How Small The World Is!

Sziasztok!Boldog karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek!De nem utolsó sorban pedig nagyon boldog születésnapot a mi Louis William Tomlinsonunknak!El sem hiszem,24 már!
Másodszor,ezt a sztorit Sophiának írtam.Sajnálom a késést,de kárpótlásul egy borzasztó hosszú rész lett.23 oldal.Remélem tetszeni fog nektek és karácsony alkalmából lepjetek meg egy pár komival kérlek! <3 Mégegyszer boldog karácsonyt mindenkinek...hamarosan jelentkezem! 
                                             Always in your hearts,Niky

Összébb húztam a kabátot magamon,nem volt annyira hideg decemberhez képest,de ha az ember már órák óta a hidegben van,megérzi mi is az a fagy.Kabátomon nehezen tudtam felhúzni a cipzárt hála Zoey-nak.Zoey a kislányom,aki már hat hónapja létezik,bennem.Hihetetlen,de igaz.

-Oh,elnézést.-kért bocsánatot egy nő,miközben belémrohant a kosarával.

-Semmi gond-épp nem estem el,de oldalam szúrt egy picit.Miután kiegyenesedtem pillantottam meg a nőt.Holt fehér arccal nézett hol az arcomra,hol a pocakomra.

-Ez lehetséges?-mosolyogva bólintottam a még mindig lefagyott nőre.

-Trisha vagyok..ohm,bocsánat de még mindig alig hiszem el.Olyan nevetségesnek hangzik.-vakarta meg a fejét zavarában.Kezét nyújtotta felém.

-Liam,nos igen.Gondolhatja mennyire meglepődtem,mikor megtudtam.-örültem,hogy végre egy olyan ember beszélget velem aki nem néz rám undorodva.Mindketten zavartan álltunk ott a vásár közepén.Körülöttünk rengeteg ember volt,veszekedő párok,szerelmesek és kisgyerekek is,nyilván,hisz holnap szenteste.

-Nos,örülök,hogy megismerhettem Liam,de nekem most mennem kell.Még be kell vásárolnom karácsonyra,egy éve nem láttam a fiam és most még a barátját is meg kell ismernem.Legyen szép karácsonya!-köszönt el.Olyan ismerős volt ez a nő,mintha láttam volna már valamikor.

-Várjon egy pillanatra!Nem találkoztunk mi már valahol?Olyan ismerős nekem...-érdeklődően vizslatva nézett rám.

-Hát,nem hinném.Boldog karácsonyt maguknak!-nézett előbb a hasamra,aztán a szemembe.

-Köszönjük,úgyszintén!-tettem magamra a kezem felhúztam a cipzárt,ameddig tudtam és gyorsan összeszedegettem a listára felírt dolgokat.Egyfolytában az imént megismert asszony járt az eszemben,ismerős volt,nagyon is.De lehet,hogy már csak a karácsonyi láz miatt vagyok ennyire felpörögve.

-Szia édes,most végeztem.Tudnál adni egy fuvart?Borzalmas hideg van itt.-egyik kezemben a rengeteg szatyor volt,másikkal a kabátot fogtam,fáztam rendesen.A telefont pedig a vállam és az állam tartotta a fülemnél.

-Én mondtam neked,hogy elmegyek egyedül,de te akadékoskodtál.Öt perc és ott vagyok,addig menj valami száraz és melegebb helyre,hamar megfázhatsz.-a hó időközben elkezdett szállingózni sőt mi több,már rendesen esett is.Gyönyörű volt a látvány,de ettől a zord időjárástól nem tudtam eltekinteni.

-Siess!-nem telt bele öt perc,a hatalmas kocsijával le is parkolt előttem egy méterrel.Gyorsan kipattant és már el is vette a cuccokat a kezemből.

-Menj ülj be,befűtöttem.-kaptam az alkalmon és már be is ültem az anyósülésre.A csomagokat lerakta a hátsóülésre majd lekaptam a kezemről a hideg kesztyűket és átdörzsöltem a tenyerem.Sietősen behuppant mellém és be is nyomta a gázpedált.

-Jól vagy?Elég rosszul nézel ki.-tette jobb kezét a térdemre.-leszedtem magamról a sapkát-sálat és lehúztam a cipzárt a kabátomon.

-Fázok is,de most melegem van.Remélem nem leszek beteg,az nem tenne jót Zoeynak.-édesen rámmosolygott.

-Ha hazaértünk befekszel az ágyba és ki sem mozdulsz onnan,amíg helyre nem jössz.-szigorú hanglejtéssel adta tudtomra.

-Zayn,nyakunkon a karácsony és édesanyádékat is most fogom megismerni.Biztos,hogy nem fogok egész nap feküdni.Ma esetleg,de holnap muszáj összedobni egy kis karácsonyi hangulatot,mert még a júliusban eldobott lufik is a kanapé mögött heverésznek.

-Li,ha nem lettél volna ilyen makacs,akkor semmi bajod nem lenne.Mondtam,hogy eljövök,gyorsan bevásárolok és utána főzőcskézhettél volna ameddig akarsz.De neked muszáj volt,terhesen,ebbe a fagyba kijönni ebbe a vásárba.Ha legalább egy fűtött áruház lenne,azt mondanám oké,de így.-kezdtem mérges lenni.

-Ne veszekedjünk már!Semmi bajom sincs,lehet egy kicsit meghűltem,de az még nem a világvége.Egy-két nap alatt kiheverem.-ciccegett.

-Li,terhes vagy.Ez azt jelenti,hogy ami egy átlagembernek meg sem kottyan az neked komolyabb is lehet.Viszont én ezért vagyok itt,hogy vigyázzak rád.-paskolta meg a combom.

-Jó oké igazad van,csak ne kezelj úgy,mintha egy kisgyerek lennék jó?-áthajoltam a váltón és egy puszit nyomtam az arcára.-Hiányoztál ám!-megforgatta a szemeit.-Utálom mikor ezt csinálod!

-Na,de tényleg.Meddig voltál el?Másfél óráig?-keresztbe fontam a karjaim és puffogtam magamban.

-Attól még hiányozhatsz nem?-morogtam.

-Nem mondtam,hogy nem.-vigyorgott.-Jajj ne mérgelődj már,tudod,hogy imádlak de nem szeretem ha duzzogsz.

