Nourry 3/3-Harry

Halihóóó!Tudom rettentő korán van és még senki nem lesz fent,de most lettem kész vele,s már azonnal meg akartam osztani veletek.Nem hiszem,hogy olyan lett,mint amilyenre vártatok,de remélem tetszeni fog.Kicsit sok benne,najó az egész szinte lelkizős,de most ilyen kedvem volt.Igen,mint mondtam ez az utolsó rész!A következő sztorim is hamar olvashatjátok...most is a visszajelzésektől függ.Kérlek titeket,aki eddig nem komizott,vagy csak idetévedt az is írjon egy-két szót.Mindenki véleményére kíváncsi vagyok.Nem tudom mikor lesz ilyen,ehhez hasonló hosszú sztori,de igyekszem rendben?Csak kérlek titeket,írjatok valamit!
Ui.:este összedobtam egy kis fejléc+design kombót,hogy tetszik? 
                                                        Always in your hearts,Niky

Niall szemszöge:

Kora délután,olyan kettő felé landolt a gépem.Már alig vártam,hogy láthassam Louist,csapot-papot ott hagyva szaladtam át a kapunkon.Benyitottam~volna.Nem volt nyitva,kopogtam és csengettem is,de nem nyitott ajtót senki.Kezdtem ideges lenni,hova mehettek?Gyorsan előkaptam a telefonom és tárcsáztam is Harryt.Sokadik csengetésre,de felvette.

-Hazz!Hol vagytok?Most szállt le a gépem,itt vagyok a ház előtt,de nincs itt senki.-nem mondott semmit.-Hazz?

-Niall,nyugodj meg oké?Most az a fontos h-hogy nyugodt legyél!-szakadozva,és sírással!? küszködve mondta.

-Harry,történt valami?Hol van Louis?-kezdtem megijedni.

-Itt mindent elmondok,mindent!Gyere a Hammersmith kórházba,második emelet,műtő.Siess kérlek!-ezzel bontotta a vonalat.Szívem hevesen vert.Mi?Kórház,műtő?Mi történt veled Lou?Istenem csak add,hogy a babának és neki semmi baja ne legyen!

Ahogy tudtam,fogtam egy taxit,bemondtam a címet és pár percen belül ott is voltam a kórház bejáratában.Kettessével vettem a lépcsőfokokat és mikor felértem megláttam Harryt össze-vissza járkálni,sírva.

-Harry?-könnyeztem be.-Ugye nem?-átölelt.Zokogott.

-Ni,én..csak azt hallottam,hogy a nevem kiabálja,érted?Ott..feküdt a padlón és egyszerűen megijedtem.Aztán már csak az rémlik,hogy beraktam a kocsiba és idevezettem.Niall,ha láttad v..volna.Annyira fájt neki.Ha..ha nem vagyok ott..akkor.-már én is sírtam.Miért?Miért történt mindez?Miért pont most?

-És a baba?Mi van velük?-megrázta a fejét.

-N..nem tudom.Vért adtam nemrég,nekik.Nincsenek életveszélyben,de ha nem adtam volna vért baj is lehetett volna.Már több,mint másfél órája bent vannak.Annyira félek.-leültünk a székre.Eben a pillanatban lépett ki egy orvos a műtőből.

-Uraim!?-vette le a gumikesztyűket.

-Doktorúr,mondja,hogy minden rendben van!És a baba?-szemét hol rajtam hol Harryn tartotta.

-Melyikük adott neki vért?-Harry válaszolt.-Uram,ha maga nem lenne,már mindkettőjüket elvesztettük volna.Megmentette az életüket!-Harry és én is megkönnyebbülten sóhajtottunk.

-És megszületett a kicsi?-az orvos bólintott.

-Igen és ha szeretnének bemehetnek hozzájuk,de csak pár perc múlva,még át kell tolnunk egy másik szobába.

-Egymás mellett ültünk Harryvel,az imént tolták át Lou-t és a picit egy másik szobába,de megkértek minket,hogy még ne menjünk be hozzá.

