Megbocsátott Félreértés

Sziasztok!Hát megérkeztem az első sztorimmal ami Ziam bromance-ről szól.Most írok először ilyeneket szóval ha tetszik vagy nem tetszik kérlek pipáljatok és komizzatok,illetve iratkozzatok fel,mert több sztorit kaptok majd.Ha szeretnétek kérni one shotot nyugodtan írjatok,kérlek rá titeket,hogy írjatok! XD Jó olvasást hozzá! <3                
Ui:Iratkozzatok fel!!              Always in your hearts,Niky

-Cs-csak egyszerűen hagyj békén!!-Üvöltöttem megszeppent Liamre.-kérlek!

-Neharagudj,annyira sajnálom.Hidd el ha megtehetném visszafordítanám az időt.-nézett könnyes szemmel az enyémbe.

-Nem Liam. Ezt már eljátszottuk egyszer és akkor megbocsátottam,de harmadik esélyt nem kapsz!-sírtam.-De mégis,hogy gondoltad?Hmm?Hogy ugyanazzal a CSAJJAL?Kétszer?Legalább jól kiröhögtetek a hátam mögött,vagy talán már az elejétől az orromnál fogva vezetsz?Ugye így van,sosem szerettél!-~zokogtam neki,s úgy fájtak ezek a szavak mint még soha semmi,de már megtörtem.Nem tudnám mégegyszer elviselni..sem ezeket sem azt,hogy valaki mégjobban a földbe döngöljön.Ha aznap este nem megyek utána és nem követem, még most is a szemembe hazudna és kitalálna valami jó alibit...Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor meglátod életed szerelmét azzal akit a világon mindennél jobban gyűlölsz és megvetsz,miközben rámászik és a nyelvét dugja le a pasid torkán.És már másodszor,de lehet,hogy volt az több is.~

Sírtam,annyira zokogtam,hogy alig kaptam levegőt.Nem akartam mutatni megint mekkora fájdalmat okozott,de ezt lehetetlen küldetésnek ítéltem.

-Hát hogyan mondjam még el neked, hogy mennyire szeretlek?Mennyiszer bizonyítottam már neked?Soha az életben nem csalnálak meg...-itt már sírt ő is,de most nem kegyelmezek neki.Nem és nem.

-Elég Payne! Én hányszor bizonyítottam ezt?Ezt érdemlem én,aki annyira szeret,hogy már majd belehal?Mit tettem, mit?Hogy lehet jobb nálam az a riherongy?

-Nem jobb nálad és soha nem is volt az.Szeretlek és ez nem fog változni amíg élek!-bizonygatta.-Nem tehetek róla, hogy egyfolytában rám mászik,ha meg nemet mondok neki akkor fenyeget.

-Na nehogy már te legyél a kezesbárány!Van képed még ezt mondani?Hogy kényszerített erre!?

-Eszemben sincs Zayn,de nézz már rá.Úgy cseréli a pasikat,mint te a  hajzselét!

-Nem érdekel,végeztünk!Ne merj a közelembe jönni,remélem érthető voltam!-már akkor megbántam mikor kigondoltam,mindennél jobban szeretem őt,de ha nem tudok benne bízni,akkor ez már veszett ügy.~kiszakítottam kezeim az övéi közül és a már bepakolt bőröndömet megfogva rohantam ki a bejárati ajtón otthagyva a fél szívem,a magyarázatát mesélje be másnak.

~idegesen baktattam végig az utakon.Lábam alatt szinte égett az aszfalt,pedig már egyátalán nincs meleg,ugyanis a telefonom kijelzője már fél tizenegyet mutatott,de amint lejjebb vezettem a tekintetem megakadt pár új értesítésen:nem fogadott hívások 38 Liam, 12 Louis, 5 Harry, 2 anya,1 Perrie!?  És még sok sok üzenet...egyiket sem vettem figyelembe kivéve persze az anyukámat,majd holnap felhívom,mosmár túl késő van ahhoz.De közben tárcsáztam Louist,de az olyan mintha Hazzt hívtam volna,szóval mindegy is.

~Z?-hallottam meg ideges hangját.

~Sajnálom Lou! Átmehetek hozzátok?ott majd mindent elmagyarázok!-közben törölgettem a szemem,mert már alig láttam a könnyektől,de lehet,hogy az csak a fájdalom lehetett.

