajta,kapucnija
a fején.Nyakánál kitündökölt a papírrepülős nyaklánca.Haját pedig gondolom
összefogta,mivel nem láttam szétterülni a kapucnijánál.Hatalmas tenyerében
szintehogy eltűnt a könyv amit olvasni próbált.Valami melegekről szólót
lapozgathatott megint,vagy negyedjére látom nála.Imád ilyeneket olvasni,pedig
én úgy tudom nem meleg.Vagy mégis?Erről soha nem beszéltünk,és jobban nézve egy
csajt sem láttam nála,illetve mellette eddig,pedig már lassan négy hónapja vagyok
nála.
Szekrényemből
kikaptam egy ugyanolyan pulcsit,mint ami rajta volt.Lemásztam a lépcsőn és utam
a konyhába vezetett.Készítettem két nagy bögre forrócsokit ez esetben
narancsdarabokat is raktam bele.Muszáj kipróbálnotok.Isteni!
Kimentem
hozzá.Nem vett észre,mivel azzal volt elfoglalva hogy az ablakomat stírölje
percenként kétszer.Háta mögé lopóztam és belesuttogtam fülébe.-A könyv
érdekesebb nem gondolod?-úgy megugrott,hogy majdnem kiöntöttem az forró
italokat a kezemből.Felnevettem.-Nyugi.Rosszallóan nézett rám.-Lábon járt
szívroham-mosolygott.-Hülye-leültem mellé vagyis szinte rá,akkora hely nem volt
a hintaágyon.-Ezt neked csináltam,ahogy szereted-kacsintottam rá.-Életmentő
vagy,lassan idefagyok.-belekortyolt az italba és lehunyta szemeit.-Hát csak egy
pulcsi van rajtad ami elég kevés október végén-oktattam.-Nem kell a süket duma
Lou.Elárulok valamit!-Hajolt közelebb.-Utálok magamon mindenfajta ruhát.-erre
akaratlanul is elpirultam,ahogy megjelent előttem Harry meztelen
hátsófele,akarom mondani mindene.Inkább csak ittam tovább a csokim és
bólogattam nagyotmondóan.
-Egyébként
miért jöttél ki?Megfogsz fázni!-hátradőlt így kicsivel közelebb kerültem hozzá.
-Unatkoztam,és
beszélni szerettem volna veled.-kíváncsivá tehettem,mert egyből felpillantott
rám.
-Miről?Történt
valami?-furcsán méregetett.
-Igen!Vagyis
nem.Rólam szeretnék beszélni,persze ha még érdekel.Tudom,hogy sokat kérdeztél
és kitértem a válaszok alól,de nem tudtam róla beszélni.Most is nehéz,de
megérdemled,azért amit értem teszel,és kedves vagy velem.A múlt egy fájó pont
az életemben,de nem élhetek örökké az árnyékában.-szeretettel nézett rám,de
kételkedést is láttam.
-Kicsi,nem
erőltetem ezt tudod.-Ez a becenév rajtam marad,azóta így hív mióta
megtalált.-Nem kérlek rá,hogy elmondd.Sejtem,hogy egy nagyon fájdalmas ez az
egész neked.akkor mondod el amikor szeretnéd,és ne érezd úgy,hogy ez
kötelességed.-aggodalmasan nézett.
-Sosem
leszek kész,éppen ezért szeretném ezt neked elmondani.Minél hamarabb,és
egyátalán nem érzem kötelességemnek,egyszerűen meg akarom veled osztani ezt
is.Megbízom már benned annyira,hogy tudjam nem versz át.És így futólag is,de
szeretnék bocsánatot kérni azért amit a legelején műveltem,csak azt hittem te
is olyan vagy aki bántani akar.-mondtam el egy szuszra.
-Rendben
értelek.Ne kérj bocsántatot,teljesen jogos volt az egész.És tudd,hogy melletted
állok legyen bármi is az amit most mondani fogsz-mosolygott.