Pár perc múlva le is parkolt a kocsifeljárón.Betolatott a garázsba,addig én kiszedtem a csomagokat és bevittem a konyhába.Lekapkodtam magamról a kényelmetlenül vizes és nehéz kabátot,és az átázott csizmám,amit leraktam a kandalló elé.Zayn is felsétált,kaptam egy puszit és továbbsétált~volna~a konyhába.

-Álljon csak meg a menet.Puszi?Egy puszival elintézel?-torokból felnevetett.

-Hogy te mindenen fennakadsz!-húzta össze homlokán a bőrt.-Először szeretnék levetkőzni,ha nem bánod.Utána annyi csókot kapsz amennyit szeretnél.-még mindig vigyorogva mondta.Ismét elkezdtem volna a bedurcázást,de megállított.-Ne hisztizz!-fenyegetett.

-Ajj olyan szemét vagy.-nevettem én is.Belecsaptam karjába s otthagytam.Amíg ő levette a nedves ruháit,én kipakoltam a szatyrokból,iparkodva dugtam el az ajándékát,s hála égnek pont akkor sikerült elraknom,mikor bejött a helyiségbe.

-Képzeld,egy nővel futottam össze,és olyan ismerős volt nem tudtam honnan.Nagyon kedves volt,bár meglepte a látványom,főleg mikor a hasamat pásztázta.-emlékeztem vissza a nőre a boltból.

-Na végre valaki aki elfogad,annyira utálom mikor undorodva néznek ránk.Nem csak azért,mert melegek vagyunk,hanem Zoey miatt is.-komorodott el.

-Nekem csak az a fontos,hogy szeress.Mások nem tudnak érdekelni.-kezdtem kicsomagolni a rengeteg élelmiszert.

-Miket vettél?Remélem nem ettél ki a vagyonunkból,Zoeynak még nem is vásároltunk be.Nem utolsó sorban pedig a főnök nem ad annyit a cégnél,hogy milliókat költsünk nap,mint nap.-cukkolt a sok csomagot látva.

-Nyugi van!Nem vettem sok mindent,ha meg mégis,nem kell aggódnod,ezeket én fizettem.-utálja ha sokat költök,pedig megtehetjük,nem azt mondom,hogy nem,de néha túlzásba viszi a spórolást.Jól keres és én is,főleg,hogy ő egy neves cég helyettese,én pedig egy feltörekvő csajbandát menedzselek.Igaz,hogy amióta állapotos vagyok,nem dolgozom a stúdióban,de itthon igen,s majdnem a teljes fizetésem megkapom havonta.Nem kevés summa.-Ne rinyálj,minden rendben lesz.Zoeynak megveszünk mindent még születése előtt s az egész családnak lesz ajándék,sőt,bőven lesz kaja stb.

-Oké csak tudod,hogy minden rendben akarok tudni.Nem akarom,hogy bármi is kicsússzon a kezeim közül.-átkaroltam nyakát és adta két puszit arcára.

-Ez csak a sok hajtás miatt van.Engedj ki!Ha minden jól megy karácsony után elmehetnénk egyet wellnessezni,benne vagy?Csak te meg én!-vetettem fel ötletem,amit már napok óta tervezgetek.

-Jól van!Mehetünk.-megcsókoltam.S mint mindig,most is kellett valami zavaró tényező.Csengettek.Elszakadtam tőle s az ajtó felé vettem az irányt,de ki adtam a dolgát.Mindent amit a zacskókban talál tegyen a helyére.

-Kellemes napot!Láttam,hogy most érkeztek meg.Gondoltam felajánlom segítségemet,ha nem tudnának valami megcsinálni.-vicsorgott rám Mrs.Pirrot.Ő róla azt kell tudni.hogy olyan a kinézete,mint szörnyellának,de tőle valóban frászt kapsz!Nem szeretek vele öt méternél közelebb lenni,mert a parfümjétől hányingert kapok,főleg így állapotosan.Na és a modoráról ne is beszéljünk,katasztrófa.Már több,mint egy éve megkeseríti az életünket.

-Köszönjük Mrs Pirrot,de nem élnénk vele.Nemsokára megérkezik a család,majd ők besegítenek,ha esetleg kellene valami.

-De szívesen segítek,főleg ezen a kellemes karácsonyi ünnepen.-kezdtem unni,hogy őszinte legyek.Pillanatokon belül szerelmem is csatlakozott hozzám.Gondolom furcsállta,hogy ennyi ideig állok az ajtóban.

-Á,jobb napot Mrs.Pirrot!-felnevettem,de a nő arcán még a ránc sem rendült.

-Viszlát!-ezzel rácsaptam az ajtót.Hihetetlenül nevettem még mindig.Fogalmam sincs mi történt,nem is volt olyan jó a beszólás,de ha visszagondolok az öreglány rezdüléstelen arcára elkap a nevetés.Zayn csak rám nézet,s ment volna tovább,de ő is rákezdett.

-Egyébként,min is nevetünk?-már folyt a könnyem,szó szerint.

-N..nem tudom.-csak percekkel később sikerült olyan szintre vágnunk magunkat,hogy normális ember módjára tudjunk közlekedni,de ha egymásra néztünk még el-elkapott az inger.

Jó pár órával később készen lettünk mindennel.Háromfogásos ebéd lesz,sőt.Ha hasonló az ízlésük,mint a miénk,mind a tíz ujjukat megnyalhatják,ezt garantálom.Igaz,hogy többször is le kellett ülnöm,a lábaim veszélyes módon vizesednek,és már nem tudok annyit állni,mint korábban.Remélem ez a szülés után lemegy és nem lesznek efféle gondjaim,mert a sportolást és a mindennapi rutint folytatni szeretném Zoey mellett is.Hosszú napon vagyunk túl,de boldogan vagyok itt mellette,s már csak a családját kell megismernem,illetve elmondanom nekik a kicsit.Nem,nem tudnak róla.Ezért is szeretnék minél jobb benyomást tenni,nem akarom,hogy csalódást okozzak.

-Zayn!Mit gondoltál rólam először?Úgy értem akkor,mikor először láttál?És kérlek ne azt a nagyon csöpögős sztorit mondd,mint amit a Titanic-ban is lenyomnak!-fordultam felé az ágyban.