-Harry?-fejé felém fordította.-Köszönöm.Mindent!Tudod,ha te nem vagy,úgy értem,ha nem vagy itt vele végig,már nem is tudom mi lenne vele.És tudom,tudom mi történt ebben az időszakban,de képes vagyok szemet hunyni efelett,mert mindvégig tudtam,hogy téged is szeret,a szíve mélyén téged is.Ezért nem büntethetlek titeket,és büszke is vagyok rátok,amiért nem történt egyéb a csókokon kívül.-mosolyt eresztettem felé.

-Niall,meg sem érdemlem.Hisz,mindvégig szerettem Lou-t.És annyira jó volt egy kicsit vele lenni,úgyértem nap,mint nap.Ez az időszak volt a legszebb életemben,én tartozom neked köszönettel ezért.Örömömre szolgált segíteni rajtuk,és ha az életembe került volna,én akkor is megteszem,mert szeretem.Eszembe sem jut,hogy közétek álljak,olyan boldog család lesztek,csak annyit kérek,hogy néha hadd lássalak titeket.Örülnék neki.

-Ezt kérned sem kell Hazz.Mindig a barátom maradsz,bármi történjék is.Hálás vagyok,hogy ezekben a hónapokban gondját viselted.-átöleltem a vállát és tudtam mostmár ha nem is minden,de majdnem minden a helyére került.

Szerencsére bemehettünk egyszerre hozzájuk,és míg én Louhoz rohantam,addig Harry babusgatta a picurt.Nevet is kell választanunk neki.

-Lou,szívem!Szia.-felém nézett,de alig hitt a szemének.

-T-te tényleg itt vagy?Nem álmodok?-felnevettem.

-Nem,nem álmodsz,hazajöttem.Nem is megyek vissza,soha többé!-felzokogott.Örömében természetesen.

-Úgy örülök neked,és Harrynek is.Ha ő nincs mi nem lennénk,egyszóval köszönöm.-nézett Hazzra,aki még mindig a karjában tartotta az újszülött babát.A mi babánkat.Odahajoltam Louhoz,hogy Harry nem hallja.

-Ugye még nem adtál neki nevet?-megrázta a fejét,és egy nagy mosoly terült el az arcomon.-Akkor már ne is,mert én tudom mi lesz a legjobb név neki.

-Ezt nem kéne közösen megbeszélni?-leintettem.

-Hidd el tetszeni fog.-oda mentem hozzájuk és leültem,de úgy,hogy Lou is hallja és lássa mit és hogyan mondok.

-Sziasztok Harryk.-A nagyobb felkapta a fejét.

-Mmi?-Loura néztem,de csak bólogatott,hogy igazam volt és ez a legmegfelelőbb név neki.

-Mivel szereted őt,és mindent megtettél értük,nyilvánvaló,hogy ezt a nevet kapja nemigaz?-szeméből újabb könny folyt le.Felnevetett.

-Ti hányszor akartok még megsiratni ma?El sem hiszitek ez milyen boldoggá tesz.Pici Harry.-nézett le rá.Olyan aranyos.Átadta nekem,s végre közelről is megszemlélhettem az én angyalom.

Harry szemszöge:

Az a megkönnyebbülés,amit akkor éreztem amikor a doki elmondta,hogy mindketten jól vannak,leírhatatlan.Nem volt hiábavaló a véradás és a nagy sietség sem.Ha ott akkor nem hallom meg időben őt,lehet,elvérzett volna.Tisztában vagyok vele,mekkora felelősség is kell ahhoz,hogy hónapokon keresztül egy terhes FÉRFI mellett töltsem el az időmet,de ezt nem fogom megbánni.

-Harry kérlek itt maradnál egy picit!Szeretnék veled beszélni négyszemközt.-Niall megértette,így fogta pici Harryt és kimentek a folyosóra.

