Nourry 3/1-WHAT!?

Sziasztok!Rettenetesen sajnálom ezt a több hetes kihagyást.Annyi időm nem volt,hogy fodrászhoz menjek,vagy a barátomnál aludjak...egyszóval ISKOLA!Istennek hála,most már szünet van,így a heti egy részből valószínűleg több lesz,és behozom a lemaradásom.Remélem nem hagytatok el,és még olvastok! A kép pedig magáért beszél...nagyon köszönöm,csak így tovább!

Ezt a történetet Alice Alvordnak írtam...Nouis..avagy nem teljesen ;) Ennek lesz még egy része,de remélem a sok furcsaság ellenére is tetszeni fog.Iratkozzatok fel,és komizzatok..például ha meglesz a 3-4 komi,az is lehet hogy már holnap hozom a kövit...Vaaaagy...;) csak rajtatok múlik.

Ui.:Sophia,a Ziamed megírom minél hamarabb,ahogy a te Zialled is Dóri!

                                                         Always in your hearts,Niky

-Kérlek Niall,ne hagyj el!Nem hagyhatsz itt,pont most!Ezt nem teheted meg velem!-tudtam,szánalmas ahogy viselkedek de ez érdekel most a legkevésbé.
-Louis,tudod,hogy nem maradhatok.Szükség van rám a fronton,nem hagyhatom őket cserben,egy csapat vagyunk.Ha tehetném itt maradnék veletek,elvennélek és egy boldog család lennénk Emma születése után,de kérlek érts meg!-mindketten sírtunk,már eláztattam felsőjét.Alig jutott el a tudatomig mindaz amit mondott,nem tudok másra gondolni csak arra,hogy holnap ilyenkor már nem lesz itt velünk.Egyedül maradok ebben a hatalmas házban kitudja mennyi időre,és ha ez még nem elég az miatt is idegeskedhetek,hogy nem jön haza épségben,vagy ne adj isten mégrosszabb.
-De,Ni!Azt sem tudom mennyi időre mentek ki!Van fogalmad róla,hogy te hova készülsz?Egy rohadt háborúba!Ami nem lófasznyi fegyverekből áll,hanem mittudomén milyen gránátok és atombombák használatával jár.És ez nem olyan,mint az előző kettő volt,itt a legnagyobb szervezet ellen mentek.Fel sem tudom fogni ezt....legalább ne téged küldenének ki.-ellágyult szemekkel nézett,de most nem tudtam rá mosolyogni,annyira ideges voltam és kétségbeesett,hogy azt se tudtam hol áll a fejem.Kezeivel megérintette az arcom és nem engedte,hogy másfelé nézzek,csak a szemébe.
-Na idefigyelj!Lou,szeretlek oké?Szeretlek titeket,és igaz hogy nem tudom mennyi időre megyünk ki,de azt megígérem,hogy visszajövök hozzátok.Lehet,hogy pár héten vagy hónapon belül itt leszek,de az is lehet,hogy évek múlva.Szeretném,ha nem lennél egyedül Emmával.Nem engedném meg,hogy bárki más legyen veled,de csak azt kérem,hogy hadd legyen veletek Harry.Benne bízok,sosem verne át.És amíg távol vagyok tőletek,legyen aki vigyáz rátok.-nem tudtam,hogy jó ötlet-e ez...Harry-t szerettem,jó barátunk már egy ideje,de valahogy a közelemben furcsa..de lehet,hogy csak beképzelek minden félét.Bólintottam.
-Annyira nehéz,olyan szép jövőt képzeltünk el,és ha most elmész és sokára jössz vissza,nem tudjuk őket megvalósítani.Úgy fogsz nekünk hiányozni.-ráborultam újból és sírtunk.
-Nekem is ti fogtok hiányozni a legjobban,de egyet ígérj meg nekem kérlek,ha nagyon sokára jönnék vissza,vagy nem jönnék vissza-belevágtam a szavába.
-Olyan nincs,hogy nem jössz vissza!Ilyeneket ne is mondj!már a gondolatba is beleborzongtam.
-De HA mégis!Lou,nem akarom,hogy apa nélkül nőjön fel Em.Szeretném,ha lennél valakivel,akit apának hívhat rajtad kívül jó!?Csak..kérlek....tudja,hogy én vagyok az igazi apja!Akárki,Harry vagy bárki más akiben megbízol,de legyen ott neked valaki!Oké?Ígérd meg nekem!-hogyan képes erre?Mekkora fájdalom lehet ez?És nekem miért fáj ennyire?
-Nem ígérek semmit Ni!Hidd el,megoldok mindent,de ne kérd azt,hogy olyasvalakivel legyek akit nem szeretek.Csak téged,és csak veled vagyok képes lenni!Megígérem,hogy Harry ott lesz,de soha,ismétlem SOHA nem fogja átvenni sem ő sem más a helyed!

