Nourry 3/2-I Love You

Sziasztoook,siettem ahogy tudtam.Ez egy jó hosszú rész lett,de annyi ötletem volt,hogy muszáj voltam belerakni mindet egy részbe,remélem nem bánjátok.Sok kis visszatekintés van a már megtörtént eseményekbe,de szerintem érthető lesz.
Nagyon örülök,hogy ennyien komiztatok és tetszik amiket írok..Mostanában sokszor kell kattintanotok az oldalra,mert rengeteg újabb-és újabb ötlettel állok majd elő,lesz rá vevő ugye?..Most pedig szeretnék egy olyat kérni,amit eddig még nem:Szerintetek mi fog történni velük a továbbiakban?Kinek szurkoltok és miért?Lécci írjátok meg komiba,szebbé tennétek vele a napomat....köszöntem...<3
                                          Always in your hearts,Niky 

Niall szemszöge:

Kellemetlen hátfájásra keltem a kemény fapadlón.Melegem is volt,de legfőképp a fürdés hiányzott.Hetente maximum kétszer fürödhetünk.Kikészít.Nagyon sokan vagyunk itt,és lehetetlen ennyi embernek helyet,élemet vagy társat adni,ezért mindenki aki tud,egyedül oldja meg a problémáját.

-Horan őrmester!-szólt Smith hadnagy.

-Igen uram!-tisztelegtem

-Malik tábornokúr várja önt a sátrában!Mihamarább!-gyomromba görcs keletkezett.

-Igenis uram!-pár percen belül már a sátorban is voltam!De a tábornokúrral mi nem is akármilyen viszonyban állunk.Sajnos vagy nem sajnos.

-Niall!Végre.-próbált megcsókolni,de nem hagytam.Épp elég volt egyszer,azóta is gyötör a bűntudat.

-Javadd nem!Nem tehetem,értsd meg!Nekem párom van és épp a gyermekem várja otthon.-azt nem tettem hozzá,hogy ő is összemelegedett Harryvel,de nem haragudhatok rá,hisz én sem voltam száz százalékban hűséges hozzá.-Miért kérted,hogy jöjjek?Azt gondoltam,hogy a múltkor világos voltam.

-Nem,nem arról van most szó.A múltkor,az incidensünk után mondtál valamit,ami szöget ütött a fejembe.Hallottalak pár héttel ezelőtt telefonon beszélni,és rájöttem,hogy nem lehetek hülye és szívtelen.Éppen ezért nem szidtalak meg,amiért nálad volt a mobil.És,ara jutottam,hogy te igazán megérdemled azt,hogy boldog legyél.Hiába is kezdek érezni irántad egy s mást,neked nem itt van a helyed.-leült a székére és ráborult az asztalra.

-Mégis mit jelentsen ez?Javadd,te..?-elhallgattam,nem hittem el.Sem azt,hogy mindent hallott amit Louval beszéltem,sőt amit Harryvel is;sem azt,hogy érez irántam valamit.

-Niall,felejtsd el oké?Csak annyit szeretnék,hogy ne ilyen körülmények közt élj,hanem a családoddal.Éppen ezért már bátorkodtam lefoglalni neked egy repülőjegyet vissza Londonba.-nézett gyönyörű szemeivel az enyéimbe.

-Ez azt jelenti,hogy..?-le kellett ülnöm.Nem hittem el.

-Igen azt jelenti,mostantól nem vagy hadköteles.Többé nem kell itt lenned.-mosolygott szomorúan.

-Jézusom,hazamehetek?Köszönöm.Köszönöm neked!-odaugrottam elé s leszarva azt,hogy a családomhoz megyek haza,megcsókoltam.Meglepődött,de visszacsókolt.Az utolsó!

-Ezt nagyon nem kellett volna!-fordult el.

-Vedd búcsúnak!Kedveltelek,de nekünk nincs jövőnk Javadd!-helyeselt.