~Várj!hol vagy most? Azonnal odamegyünk!És ne merj ellenkezni!-morgott,de tudtam,hogy csak aggódik és félt.Lediktáltam neki a helyet és 10 percen belül egy fekete Land Rover állt meg mellettem.Majd egyszerre ugrottak ki Harryvel.

-Úristen Zayn!Ne csináld ezt!Ugye nem?-kérdezte,bár a választ ő is tudta.Csak lazán bólintottam majd ölelésébe vont,de azzal együtt újabb zokogás tört rám.Harry és ő segítettek betenni a cuccom a kocsiba majd Hazz is átölelt,ahogy szokta,tipikus H.Senkire sem számíthattam csak rájuk,de senki mást nem is akartam,csak Őt.~

Másnap reggel borzasztóan rosszul keltem,szemeim alig tudtam kinyitni a sok sírástól,és úgy éreztem magam mint akit kimostak.Lassan battyogtam le a lépcsőn,majd egyenesen a konyhába mentem,ahol egy szerelmes Larrybe ütköztem,szemeim egyből könnybe lábadtak,de megérkezésem észrevették így gyorsan elhúzódtak egymástól.Sajnálkozva néztek rám,de csak intettem a fejemmel,hogy ne.Leültem az asztalhoz,majd elmeséltem nekik töviről hegyire mindent.Megígérték,hogy segítenek,amiben csak tudnak és náluk maradhatok ameddig csak szeretnék,de ahogy mindig most is sírásban törtem ki,így csak megöleltem őket és hálálkodok az égnek,hogy ilyen barátokat kaptam.

Ez lett belőlem,a macsó bradfordi badboyból egy érzékeny,szerelmes,sírós mintapicsa,köszönöm neked Liam James Payne!

Liam szemszöge:

Ahogy kilépett az ajtón,a lényem megszűnt létezni.Megsem hallgatott!Nem hagyta,hogy elmagyarázzam neki az egész szituációt.Félreértett mindent,vagy csak nem emlékszek mindenre?Túl sokat ittam akkor.Jesszusom,hogy lehetek ennyire szánalmas?Soha nem fog megbocsájtani!Minden az én hibám,ha aznap nem megyek el arra a hülye bulira,akkor nem lett volna ez.Csak őt szeretem és senki mást.Annyira nehezen jöttünk össze és most csak ennyivel lenne vége?NEM!Harcolok érte amíg csak élek!

3 hét telt el,mióta elment.Mindennap álomba sírtam magam,s még most is rongyosra ázott szemhéjaimmal lelem napjaim.Küzdöttem a bocsánatáért,de mindhiába:küldtem neki SMS-t, Levelet,Magam elmentem hozzájuk sőt még az anyukáját is beavattam,de azthiszem nem leszek a szíve csücske ezentúl.

Egészen a mai reggelig bíztam benne,hogy megbocsájt,de kaptam egy üzenetet:

"Remélem mostmár belátod,hogy nem kérek belőled,és nem vagyok rád kíváncsi,se a hülye dumádra!" És egy kép,mely teljesen a padlóra küldött,félreérthetetlen helyzetben,félmeztelenül csókolózik egy másik sráccal.

És most itt ülök a fürdőszoba

sarokban,egyik kezemben A levél,másikban a penge,mellettem pedig két üveg alkohol.Nem hittem volna,hogy a szerelem fog megölni,de legalább leírtam neki mindent,amit tudatni szerettem volna vele,ezáltal boldogabban megyek el..

Utoljára küldtem neki egy üzenetet illetve Harrynek es Lounak is,melyben elbúcsúzok röviden,majd leraktam magam mellé..

Mégegyszer utoljára elolvastam a levelet,majd azt is a telefonom mellé helyeztem..s lassan de meglepően fájdalommentesen elkezdtem végighúzni a pengét a karomon.Egy.kettő.három. négy,aztán már nem számoltam,nem volt értelme,de éreztem,egyre mélyebben vágom magam.Majd hirtelen egy kezet éreztem meg a sajátjaimon.Már homályosan láttam,s kezdtem szédülni,de annyit még láttam,hogy ő Harry.

~istenem,mit tettem!-ez volt az utolsó amit hallottam,majd minden elsötétült.