Annyira kimerült voltam,hogy tíz óránál tovább nem tudtam fennmaradni,pedig akár az egész éjszakát végigszenvedtem volna csak azért,hogy egy kicsivel is,de többet lehessek Niallel.Borzalmas volt az éjszakán,de a reggel hamar eljött és ismét hányingerrel ébredtem.Mostanában ez nagyon gyakori,de eddig nem volt semmi probléma,mert Niall segített.Ő mindenben segített.Mosta a ruháimat,ha már nem tudtam mindent megcsinálni,reggelit hozott az ágyba és közösen ettük meg.Teljesen női tulajdonságok lettek úrrá rajtam,de Ő mindig emlékeztetett,hogy nagyon is pasi vagyok.Ő a másik felem,nem is tudom,hogyan kérheti azt,hogy ne várjak rá!?
A tükörbe nézve ugrottam egyet,kiidegeltek a napok mostanában,be kell vallanom.Olyan karikásak és bedagadtak voltak a szemeim,hogy erősen el kellett gondolkozzak,nem-e húztak be tegnap.A leggyorsabban lezuhanyoztam~kádba ülni is már csak Niallel sikerült,mindig segített be-és kimászni.~Felhúztam egy alsót,nem teljesen addig húztam fel ameddig régebben,mert már kerekedik a hasam és elég kellemetlen ahogy nyomja a gumi a hasam alját.egy melegítőalsót és egy fekete kötött pulcsit,de pont akkorát amiben nem látszódik nagyon a hasam,nem olyan nagy még,de ha jobban figyel valaki ki lehet szúrni,hogy viszont ott valami van,és hát az emberek nem nézik ezt jó szemmel,egy férfi terhes,hát persze.Mindig is akartam gyerekeket,de nem hittem volna,hogy saját bőrömön tapasztalom meg a terhesség örömeit.Szó szerint elájultam mikor megtudtam a dolgot,de annál csak az volt a rosszabb,mikor el kellett mondanom Ni-nek,majdnem dobott egy hátast,de miután beszéltünk a dokival és megnyugtatott,hogy ha nem csinálok semmi megterhelőt és követem az utasításait,minden rendben lesz.Iga,hogy veszélyeztetett terhes vagyok,de ez nem jogosítja fel szerelememet,hogy úgy kezeljen,mint egy csecsemőt,sokszor kihoz a sodromból emiatt,de ez i a stressz miatt van és általában én megyek hozzá bocsánatot kérni,Ő csak jót akar nekem.
Amint végeztem,vettem még egy nagy levegőt és szaggatottan kifújtam.Képes vagyok rá!ezt hajtogattam magamban.Aztán kimentem Niallhöz,még az utolsó dolgait csomagolta be,nem visz túl sok mindent,oda nem kell.
Átöleltem hátulról és szippantottam illatából,a napokban csak ezt teszem és többet is ölelem át,nem tehetek róla,már most annyira hiányzik,hogy már a csontjaimban érzem pedig még el sem ment,mi lesz hetek,hónapok vagy évek múlva?
-Édes!-fordult meg.-Jó hamar kidőltél tegnap!-görbítette le a száját.
-Nem tudtam tovább fennmaradni,neharagudj!-nyomott egy puszit orromra.
-Dehogy haragszom,kell neked is meg Em-nek is az alvás.-olyan fura máris Emmának szólítani.
-Honnan tudod,hogy tényleg lány lesz?Lehet,hogy egy gyönyörű barnahajú és kékszemű szívtipró fejlődik itt-tettem kezem hasamra.
-Akkor is én leszek a világ legbüszkébb apukája,persze csak utánad.-ez újból eszembe juttatta,hogy milyen nap is van ma.December tizenhét.Egy hét múlva karácsony és a szülinapom,ami nem is lenne olyan fontos,mivel én sosem kerítettem neki nagy feneket,de tudván,hogy a szeretet ünnepét nem a szerelmemmel,hanem az egyik haverommal kell eltöltenem,terhesen....kissé kiakasztó.Hamar rámtört a rosszkedv,ezt Ni is észrevette.
-Héé-nyúlt az állam alá.-ne aggódj,nem lesz semmi baj.Hidd el,hamar eljön az a nap amikor visszajövök,és igen,tudom,hogy egy hét múlva van karácsony,de nem hagylak itt ünneplés nélkül.Ez egy nehéz időszak lesz számunkra,de kibírjuk,jó?És megígérem neked,ha levágott kézzel is de visszajövök hozzátok!Ha pedig ezt megszegném,tedd azt amit tegnap mondtam,de tudd,hogy mindig szeretni foglak!-letörölt egy pár könnycseppet arcomról és forrón megcsókolt.
-Szeretlek!Nagyon.-suttogtam ajkaira.Azt sajnálom,hogy nem mondtam neki mindennap,hogy szeretem.Úgy érzem többször el kellett volna mondanom,mert hiszem,hogy tudja,mennyire tőle függök,de a hiányérzet bennem van,pedig még el sem ment.Bele sem merek gondolni,mi lesz velem itt Harryvel.