-Köszönöm.-ezzel otthagytam.Első utam az egyik barátomhoz,Samuelhez vezetett,ahol elkértem a telefonját és felhívtam Harry-t.Boldog voltam.

Louis szemszöge:

~Épp csendben vacsoráztunk Harryvel,mikor megcsörrent a telefonom.Fogalmam nem volt ki kereshet,mert a szüleimmel nem beszélek egyátalán,barátaim is csak Harry és még pár ember,de ők nem hívnának....s Niall,ő hívott még ezen a számomon.Régen.Olyan rég ment el,annyira hiányzik,és a bűntudat,hogy Harry ajkait csókolom és vele alszom együtt,kezd felemészteni,és még a terhesség is közrejátszik az idegességemben...bármikor szülhetek.Azt mondta a doki,hogy egy hónapom lehet még hátra és be kell feküdnöm a kórházba,veszélyeztetett terhes lévén.

-Boo...Louis!?Nem veszed fel?-megráztam a fejem,és visszazökkentem.Harryre néztem majd a telefonra.Kigúvadt szemekkel néztem a tárgyra.Niall.

-H-halló?-egy izgatott és megnyugodott levegővételt hallottam.

-Louu,szerelmem.-de rég hallottam ezt a hangot.

-Úristen,Ni?Te?Hogy tudtál felhívni?Baj van?Mi történt?Jajj annyira hiányzol!-csak kántáltam és rázúdítottam mindent.Annyira jó volt hallani  hangját,tudom,távol van de akkor is egy kicsit közelebb éreztem magamhoz.Harryre néztem csillogó szemekkel,de csak egy szomorkás pillantást kaptam.Felállt az asztaltól,hozzám lépett és megpuszilta a fejem,majd kiment.Rájöttem,mekkora egy szemét is vagyok..Muszáj lesz beszélnem vele.Ez nem folytatódhat tovább...csak tudnék végre dönteni!Egy hangos nevetés vetett véget szapulásomnak.

-Te is hiányzol nekem,semmi gond nincs...de bármi jobb egy háborúnál.Viszont most sietnünk kell,nem lehetek sokáig.Elszedtem valamelyik katona telefonját,szóval csak reménykedjünk,hogy minél később veszi észre.Miújság otthon?Harry jól bánik veled?-torkomba gombóc növekedett az utolsó mondat hallatán.

Öhm,persze.Minden a legnagyobb rendben van.-hirtelen hallgattam el.

-Lou,miaz?Történt valami?-komorodott el a hangja,de már magamra is mérges voltam.Miért nem tudok egy kicsit örülni annak ha felhív?Egy kis színészkedésbe nem  halt még bele senki,ha hazajött elmondok neki mindent.Vagy nem.

.-Nem dehogy,csak megvisel a hiányod,és a terhesség is eléggé kiakasztó.De viszont van számodra egy hihetetlen újságom!-felélénkültem.Muszáj voltam elmondani neki,tudnia kell.

-Em-ről?-kérdezte.

-Hááát,mondhatjuk úgyiis.-húztam az agyát.

-Ne idegesíts fel Lou!Baj van?-felnevettem.

-Más nevet kell választanunk!-csend.

-Mi?Beszélj érthetően kérlek!-nyafogott már.

-Kisfiú Ni!-egy hirtelen jött törést hallottam a telefonban,majd egy kis szipogást.Sír?

-Ne sírj,inkább örülj.Lesz egy aranyos,helyes kisfiunk.El tudod ezt hinni?-nekem is könnyek gyűltek a szemembe.

-Én ezt..nagyon szeretlek Lou és köszönöm.Annyira nyomaszt az,hogy nem lehetek ott most veled.Nem tudom,hogy sikerül-e elszabadulnom a szülés előtt,vagy utána valamikor.Rettentően hiányoztok,Harry is!-olyan jó volt egy kicsit beszélni vele.

-Nekünk is hiányzol és alig várjuk már,hogy hazagyere végre.-cuppogtam bele a telefonba.