-Köszönöm.Nem
szeretnék a részletekbe is belemenni mert így is fáj,de remélem így is
megérted-csak bólintott-16 éves voltam,vagy talán 15 amikor apám annyira
részegen jött haza,hogy nem tudta ki vagyok.Mindig is ivott,így nem lepődtem
meg,de ennyire soha nem volt kiütve.Egyfolytában azt kérdezte ki vagyok és mit
csinálok a házában.Anyám a hálóban volt,de egyből kijött a veszekedésre.A végén
annyira elfajult a dolog,hogy anyám hívni akarta a rendőrséget.Apám ezt nem
engedte.Hajánál fogva ráncigálta le a pincébe...és...csak kiáltásokat
hallottam,hogy menjek innen,fussak és hívjam a rendőrséget.Leblokkoltam,nem
tudtam mihez kezdjek.Aztán már nem jött több sikoltás.-Itt elkezdtek folyni a
könnyeim,de folytattam természetesen.-Mire észbe kaptam volna,hogy menjek innen
vagy ilyesmi,apám feljött a pincéből.A keze...teljesen véres volt.és..akkor
jöttem rá,hogy megölte.Megölte anyámat,aki mindenét odaadta volna értünk.Imádta
apámat,de az utóbbi időben nem voltak egy szinten.Ideges fejjel közelített
felém,és azt hajtogatta,hogy most én jövök.Rettenetesen megrémültem.Kifutottam
a házból,de még a kapuig sem értem mire elkapott,az ez utáni történések
kiestek,nem tudom mi is történt valójában.A következő emlékem az hogy
kikötözött a konyhában lévő csőhöz és élezte a kését.Nem tudtam kiszabadulni a
pániktól,de nem voltam erősen megkötve így egyszerűen kitudtam bújni a
kötélből.Szerencsére nem vette észre.Aztán innen ismét kiestek a képek.Arra
ébredtem,hogy üt,ver és rugdos.Borzalmas volt.-azt a pillanatot senkinek sem
kívánom,azt érzed bárcsak meghalnál,hogy ne érezd a fájdalmat,a fizikai és
lelkit egyszerre. Harry szemei könnyesek voltak,megfogta a kezem és
megszorította azt,bíztatva hogy folytassam.-Később,olyan 10 perc múlva hagyta
csak abba,nagyon sajgott mindenem.De csak utána éreztem csak az igazi
fájdalmat,kését belémmarta,így egy óriási sebből ömlött a vérem a
nyakamnál..Ösztönösen szabadítottam ki magam,de annyira fájt,hogy alig kaptam
levegőt.Fejbeütöttem és így tudtam elmenni onnan.Körübelül két nap múlva
ébredtem fel egy kórházban,mindenhol kötések,zúzódások és foltok voltak.A
rendőrség kifaggatott,és én pedig elmondtam nekik mindent,de..de akkor jutott
eszembe anyám,és rettenetesen rosszul voltam.Feláldozta magát értem,csak
azért,mert ilyen ember az apám.Érted?Egyszerűen elvesztettem őt.Nem mondhatom
neki többet,hogy szeretem és tisztelem.Soha nem fogom megbocsátani
magamnak,hogy akkor nem hallgattam anyámra.Ha akkor egyből hívom a rendőrséget
mikor levitte a pincébe,meglehetett volna menteni őt.Lehet most is
élne.-Keservesen sírtam már,de muszáj volt elmondanom Harrynek,képtelen lettem
volna ekkora súllyal meglenni vele.Átöltelt és sírtunk mindketten.
-D-De
akkor,hogy hogy most itt vagy?Vagyis ott voltál akkor?Az utcán?Azt mondtad hogy
16 körül lehettél amikor történt.-láttam zavarodottságát így folytattam a
történetet.
-Igen,utána
nagynénémék neveltek amíg be nem töltöttem a 18-at.De végül 20 éves koromig
maradtam,míg végig gondoltam mit akarok,de soha nem jutottam semmire,így nem
terveztem.Kedvesek voltak,de nem tudtak megadni mindent amire a legnagyobb
szükségem lett volna.Egy támaszt.Egy támasz kellett volna,akinek elmondhattam
volna mindent.Egy barát vagy egy barátnő ellett volna nekem.Voltak nálam
különfajta pszichológusok,de mind orvos volt ugye,nem tudtak segíteni
sokat.Magamra maradtam.Egyedül vészeltem át mindent,ezért is lettem olyan
elhidegült.Nem akartam senkivel sem beszélni,féltem hogy ők is bántanak.Nem
bírtam volna ki.Így elmentem,semmi cuccom nem hoztam el,nem kellett semmi
tőlük.Az utolsó megmaradt ruhámban mentem a nagyvilágba és itt találtál rám
te.Nem tudom eléggé megköszönni neked ezt.Megmentetted az életem Hazz!-Gyönyörű
könnyekkel teli smaragd íriszeibe néztem.
-Ha-Hazz?-meglepődött
becenevén.-Te "kicsinek" szoktál hívni én hívlak Hazznak.-Hirtelen
vont karjaiba,amin meglepődtem de aztán visszaöleltem.