Zayn szemszöge:

3hete folyamatosan próbálkozik beszélni velem,de nem fogja fel,hogy nem akarok vele beszélni semmit.A fiúk is próbáltak rávenni,hogy legalább engedjek neki annyit,hogy megmagyarázza,de megmondtam,nem.Érzem,ha látnám meggyötört arcát,megenyhülnék és újra lenne Ziam.

Próbálok felejteni,és ez csak úgy megy,ha mindennap leiszom magam a sárgaföldig,és nem emlékszem semmire,de talán jobb is.Hol a fiúkkal,hol egyedül de legalább 2 hete így megy.

Ma is így történt,zombi fejjel és borzalmas fejfájással ébredtem,délután fél háromkor,de ez azonnal megszűnt mikor megláttam,egy elég furcsa értelmű üzenetet Liamtől.Úgy voltam vele,hogy biztos,most érkeztünk el oda,ahol a sajnáltatással többre jut.De akkor még nem tudtam mi is történt.

Felöltöztem,majd lecsoszogtam ahol egy borzalmasan feldúlt és kétségbeesett Louval találtam szembe magam.

-Veled mi van haver?

-Most jobban teszed ha leülsz oké!?-halálfélelmes fejjel nézett rám,majdnem elröhögtem magam.

-Ki halt meg?-kérdeztem nevetve

-Bazdmeg,ez kurvára nem vicces és rohadtul ülj le erre a kibaszott székre!-rivalt rám.

-Jól van oké,sajnálom na.-kezdtem megijedni.

-Be kell mennünk a kórházba,most azonnal!-folytattam nyugodtabban.

-Mégis miért?Ugye nem történt baj?-kérdeztem elhűlve.

-Lia...nos Liam van kórházban-suttogta.

-MI?-könnyeztem,miért van ott?ugye nem az SMS,kérlek istenem add,hogy nem!Ha ő nincs én halott vagyok.

-Ha Harry egy kicsivel később ér oda,-a bűntudata miatt hál istennek ott volt- ,akkor talán már nem élne.Majdnem megölte magát Zayn!!-hirtelen tört ki mindkettőnkből a zokogás.

-Neeem!Az nem lehet!-Ké..kérlek,induljunk azonnal!és miaz hogy Harry bűntudata miatt?Neki mi köze van ehhez?

-Hát mivel nem szeretted volna látni Li-t ezért H az egyik bulin lekapott téged és egy srácot,miközben smároltok,majd ezt elküldte neki a te nevedben,de nagyon kérlek ne haragudj rá,ő csak segíteni szeretett volna,hogy ne szenvedjen egyikőtök sem tovább,de nem gondolta,hogy Liamet ennyire a padlóra fogja küldeni.-nem tudom felfogni,hogy volt erre képes.Méghogy ne haragudjak rá?majdnem megölte a szerelmemet.Minden az én hibám!Ha időben meghallgatom és adok egy esélyt,akkir nem történt volna ez.

-Minden az én hibám-suttogtam magam elé.

-Nem Z,ne mondd ezt,ez nem igaz!most szépen bemegyünk és hagyod,hogy elmagyarázzon mindent,majd aztán te is elmondod neki az igazat!-provokált ki

-Rendben,öntsünk tisztavizet a pohárba!-felsóhajtott

-Na végre.-mosolygott kissé,de a könny még ott volt a szeme sarkában,ahogy az enyémben is egyfolytában.

Ahogy megálltunk a kórház bejáratánál,sebesen rohantam be majd amikor megtudtam hol fekszik,mint aki semmitse lát futottam hozzá.Amint beléptem,rámtört a zokogás legfájdalmasabb változata.Mindkét keze lekötve és oxigénmaszk a fején illetve EKG-ra kötve.Leültem mellé,s megéreztem a megszokott édes illatát.Hogy nekem mennyire hiányzott már.Megfogtam a kezét s hallgattam szíve egyenletes dobbanását.Észrevettem egy véres levelet a szekrényén,nekem címezve.Mégjobban sírhatnékom támadt.Szétnyitottam,s belekezdtem:

"Szerelmem,Zayn!