-Hmm,nem tudom.Talán azt,hogy te kemény dió leszel.Azt hittem akkor,hogy még csak a barátom sem akarsz lenni,nemhogy a párom.Emlékszem mennyire arrogáns és durva szavakat használtál felém pedig én nem tettem ellened semmit.-kezeit tarkójára tette és arcával felém fordult.

-Azt hallottam rólad,hogy erőszakos és bunkó vagy.Mit kellett volna tennem?A barátaim mondták ezt,nekik hinnem kellett.-sóhajtott.

-Ezt megértem,de ha jobban odafigyeltél volna,már a gesztusaimból kivehetted volna,hogy nem vagyok olyan,mint amilyennek leírtak.

-Tudom Zayn,de annyira mondogatták nekem,hogy ne menjek a közeledbe,mert csak megbántanál,hogy egyszerűbb volt azt tenni amit mondtak.Nem akartam balhét,sem pedig félreértéseket.Sajnos épphogy ezzel lett egy hatalmas félreértés.-emlékeztem vissza magamban a durva beszélgetésünkre.

-Amennyire visszafogottnak tűntél első látásra,annyira megleptél akkor.-nevetett.-Csodáltam,hogy nem füstölt a fejed.-én is nevettem.

-De aztán te az egyszerű módszert alkalmaztad,leléptél.Én meg ott álltam a tömeg közepén és nem értettem,hogy mi is történt.-összeszorítottam a szemeim a rémes emlékre.

-Hiába tűntem egy semmirekellő alaknak,nekem is van szívem,és rettenetesen rosszulesett amiket nekem mondtál.Nem hittem el,hogy ezeket gondolják rólam az emberek,főleg az,hogy te is.-nem nézett rám,látszott rajta,hogy belemerült az emlékekbe.

-Sajnálom,utána jöttem is rá mit tettem,bocsánatot szerettem volna kérni,de te megelőztél.Sosem felejtem el.-deja vu érzés kerített hatalmába.

-Hiába,nagyon helyesnek találtalak akkor is,és hogy ilyen nyíltan kifejezted magad,csak bátrabbá tett.Beszélni akartam veled négyszemközt,de a pillanat tökéletes volt arra,hogy nekinyomjalak a falnak.

-Még mérgesebb lettem akkor,de annyira szorítottál,hogy képtelen voltam szabadulni.A végén meg már nem is akartam.Már akkor először megállapítottam,hogy nagyon jól csókolsz.-felé kerekedtem,már kicsit kezdett idegesíteni a nosztalgia.Hátsómra vezette a karjait,melyeket a feje mögül vett ki és simogatni kezdett.Megcsókoltam,s úgy ahogyan akkor,legalábbis próbáltam úgy csókolni,mint ő engem akkor,ott a kőfalnál.

-Ez..ez ol..-mégegyszer megcsókoltam.Nem szerettem túlságosan a domináns szerepet,de néha rámjött,de akkor erőteljesen.

-Úgy szeretem,mikor bevadulsz....de tudod,hogy nem lehet.Zoey..-helyeseltem.

-Viszont azt senki nem tiltja meg,hogy egy kicsit kényeztesselek.-húztam feljebb a pólóját a hasán,majd azt végigpuszilgattam egészen a nadrágja korcáig.Aztán egy hirtelen mozdulattal le is húztam azt.

Fáradtan feküdtünk egymás mellett.Azt hittem rosszul látok,mikor ránéztem az órára.03:12.

-Zayn,azt hiszem aludnunk kellene.A szüleid hamarosan érkeznek.-már csak egy morgást kaptam s elaludt.De előtte még átfordult hozzám és körülölelte a derekam.

-Jóéjt Zaynie!-adtam egy puszit szájára,de már nem felelt.Pár percen belül engem is elrabolt az álom,s együtt aludtunk el,egymást szorítva.

A reggel hamarabb érkezett,mint hittem.Szinte épphogy lehunytam a szemeim,már nyithattam is ki őket.Zayn már kissé mocorgott mellettem,ezért én is kinyújtóztattam punnyadt izmaim.

-Jóreggelt édes!-nyomta arcát a nyakamba.Legalábbis ezt éreztem,mivel a szemeim csukva voltak még,hála a feledékeny fejünknek,s este nem húztuk be a sötétítőt,ezért a napsugarak egyenest a szemembe célozták útjukat.

-Neked is baby!Jól aludtál?-fordultam felé,mert ő volt a nagykifli ezért a hátam mellkasának nyomódott.~most már szemtől szembe voltunk,ezért nyugodtan nyitottam ki szemeim.

-Nagyon is..nem akarok felkelni.Maradjunk itt ma.-nyávogott a reggeli mormogós hangján.De közben aranyos is volt,egész nap itt az ágyban vele.Beleegyeztem volna bármikor,de nem ma.

-Ma jönnek anyukádék,sőt...jézusom már fél nyolc,sietnünk kell,ha mindennel készen akarunk lenni.-néztem az órára,de nekem sem volt semmi kedvem felkelni.Átkarolt.

-Li!Nyugodj meg.Mindennel készen leszünk időben,hidd el.Még feküdhetünk bőven egy órát is,csak fél egyre jönnek.-puszilta meg arcom,ami minden bizonnyal eléggé borostás volt már,mert hamar elhúzódott.-De muszáj megborotválkoznod!Anyu utálja ha szúr az arcom,dobd be magad te is!-nevetett fel.Viszont bennem csak egyre nagyobb lett a félsz.Mi van ha nem tetszem majd nekik?Mit fognak szólni Zoeyhoz?Undorodnak vagy megkedvelnek?Egyre jobban kezdtem félni,így már a borotválkozásnál is bénáztam.Ügyesen elvágtam az arcom.A konyhában tett mozdulatok is elég erőltetettek lettek,sikerült elejtenem a felszolgálóedényt,majd le vertem az egyik tányért is.

Fejemet fogva ültem le a székre egy újabb baki után,körülöttem rengeteg étel várta a tálalást,s nekem már annyira remegett a kezem,hogy egy hagymát sem tudtam kettévágni.A sírással küszködtem,de a gyomrom görcsben állt azóta,mióta felébredtünk.