-Annyira
köszönöm neked,hogy a bizalmadba fogadtál és képes voltál mindezt
elmondani.Hatalmas akarataerő kell ahhoz,hogy gondolatban is,de újra átéld
ezt.-szipogta.
-Köszönöm,hogy
itt vagy velem és nem ítélsz el.De még szeretnék mutatni valami ezzel kapcsolatban.Tudod,mondtam,hogy
apám-vagyis inkább hívjuk csak Billnek-megvágott,a nyakamnál.És hát megmaradt a
heg,ami soha nem fog elmúlni.Utáltam magamon,de egyre jobban kötődök
hozzá.Arrábbhúztam a pulóverem nyakát,hogy jobban rálásson.Megöbbent.Nem gondolta,hogy
ekkora.Óvatosan húzta végig ujjait a hegen.Kissé megremegtem,de betudtam a
hidegnek.Majd megszólalt:
-Ez...ez..Lou
én annyira sajnálom.Sajnálok mindent ami veled történt.Nem a sajnálatról
beszélek hanem hogy nem tudtam segíteni.Elvették a legszebb éveid az
életedből.Soha nem kaphatod vissza.De bepótolhatjuk.-megszorította kezeim.Újból
átölelt.Fülembe suttogott:-Segítek neked kicsi,lesznek barátaid,több is,hidd el
boldog leszel!-És elhittem neki!
-Gyere
menjünk be,kezd nagyon hideg lenni-na igen,nem is sejtettem mennyire elment az
idő,fél nyolcat mutatott az óra,ami október végére elég hideg.Nem éreztem a
lábaim se semmim,mikor beértünk a fűtött lakásba.Az átfagyott poharakat
beraktam a mosogatóba és lehuppantam a fotelba.
-Nem gond,ha
elmegyek lezuhanyozni?Majd megfagyok!-mutogatott a fürdő felé.
-Nem,dehogy,menj
nyugodtan.Később én is megyek.-közben elindultam a szobám felé.Elterültem az
ágyamon és lehunytam szemeim.Nem hiszem el,hogy elmondtam neki.Nem ítélt el,nem
nézett rám kívülállóként.Nagyon jó barátra leltem,nem verne át.Ezek után
remélem nem.Azt mondta segít,segít beilleszkedni,barátokat találni,ugyanúgy
élni mint egy korombeli.Hálás vagyok,életem végéig hálás leszek érte.De az
oldalam fúrja a kíváncsiság,hogy miért nincs barátnője.Nem fogok csak szimplán
rákérdezni,az olyan...fura lenne.
Elaludhattam,mert
arra ébredtem,hogy valaki rázogat.-Lou,azt mondtad elmész még
fürdeni.Neharagudj,hogy felkeltettelek,de ne így aludj.-kinyitottam szemeim és
az ö smaragdjaiba néztem.-Nem,semmi gond.Köszi.-Törölköző van kirakva
neked!-közben felállt az ágyamról.-Köszönöm Harry,megyek is.-Felálltam és az
ajtóhoz mentem.-Jóéjt,Hazz!-többé kevésbé végigmértem az ágynál álló
göndört,mit nem mondjak nem néz ki rosszul így egy szál alsóban.Eddigi mosolya
elérte a szemét így biztos voltam benne,hogy örül,ha így hívom.-Jóéjt
kicsi!-ezzel átvonultam a fürdőbe.Úgy terveztem,hogy ma veszek egy
forrófürdőt,de a fáradtság nagyúr.Gyorsan lekapkodtam a ruháimat,belerakosgatva
a szennyestartóba őket,aztán beálltam a zuhany alá.Nem találtam semmilyen más
sampont csak Harryét,ezért azzal mostam hajat.Gyorsan leöblítettem magamról a
habokat,hogy kiléphessek a friss levegőre.Ahogy kiléptem,lábam megcsúszott a
vizes kövön és ha nem kapaszkodok bele a mosdó szélébe veszélyesen nagyot
esek.Szívem majd kiugrott az ijedtségtől,de hál istennek nem estem el.A
legcifrább káromkodásaim közül elmondtam egy párat,majd folytattam
tevékenységemet.Hamar fogat mostam és nekiálltam hajat szártani.miután végeztem
magamra kaptam egy fekete topman alsót.Visszamentem a szobámba,ágybabújtam,de
sehogy sem ment az alvás.Ránéztem az órára,hajnali fél egyet mutatott.Eléggé
elhúzódott a fürdés.