Esteledett,Niallnek tízre kellett a repülőtérre mennie.Most van fél öt,de hamar sötétedik a tél miatt.Vastag pulcsi van rajtam plusz egy takaró és a kanapén ülünk kedvesemmel.Egy átlagos nap is lehetne,forrócsokival a kezünkben,és szerelmes szavakkal,vágyakkal a levegőben,de nem...átöltözött.Már abban a ruhában van amiben menni fog.Most is ajkaimat beharapva nézek rá,bármilyen szívfacsaró is látni,de a vérem alsó tájékra terelődik.Annyira szexi ebben a terepmintás katonacuccban,hogy leteperném itt és most.
-Louu.-duruzsolta mély hangon.-Ne nézz így rám!
-Ha látnád magad.-lehunytam szemeim és mély levegőket vettem.
-Egy fosszínű ruha van rajtam baby,ez szexi?És még meleg is,folyik rólam a víz,persze,marhajól nézhetek ki.-forgatta szemeit.Szemem elé tárult a kép,amint ledobálja magáról ezeket a cuccokat és az izzadtságcseppek végigfolynak a nyakán,haja homlokára ragadva,s így,ajakharapva kényezteti magát a kanapén,előttem,amin én ki vagyok kötözve.Egyik együttlétünk ugrott be,amit igaz nem a kanapén vittünk véghez,hanem a padláson,de annyira izgató volt akkor is és most is,hogy terhes létemre is,görcsöltem alul.Felnyögtem.
-Édes,kérlek..borzasztóan kívánlak.-erőteljesen lihegtem.Fölém hajolt és nyakamba csókolt.
-Kicsim,nem lesz baj?Úgy értem a picivel?Ha netalán mégis én..-szájára tettem a ujjam és megráztam a fejem.
-Majd vigyázunk és alapvetően is csak a harmadik hónapot kezdtem.Nem lesz gond!-ezzel a mondatommal egyszerre csókolt meg és el sem szakadtunk egymástól addig,míg mindketten csatakosan pihegtünk a szétdobált~néhol szakadt~ruhák között.