-Héj,baby!Minden oké?-simogatta meg a hátam.

-Nem Zayn,rohadtul nincs rendben semmi.Egyszerűen képtelen vagyok bármit is megcsinálni.Ha valamihez nyúlok vagy összetörik vagy tönkremegy.És...-megcsókolt ezzel megszakítva kínlódásom.Erősen de mégis gyengéden fogta a fejem,hogy ne tudjak elhúzódni,s ezt egészen addig míg érezhetően el nem lazultam kezei közt.

-Figyelj!Te most szépen átöltözöl,kicsit helyre teszed magad.Én pedig itt rendet rakok és megterítek!És ne,ne merj ellenkezni,mert megyek veled,nem hagyom,hogy halálra izguld magad!-fejem szorosan a mellkasára szorította.Beleegyeztem.

-De nem tudok nem arra gondolni,hogy mi van ha nem tetszem nekik.Te sem találkoztál velük már régóta!Mi van ha azóta megváltoztak és nem úgy lesz minden ahogy azt te gondolod?-már minden eshetőséget végigpörgettem az agyamon és borzalmasak.

-Akkor sincs semmi baj.Én nem megyek el innen többet,veletek leszek.Nem hagyom,hogy bárki is elválasszon minket ezentúl.Ha a szüleim nem kedvelnek,az az ő bajuk,én nem foglak kevésbé szeretni.Hidd el,szeretlek!-állított fel és tolt a lépcső felé.

-De ők a szüleid!Nem kérhetlek arra,hogy miattam legyél rosszba velük,azt nem bírnám elviselni.Én is szeretlek,de az már túl sok lenne.És el is várom,hogy velünk legyél,Zoey nem nőhet fel apa nélkül.-végét már kicsit elpoénkodtam,de csak a feszültség levezetése érdekében.Bevallom tényleg túlzásba estem,de nem tehetek róla.Be vagyok szarva!

-Előbb vágják le a lábaimat,minthogy elhagyjalak titeket.-mondta félvállról,de nekem mindennél többet jelentett ez a mondat.Hiába,nem vagyunk házasok,csak együtt élünk egy éve lassan.Viszont ez az első karácsonyunk együtt.Kicsit érdekes a mi kapcsolatunk bizony,de nem késtünk el semmivel.Először megismertem,utáltam,majd hirtelen szerettem meg ami azóta is szüntelenül tart,összeköltöztünk,boldog napjainkat éljük,majd kiderült a rendellenességem s teherbe estem...és most egy év elteltével fogom megismerni a családját...hát érdekes mit ne mondjak.

-Szeretlek!-nyúltam előre és fogtam meg kockáit a hasán.Hátranézett s felkapott az ölébe.Felkiáltottam,de elnevettem magam.

-Én is.-s néha-néha megingott a lépcsőfokokon,de megcsókolt.

-Kedvem lenne most leteperni téged,ugye tudod!-szólalt meg egy perccel azután,hogy kiléptem a zuhanykabinból.Észre sem vettem,hogy ott van,de mikor elhúztam a függönyt már nála is állt a zászló elég rendesen.Gyorsan lekaptam a radiátorról egy törölközőt,amit a derekamra terítettem,míg egy másikkal a hajam kezdtem el dörzsölni.

-Hát ha szerinted így is szexi vagyok,akkor igen,tudom-nevettem fel kicsit kínosan.

-El nem tudom mondani mennyire.-mögém lépett,s tenyerét a hasamra tette,amit most nem takart semmi,így látni lehetett a szépen kerekedő domborulatot.

-Ezt le kellene fotózni,olyan jó így.-tettem kezem az övére.

-Alig várom már,hogy végre megszülessen.Hárman leszünk,s egy család.Olyan furcsa,de nagyon örülök neki.-csókolt végig nyakamtól egészen az államig a bőrt,melytől kirázott a hideg.Megfogta a mobilját a mosdókagyló széléről és megnyitotta a kamera alkalmazást.Ott abban a pillanatban lett úrrá rajtam egy furcsa érzés,melyet azt hittem csak beképzeltem,de mivel Zayn is abbahagyta a mozdulatait s a tükörre nézett,a szemembe.

-Te is érezted?-bólogatott gyorsan és ha jól láttam,kissé bepárásodott a szeme.Nemcsak neki,nekem is.Először éreztem azt,hogy megmoccan a pici és ezt is vele.Nagyban mosolyogtunk egymásra,s gyorsan megörökítette ezt a pillanatot.A vakut kinyomta és egy határozott mozdulattal elkészítette a fotónkat.Visszanéztük és egy boldog mosolyt villantottam meg felé,mindeközben pedig egy jó terv született meg a fejemben.

-Küldd át ezt,nagyon jó lett!Köszönöm.-be is állítottam háttérnek,de ma még van egy úticélom.

Nemsokkal később már tűkön ülve vártuk a vendégeket.Majdnem mindenhol gyertya világított,s mivel tél van ez sok fényt adott a korai sötétedés miatt.Az asztalt gyönyörűen megterítettük,s az ételeket bemelegítettük a mikróban előre.Zayn kezét szorongattam míg a kanapén elhelyezkedtünk s jó meleg angol teát kortyolgattunk.Eddig utáltam,de igen,most is a terhességgel jövök...most is az tehet erről a kívánós időszakról,de tényleg bármit képes vagyok összeenni.Zayn ezért is van velem folyton,ha meglátja a lekvárt és az uborkát a kezemben tudja,hogy egy kiadós alvásra van szükségem ezért egyből egy csókkal kezd aztán felcipel a szobánkba~amit nem értek hogy tud,mivel alapjáraton vagyok kb 80 kiló plusz Zoey~és képeket nézegetünk vagy az aznapi dolgainkat meséljük el egymásnak addig míg egyikünk el nem alszik.Bár járt már úgy,hogy ő aludt el hamarabb,én meg lelógtam a konyhába a befőttes üvegért és a friss uborkáért.

-Min agyalsz már megint?-szakított ki gondolataimból ismét szerelmem.

-Csak elgondolkodtam.Neharagudj.-szeretetteljesen nézett rám.-Most mivan?-megrázta a fejét.

-Semmi-nevetett.-Csak kibaszottul szép vagy..-nézett rám még mindig olyan átható szemekkel,mint az előbb.

-Nemár Zayn.-nevettem fel én is.-Mi van veled?Ezt még akkor sem mondtad mikor utáltalak,most miért bókolsz ennyit?

-Hogy végre elhidd,igaz.De miért?Én nem lehetek néha aranyos és romantikus?-tettetett sértődöttséget. 

-Dee,de lehetsz,csak tőled ez szokatlan.-felszegte az állát míg én nevettem még mindig.

-Majd este is mond mikor elfújom az összes gyertyát és kidobom a rózsaszirmokat a kellemes fürdősóval együtt.-morogta.

-Na,nemár.Sajnálom.Egyébként sem te lennél,ez nem a te stílusod,szóval nem veszem be.Te inkább elintézed a "romantikát" pár simogatással és egy szeretlekkel amit megpecsételsz egy csókkal,s lefekszünk aludni.-böktem felé.

-Te most azt mondod,hogy begyepesedett vagyok?-képedt el.

-Dehogy,én ilyet nem mondtam,csak tényleg néha lehetne egy kicsivel több szórakozás is.-somolyogtam.

-Ahogy őfelsége kívánja!De azt ne várd,hogy kidíszítem neked a házat csakazért,hogy megdughassalak.-fenyegetett,de ismét felnevettem.Ismerem már,mint a rosszpénzt,nekem már nem tud újat mutatni,illetve mégis...szeret,s ezért képes azt tenni amit szeretek.

-Nem is várom el,megnyugodhatsz,de ha elmegyünk lazítani,elvárom a kényeztetést.És hiába van bennem egy gyerek,attól még ugyanúgy pasi vagyok...-utaltam arra,hogy néha...azaz gyakran kanos vagyok én is.

-Már alig várom,esküszöm.-puszilta meg a homlokom s felállt,mert megszólalt a csengő.Hasam egy pillanat alatt zsugorodott össze s fel sem eszméltem,de már Zayn szülei benn is voltak az előszobában végigpuszilgatva szerelememet.

-Huu,nagyon hideg van kint.Dejó,hogy újra látlak fiam.-lapogatta meg vállát édesapja.

-Téged is jó látni apa!-adott neki két puszit.-Szia anya-neki is kettőt,de őt meg is ölelte.

-Ezer éve már,hogy láttalak.-viszonozta ő is.Ismerős volt a hangja,s akkor beléptem a látóterükbe.

-Trisha?-kerekedett ki a szemem.De közben gondolatban jól fejbecsaptam magam,hisz Zayn már említette édesanyjának a nevét csak én voltam hülye és nem raktam össze a képet.

-Liam?-ő is úgy állt ott,mint én.Zayn és Yaser meg csak kapkodták a fejüket majd egyszerre szólaltak meg.

-Ti ismeritek egymást?-elmosolyodtam s közelebb mentem.Adtam arcára két puszit,s egy hatalmas kő esett le a szívemről.

-Tegnap vele futottam össze a vásárban,szó szerint.-érdeklődve figyeltek minket,közben odaléptem Yaser elé aki még mindig érdeklődve figyelt,főleg a hasam.

-Jó napot uram!Liam vagyok,Liam Payne.-ráztunk kezet,elmosolyodott.

-Tegeződjünk rendben?Örülök,hogy megismerhetlek végre fiam.-Zayn pedig még mindig hitetlenkedve de mosolyogva állt mellettem.Összefontam ujjainkat majd megszólalt.

-Hát milyen kicsi a világ!De akkor ezek szerint te voltál az a nő,aki nem nézett rá undorodva és megvetve igaz?Tegnap elmesélte a sztorit.-bosszankodtam magamban,miért kell kellemetlen helyzetbe hozni?

-Akkor igen,én lennék az!És nagyon örülök neki,hogy te vagy aki elrabolta a fiam szívét.Már tegnap is megmutattad,hogy rendes ember vagy.-nézett rám szeretetteljesen.Viszonoztam.

-Gyertek beljebb,már meg van terítve,üljünk asztalhoz.

-Ó,milyen kedvesek vagytok.Fiam,ez a fiú nagyon jó hatással van rád,ezt már most látom.-szemlesütve lépkedtem előre,nehogy meglássák zavarom.

-Tudom anya,és ezt imádom!Elhiheted.-Zayn gyorsan betolta Trisha alatt a széket,s besietett hozzám a konyhába.

-Na?Mondtam én,hogy minden rendben lesz,főleg így,hogy már ismered anyámat.-bólogattam vigyorogva.

-Bevallom,igen,igazad volt.De hát nem is tudom,miért nem vettem észre.Annyira hasonlítotok,hogy az már félelemkeltő.-átölelt.

-Siessünk!-visszahúztam egy gyors csókra.Ebbe a pillanatba sétált bele Trisha,de csak széles mosolyt villantott.

-Neharagudjatok,csak gondoltam jól jönne egy kis segítség.-nézett körbe.

-Anya,tegnap ezt mind mi főztük meg.Ha azt megtudtuk csinálni kivinni nem nagy dolog!Megoldjuk,te csak menj vissza és ülj le.Most mi szolgálunk ki titeket.-terelte vissza édesanyját az ebédlőbe.

-Gyorsan vigyük ki ezeket és bírjuk ki legalább addig míg el nem mennek oké?Utána egymásnak is eshetünk,nem bánom.-kacsintottam felé,és megfogtam az egyik leveses tányért,amit ki is vittem az asztalra.Nemsokkal utánam Zayn is kihozta a zöldségeket illetve a tésztát,majd jóízűen falatozni kezdtünk.

-És mondd Liam,mit szóltál amikor megtudtad,hogy állapotos vagy?Vagy egyátalán,hogyan is lehetséges ez?-tudtam,hogy előjön ez a téma.

-Hát igazából,azt sem tudtam,hogy ez lehetséges.Valószínű ha tudtam volna,akkor vigyázunk.No,de egy átlagos vizsgálat során derült ki,hogy édesanyám valami gyógyszereket kapott s szedett,míg velem volt terhes,s azok a bogyók ezeket produkálták.Ez lett a mutáció,teherbe eshetek.Kivizsgáltak s megállapították,hogy képes vagyok teljesen egészséges magzatot kihordani,így lett ő.-tettem ismét hasamra a kezem.-Amikor megtudtam,nem akartam elhinni.Azt hittem ez egy rossz vicc,de végül beláttam,hogy ez a valóság.És ez volt hat kerek hónapja.-egy légy zümmögését sem lehetett volna hallani,annyira érdeklődően figyeltek.

-Oh,hát ez...elég.....meglepő.Nagyon szerencsés vagy,ha fogalmazhatok így.-Yaser kicsit visszafogottan reagált.

-És mondd,Zayn mit szólt hozzá?-vigyorogva gondoltam vissza az emlékre.

-Igazából ő velem volt a vizsgálatkor,amikor elmondták,hogy képes vagyok teherbe esni.Viszont akkor nem,amikor megtudtam,hogy valóban az is vagyok.Itthon mondtam el neki.És,hát....kicsit kiakadt.-néztem rá,de csak zavartan lehajtotta a fejét.

-Kiakadt?-tágult ki Trisha szeme.-bólintottam s folytattam.

-Igazából nem mondtam neki semmit,csak a kezébe adtam a leleteket,hogy lássa nem verem át.De miután elolvasta csak meredt maga elé.Aztán fogta és kettétépte a papírokat mondván ez hazugság és ilyen nem lehet.Kellet pár nap mire tényleg felfogta mi is a helyzet.Addig persze majd beleőrültem az idegességbe.De végül minden jól ment és azóta jobb kispapa nem is lehetne.-fogtam meg a kezét. az asztal alatt.

-Ez olyan aranyos,büszke vagyok rád fiam,hogy ilyen embert találtál magadnak.Olyan jól mutattok együtt és látszik rajtatok,hogy szeretitek egymást.-megszorítottam ujjait,és széles vigyorba húztam a szám.

-Köszönjük Trisha,ez nagyon jól esik.

-És tudjátok már a nemét?Kisfiú vagy kislány?-most Yaser kérdezősködött.Bólintottam Zaynnek,ezt hagy mondja ő.

-Kislány,Zoey.-csillogó szemekkel ejtette ki ajkain a szavakat.-S ha minden igaz március elején már meg is születik a kis apróság.Már alig várjuk.-tette kezét a hasamra,hasonlóan,mint délelőtt a fürdőszobában.A két nagyszülőjelölt pedig itták minden egyes szavunkat.Lenyűgözött,mennyire elfogadnak minket együtt,egy családként.

-Ne haragudjatok,hogy megkérdezem,de mi lesz a vezetékneve?-Yaser próbált nem indiszkrét lenni.

-Nos,ezen mi is gondolkoztunk már,és mivel mindketten férfiak vagyunk ezért az lenne a legjobb megoldás,ha minkét nevet megkapná avagy "összemixelnénk" a nevünket úgymond.-hogy őszinte legyek,erről még egyátalán nem beszéltünk.

-Összemixelve?Hogy érted?-húzta össze homlokát Yaser.

-Zoey Mayne..ez lenne a megfelelő név.Szerintünk.-nézett rám,beleegyezésre várva.Bólintottam fülig érő mosollyal.

-Nahát ez csodálatos.Egyre jobban várom,hogy nagymama legyek.-fészkelődött Trisha,s mindeközben már a második fogást is elfogyasztottuk.Felnevettünk.

-És mondd Liam,hogy fogsz mellette dolgozni?Vagy Zayn,mit is dolgoztok?-kérdezte tarkóját dörzsölve az édesapa.

-Hát én a feltörekvő zenészeket menedzselem.Nem valami bonyolult munka,de sokat kell dolgozni,amit most itthon is megtehetek.Dalszövegekben,akkordokban és egyéb más zenei procedúrában segédkezem.Zayn pedig egy divatcég helyettese..vagyis hetek kérdése és az lesz,már szinte biztos.-elámultak.

-Nem hittem volna...-és ennél többet nem is tudtak mondani.

A desszertet is megettük,sőt Yaser duplázott.Összeszedegettem a tányérokat és Trisha segítségével bevittem őket a konyhába.

-Imád Zayn,ugye tudod?-mondta nekem,miközben a tányérokat és evőeszközöket törölgettem.

-Ezt honnan...?-elmosolyodott.

-Tudom,lassan egy éve lesz,hogy utoljára láttam de attól még ismerem.Ilyennek még nem láttam sosem.Le sem tudta venni rólad és a hasadról a szemét.S miközben beszéltél csak a szád nézte.-tátott szájjal hallgattam.Hogy tudott ennyire figyelni?-Egy anya hamarabb észreveszi az ilyeneket.-visszaraktam a szekrénybe az elmosott és tisztára törölt tányérokat és minden egyéb más étkezési eszközt,s visszamentünk a nappaliba,ahol Zayn és Yaser jóízűen nevettek valamin.

Egy kellemes beszélgetés után mindketten jó szorosan megölelgettek,hogy aztán kiléphessenek a mínuszokba.Fáradtan ültem le a fotelba.

-Ennél nem is alakulhatott volna jobban.-csókolt bele a nyakhajlatomba.Hátratettem a kezem és közrefogtam arcát.

-Igazad van.De azt még mindig nem tudom felfogni,hogy tegnap már találkoztam anyukáddal és nem jutott eszembe ez.Annyira ismerős volt nekem,de nem tudtam rájönni honnan...hát ezért.-letérdelt s megpuszilta a hasam.

-Nembaj,imádnak s láttad őket?Itták minden szavad.-nézett fel a szemembe.-Menjünk fel jó?Pihenjük ki a napot,holnap még fát is kell díszíteni.Helyeseltem és húsz perc múlva már mindketten frissen illatozva bújtunk ágyba.Átöleltem derekát,s ezzel most ő lett  a kiskifli.

-Jóéjt édes!-fordult vissza hozzám.

-Neked is szerelmem-csókoltam meg s mindketten elaludtunk.

Reggel hamarabb keltem,mint Zayn,s akkor jutott eszembe,hogy én el is felejtettem megcsináltatni az ajándékot.Ezért mihamarább felöltöztem,írtam egy cetlit neki,ha felébredne,hogy hamarosan jövök s ne aggódjon.Igaz,hogy karácsony első napja van és nincs nyitva semmi,de az én jóbarátom bármikor segítene.Most is így lett.

-Hello Ni!A segítséged szeretném kérni!-csörgettem meg telefonon.

-Csá Li!Mi kéne?-nagy zörgés hallatszott aztán már kitisztult a vonal.

-Ha elugrok hozzád,megtudnál csinálni nekem egy képet?Keretbe kéne!-hadartam el vezetés közben.

-Szerencséd van!Másnak nem tenném meg,de gyere nyugodtan.Várlak.-nemsokára,kb tíz perc múlva le is parkoltam a bolt előtt.Mikor beléptem,az idegesítő csengő újból megszólalt s Niall fejét láttam felbukkanni a szekrény mögött.

-Szeva haver,boldog karácsonyt!-viszonoztam a mosolyt.

-Neked is.Neharagudj,hogy most szólok,de tegnap akartam már jönni,csak anyósomékat láttuk el ebéddel,de jó sokáig maradtak.-magyarázkodtam.

-Jajj,hagyd már.Te bármikor jöhetsz.Nincs ezzel baj.De,anyósék?Csak nem...?-sunnyogott.

-Nem,csak teljesen olyan mintha már egy család lennénk és ha ők is a fiuknak hívnak,simán nevezhetem őket anyóséknak nem?-bólogatott.

-Na mutasd,mi kéne!?-adtam oda neki a telefonomat,amin megnyitottam már előre a képünket.-Jajj,egyem a szíveteket.De aranyosak vagytok.Na majd ezzel szívatom Zaynt.-kacsintott amire felnevettem.

-Na,de siess,még visszaakarok érni mielőtt felébred.-csatlakoztatta a számítógéphez a telefont s pár percen belül ki is nyomtatta a körübelül egy méteres képünket.Hamar beleillesztette a keretbe s be is csomagolta nekem.-Életmentő vagy.Mivel tartozom?-vettem ki a tárcám a zsebemből.

-Semmivel!Vedd karácsonyi ajándéknak.Szurkolok!-ezzel meg is fordult.

-Mihez is szurkolsz?-kérdeztem,aztán láttam,hogy megállt a mozgásban.

-Öhm,mindegy,semmi.Boldog karácsonyt nektek.-intett.Visszaintettem és sietős léptekkel kiléptem a hidegbe.Hamar bepattantam a kocsiba s óvatosan hazavezettem.Tíz percen belül ismét otthon voltam a képpel.

-Merre jártál szerelmem?-ugrottam meg egy fenyegető hangra mikor beléptem.Még szerencse,hogy a garázsban hagytam a képet,mert nem lett volna jó ha meglátja.

-Volt egy-két elintéznivalóm.-mosolyogtam.

-Ah,pedig azt hittem együtt kelünk majd,és az egész nap a miénk lesz.-biggyesztette le a száját.

-Attól még együtt leszünk,csak ezt muszáj volt elintéznem.-leraktam a kabátom és a bakancsom majd a konyhába mentem egy kis reggelit keresni magunknak.Meglepődve néztem körbe,merthogy az asztal szépen meg volt terítve,tele finomságokkal és friss péksüteményekkel.-Ezt..mikor.?-érdeklődtem felé,ő meg csak nekidőlt az ajtókeretnek és keresztbe tett lábakkal lesett.

-Kicsit sokáig voltál el,addig én megcsináltam mindent.-talán tényleg sok volt az idő,de hát nem volt egy óra sem!?

-Akkor te már fenn voltál mikor elmentem igaz?-néztem rá szemrehányóan.

-Nem tagadom,tényleg.-jött közelebb s az asztal felé terelt kezével,majd mielőtt leültem volna,ő ült le majd az ölébe ültetett.-Boldog karácsonyt életem!-csókolt meg szenvedélyesen,s ez a csók volt az első olyan amit tökéletesnek mondhattam a napokban.Alig volt időnk egymással foglalkozni.Csakis az előkészületekkel törődtünk ,ez elvette az időnket s energiánkat.

-Boldog karácsonyt!-csókoltam vissza szerelmesen.Aztán nekikezdtünk a falatozásnak s hamar meg is töltöttem a hasunkat.

-Olyan jó így.Az első közös karácsonyunk...jövőre pedig már Zoey is itt lesz.-igazat adtam neki,nagyon élvezem ezt,csak ketten boldogan.Nem is kell ennél több.-Akár hiszed akár nem,már nagyon várom,hogy megszülessen.Tudom,hogy az elején nem fogtam fel,s nem örültem neki,de nagyon szeretem már most.Csakúgy,mint az édesapját.-karolt át hátulról.

-Köszönöm,hogy itt vagy velünk.És hidd el,ő is imád téged.-elpakoltunk és míg én elmosogattam a koszos tányérokat,addig ő előszedte a karácsonyfát.Hirtelen csapta meg orrom a finom fenyőillat.Mélyet szippantottam a levegőből és utána mentem.Előkerestem a díszes gömböket,díszeket s megkezdtük a díszítést.

-Milyen szín legyen idén?-kérdezte és a két kezében egy arany és egy ezüst gömb pihent.

-Legyen mindkettő,jól fog kinézni.-vettem el tőle mindkettőt,s felakasztottam az egyik ágra.Kivett a dobozból még rengeteg ehhez hasonló csillogó díszeket s egyesével felakasztottuk.Közben pedig kapcsoltam karácsonyi zenét,de nem is akármilyet.Még év elején felénekelte nekem az egyik karácsonyi albumot így most azt tettem be amin ő énekel.

-Jajj nee,Li ez nem jó ötlet.Utálom magam hallgatni.-nyafogott mikor meghallotta a Mistletoe-t a saját hangján.

-De én imádom a hangod,és az se baj ha Zoey hallja mennyire jó hangja van az apjának,nemigaz?-csóválta a fejét mosolyogva.

-Na gyere készítsük el a fát!-húzott vissza.Fülig érő mosollyal rakosgattam a szebbnél szebb díszeket a fára,de csak egy kézzel,mert Zayn nem engedte el a másikat.Nagyon aranyosnak találtam.

-Felrakod a csúcsot?-kérdezte s odaadta az arany csillagot.Bólogattam.

-De kellene egy sz..-nem tudtam befejezni,mert felkapott,de mivel most többlettel is rendelkezem,nem bírt megtartani,s elestünk.Hála égnek én rá,de ő már jajgatott alattam.

-Alig várom,hogy kijöjjön belőled a pici,borzasztó nehéz vagy-nyökögött.Felnevettem.

-Mit hittél?Majd leszek terhesen húsz kiló?Alapból is több,mint nyolcvan vagyok.-álltam fel róla.

-Hát lehet,hogy többet kéne edzenem,akkor lehet elbírnálak.-ciccegtem.

-Nem,neked nem csak edzeni kéne többet,de enni is.Úgy nézel ki,mint egy lefogyasztott modell.-tettem szemrehányást rá.

-Ne baszogass,mert nem kapsz ajándékot!-fenyegetett meg.

-Mit kapok?-tágult ki  a szemem és érdeklődve vizslattam.

-Titok...este megkapod!-de láttam,hogy ideges.Miért?

A végén felraktuk az égőket és beüzemeltük azt.Gyönyörűen bevilágította a nappalit a rengeteg égő s a dísz.

-Szeretlek.-mondtuk egyszerre,s ebből is látszik mennyire egyre jár az agyunk.Vigyorogva csókoltuk meg egymást a fényben,s néha összekoccant a fogunk.

Az este hamar eljött,a délutánt elütöttük egy kis filmnézéssel,így megnézhettük ismét a Reszkessetek Betörők részeit.Nincs egy év sem,hogy ne nézném meg,most végre életem párjával tehetem ezt.

-Ajándékozzunk most vagy előtte vacsorázzunk meg?-kérdezte.

-Vacsorázzunk meg,úgy kényelmesebb.-bólintott és elővett két tányért,amikre szedett rizst és paprikás húst majd benyomta a mikróba és előszedegette az evőeszközöket.

-Köszönöm-mondtam mikor elém rakta,s mellém ült.

-Jó étvágyat!-mondtuk s jól belakomáztunk.

Fél óra múlva már a karácsonyfa mellett ültünk a földön és az ajándékok már mellettünk voltak.Lehúztuk a redőnyt,így csak a karácsonyfa adott fényt,illetve az illatos gyertyák,melyek beillatozták a helyiséget.A hangszóróból ugyanaz a lemez ment,mint ami délelőtt,a fa díszítésekor is.Zayn hangja töltötte be a szobát.

-Kezded te?-mondtuk egyszerre.Felnevettünk,majd hagytam,hogy ő adja oda először.

-Hát...khm..nos.Én igazából egy nagyon apróságot vettem,aminek remélem örülni fogsz és nem érted félre.-hajolt közelebb.-Ezt egy fogadom gyűrűnek szánom,mivel még nem született meg Zoey.-húzott elő két kis karika gyűrűt.-Ezzel azt szeretném neked megígérni,hogy amint világra jött a kislányunk és mindketten rendben lesztek,összeházasodhatunk.Persze ha te is benne vagy,vagy ha...na...-izzadság gyöngyözött homlokán és össze-vissza hadovált már.-felnevettem.Olyan édes volt.

-Persze,hogy szeretném.Sőt,igent mondanék akkor is ha ez egy olyan gyűrű lenne.Szeretlek,s ezen nem fog változtatni sem az,hogy milyen módon adod elő vagy,hogy milyen a körülmény.-mosolyogtam rá.Ő pedig szégyenlősen lehajtotta a fejét.Álla alá nyúltam és hevesen megcsókoltam.-Bármikor hozzádmegyek,amikor csak szeretnéd!-örömöt láttam szemében,hihetetlenül csillogott.

-Nem akartam azt,hogy félreértsd ezt,mert én tényleg el akarlak venni,de még én úgy érzem korai.Szóval,elfogadod a fogadom gyűrűt?-nyújtotta oda a kezét míg másikban az én gyűrűm feküdt.

-Persze,hogy fogadom.Köszönöm,szeretlek.

-Én is szeretlek titeket!És boldog karácsonyt kicsim.-felhúztuk egymás kezére a gyűrűt s egy csókkal pecsételtük meg ezt az alkalmat.Egymást néztük,majd észbekaptam.

-A te ajándékod,nem egy nagy valami.Igazából egy kis semmiség,de nekem nagyon sokat jelent.Remélem tetszeni fog.-nyújtottam át a nagyobb csomagot,s elé toltam a kisebbet is.-Kezd először ezzel.-Kibontotta a csomagolópapírból és meglepődve figyelte.Két darab repülőjegy volt benne Seychelle szigetekre,egészen pontosan egy hétre,ami január másodikától érvényes.Illetve két pulcsi,egymás nevével s Zoey nevével.-vidáman bontotta ki.

-Na?Mit szólsz?-nem mondott semmit.

-Nem jutok szóhoz.De hisz...csak tegnapelőtt beszéltük meg,hogy elutazunk..akkor ezt hogy?-értetlenkedett.

-Már sokkal előtte lefoglaltam,csak biztos akartam lenni,hogy benne vagy.-simogattam meg  az arcát.

-Hát ez...nem tudom..imádlak!Nagyon nagyon köszönöm.-csókolta meg ajkaim.

-Na,nyisd ki a másikat is!-kíváncsi voltam mit szól majd hozzá.S mikor letépte az utolsó cafat papírt,elképedt.Ha jól láttam a szeme is könnyes lett.

-Ne,hogy sírj nekem,mert nem akarom!-kérleltem.Felnézett s abban a pillanatban folyt le a könnycsepp az arcélén.

-Ez biztos,hogy kikerül a szobánk falára...-csuklott el a hangja majd folytatta.

-Tudod,meg sem érdemellek.Őszintén.Ez annyira csodálatos,és olyan nagyon örülök neki.És rengeteget köszönhetek neked.Látod?-nevetett fel és törölte le a könnyeket.-ha a régi énem nézne most rám,jól képenröhögne,de most...annyira jó érzés.-öntötte ki a szívét.

-Nincs mit köszönnöd,én köszönöm azt,hogy vagy nekem.Remélem minden évben ilyen karácsonyunk lesz.-hajtotta fejét ölembe.

-Nagyon szeretlek!-motyogta.

-Én is kincsem,én is!-s hagytam,hogy egy könnycsepp az én arcomon is végigfusson.