Lementem a
konyhába egy kakaóért hátha utána elálmosodok.Harry szokta csinálni a legjobb
kakaót,de mivel alszik megcsinálom magam.Nem akartam felébreszteni Harryt,ezért
minél halkabban próbáltam közlekedni.Kivettem a hűtőből a tejet,a polcról
levettem a tejet.Kinyitottam a szekrényt hogy kivegyek belőle egy poharat,de
olyan hirtelen nyitottam meg,hogy ami elől volt pohár szépen leesett és
körülöttem tört el.-A tetves életbe már-szitkozódtam rendesen.Direkt vigyázok
erre meg hangzavart okozok,nagyon jó.Ha felébredt nem tudom mit csinálok
magammal.Még szerencse,hogy vettem fel papucsot mert szép vágások lennének a
talpamon.A nagyobb darabokat összeszedtem,de egy megvágta a
kezem,felszisszentem,odatartottam a mosogató fölé és próbáltam lemosni a
vért.Leragasztottam és felsepertem a többi szilánkot.Halk trappolást hallottam
a lépcső felől,majd egy álmos göndör fejet láttam felbukkanni a konyhaajtóban.
-Mit
csinálsz Lou?Miért nem alszol?-dörgölte meg a szemeit.
-Neharagudj.Nem
tudtam aludni és lejöttem egy kis kakaóért,de levertem egy poharat.Bocsi
Hazz-sötét szemekkel nézett rám.Így csak akkor szokott ha ideges vagy
fáradt.Most nem tudtam melyik.
-Nem
gond.Csináljak kakaót?A Harryset?-vigyorgott fáradtan.-Az jó lenne,köszönöm.De
utána megyünk aludni,tényleg késő van.-Leültem az asztalhoz és vártam hogy
megcsinálja az italunkat.
-Remélem
is.Állva eltudnék aludni.És egyébként miért nem tudsz aludni?Máskor úgy nyomod
a szunyát tizenegykor,hogy nem lehet kirángatni onnan délig.-ebben igaza
volt.-Csak...nem tudom.Megkönnyebbültem,minden miatt amit ma elmondtam,olyan
máshogy érzek..hálás vagyok neked Harry.Nagyon.-leült velem szembe,az egyik
forró bögrét a kezembe adta.-Úgy érzem,hogy itt vagy nekem mint barát.Segítettél
eddig is ahogy tudtál és ezt nem tudom,hogy meghálálni.Kicsit frusztrált vagyok
emiatt.
-Igazából....-átült
a mellettem lévő székre-van valami amivel megtudod hálálni.-tényleg?micsoda?
-Engedd,hogy....mindegy
is inkább megmutatom.Egye közelebb hajolt,leheletét éreztem magamon.Szemeit
lehunyta és jobban közelített mígnem ajkaink összeértek.Teljesen
ledöbbentem,mit kellene tennem?Ő egy pasi,egy rohadt helyes pasi.Jó oké,helyes
de egyszerűen nem néztem volna ki belőle ezt.Meleg?Akkor ezért nincs barátnője és
nem is volt nála lány?De akkor is!Engem?Na nem,ezt nem!Óvatosan csókolt,de nem
csókoltam vissza.Eltoltam magamtól,aztán egy értetlen tekintetbe
ütköztem.Rádöbbent cselekedetére.
-Jézusom,n..nem..ne
haragudj,é..én csak-beletúrt hajába idegesen állt fel.-nem kellett
volna,annyira sajnálom.Jobban teszem ha felmegyek.Jóéjt.-felviharzott.Úgy ültem
ott,mint aki karót nyelt.Ezt nem hiszem el!Most komolyan itt hagyott?De
én....én nem akartam megbántani.Csak megdöbbentett.Nem ítélem el semmiért
sem,főleg azért amilyen.Eddig is ugyanez a Harry volt,csak nem tudtam
milyen.Hetero?Meleg?Kit érdekel.Basszus,most biztos ostorozza magát.