-Nemsokára le kell raknom,de egy kicsit odaadnád a telefont Harrynek?Hagy beszéljek vele is!-megértően bólintottam,d mivel ezt nem látja elmondtam egy igen-t,elbúcsúztunk.

-Szeretlek!

Én is szeretlek titeket!-itt már muszáj volt elvennem a fülemtől,mert keserves sírás jött rám.Gyorsan odavittem Harrynek a telefont,aki épp a kanapén lesett ki a fejéből.Elmutogattam neki mit is akarok,mert beszélni nem tudtam,odaadtam neki a mobilt én meg felmentem a szobámba.Már az sem érdekelt,ha elmondja neki,hogy csókolóztunk és együtt alszunk,csak azt akartam,hogy jöjjön haza Ni és Harry pedig öleljen át.Perpill egyik sem valósítható meg.~

Keserű mosollyal emlékezek vissza a telefonbeszélegtésre.Fogalmam sincs,hogy mi történt azután,hogy átadtam Harrynek a készüléket,de tényleg nem érdekel,hogy elmondta-e neki az igazat.Én szeretem Harryt is,de nem fogom elhagyni Niallt miatta.

-Boo,nem megyünk el sétálni?Alig mozdultunk ki mostanában.-kukkantott be az ajtómon egy kopogás után.

-Nem nagyon van kedvem Hazz,ne haragudj.Most inkább csak itthon maradnék és pihennék,de te menj nyugodtan.Meg vagyok egyedül.-rosszallóan nézett rám,és csípőjére tette a kezét.Elmosolyodtam rajta.

-Szó sem lehet róla!Biztos,hogy nem hagylak egyedül.Ha úgy szeretnéd,akkor itthon maradunk és megnézünk egy filmet vagy elütjük valamivel az időt.Olyan opció nincs,hogy te-itt-egyedül,oké?-bólintottam nevetve s intett,hogy menjek le.Követtem,aztán a konyhába lépkedtem Harry mamuszában egy kis inni-ennivalóért,addig Hazz kiválasztott egy neki tetsző filmet.Külön kikötöttem,hogy nem lehet horror,mert még véletlenül az egyik parajelenetben kipottyan belőlem a gyerek.Az egyik üvegtálat teletöltöttem francia drazséval a másikba pedig pattogatott kukoricát tettem,amit előtte gyorsan bedobtam a mikróba.Amíg pattogott,kivittem az italokat,két üveg kólát csakis Harrynek,magamnak meg két doboz narancslevet.A szénsavastól csuklani szoktam és a babának nem nagyon tetszik.Mikor leraktam az asztalra Harry csak mosolygott kezében két lemezzel,Paranormal activity és a Zombie Land..khm..utálom.Megforgattam a szemem és kiszedtem a kezéből.

-Normális filmet nézünk,ami nekem is tetszik!-felhorkant.

-Boo,ami neked tetszik az nyálas és romantikus.-most rajtam volt a sor,hogy felhorkanjak.

-Nem vagyok csaj,azért én is szeretem az akció meg ehhez hasonló filmeket,de a horrort sose bírtam.A romantikus meg távol áll tőlem,szóval nem kell kritizálni!-kis vita,mint mindig,most is hülyeségen.

-Bocs,Boo,de néha olyan,mintha nem is pasi lennél.De neee,nem azt mondtam,hogy csajosan viselkedsz.-látta rajtam a felháborodottságot,de csak folytatta.-Ez normális,terhes vagy.És túlteng benned a hormon,ennyi.Csak szívattalak,nyugi.-mosolygott.Már nem volt kedvem erről beszélni,ezért csak nyomtam egy puszit az arcára,s visszamentem a konyhába.Az ajtóban visszanéztem rá,s épp elkaptam azt a pillanatot amit nem hittem volna róla.Tenyere arcán volt,pont ott ahol megpusziltam.Másik kezével hajába szántott és egy nagyon sóhajt hallatott,majd újból neki állt valami filmet keresni nekünk fejet rázva és mosolyogva.Szeret,most is!Basszameg,én is őt.