Tíz óra előtt húsz perccel már mindketten nyakig felöltözve csomagokkal lépkedtünk ki az ajtón.Igaz,hogy fél órája még szeretkeztünk s kicsit elfelejtettem a dolgokat,de most úrrá lett rajtam a félelem újból.Minden percét ki akarom élvezni annak,hogy még itt van,egy pillanatra sem veszem le róla a szemem.
-Louiis,megértem,hogy hiányozni fogok,te is nekem,nagyon.Viszont,az hogy már órák óta úgy lesel,mint valami kincset,elég frusztráló.
-Mert az vagy,az én kincsem.És borzasztó látni s érezni,hogy már csak percek vannak hátra,hogy nézhetlek és érezhetlek téged magam mellett.Kitudja meddig kell elviselnem a hiányodat....már most fáj.-lemondóan sóhajtottam,sajnos a könnyeim ismét kiszabadultak pedig tettem ellenük,de mindhiába..hirtelen fékezett le az út szélén és kikapcsolta az övét.
-Már ezt megbeszéltük.Tudom,nehéz lesz,nekem is de főleg neked,ugyanakkor te nagyon erős vagy.Képes leszel megtenni,ismerlek és szeretlek.Meg tudod csinálni,Emmáért is!És ha majd visszajövök~mert visszafogok~akkor közösen nagy szeretetben felneveljük a picúrt.-szeretetteljesen néztem rá.A napokban csak ezt tette,megnyugtatott.Pedig már párszor kihoztam a sodrából,de mindig tartotta magát értem,a kapcsolatunk is miatta kerek,ha ő nincs akkor nem lehetnénk együtt,elszúrtam.
-Annyira köszönöm,hogy segítesz.Már várom a napot,mikor visszajössz.Várni fogunk!

Egy óra múlva Niall már a gépen ülve repült Ázsia felé,én meg a kocsinkban bőgtem,mint egy kislány.Igaz,megígértem neki,hogy erős maradok,de már az elején megbuktam.Ez van.Ennyit tudok tenni,főleg a mostani ingatag lelki állapotom miatt.
Hazamentem,próbáltam nem sírni...nagy nehezen ment csak.Úgy,mint a következő napokban.Nem sokat tettem,feküdtem az ágyban,ettem fürödtem és sírtam...ennyiből állt a napom,no meg egy is alvás is volt,de annyit aludtam három nap alatt,mint amennyit egyszerre szoktam,szóval igen,egész nap agyaltam.Volt amikor azt sem tudtam min,de muszáj volt.Harry pedig Ni utazását követő héten érkezett meg,rengeteg csomaggal és pár ajándékkal,ennivalóval.Ha előtte borultam ki,mindig ott volt,segített.Nem is kívánhatnék magam mellé jobb embert...persze csak mint barát.
-Boo,nem jössz le egy kicsit?Van egy kis meglepetésem neked!-gondolkozásomból Harry hangja zökkentett ki.
-Meglepetés?Micsoda?-Niall is mindig ezzel vett le a lábamról,bár sokszor felidegesítettem az állandó beszélhetnékem miatt.
-Ha lejössz megtudod.-mosolygott sunyin.Nem tetszik ez nekem.Szót fogadtam és pár nap után kiléptem a szobám küszöbén.Lementem a lépcsőn és megláttam a nappalit illetve a konyhát.
Tátott szájjal néztem körbe.Mindenhol égők sorakoztak,a karácsonyfa felállítva telis-tele díszekkel.Az asztalon sütemények és két bögre hevert.A terítő is karácsonyira lett cserélve,és a konyha is gyönyörűen ki lett díszítve,mely áraszotta magából a finom illatokat.Nem jutottam szóhoz.
-Ezt...te ..?Nekem..?-könnyessé vált a szemem,meghatódtam.Olyan labilis vagyok érzelmileg,hogy ez is megbillentett.Odakaptam Harryhez és jó szorosan átöleltem.Lábujjhegyen kellett állnom,hogy felérjem a nyakát,de ő ügyesen megoldotta azzal,hogy lejjebb hajolt.-Köszönöm neked.
-Nincs mit köszönnöd Boo,nekem te mindig is fontos voltál.Örülök,hogy itt lehetek veled.-hangja megbicsaklott,de betudtam,hogy a helyzet miatt volt.
-De igen van Hazz,ha te nem lennél itt én már nem is tudom mihez kezdtem volna egyedül.Túlságosan fáj Niall hiánya,de nagyon örülök,hogy itt vagy velem.-felnyikkant,de aztán egy sóhajt eresztett.-Hazz?Mi a baj?-hajoltam el tőle.Ez a sóhaj túl fájdalmasnak hangzott.Mosolyt erőltetett magára és úgy válaszolt.
-Nincs baj,semmi-a végén viszont elnézett.Magam felé fordítottam.
-Kérlek mondd el.Én is elmondom ami a lelkem nyomja,tedd te is ezt,légyszíves!-kérleltem.
-Ez nem olyan amiben tudnál..ez más,de hagyjuk is,csak rosszul érzem magam miatta...felejtsd el.-kerülte a tekintetem,és el is lépett mellőlem.
-De ha úgy érzed akkor mondd el,tudod,hogy meghallgatlak.-ő pedig bólintott.Később a kanapén feküdve kortyolgattuk a forró angol teát és tévéztünk.Pár perccel később,miután vége lett az egyik karácsonyi műsornak,Harry kiment a konyhába...pár kattintást hallottam,ami valószínű,hogy öngyújtó lehetett.Hirtelen pattantam fel,de Hazz hangja megállított.
-Maradj nyugton!Máris megyek csak ne gyere be!-izgatott hangját furcsálltam.
-De mégis mi...-de nem tudtam befejezni a mondatom.Egy hatalmas tortával találtam szemben magam és egy nagyban vigyorgó göndör hajú fiúval.Szívem megcsordult szeretettel,azt hittem,sőt biztos voltam benne,hogy elfelejtette.Huszonnégy gyertya világított rajta,gyönyörű volt az összhang.
-Boldog születésnapot Boo!Tudom,nem Niall de reméltem,hogy egy kicsit tudom helyettesíteni őt.Én sütöttem,szóval csak...neked...szívből.-felzokogtam,s csak ekkor pillantott fel.-Mondtam valami rosszat?Ne haragudj,hogy felhoztam Nia...-belevágtam s elhallgatott.
-Nem Harry,dehogyis.Csak...annyira jól esik,ez mind.Ezeket itt értem tetted és...és én nem szolgálhatok semmivel sem neked viszonzásul.Ideköltöztél,miattam.Minden miattam van,nekem ez....ahj szeretlek Harry.-kitágult szemekkel nézett majd csak átöleltem.
-Én is szeretlek Boo,ha tudnád mennyire!-a végét alig hallottam,de mivel szája a fülemnél volt minden szót tisztán hallottam.Percekig így álltunk,majd meghallottam egész közelről egy halk szipogást.Harry gyorsan elhúzódott,letörölte könnyeit és gyorsan hozott két tányért és evőeszközöket.Én csak ott cövekeltem megkövülve.Elkaptam karját és kezeim közé fogtam arcát.Lehunyta szemeit,hogy ne lássam a könnyeket.
-Nézz rám kérlek!-felnyitotta gyönyörű íriszeit,s érzelmek hadát láttam meg bennük.Ha nem lenne nekem Niall,talán,de csak t....najó tényleg,tudnám őt szeretni.Mindig jó volt hozzám és önzetlenül segített,mint most is.
-Boo ne csináld!-óvatosan hajoltam hozzá közelebb.Épp összeért az ajkunk,mikor gyorsan hátralépett egyet.Hajába túrt és idegesen nézett ere-arra,de sosem a szemembe.Meguntam.
-Nem lehet Lou,számtalanszor elképzeltem az ehhez hasonló szituációt,és epekedtem érte,egy csókodért,viszont nem lehetek ekkora szemét.Niall a barátom,nem verhetem át,bármennyire is fáj ezt bevallanom,de szeretlek,már nagyon régóta!Ez az amit nem akartam elmondani,mert féltem.
-Őrültség tudom,s még én sem értem,hogyan lehetséges,de téged is szeretlek Hazz,viszont Niallbe szerelmes vagyok.Nem tudok semmin sem változtatni ami már megtörtént,de azon igen ami még nem.Harry,én akarom ezt a csókot,nem azt kérem,hogy feküdj le velem,mert azt soha nem tenném meg,sajnálom.Viszont,ezt akarom.Nem számít megcsalásnak,mert én is akarom.-közelebb lépdeltem hozzá,az utolsó szavaim a szája előtt pár centivel ejtettem ki.Kezeit derekamra tette,szempillái remegtek,nekem pedig összeszorult a gyomrom.
-Megcsókolhatlak-lehelte számba.Kérdésnek szánta,de kijelentette.Nem szóltam semmit,hanem a teától forró ajkaim az övéire helyeztem.Már nem tiltakozott,karjait derekamra tette,pont a fenekem fölé.Különös érzés kerített hatalmába,de furcsamód élveztem.Most csalom meg a barátomat,a gyerekem apját,de élvezem.Édesen csókolt,első és utolsó csókunk...ki akartuk élvezni a lehetőséget.Nyelvével óvatosan kutakodott az enyém után,szám tudatosan szétnyitottam,ezzel feltárva neki azt.Megremegett és a levegőhiány is közbejátszott,ezért el kellett,hogy váljunk.Szapora légzésünk nem csillapodott,ahogy szívem ütemes dobbanása sem,de a szemei mindent elárultak,ő tényleg szeret engem,tiszta szívből.Megértettem.

-S..sajnálom.Lehet,hogy tényleg nem kellett volna.-elfordultam.Lemondóan sóhajtott és igazat adott nekem.

-Erről beszéltem neked...Szeretlek,mindennél jobban.Ha nem Niall lenne akivel ezt tesszük,már az első pillanatban megszöktettelek volna,de mint mondtam,nem tehetem.Azt érzem,hogy ez a baba nem csupán a tiétek,hanem Őt az enyémnek is érzem.Ez kikészít Boo,é..én nem tudom mit kéne tennem.Cs..csak azt akarom,hogy te boldog legyél,de tudom,hogy nem lehetsz az enyém bármennyire is epedezek érted.-leült a kanapéra s fejét tenyerébe temette,s úgy sírt tovább.Én is leültem mellé...nem tehetem meg vele..

-Hazza.É-én nem tudom most mit kéne mondanom.Önző vagyok,nagyon.Nem kérhetlek arra,hgy maradj velem,én nem tudom megadni neked azt amire vágysz,nem tudnálak már úgy szeretni,ahogy te engem.Viszont téged pedig megőrjítene a látványom mindennap,ha a közeledben vagyok.De érts meg,amióta ismerlek közel állsz hozzám,és ha ezt~utaltam vissza a csókunkra~kábé két-három éve teszed meg,most ez a Mi házunk lenne.Nagyon szerettelek,de amikor elhatároztam,hogy mindent elmondok,te részegen feküdtél az ágyadban egy lánnyal.Nem tudtam volna akkor ezt...és én,most is szeretlek Harry,de itt van Niall.Ha nem lenne Em,akkor talán...de csak nagyon talán meg tudnám tenni,de így biztos nem.Sajnálom.-megértően bólogatott,de az lelkiismeret ott táncolt íriszeiben.

-Ha akkor nem vagyok hülye most boldogok lehetnénk együtt.Nem tudom elhinni...-mindketten sírtunk,de az ő hibáját nem tudom kijavítani..sajnos nem.

-Akartam ezt a csókot és akarom is,de hiába lesz most minden olyan,mintha egy pár lennénk,akkor is tudnod kell,hogy én Niallt szeretem.-hozzátettem magamban,hogy Őt is,de ez már nem változtat a dolgokon.

Másnap már mindketten éreztük a tegnap esti beszélgetés hatását,és a mozdulataink egymás felé erősen megváltoztak.Kezdtem besokallni.Értem én,hogy neki rossz,de ne viselkedjen úgy,mintha egy elérhetetlen királylány lennék.A barátom vagy mi a szösz.

-Harrryyy-éppen a szennyest szedegettem,mikor véletlen összeütköztünk és elkezdett bocsánat regéket mondani.-Kérlek,én ezt már nem bírom.Beleőrülök,Ni hiányába,te pedig állítólag azért vagy itt,hogy ne legyek egyedül és felvidíts.Ez nekem sem és neked sem jó,amit most csinálunk.Tegyünk úgy,mintha meg sem történt volna a tegnapi.-döbbenten állt mellettem.

-D-de én nem hiszem,hogy..

-Csitt!-átöleltem.Kellemes érzésem volt,szerettem őt ölelni.Belefúrtam fejem mellkasába,ő a sajátját pedig a nyakhajlatomba.

-Adj egy kis időt,de én próbálkozok.Ha viszont ilyen kirohanásaid lesznek,akkor azt hiszem elég nehéz dolgom lesz legyőzni ezt az érzést.-vigyorgott.

-És ki mondta,hogy le kell győzöd ezt az érzést?Én csak arra kértelek,hogy viselkedj ugyanúgy,mint eddig,de attól még lehet...-szám újból az övére tapasztottam...-ilyen.Mivel téged is szeretlek.

~Öt hónap múlva~

Csengő hangja zökkentett ki álmomból,óvatosan kimásztam Harry mellől és felkaptam a köntöst illetve a papucsomat.A hasam elég nagy lett a hónapok során,de hál' istennek,minden rendben volt eddig...rendszereződtek a rosszulléteim,de Hazz itt volt és mindenben segített.Igaz,hogy mikor először görnyedtem a wc fölé,és kiadtam magamból mindent...pont az ő által készített paprikáscsirke után,magát okolta és azóta,semmi paprikásat és semmi csirkét nem csinál...paprikáscsirkét meg sem említi.Hiába mondtam neki,hogy ez normális ilyenkor,de ő akkor is bemagyarázott magának hülyébbnél hülyébb dolgokat,s a végén oda lyukadtunk ki,hogy ha egyet tüsszentettem,akkor már beteg vagyok..forró tea,takaró,romantikus film,és egyéb alapanyagok bekészítve vannak a kanapén és az összes ablakot bezárja,mert váltig állítja,hogy ő hagyta nyitva és ezért fáztam meg.A szülést meg sem merem neki említeni,mert akkora hisztit levág,hogy olyan mintha ő lenne terhes nem én.Amikor pedig rámtör a "terhességihiszti"jobb ha elmegy itthonról,ő és én egy házban akkor megférhetetlenek vagyunk.Legutóbb is összetörtem Niall kedvenc poharát és tönkretettem a sütőt idegességemben.Szóval,hát igen,velünk nem egyszerű.

És a legfontosabb!Niallel három hete beszéltem,mert sikerült elkunyiznia az egyik szolgálati telefont,így egy pár percig élvezhettem a hangját,illetve elmondtuk egymásnak,mennyire hiányzik a másik,s megígérte,hogy amilyen hamar csak tud,hazajön hozzánk.A lényeget pedig nem bírtam nem elmondani neki....