Gyorsan a
mosogatóba raktam a poharainkat,felmentem a szobámba.Nagyon álmos voltam,de
képtelen voltam aludni.Folyton a lent történtek jártak az agyamba.Lehet,hogy
kedvel...v..vagy szeret?Úristen..nem az nem lehet,lehetetlen.De,hogy
szerethetne?Hirtelen beugrott egy két pillanat.Például mikor közösen
filmeztünk.Utálja a horrort,de a kedvemért megnézte.Borzasztóan félt a végére
és hát valahogy majdnem az ölemben kötött ki.Aznap este kénytelen voltam vele
aludni,mert nem bírt megmaradni egyedül.Vagy amikor én főztem neki.Tudtam,hogy
nem ízlik neki,hisz én magam is majd kihánytam,de ő képes volt letuszkolni a
torkán azt mondván,finom.Az apróbb dolgok,néha hozott valamit haza,általában
nekem,sütit,ruhákat.-jézusom,ha ezt hamarabb észreveszem minden máshogy lett
volna.Mi?De nem lett volna máshogy,mert én nem szeretem őt!Nem szerethetem..de
mindig olyan furcsa érzésem van ha vele vagyok!Teljesen máshogy viselkedek mint
alapból tenném,hamarabb megnyíltam előtte....-Szeretem?Nem!-Kedvelem?Nagyon
is...De akkor ez lehet szerelem is nem?De én nem vagyok meleg!De mióta is
tudom,hogy nem vagyok?sosem volt pasim.Mitha egy ördög és egy angyal ülne a
vállamon..Most pedig egyikre sem hallgatok!Nem szeretem MÉG!Szóval ki kell
találnom valamit nagyon gyorsan!
Mi lenne
ha?.....megvan!
Harry szemszöge:
Iszonyatosan mérges voltam magamra.Hogy lehettem ilyen hülye,Biztos visszacsókol,ja persze.Látszik rajta,hogy nem úgy tekint rám ahogy én rá.Nem tudta eddig,hogy meleg vagyok,de mostmár igen.Akkor elkellett volna mondanom neki,amikor beszámolt ő is nekem a múltjáról.Most gondolom undorodik tőlem és soha nem akar látni...Mit tettem?Legalább a barátságát tartottam volna meg ha nem szeret.Mekkora egy önző alak vagyok.
Csak néztem
ki a fejemből és ezen agyaltam,órákon át.Szeretem az istenit!Rohadtul
szeretem!Bele fogok őrülni ebbe.Mégis hogy mondjam el neki?Vagy megsem
hallgatna?Mi érnék el vele egyátalán?Túl sok a kérdés,én pedig nyuszi vagyok.Az
vagyok ilyen helyzetben.Borzalmas időszak volt az életemben mikor bevallottam
magamnak,hogy meleg vagyok.Képtelenség elfogadni,hogy más vagy mint a
többiek.Kinéznek és csúfolnak.Ebben talán kicsit hasonlítok Loura.Olyan ártatlan,de
mégis van benne elszántság és férfiasság.Tisztelem minden tekinteteben.Erős
maradt és nem vetemedett semmilyen öngyilkossági kísérlethez.Én nem bírtam
volna.Ezekért IS szeretem.Minden kis apróság amit hozok örömet okoz neki,imádom
nézni ahogy mosolyog,a nevetőráncok felkúsznak egész a szeméig.A gyönyörű
szeméig.Bármikor képes vagyok elveszni bennük,senkiéhez nem hasonlítható az
övé.Különleges akárcsak Ő.Imádom az illatát,vagy azt nézni hogy lóg rajta a
ruhám.Reggeli hangján megszólalva köszön,este elköszön aranyosan.Ahogy néha
átölel,megnyugtat.Sokszor bambulok el a közelében arról álmodozva,hogy egyszer
majd bármikor megcsókolhatom,azt mondhatom neki,hogy SZERETLEK és Ő
viszontszeret.Élvezhetjük egymás társaságát és én lehetek neki az első Úgy.És
mire visszatérek a valóságba újabb kés vájódik a szívembe tudván ez csak egy
álom volt.Fontos nekem,rettenetesen fontos.És még mennyi mennyi dolog van
amiért szeretem Őt.Borzalmas mindennap úgy felkelni,hogy vele lehetek de mégis
távol tőle.Éjjel pedig erőt vettem magamon és megpróbáltam elmondani neki
mindent,de inkább csak cselekedtem,ez volt a baj.Ez volt életem legnagyobb
hibája.Remélem ad egy esélyt arra,hogy elmagyarázhassam neki ezt az egészet.
Reggel 9 et
ütött az óra mikor hirtelen pattantam ki az ágyból.Eszembe jutott,hogy ma
beszélnem kell vele.Muszáj!Alig aludhattam 2 órát,de
megérdemeltem,sajnos.Felkaptam egy fekete pólót egy csőfarmerral,felhúztam egy
zoknit és a fürdő után egyből Louhoz mentem.Hiába kopogtattam,nem nyitott
ajtót.Kezdtem megijedni.Hangosabban dörömböltem,de semmi.Lecsúsztam a fal
mellett és csak vártam és vártam,aztán megjelent:egy gitár volt nála és valamit
szorongatott a kezében,és mosolygott!!.Még mindig bennem volt a félsz,hisz nem
mondtam neki még semmit.