-Harry segítesz légyszi bevinni?-kiabáltam ki,és a következő pillanatban már ott is volt,és elvette tőlem a drazsés tálat.

-Ez jó lesz nekem,azt pedig megeheted te!-ezzel lelépett.

-Harriieh,még mit nem?Én vagyok terhes,nem te..te szépen iszod a kólád én meg tömöm a búrám!-hangosan felnevetett.

-Boo,bocs,de veled kibírhatatlan.Szerintem inkább nézzünk filmet.

~-Mr.Tomlinson,üdvözlöm,minden rendben van?-vigyorgott a doktor.

-Igen,szerencsére.Mondja,ugye már megtudhatjuk a nemét?Az ötödik hónapban járok.-morzsolgatta szakállát.

-Szerintem igen,reméljük megmutatja magát nekünk a kis bébi.-megfogtam Harry kezét és követtük az urat be a szobába.

-Ó,most nem az apuka tart Önnel?-szemet forgattam,persze csak észrevétlenül.

-Ő az egyik barátom,nagyon jóban vagyunk és velem lakik,az apuka most a seregben van.-hümmögött egy sort és rákente a hasamra a hideg zselét.

-Köszönöm,hogy eljöttél velem,sokat jelent.-fordultam Harry felé.

-Ez csak természetes Boo,kérned sem kell.Szívesen vagyok itt.-mosolyogtam majd visszafordultam a képernyő elé.Az orvos feltekerte a hangerőt a műszeren és végre meghallottam a kis csöppséget.Könnyek gyűltek a szemembe és Harryre néztem.Tátott szájjal meredt a gépre aztán láttam,neki is megrebbent a szempillája.

-Nos nézzék,ezek itt a lábai.A keze a fejénél van,szóval valószínűleg az ujja a szájában van.-elámultam.Ez az új 4 vagy 5D-s felvétel nagyon élethű.

-És fiú vagy lány?-Harry már teljesen felpörgött.Édesen elnevette magát zavarában,aztán egy puszit nyomott az arcomra.

-Hát mivel pont úgy fekszik,hogy eltakarja nem tudom biztosra mondani...de..-itt megállt.-De szinte biztosra tudom mondani.-feltolta orrán a szemüvegét,és úgy nézett a képernyőre aztán ránk.

-Mit tud biztosra?-izgultam,hogy megmondjam őszintén.

-Hogy...fiú.Igen,kisfiú.-felzokogtam.Egy fiú.

-Harry,egy fiú.Fiam lesz!-mosolyogtunk egymásra könnyes arccal.Hozzám hajolt.

-Szeretlek titeket.-Szeretem,hogy itt van velem.Olyan jó apukája lenne a fiamnak.Nem sajnálom,hogy Niall az apja,de Harry más.Más....valahogy más.~

Már vagy fél órája kényelmetlenül fekszem a kanapén,a lábam nem érzem,a karom meg ki van csavarodva.A film se nagyon érdekel,ezért inkább az emlékekre gondolok vissza.Harry kitágult szemekkel nézi a Harry Pottert,így el sem lehet ugrasztani a képernyő elől.Nem utálom a sorozatot,de nem vagyok fanatikus sem,mint Hazz.Képes egy ültében megnézni az összes részt.Sőt,utána beleéli magát és elkezdi megírni a folytatást.Például a legutóbb már Harry~a Potter~dédunokája járt a Roxford-ba.Nem érdekel annyira a film,ezért fejem Hazz ölébe teszem,így kicsit kényelmesebb,s már csak egy simítást érzek az arcomon majd elalszom.

-Boo!-hallok meg egy hangot.-Boo,ébredj!

-Mmhm,mi az Harry?-nyitom ki egyik szemem.

-Késő van,nem megyünk fel?Ott kényelmesebb talán.-megrázom fejem.Felkap a karjaiba és elkezd a lépcső felé sétálni.Nagyot sikkantok,amire ő is megugrik,de mindketten elnevetjük magunkat.

-Tudok járni!-csapok a vállába.

-Még!-erre már nem mondok semmit,aztán ő is elhallgat.Rájött,mit is mondott az imént.-Oh,bocs Lou.Nem így értettem.

-Nembaj Harry,értem.Csak...ah mindegy.-nem kezdek bele mondandómba.Túl fáradt vagyok ehhez.-Felejtsük el,csak aludni akarok.Lábával belöki a szoba ajtaját,ujjammal feloltom a villanyt,aztán lerak az ágyra.

-Mész zuhanyozni vagy már n...-fordult felém,de a végét már nem hallottam,elmerültem az álmok világában.

Harry szemszöge:

-Mész zuhanyozni vagy már n..-nem tudtam befejezni,Lou már elterülve aludt az ágyon.Felnevettem,de csak halkan,nehogy felébresszem.Gyorsan kivettem egy bokszert és egy felsőt a szekrényből,felsőt Lou ruháiból vettem el,úgy sem haragszik meg.Iparkodva zuhanyzok le,de muszáj könnyítenem magamon,már nagyon régóta itt vagyok nála és se vele sem mással nem feküdtem le,kínzás.Heves mozdulatokkal juttatom el magam a csúcsra,s egy mély,visszafojtott nyögés kíséretében sikerül is.Gyorsan rendezem a légzésem,lemosom magamról élvezetem nyomait és megtörölközöm.Meglepetten figyelem milyen nagy párát sikerült létesítenem a fürdőben,Kinyitottam az ablakot és összefogott hajjal,törölközővel a derekamon visszamentem a szobánkba.Magamra kaptam az alsót,de nem vettem fel a pólót,túl melegem volt.Mielőtt befeküdtem volna Lou mellé levettem róla a nadrágját.Farmerban nem kényelmes aludni,és hát kénytelen voltam.Hiába szerettem volna többet elérni nála,nekem is van szívem,nem tehetek semmit.Lout szeretem tiszta szívemből Niall is a barátom.Annak is örülök,ha a közelében lehetek és velem van,velem örül nap,mint nap.Ez többet ér bárminél.A lelkiismeretem pedig nem tiszta.Beszéltem Niallel a múltkor,nehéz volt,de őszinte voltam.Viszont nem akarom,hogy hazajöjjön.Akármennyire is vagyunk jóban,el tudnám viselni ezt a helyzetet,hogy mindennap Louval kelek s fekszem.Ha itt lesz én visszamegyek a lakásomba és alig fogom látni.A szülésig már csak hetek vannak hátra,nem vagyok még felkészülve erre.

-Psszt,Hazz!-Lou mocorgott mellettem.-Hazza!-valamivel hangosabban ébresztgetett.

-Baj van Boo?-olyan hirtelen ment ki az álom a szememből,hogy reflexből felültem,ezzel lefejelve Louist.-Jézusom,neharagudj.

-Nincs baj,de ilyet ne csinálj többet.A frászt hozod rám.-az orrát fogta.Ránéztem az órára,összehúzta a szemöldököm.

-Miért nem alszol?Hajnali fél három van!-dörzsöltem meg szemeim,de nem tudtam nem arra figyelni,hogy Lou félig-meddig rajtam fekszik.

-N-nem,csak..tudom,hogy hülyeség,de még nem csinálták ezt és annyira örültem,amikor először éreztem.Azt hittem,hogy még fent vagy és,csak fura...-elnevettem magam és a szájára nyomtam a kezem.

-Mi történt?-még mindig a száján volt a kezem és kerek szemmel nézett rám.Lefejtett magáról és csak mosolygott.

-A baba,arra keltem,hogy mocorog.Érted Hazz?Rúgott.Azt hittem már sosem fog megmozdulni.-olyan vidám volt.Csak meredtem rá és vigyorogtam,mint egy hülye.Olyan szépnek láttam.-Hazz?-legyezte a kezét előttem.Megfogtam a fejét és megcsókoltam.Nem érdekel,hogy itt van Niall.Most nincs itt,csak mi vagyunk,ketten.El akartam mozdulni,de én lepődtem meg a legjobban,mikor megfogta a tarkóm és nem engedte,hogy elszakadjak.Csak faltuk egymást,míg el nem fogott a levegőnk.Nem mondtunk semmit csak egymást lestük,elvesztem a szemében.