Lehet,hogy most nem érted,mit miért tettem,de idővel jobb lesz.Ha ezt olvasod,én már nem vagyok veletek.Kérlek ne hibáztasd magad,mert mindennek én vagyok az okozója.Megkaptam az üzeneted és akkor jöttem rá,én csak egy felesleges harmadik lehetnék.Nem benned,inkább magamban csalódtam,amiért ennyi idő után sem tudtalak rávenni arra,hogy megbeszéljük a dolgainkat.Sajnálok,mindent,mindent amit miattam kellett átélned,de tudd,hogy akkor este nem tehettem semmit.Te már egyszer megbocsájtottál nekem,és azt -nem tagadom- én is hibás voltam,de adtál nekem még egy lehetőséget a bizonyításra.De soha az életben nem játszottam volna el.Sokszor gondolkodtam azon,hogy összeházasodhatnánk,ott állnánk az oltár előtt boldogan,mögöttünk pedig a családtagok,majd egy gyönyörű helyre mentünk volna nászútra és később lennének gyerekeink,de ez már nem valósulhat meg.S mind miattam.De tudnod kell Sophia tehet mindenről.Mikor szakítottam vele miattad,megesküdött nekem,hogy megkeseríti az életünket.Tudta,hogy aznap este el fogsz jönni,és gondolom mikor meglátott azonnal kapott az alkalmon.És hát bevált a terve:elszakított minket egymástól.Viszont azt nem gondolhatta,hogy ennyire.

Köszönöm neked ezt a csodás majdnem 3 évet,a közös programokat,az együtt töltött pillanatokat,a csodás szeretkezéseinket és mindent,legfőképpen azt,hogy megértettél és soha nem hagytál egyedül.Ezt még nem mondtam,de megmentettél saját magamtól,kihúztál a mély gödörből és ott voltál velem a nehezebb pillanataimban.Egyszerűen nem tudom elégszer megköszönni neked.

Azt kívánom,hogy találd meg azt aki mellett boldog lehetsz,azt hittem én leszek az,de tévedtem,így rákötelezlek arra,hogy találd meg a párod!Legyetek boldogok,mostmár én is az vagyok.

Hagytam egy ajándékot neked az ágyunkon!Kérlek az legyen az utolsó dolog tőlem,s viseld a kedvemért.

Örökké szeret,a te Liamed"

Annyira szeretem,még mindig,saját magát hibáztatta mindenért az utolsó percekben is.Annyira önzetlen,annyira kedves és annyira szerető ember,és én képes voltam elhagyni őt.

Megakarta kérni a kezem! Én pedig megsem hallgattam,azt feltételeztem,nem szeret pedig mennyire de mennyire szeret engem.Majdnem megöltem,a saját hibámból majdnem megölte magát.Nem fogom megbocsátani magamnak soha.

Fogtam a kezét óráknak tűnő percekig,sírtam,majdhogynem bőgtem,egy pár percen múlott,hogy elveszítsem.Könnyfátyolos szemeim miatt nem láthattam,hogy kezd ébredezni,így amikor felnéztem már a meglepődött szemekbe nézhettem.

-Édesem,Li -nehezen,de megszólaltam.

Liam szemszöge:

Feketeség,borzalmas semmi.Ez mind amit láttam.Meghaltam volna? De akkor mi ez a pittyegés?Harry miért kellett ottlenned?Hagytál volna nyugodtan elmenni.Most mindenki azt hiszi majd,hogy megőrültem.Egy kezet éreztem a sajátjaimon pihenni.Lassan nyitottam ki a szemeim,majd megláttam Őt.Felnézett rám,majd nagyon meglepődtem,két vörös kisírt szempárt láttam.

-Édesem,Li-suttogta.Nem haragszik?Mi történhetett?Végigpörgettem az elmúlt napok eseményeit,így mikor beugrott a kép és az üzenet,megpróbáltam kezeim kihúzni övéi közül,de az elviselhetetlen fájdalom megakadályozott ebben.Miért mondja azt,hogy édesem?Hisz már nem szeret,vagy mégis?Megköszörülte a torkát majd belekezdett:

-Li,nem tudom elmondani mennyire sajnálok mindent ami az elmúlt hetekben történt.Nem adtam neked lehetőséget arra,hogy elmagyarázz mindent.Én teljesen azt hittem,hogy így mindkettőnknek jobb lesz,de mostmár belátom,hogy ez volt a legrosszabb amit tehettem.Ha el..elvesztettelek volna,fogalmam nincs mihez kezdenék.Annyira megijedtem,mikor megtudtam mi történt.Liam nekem te vagy az életem,nélküled egy senki vagyok,de szerintem ezt te is tudod.Soha,de soha nem hagynálak el.Ezt itt és most megígérem neked.Most olvastam a leveled,hogy gondoltad?Majd keresek mást,mikor nekem itt vagy te?Képtelen lennék rajtad kívűl mást szeretni.-annyira aranyos volt,ahogy ezt mind itt a kórházi ágyam mellett előadta,de egy valami még nagyon bökte a csőröm,illetve kettő.Beszélni szerettem volna,de a maszk még rajtam volt.De Z egyből leszedte rólam.Majd megszólaltam:

-És az üzeneted?Mindent leírtál benne amit akartál,sőt az a kép biztos,hogy nem kamu.-kicsit rekedt volt a hangom,de a lényeg kijött.

-Az az üzenet az egész helyzet okozója.Nem én küldtem neked,hanem Harry.Azt hitte,hogyha elküldi neked,akkor végre abbahagyod a "zaklatásom" és belátod,hogy nincs szükségem rád.De semmi ilyesmiről nincs szó,csak túlságosan makacs és önfejű voltam.Megkellett volna hallgatnom téged.Ha megteszem,nem vetemedtél volna erre.Annyira sajnálok mindent.-szipogta.-Az a kép valóban igazi,de egyszerűen nem tudtam megszabadulni a fájdalomtól,ami nap,mint nap kísért.Minden este bulizni jártam,majd másnap nem emlékeztem semmire.Nem akartam,hogy sajnáljanak,sem semmilyen segítségre nem volt szükségem.Talán ez a nemtörődömség vitte rá Hazzt az üzenet elküldésére,ami ide küldött.Ha te nem küldöd el a búcsú SMS-eket akkor talán később ért volna oda.-őszintének tűnt,de a féltékenységem megjelent,mikor elmondta,hogy a kép valós.Az én szerelmemet ne csókolgassa más!

-Nos...akkor..nincs semmiféle másik személy?És még mindig szeretsz?-kérdeztem elbizonytalanodva.Azonban elmosolyodott,felállt a székről,odaült az ágyam szélére,megfogta a kezem óvatosan és egyenesen a szemembe nézett.

-Itt és most már életemben talán negyedjére megteszem újra,szerelmet vallok neked!Az életemnél is jobban szeretlek téged Liam James Payne!Tudom,meg szeretted volna kérni a kezem,de ezt én fogom megtenni.Lehet,hogy túl gyors,de az élet is az!Nem a legmegfelelőbb a hely,az alkalom,de még a szövegem is szar ráadásul gyűrűm sincs-kínosan elmosolyodott,én pedig örömkönnyeim hullattam,nem tudom elhinni,hogy ez megtörténik.-Nem fogható semmihez amit irántad érzek,nem lehet szavakba önteni.Azt írtad megmentettelek saját magadtól,de azt nem tudod,hogy ez fordítva is így történt.A nagymenő egoista bunkót megváltoztattad egy érzéki szerető egyéniséggé,nem tudom neked ezt eléggé megköszönni.Tudom,hogy nem vagyok egy könnyen megnyíló személyiség,de te elfogadtál olyannak amilyen vagyok.Az emberek várják az élettől az ajándékot,pedig saját maguknak kell megtenni a lépéseket.Nekem te vagy az ajándékom,amit soha nem szeretnék elveszíteni.Megtisztelnél engem azzal,hogy örökre az én ajándékom maradsz?Hozzám jönnél?-Annyira boldog voltam,tegnap még megakartam halni,annyi fájdalom ért;most pedig szárnyalni tudnék örömömben.Senki nem mondott nekem még ilyen szépet.Könnyeimtől alig láttam,de éreztem rajta,hogy nagyon izgul.Remegett a keze.Azt meri feltételezni,hogy nemet mondok neki?

Sebesen bólogatni kezdtem,mert nem jött szó a számra.Elnevette magát sírós hangon.Erőt vettem magamon és megnyugtattam:

-Igen,persze,hogy igen.Bármikor,bármilyen helyzetben hozzádmennék Zayn!Ha egyszál semmiben gyűszűvel is kérnél meg,akkor is igent mondanék.-odahajoltam hozzá s megöleltem.Egymás vállán sírtunk a boldogságtól.Áldom az eget,hogy egy ilyen embert adott nekem.