-Lou
kérlek..én nem....-számra rakta a mutatóujját,leült mellém és belekezdett.
-Ezt csak
hallgasd meg jó?Utána mindent megértesz!-láttam rajta,hogy izgul valami
miatt,de ráhagytam.Bólintottam aprót és elkezdte:
-Baby I, I wanna know what you think when your alone.
Baby én, én
tudni akarom mit gondolsz mikor egyedül vagy
Is it me
yeah? Are you thinking of me yeah? Oh!
Ez én vagyok
igen? Rám gondolsz igen? Oh
We’ve
been friends now for a while,
Most barátok
voltunk egy ideig
Wanna
know that when you smile...
Tudni akarom
hogy mikor mosolyogsz
Is it me
yeah? Are you thinking of me yeah? Oh oh!
Ez én vagyok
igen? Rám gondolsz igen? Oh oh
Boy what would you do?
Fiú mit
szeretnél tenni?
Would you wanna stay if I would say?
Maradnál ha
azt mondanám?
I wanna be last yeah,
Én akarok
lenni az utolsó igen
Baby, let
me be your, let me be your last first kiss.
Baby hadd
legyek én a te, Hadd legyen én a te utolsó első csókod
I wanna
be first yeah,
Én akarok
lenni az első igen
Wanna be
the first to take it all the way like this...
Én akarok
lenni az első hogy adjak egész úton mint ez
And if
you only knew I wanna be last yeah!
És ha csak
tudtad én akarok lenni az utolsó igen
Baby, let
me be your last, your last first kiss!
Baby hadd
legyek én a te utolsó, a te utolsó első csókod
Megértettem,most én tettem szájára az ujjam és folytattam:
-Baby
tell me what change,
Baby mondd
mi változott
I’m
afraid you’ll run away if I tell you...
Megijedtem
hogy el fogsz futni ha elmondom
What I
wanted to tell you,
Azt akartam
mondani
Maybe I
just gotta wait,
Talán csak
várnom kell
Maybe
this is a mistake.
Talán ez az
a hiba
I’m a
fool yeah, baby I’m just a fool yeah...
Bolond
vagyok igen, baby én csak bolond vagyok
Boy what
would you do?
Fiú mit
szeretnél tenni?
Would you
wanna stay if I would say?
Maradnál ha
azt mondanám?
Wanna be last yeah...
Én akarok
lenni az utolsó igen
Baby, let
me be your, let me be your last first kiss.
Baby hadd
legyek én a te, Hadd legyen én a te utolsó első csókod
I wanna
be first yeah...
Én akarok
lenni az első igen
Wanna be
the first to take it all the way like this,
Én akarok
lenni az első hogy adjak egész úton mint ez
And if
you only knew I wanna be last yeah...
És ha csak
tudtad én akarok lenni az utolsó igen
Baby, let
me be your last, your last first kiss.
Baby hadd
legyek én a te utolsó, a te utolsó első csókod.
Az utolsó pár sort együtt énekeltük el.Hirtelen hagyta abba a húrok pengetését,ezzel kizökkentve szemei bűvöléséből.Ledobta maga mellé a gitárt és olyan gyorsan fordult felém és tapadt az ajkaimra,hogy mozdulni sem bírtam.Hátradőltem a hevességétől és birtokba vettem ajkait.Belemosolyogtam,kezeim közé vettem arcát.Magamba kuncogtam mikor megdermedt a nyelvemtől.Hisz elég régen csókolózhatott már,ezért egy halk sóhajt eresztve hajába túrtam.Eszméletlen érzés volt érezni ajkait,forró szám perzselte övét.Hasamban eszement módon repkedtek a lepkék.Kicsit sem férfias,de legalább ez ad bizonyítékot arra,hogy tényleg szeretem.Belenyögött elmélyített csókunkba és eltávolodott.Csukott szemekkel lihegtünk egymás szájába.Feltekintettem rá,annyira őrjítő volt a látványa.Kérdő tekintettel illettem.