-Tudom,hogy ez nagyon nyálas,de kibaszott szép vagy!-elnevette magát.Rám borult s átölelte a nyakam,ezzel együtt pedig hatalmas boldogság járt át.

-Szeretlek Harry!-suttogta.Összeszorítottam a szemeim.

-Én is nagyon Boo!-pár perc múlva egyenletes szuszogását hallottam,s éreztem meg mellkasomnál.Kirázott a hideg,jó értelemben persze.

Nem nagyon tudtam aludni,főleg egy ekkora súllyal magamon,ezért óvatosan leszedegettem ujjait rólam.Motyogott valamit,de nem értettem,abbahagytam mindent,nem akartam felébreszteni.Végigsimítottam oldalán és visszafordult a saját oldalára.Halkan kiosontam,le a konyhába.Reggel fél hetet ütött az óra.Túl korán van még,ezért magamra kaptam az előző napi nadrágom s Lou pólóját.Beugrottam a kocsiba és a legközelebbi kisbolt felé vettem az irányt,persze ezt mind csak azután,hogy bezártam az ajtót.Nem akarok meglepetéseket okozni Lounak.

Több dolgot vettem,mint amennyit szerettem volna,de nem baj ha van otthon egy kis maradék.Mire mindent a kosárba dobáltam már nyolcat is mutatott az órám,ezért minél hamarabb a kasszához álltam és a rengeteg dolgot egy húzással kifizettem.Kapkodtam a lábaim a kocsihoz,bedobáltam mindent~persze csak sorjában~és hazafelé vettem az irányt.Lou olyan kilenc-tíz körül szokott kelni,szóval van elég időm elkészíteni a reggelit.

Louis szemszöge:

A reggel hamarabb jött el,mint hittem.Szemem alig akart kinyílni,ezért csak tapogatóztam.Mikor észleltem,hogy üres az ágy mellettem,óvatosan felültem,és megnéztem az időt.9:24.Jó sokáig durmoltam.Felkaptam egy elnyűtt pólót és egy kényelmes melegítőt,amiben nem nyomom a hasam.Lelépkedtem a lépcsőn és egyből a konyhába léptem,mert a finom illatok odavezettek.Az ajtóban meg is álltam,elég vicces látvány tárult a szemem elé.Harry sütött.Az már magában is egy katasztrófa,de egy forró serpenyővel a kezében életveszélyes.Megégette a kezét~valószínűleg~ezért a másik kezéből kiejtette a serpenyőt ezzel hangos zajt csapva.Világ életben nem hallottam még káromkodni,de most egy egész sort kiejtett a száján.Elfogott a röhögőgörcs.Hirtelen idekapta a fejét.

-Mit csinálsz itt?Most elrontottad a meglepetésem!-vágott szomorú fejet,de közben az ujját a mosogatóban tartotta hideg vízben.

-Nem rontottam el semmit sem.Még megcsinálhatod.-odamentem hozzá és adtam egy puszit az arcára.-Mi jó készül?-szippantottam a levegőbe.

-Sok finomság,de ezt egyedül készítem el.Te addig ülj le és nehogy megerőltesd magad!-terel a konyhaszék felé,amire le is ültetett.

-Terhes vagyok nem beteg,hagy segítsek!-később odaadta a kést és az ananászt,szóval én azt vágtam míg ő a palacsintákat sütötte ki.

Isteni lett,felajánlottam neki,hogy elmosogatok,de azt mondta,hogy ő fog,én menjek a szobába és feküdjek vissza,később jön ő is.Így is tettem,felmentem és összepakoltam az eldobált ruhákat és bevittem a fürdőbe.Mivel este nem zuhanyoztam,gyorsan megejtettem azt is,de egy óvatlan pillanatban megcsúsztam az egyik tócsában és elestem.Nem éreztem fájdalmat,mert a fenekemre estem,de a hasam elkezdett fájni.Ott ültem a hideg csempén vizesen és egy szál törölközővel a derekamon,de az is lecsúszott.Felszisszentem.

-Ahh,Harry!?-egyre erősödött a fájdalmam,ezért Harrynek kiabáltam,de csak egy enyhe suttogás volt.Fogaim összeszorítottam és újra kiabáltam.

-Harry!Harry segíts kérlek!-már könnyeim is folytak,de akkor már pánikolni kezdtem,mikor megláttam magam alatt a vért.-Harry!-pár pillanat után már meghallottam sietős lépteit egész közelről.

-Boo!?Jézusom,mi történt?-alám nyúlt és felemelt.Bevitt és lerakott az ágyra s rámadta a köntöst.

-N.nem tudom.Csak megcsúsztam.Ah,de kérlek.Csinálj valamit,ez nagyon fáj.Nagyon fáj Hazz!-sírtam.-megrémült,láttam rajta.Felsikkantott mikor meglátta a vért.Onnantól nem volt megállás.Nem törődött semmivel,felkapott,berakott a kocsi hátsóülésére visszaszaladt bezárni az ajtót.Beindította az autót és hatalmas sebességgel a kórház irányába tartottunk.

-Boo,kérlek.Mondd el hol fáj.-próbált kommunikálni velem,de alig hallottam.Borzasztóan fájt mindenem.

-A..a hasam.Belül.Mmm,a hátamra...estem és utánnah,utána láttam meg ah vért.Ohh Harry,ez nagyon rossz.Ha-hha valami baja lesz,én..én nem tudom mit teszek.Segíts kérlek.-összegömbölyödtem és úgy sírtam.Ránéztem Harryre.Ő is sírt.

-Mindjárt ott vagyunk,mindjárt jobb lesz ígérem!Ne felejtsd el,szeretlek Boo oké?Vegyél mély levegőket!-megtettem amit kért.

Harry szemszöge:

Nagyon féltem őt.Nem bírnám ki,ha valami baj történne vele.Amikor meghallottam,hogy értem kiált,ott hagytam mindent és szaladtam fel hozzá.Senkinek nem kívánom azt az érzést amikor az akit szeretsz,ott fekszik a földön,sír és vérben fekszik fájdalmában.Annyira siettem ahogy csak tudtam,leszartam mindenkit,a kezemben vittem be a kórházba egészen az orvosokig akik átvették,s egyből a műtőbe tolták.Mindez történt már egy órája.Sejtelmem sincs mi történhetett ott bent,de nagyon remélem nem esett baja egyiküknek sem.Nem bírnám ki.És az,hogy most kell megszülnie a picit az még nagyobb gondot okoz.Még csak a nyolcadik hónapban van,korai.Fel-alá járkáltam a folyosón míg egy orvos ki nem szaladt egy nővérért kiáltva.

-Dorktorúr!Mi történt?Ugye minden rendben van!Mondjon valamit!-könyörögtem,és hagytam a könnyeket,hagy folyjanak le az arcomon.

-Nézze uram!Komplikációk léptek fel!Nincsenek életveszélyben,de vérre van szükség.Ha nem kapnak vért...nos..azt majd később.-forgott velem a világ.

-Milyen vér kell?-visszanézett rám.

-Nullás pozitív!-megörültem.

-Vegyenek tőlem,az életem is odaadnám értük.-ezzel követtem a nővért,aki elmondott minden feltételt,hál' istennek mindegyik rendben volt ezért két kisebb tasak vért le is tudott venni.

Fél óra múlva már újból a műtő előtt járkáltam és az idegességem cseppet sem csillapodott.Majd' bele őrültem.Megrezzent a telefonom,a legrosszabb pillanatban kell ennek is...kivettem a zsebemből és mielőtt felvettem volna rápillantottam a kijelzőre....Niall.