-Nézd Boo,én..fogalmam sincs most mit kéne mondanom,de csak azt szeretném,hogy köszönöm.Köszönöm,hogy veled lehettem ebben a pár hónapban.Köszönöm,hogy veled aludhattam és csókolhattalak párszor.Köszönöm,hogy ott voltál.Tudom,ezt te szeretnéd mind megköszönni,de te csak legyél boldog vele.-böktem fejemmel a folyosó irányába.-Annyira szeret téged,hogy azt már nem lehet leírni.Semmi nem állhat közétek,én pedig meg sem próbálok.Rengeteg szerelem és szív kell ahhoz,hogy egy,nem is megcsalást,de hűtlenséget megbocsásson.Ő képes erre Boo.Ezt tartsd szem előtt.-most néztem fel rá,s könnyes,nagyra nyílt szemekkel találtam szembe magam.

-Ő..ő tudja?-hát persze,nem is mondtam el neki mindazt amit Niallel beszéltem még anno.

-Igen,akkor mondtam el neki amikor felhívott telefonon.Muszáj voltam őszinte lenne.Nem bírtam volna úgy elé állni,hogy közben a bűntudat mardos belülről.Neharagudj,hogy nem mondtam el,de akkor így tartottam a legjobbnak.

-Szeretlek Harry.-vigyorgott,

-Tudom,s én is szeretlek téged!Majd,majd hívj oké?Most legyetek együtt.-álltam fel,de megfogta a csuklómat.

-Ne....megcsókolhatlak?Utoljára!Kérlek!-lehunytam szemem.Már éppen azon voltam,hogy amint kilépek az ajtón ennyi,vége.De nem,nehezebbé kell tennie.Nem tudok nemet mondani.Lehajoltam hozzá,s amennyire csak tudtam,minden eddigi érzelmemet belesűrítettem ebbe az egy csókba,a legutolsó csókunkba.Elválásunk után még adtam egy hosszú puszit ajkaira s visszanézés nélkül és halk sziával köszöntem el tőle.

Miután becsukódott az ajtó egy nagyot szusszantam.Nem gondoltam,hogy ez ennyire nehéz lesz.Torokköszörülve mentem oda Niallhez,Tőle is vettem egy könnyes búcsút,majd elköszöntem tőlük.

-Majd hívlak Ni,viszlát pici Harry.-mosolyogtam.

Ők a családom,ezt már biztosan állíthatom.Hiába történt mindaz ami,a csókok,együttalvások Louval.Azthiszem mostmár lezárhatok egy korszakot az életemben,ami a legszebb de a legfájdalmasabb is volt egyben.Szeretem,most is,ez nem kétség,de meg tudom különböztetni a szerelmet a szeretettől.Szerelmes voltam belé és az is vagyok,de ezt képes vagyok szeretetté fejleszteni,mert nem hagyom hogy a barátságunk Niallel és ez a kapocs is a pici Harryvel megszakadjon.

Gyorsan bevágtam magam a kocsiba és hazahajtottam,vagyis visszahajtottam a házukba.Az már nem az én otthonom.

Louis szemszöge:

-Hogy vagy képes arra,hogy megbocsáss,hhmm?Hogy tudsz ennyire szeretni?-ezzel a kérdéssel vártam,amikor bejött az ajtón nemsokkal azután,hogy Hazz elhagyta a szobát.

-Lou,ez nem akkora végzetes hiba.És valljuk be,mindig is szeretted őt,már észrevettem korábban is,hogy rá máshogy nézel,nem úgy,mint másokra.De azt is észrevettem,hogy rá és rám is máshogy nézel.Először nem tudtam hogy,aztán rájöttem.Mindkettőnket szeretsz,s nem akarsz választani,mert nem tudsz.Elfogadtam,s nem is dönthettem volna másként,mikor te nem vele vagy,hanem velem.S amíg ez így van addig nekem bőven elég az is,hogy elmondod "igen szeretlek,de őt is".Engem választottál,mert így érezted helyesnek,de őt is választhattad volna.Szeretlek,s ez viszont nem fog megváltozni.Érted már?-bólogattam.Hogy a picsába tud ilyeneket mondani nekem?A szerelm már kevés ehhez,olyan régen láttam s nem tudok betelni a látványával.

-Szeretlek.-s megcsókoltam,hónapok után ismét.Hányzott.Mostantól Harry fog,de nagyon!

Harry szemszöge:

Minden ruhám,holmim dobozokban várta az elfuvarozást az előszoba padlóján.Külön dobozkba raktam mindent,nehogy elkeveredjen bármi is.A legfontosabb dolgot viszont itt hagyom.Írtam egy pár oldalt,vagyis..hát egy naplószerűséget.Boonak..itthagyom neki,s tudom,hogy elolvassa,elfogja.Épp ezért,nem is mondok neki semmit,csak lerakom az éjjeliszekrényére s az már csak a sors keze,hogy tényleg ő olvassa-e el,ha ne az se baj.Kinyitom a legutolsó oldalt s felolvasom ezt a pár sort...ezt írtam pár perccel ezelőtt.Ezzel zárom le az ittlétemet.

                                                                     Drága Boo,

" Amikor idejöttem te csak egy megrémült és elveszett ember voltál.Nem is beszéltél napokig,sőt nem ettél csak azt amit előttem tettél meg.S a küzdelmemmel és türelmemmel sikerült megnyílnod nekem.A pár hónap ittlétem volt a legszebb része az életemnek és ezt nem tudom elégszer elmondani neked.Nem akartam az elején,hogy megtudd az érzelmeim irántad,mert csak összezavarnálak.Nem így lett.Ez volt a legjobb döntés amit tehettem,elmondtam.Ezzel egy lavinát indítva el,ami hál istennek nem pusztított el senkit sem.Niall megbocsájtott,nem mindenki tudná ezt megtenni,ő egy kivételes ember.Tudom azt,hogy mindkettőnket szeretsz.Egy átlagos ember számára ez egy lehetetlen feladat lenne,de te képes vagy rá.És őszintén mondom,tudom!Tudom,hogy engem és Niallt is tiszta szívedből szeretsz.S hiába van mindez,mert te csak tőle tudod megkapni az amire vágysz,ezt én elfogadtam,tedd te is ezt!Kilépek az életedből,de nem örökre.Talán valamikor,pár év múlva eljövök hozzátok s remélem ugyanannyira jószívvel és önzetlenséggel vártok majd,mint eddig mindig.Nagyon szeretlek,már annyira,hogy szinte fáj.Ezt megmondtam neked számtalan alkalommal,de most le is írom,hogy tudd,igaz!Szeretlek!

Sajnos mennem kell,de sose felejts el kérlek,s azt a pár hónapot,azt a szép időszakot,amit itt töltöttem el veled,míg a másik feled nem volt itt.Harry-nek mondd meg kérlek,hogy ki is vagyok én,tudjon rólam,s mint ígértem,visszajövök később,s onnantól kezdve nem megyek el többé.

                                                              Ölel,csókol s örökké szeret,Harry"

Leraktam a szekrényre,s a csomagokat bepakolva a kocsi csomagtartójába,hátsóülésére,beindítottam azt és elindultam.Valahova....ez már a jövő zenéje,de azt tudom hol leszek.

Tárcsáztam is a számot.Második csörgésre fel is vette.

-Helló,itt Harry.Mindent elintéztem,már a repülőtér felé tartok,lefoglaltad a jegyet?-kedves hang válaszolt vissza.

-Persze,már akkor.Várlak a seregben Harry!Jó csapat leszünk mi itt.-ezzel leraktam.

                                   ~Öt hosszú év elteltével~

Louis szemszöge:

-Harry,ne fojtsd meg aput!Inkább menj ki az udvarra és játssz Emma-val!

Igen Emma.Miután akkor megtaláltam Harry naplóját,nem tudtam mit tegyek,nem szólt senkinek,csak úgy huss...eltűnt,mint a kámfor.Azt ígérte,visszajön,s ő mindig betartja a szavát.

Amikor elolvastam a naplót,rájöttem mindenre.Sosem csináltam jól,de nem is tudtam volna másként.Ha marasztalom őt,akkor mindkettőnknek rossz lett volna,mert nem tudjuk elfelejteni a másikat.Így viszont~igaz,hogy mindkettőnknek rossz~,de nem látjuk egymást nap,mint nap.Ő pedig kitudja merre jár,s mit csinál,de el tud felejteni annyira,hogy utána örömmel jön el hozzánk.

S azóta nem keresem,mindennap gondolok rá,hogy ne tenném!?De hát ki kell várni a megfelelő napot a visszatérésére.

Emma egy aranyos négy éves kislány akit Harry távozása után fogadtunk örökbe.Mindenképp Emma nevű babát szerettünk volna,s így lett ő.Aranyos smaragdzöld szemeivel és szőke,derékig érő hajával még a pici Harryt is leveszi a lábáról.Pici Harry-t nem kereszteltük meg,nem volt itt a keresztapja Harry.És ő is egy jóképű kisgyerekké válik.Világító kék szemei és picit göndörke barna haja van,és ami a legrémisztőbb,hogy neki vannak gödröcskéi.Pici Harry egyre jobban hasonlít a nagy Harryre,pedig semmi vérrokonság nincsen köztük.

-Lou,mit ügyködsz itt?-lépett mögém Ni,s megfordított,hogy egymás felé nézzünk aztán megcsókolt.Sosem unom meg.

-Egy kis fagyit szedtem ki nekik,úgyis őrjítő meleg van,nem árt lehűsíteni őket.-július tizenötödike bizony nagyon meleg volt az idén.

-Kiviszem nekik,addig pihenj le.Rengeteget dolgozol mostanában,rád fér a pihenés.-igazat adtam neki,így hát ráraktam egy tálcára a kelyheket és odaadtam szerelmemnek.Lefeküdtem a kanapéra s épp elaludtam volna,mikor megszólalt a csengő.Nagy káromkodások közepette mentem kinyitni.

-Ha még egyszer valaki fel mer ébreszteni,akko...-s kinyitottam.Nem jutottam szóhoz.Lefagytam.Harry mosolygott rám modern katonaszerkóban,megnőtt hajjal.

-Ha tudom,hogy így fogadsz,vissza se jövök.-vigyorgott.Sikkantottam egyet és a nyakába borultam.Felnevetett.Megnyugodva szippantottam egyet illatából,s meglepve tapasztaltam,hogy ugyanolyan az illata,mint akkor.

-Úristen mennyire hiányoztál.-belemormolt fülembe.

-Te is nekem.Ilyet többé ne merj csinálni.Csak úgy itt hagysz minket s vissza se nézel.-dorgáltam meg,de közben le sem lehetett törölni a vigyort a képemről.

-Nem olvastad a levelet?Mondtam,hogy visszajövök!

Én mindig betartom a szavam-mondtuk egyszerre.Felnevettünk.

-Gyere be,ezer éve volt már,mikor utoljára itt voltál.

-Hát igen,telnek-múlnak az évek.

-Ki az édes?-lépett be Niall a teraszról.Mikor meglátta Harryt,neki is hasonló volt a reakciója mint nekem,csak ő egyből meglapogatta a vállát,s meglepődve tapasztalta,mennyivel is izmosabb és nagyobb lett,mint volt.

-Ha tudnád mennyi mindenről maradtál le.-szomorúan mosolygott.

-De mostmár itt vagyok és kész vagyok bármire,be tudjuk pótolni ezt az időt.-s ebbe a pillanatba sétált bele Harry,mármint a pici háta mögött Emmával.

-Hejji bácsiii.Tudod ki vatyok ény?-szaladt Harry ölébe a pici mosolyogva.

Harry meglepődött arcát albumba kellett volna ragasztani,mesébe való volt.Nem hittem el,hogy meséltem róla neki,s felismeri őt.

-Te tényleg...?-hevesen bólintottam.

-Harry,én is betartom az ígéretem!