Zayn szemszöge:

Leírhatatlan boldogságban úsztam.Szeret annyira,hogy egybeköti velem az életét.

Mikor Lou közölte a borzalmas hírt,azt hittem nem mondhatom el neki többet,mennyire szeretem,nem ölelhetem,csókolhatom többé.Ha ez bekövetkezett volna mentem volna utána,ez nem kérdés.De talán a sors sem bírta tovább nézni a szenvedésünket,s adott nekünk egy újabb lehetőséget.

Megbocsájtottunk egymásnak,s ez mindennél többet jelent számomra.

Lazítottam ölelésünkön,szemébe néztem,letöröltem arcáról a könnyeket.

-Teljes szívemből szeretlek Z!-olyan meghitt volt a pillanat.

-Én is szeretlek.-tekintetem az édes mogyoróbarna szemei és a piros megduzzadt ajkai között cikázott.Egyszerre hajoltunk egymás felé.Éreztem meleg leheletét,hirtelen megszűntettem köztünk a távolságot,szemeim lehunytam,puha ajkaim az övéire nyomtam.Hetek óta most csókolhatom újra.Első csókunk eljegyezve.Ez a pillanat tarthatna örökké.Egyik kezem arcára helyeztem,másikat a tarkójára,így csókoltam tovább.Mézédes ajkait csókolni a világ legédesebb dolga.Nyelvemmel végigsimítottam alsóajkán bejutást kérve,hogy szenvedélyesen elmélyíthessem csókunkat.Visszadöntöttem ágyára,s fölé kerekedtem.Ezt a gyönyörű momentumot is elkellett rontani.Fogaim közé vettem s meghúztam ajkát,egy utolsó puszit adva húzódtam el lihegve.Egymásra néztünk,szánk felfelé görbült.Egyszerre néztünk az ajtó felé,ahol két megdöbbent fej nézett vissza ránk.

-Azt hittük már megöltétek egymást ennyi idő alatt,de ahogy elnézem minden oké-Lou csak egy megkönnyebbült sóhajt hallatott.Harry feje minden pénzt megért,majdnem képen röhögtük.Csak Liamre néztem,de nemet intett a fejével.

-Te magyarázattal tartozol nekünk!-próbáltam a leggyűlöletesebb nézésemmel illetni.

-N..naggyon sajnálok mindent,egyszerűen csak segíteni szerettem volna.M..mindig amikor üzent vagy ott járt sírtál,azt gondoltam,ha elkü..elküldöm neki a..azt az üzenetet megérti.-azt gondoltuk ennyi elég lesz,így hamar elnevettük magunkat.Ő meg csak nézett ránk tágra nyílt szemekkel.

-MI?-hangja közelítette a c-t.Erre mégjobban nevettünk.

-Neh ne haragudj haver,de ezt muszáj volt.Ha láttad volna a képed.Gyere már ide!-Li elég rendes volt vele a körülményekhez képest.De sosem tudott haragudni az emberekre,legalábbis sokáig.Hazz megsértődött de hamar vigyorogni kezdett.Mindannyiunkat megölelt aztán odament Louhoz.

-Mégegyszer sajnálom srácok.-fordult felénk.

-Az a lényeg,hogy élek.Megmentettél.Szóval felejtsük el.- Li,hogy te mennyire egy imádnivaló ember vagy.És az enyém!

-Hát akkor remélem nem bánjátok-nézett ránk áthatóan,majd odafordult Louhoz és borzasztó szenvedéllyel megcsókolta.Már kezdtünk félni,hogy Louis barátunk megfullad,olyan szinten dugta le Harry a nyelvét a másik torkán.

Sejtelmesen Liamre néztem,s nyomban falni kezdtem ajkait.Lehetetlen megunni.Hakan ajkai közé suttogtam,nehogy Larry meghallja mellettünk.

-Még ne mondjuk meg nekik jó?-csak egy halk hümmögést hallatott.Belemosolyogtam csókunkba.Lerítt róla,hogy boldog.Amíg velem van boldog lesz,márpedig velem marad örökre.

Liam szemszöge:

Egy hét múlva engedtek haza,ezt már mindketten nagyon vártuk.Egyenlőre csak mi tudjuk,hogy összeházasodunk,viszont  ma tartunk egy úgynevezett "élek és virulok" bulit,de azt hiszem ez amolyan eljegyzési buli lesz...Elsem hiszem,hogy ez valóság.Pár hete vettem meg a gyűrűt,és én szerettem volna megkérni őt.Álmomban sem gondoltam,hogy Ő fog engem.A kapcsolatunkban egyikőnk sem tekint a másikra,mint passzív vagy domináns fél.Egyszerűen csak önmagunk vagyunk és ha úgy hozza a pillanat,előjön belőlünk a férfi avagy a "nő".Úgyszint az ágyban,felváltva vagyunk alul s felül.Szerintünk ez így tökéletes ahogy van.

A tűzhely előtt állok épp és próbálok mesteri palacsintákat előállítani,több-kevesebb sikerrel.Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon pihenni,kissé megugrottam,majd belekuncogott a fülembe.-Valaki itt nagyon ijedős.-beleharapott a fülcimpámba.Éreztem meleg leheletét nyakamon.Abbahagytam eddigi tevékenységem s csak álltam ott.Szaggatottan fújtam ki a levegőt.Kirázott a hideg ahogy belecsókolt nyakhajlatomba.Végigpuszilgatott egészen az állam vonaláig.Megkereste gyengepontom majd erősen megszívta.Visszakellett fognom magam,hogy ne nyögjek fel hangosan.Egyre dudorodó ágyékát hozzámnyomta,amitől muszáj volt felnyögnöm.Megfordított,hogy vele szemben legyek.

-Annyira beindítasz,főleg ebben a szexi kötényben.-motyogta

-Z,tudod hogy most nem lehet.-próbáltam hatni rá.Mint aki se nem lát se nem hall,őrült módon letámadott.Úgy csókolt mint még soha,olyan vággyal,olyan szenvedéllyel.Már kezdte volna levenni a pólóját,de megállítottam.

-Mégis miért nem?Egy gyors menet?-sóhajtotta kéjes hangon.

-Nem szexeltünk már több,mint egy hónapja és a többiek bármelyik pillanatban megjöhetnek,majd este,ha megünnepeltük az eljegyzést,akkor lesz ágytorna,megfelel kicsi!?-igazamért mégegyszer megcsókoltam.

-TUDTAAM!-visított fel mögöttünk Louis.Basszus akkor nem is lesz meglepetés.Csak zavartan eltávolodtunk egymástól,Zayn pedig próbálta eltakarni az ölét.

-Mivan haver áll a gyík?Bár nem csodálom,ilyen pasira kinek nem?-röhögött fel.Mellette Harry nyomban tarkón vágta.-Nyugi cica,csak téged szeretlek.-puszilt a nyakába.Zaynnel elmosolyodtunk,összekulcsoltuk kezeinket.Később megérkezett Niall is így  együtt öten ünnepeltünk.Gratuláltak,bár Lounak volt egy-két beszólása,miszerint nem gondolta volna,hogy hamarabb házasodunk náluk és egy ilyen romantikus helyen tesszük.Mi csak nevettünk rajta.

Este ugyanarra gondoltunk Zaynnel.Közös habfürdőt vettünk,később a hálószobában pedig mindketten meglepődtünk.Egyszerre hajoltunk a szekrényünk felé,s vettük elő a bársonydobozkát.A kezemben lévő kék,míg az övében zöld színű pihent.Megyegyeztünk,hogy átadjuk egymásnak és egyszerre nyitjuk ki.Így is tettünk.Szinte lefordultunk ágyról,amint megpillantottuk a sajátunkat.Ugyanolyan gyűrűt vettünk egymásnak,csak az enyém egy picivel nagyobb volt.Egy egyszerűbb darab volt középen egy félhold formájú smaragd,körülötte pár kristálykő.Én hamarabb megvettem már,mint ő,de ezt valami lehetetlen pillanat volt.Felhúztuk egymás ujjára,s megpecsételtük eljegyzésünket egy csókkal,aztán egy eget rengető hihetetlen szeretkezéssel.

Ő az én ajándékom,s én pedig az övé!

Örökre!