-Tényleg
Lou?Igaz amit énekeltünk?-suttogtam neki
-Igazság
szerint tegnap éjjel amikor megcsókoltál-vagy csak megpusziltál,mindegy-és
otthagytál rájöttem,hogy egy barom vagyok.Nem tudom pontosan mit szerettél
volna mondani nekem,vagy tenni,de azt hiszem érzek irántad valamit.Nem
szeretlek,legalábbis nem úgy még.Nem tudom mi ez,mert arról sincs fogalmam,hogy
meleg lennék,de több vagy nekem mint barát.És ezt tegnap tudtam meg.Ha nem
rohansz el akkor esetleg ott is meg tudtuk volna beszélni.A te szempontodat
viszont nem tudom,szóval?
-Már itt
vagy lassan egy éve,de nem hazudok ha azt mondom,hogy az első pillanattól
kezdve megfogtál.Lehet ez nyálasan fog hangzani,de minden ami te
vagy,szeretem,azóta a perc óta,hogy megláttalak az utcán.Ott voltál majdnem
átfagyva és étlen szomjan.Éreztem,hogy muszáj segítenem neked.És nem
mondom,nagyon rosszul esett,hogy ennyire sokáig nem mondtál semmit,de
beletörődtem.-megfogtam kezeit és összekulcsoltam ujjainkat.Lenézett majd újra
rám.-De mivel tegnap elmondtál mindent ezért ennyivel én is tartozok
neked.Körübelül 10 éve tudom,hogy meleg vagyok,olyan másodikos lehettem
akkor.Nem érdekeltek a lányok,míg más fogócskázott és húzogatta a hajukat,én
addig inkább elbeszélgettem az osztály "stréberével"aki fiú
volt.Aztán csak kilakult.Mielőtt rád találtam,szakított velem a pasim,mondván
én nem felelek meg az elvárásainak.A szüleim kitagadtak mikor megtudták
"milyen" vagyok,egyedül a testvérem,Gemma áll mellettem.Aztán jöttél
te,és most itt tartunk.Ez az egy év nagyon hosszú,de mégis kevés volt,hogy
rájöjjek te hogyan is érzel irántam.És a tegnapi mondanivalód után egyszerűen
nem tudtam kordában tartani magam,muszáj volt lépnem.És ha te azt mondod
kedvelsz,az bőven elég ahhoz,hogy belémszeress idővel.Most mondanám azt,hogy
elviszlek randizni vagy ilyenek,de már mindent tudunk egymásról. -mindketten
felnevettünk.- ezért kérlek arra,hogy legyünk ugyanúgy barátok,mint eddig,némi
extrával.~Gondolatban már számtalanszor elképzeltem milyen élmény lenne,ha
alattam feküdne és a nevemet nyögné hangosan...sőt ha én feküdnék alatta..de
most elhesegettem ezeket a gondolatokat.Egyenlőre!~Persze ha neked ez
megfelel.Megszorítottam kezét és leheltem rá egy finom csókot.
-Teljesen,köszönöm,hogy
ezt elmondtad nekem,ez teljesen olyanra sikerült mint egy randi,szóval az első
kipipálva-együtt nevettünk hülyeségén,de igazából elég abszurd és igaz volt a
helyzet.
-De ez azt
is jelenti,hogy megcsókolhatlak nem igaz?Első randi után csók a szokás.-meg sem
várva válaszát húztam közelebb a fejét és egy erőszakos puszit nyomtam
ajkaira.Egy morgást hallatott,el is húzódtam.Kaján vigyorral figyeltem
reakcióját.Elnyílt szájjal,kidülledt szemekkel vizslatott,aztán egy lemondó
sóhajt engedett.Visszacsúsztam hozzá,fejét elfordítottam és durván,de
szenvedélyesen csókoltam meg.Mostmár nem kímélve nyelvemtől sem.Kicsit bénázott
még,de majd én megtanítok neki mindent.Kicsit lentebb haladtam elérve
nyakához,és megkerestem gyenge pontját.Ádámcsutkája mellett egy kicsivel leltem
meg és erőteljesen megszívtam,nyöszörgött de ezt bíztatásnak vettem.Mikor úgy
éreztem elég,elszakadtam tőle és megnéztem a foltot.Gyönyörű véres lilás
színben pompázott nyakán,egy alig eltakarható helyen.Tökéletes!
-Hazz!Hogy
megyek így munkába?Ki lesznek bukva!-mérgelődött.Megvontam vállam,s törökülésbe
vágtam magam.
-Nyugi
kicsi!Nem téged fotóznak,hanem te fotózod őket,nincs gáz.Legalább
megtudják,hogy nem kaphatnak le a kezemről.-Hát nem most beszéltük meg,hogy
barátok leszünk?-De igen,egy kis extrával,mint mondtam.-adtam egy cuppanós
puszit szájára és feltápászkodtam.Direkt nem mondtam neki hogy szeretem,mert az
neki lett volna kellemetlen,mivel ő még bizonytalan.Ráérünk még...
~~~~~~~
Louis
Szemszöge:
-Azt hittem ma nem leszel itthon.Kedd van édes,nem munkába kéne lenned?-átkaroltam derekát és úgy húztam közelebb magamhoz,miközben épp fogat mosott.Kiköpte a fogkrémet,átöblítette a száját és megfordult.Velem szemben.
-Tudod ma
olyan kedd van amit veled akarok eltölteni így nem mentem be.Nem is kerestek
eddig,szóval nem hiányzok.Lehet annak köszönhetően,hogy kikapcsoltam a
mobilom.-röhögve adtam egy puszit mellkasára.
-Akkor azt
hiszem,nekem is ilyen keddet kell tartanom,szóóóóval-elhúzva az ó-betűt
visszabattyogtam a szobába,elővettem a mobilom és szélsebesen mentem vissza
Harryhez,aztán én is kikapcsoltam a készüléket.
Kivette a
kezemből és sietve kapott ajkaim után.Éreztem övéin a mentolos ízt,végigvezettem
ujjbegyeim oldalán és megfogtam a csípőjét erősen magamhoz húzva őt.Belenyögött
csókunkba,de most nem éredekelt senki és semmi csak Ő.Aztán egy pillanatra
elváltunk oxigénhiány következtében.Szemem lehunytam és úgy lihegtünk egymás
szájába.
-Kicsi?
-Hm?-mámorban
úsztam
-Nagyon
szeretlek!Nagyon nagyon!-puszilt folyamatosan.Széles mosoly kúszott
arcomra.Eddig is tudtam,hogy szeret.Már akkor tudtam,mikor három hónappal
ezelőtt megbeszéltük a dolgainkat.Hát nem maradtunk csak barátok,annál sokkal
többek vagyunk.Nem mondta ki egyszer sem eddig,hogy szeret mert abban a
tudatban élt,hogy még nem érzek így.Kis butus.~hatalmas ujjait megfogtam és
csupasz mellkasom bal részére raktam tenyerét.~
-Érzed
ezt?-hevesen dobogó szívemre utaltam.Végigcsúsztatta kezét egész a
hasamig.Bólintott.-Ez csak miattad ver így.~szemét nem vette le
felsőtestemről így megfogtam állát és szemeibe néztem.-Azért mert
kimondhatatlanul és visszavonhatatlanul szeretlek!Érted?SZE-RET-LEK!-meghatódva
s vigyorogva ölelt meg.
-El sem
hiszed,mennyire jó érzés ez nekem.Túl tökéletes.-Felordítottam és leszaladva a
lépcsőn kifutottam az utcára,úgy egyszál alsóban,de ez most nem érdekelt.A
hideg sem,pedig kellemetlen december volt.Nem voltak kint olyan sokan,de mégis
annyian amennyien kellettek volna,de jó volt így.Harry is kifutott utánam,mert
nem értett semmit,de csak fejem ráztam vigyorogva.
-EMBEREK!
ITT ÁLL AZ AZ EMBER AKIT AZ ÉLETEMNÉL JOBBAN IS SZERETEK! SZERETLEK!SZERETLEK
HAZZA!-felé fordulva kiabáltam,egy páran megfordultak utánunk és grtuláltak.Ez
volt a cél.Harry leesett állal nézett,mit is csinálok.Mire feleszmélt már az
ölében csüngtem és rácuppantam piros,duzzadt ajkaira.-Olyan bolond
vagy!Szeretlek!Köszönöm Kicsim!-suttogta számba.Azt mondta
"kicsiM".Nem kicsi,már az övé vagyok,az ő kicsikéje....Bevitt a meleg
házba és csak akkor engedtem ki könnyeim.Nyakába fúrtam arcom és ott
szipogtam,míg őt rázta a nevetés.
-Miért sírsz
Lou?Valami rosszat tettem?-hevesen ráztam a fejem,de sírás közben
vigyorogtam,mint a tejbetök.
-Nem,de..dehogy
is,csak....Basszus annyira örülök,hogy vagy nekem!-felnevetett.
-Itt leszek
neked mindig baby!-csókolt szájon.
-Megígéred?
-Ígérem
neked!-és egyszerre mondtuk ki azt ami idáig vezetett,egy boldog szerelemhez.
-Baby let me
be your last,your last first kiss.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése