Fated Mistake

Szép napot mindenkinek!Remélem jól telt a hetetek,és mindenkinek jók lettek a félévi értesítői!
A részről most nem szólnék semmit,kicsit fura lett de kifejezetten jó,meg vagyok elégedve magammal :D
Örülök,hogy ennyi feliratkozóm van itt és a másik blogomon is,de annak nem örülök,hogy van egynéhány emberke,akik tudom,hogy itt vannak,olvasnak de nem komiznak,se semmilyen visszajelzést nem küldenek.Ez kissé elszomorít,de a rendszeres olvasóimnak köszönöm,hogy itt vannak....
Mit szóltok a Pillow Talk-hoz és a History klipjéhez?Szerintem fenomenális lett <3 Imádom mindkettőt! 
HOLNAP L.I.I.T.A.!!! Ki várja?
                                Always in your hearts,Niky

-Hányszor kértelek szépen,hogy ne járj el bulizni?Hányszor mondtam neked,hogy baj lesz ebből?Hányszor?-roskadtam össze sírva a kanapénkon.Ő pedig csak állt és tehetetlen,fájdalmas arccal nézett le rám.

-Annyit hajtogattam neked,hogy ne menj,legalább ha miattam nem is,az életed miatt.Értem,hogy már nem szeretsz,de akkor ne tegyél úgy,mintha egy kurva lennék,akit csak megtűrsz magad mellett és kiszolgál,meg persze megdughatod ha kedved úgy tartja.-sírtam neki keservesen.-Négy éve lesz lassan,hogy összeköltöztünk,de ha visszamennék az időben meg sem akarnálak ismerni,nemhogy még újabb és újabb esélyeket adni neked,hogy mindet ugyanúgy elhasználj,leszarva az érzéseim,mert én megbocsájtok bármi vétked is legyen…Ez nem így megy Louis.-tenyerembe fektettem a fejem és úgy bömböltem,mint egy lány.

-É-én…annyira sajnálom Harry.Én ezt nem így akartam.Én azt hittem,hogy neked így jó…hogy mi jók leszünk együtt…-szavába vágtam.

-Szerinted kinek jó,ha az,akit az életednél is jobban szeretsz,vagy szerettél,folyton megcsal és még a szemedbe is mondja.Neked pedig nincs annyi erőd,hogy szakíts vele,mert annyira fájna a hiánya?És igen,talán…régen…jók voltunk együtt,de most már nem….nem is leszünk.Ennek itt teszek pontot a végére.Ha már megtettem volna hamarabb,most nem kellene aggódnod semmi miatt.-haragosan néztem a szemébe,s nagy erőfeszítés kellett ahhoz,hogy ezek a szavak kijussanak ajkaim közül.-Mégis mikor akartad közölni velem a babát?Hm?Talán majd mikor már megszületett,vagy sosem?Ennyire alábecsülsz?Nem is hittem volna,hogy egyszer Louis Tomlinson ilyen mélyre fog süllyedni…de hát az ember a legkedvesebb,legszerethetőbb embertől kapja a legnagyobb pofonokat.És esküszöm neked,hogy köszönöm!Köszönöm neked azt,hogy megtanítottad mi az a viszonzatlan szerelem és mi az a szívből jövő fájdalom.-ezzel otthagytam a nappaliban a keservesen síró Louist és felballagtam a szobánkba….szobába.Ez már nem a mi közös szobánk…ez már csak az Ő szobája.

Összepakoltam a legalapvetőbb cuccaimat,ami nem állt több mindenből,mint 5 napi ruha,és néhány kellék…s felhívtam Zayn-t hátha tud nekem segíteni.Szipogva töröltem le a könnyeimet és fülemhez tartva a telefont,becipzároztam a bőrőndömet.

-Zayn!?Itt Harry…-nyögdécselve,könnyeimet nyelve szólaltam meg,miután felvette.

-Hazz?Jézusom,mi történt?Hol vagy most?-hallottam,hogy abbahagyta tevékenységét és csak rám figyelt.

-Itthon…vagyis Louisnál.Meg-megtennéd,hogy befogadsz pár napra?Úgyértem amíg át nem cuccolok a házamba és el nem intézek egy-két ügyet?-próbáltam megnyugodni,de a szívem már aligha tudna ennél több rosszat befogadni.

-Ezt kérned sem kell,de mi történt?Miért akarsz LA-be költözni?-sóhajtottam egy nagyot szaggatottan.

-Ezt nem telefonon akarom megbeszélni,holnap már ott leszek,már lefoglaltam a repülőjegyet.Ha hívlak kijössz értem?-végignéztem mindent a szobában és mosolyogva gondoltam vissza a régi szép időkre.Együtt…

-Persze,nagyjából hány körül szállsz le?-kérdezte és hallottam,ahogy kimegy valahonnan egy nyugodtabb,csendesebb helyre.

-Kábé reggel hét,de az is lehet,hogy később.Majd csörgök.-búcsúztam.-Ja és Zayn,köszönöm!Ígérem mindent elmondok,csak most egy kicsit gondolkodnom kell.-valóban egy kicsit össze kell szednem a gondolataimat.

-Rendben Hazz,megértelek.De remélem tudod,hogy rám számíthatsz.Hiába léptem ki,attól még ugyanúgy az egyik haverom vagy,a testvérem.Ezt jól jegyezd meg!-beszélt őszintén.

-Nem tudom elégszer ezt megköszönni.Na,de lerakom.Hamarosan megy a gépem,repülök.-húztam furcsa mosolyba a szám,de valószínűleg csak egy csúnya vicsor volt.

-Várom a hívásod!És ne tegyél semmi hülyeséget!-mintha a fejembe költözött volna…megfordult ez is benne már.

-Nyugi,nem teszek semmit…-nem lehettem valami meggyőző,de próbáltam.

-Harry!-sóhajtottam.

-Zayn,majd ott elmondom oké?Így is eléggé szar,most nem akarok ezen vitázni.-éreztem hogy újabb könnycseppek indulnak le az orcámon.

-O-oké,de…mindegy.Vigyázz magadra!Szia Hazz.-és ezzel leraktuk.

Megfogtam a bőröndöm kallantyúját és levonszoltam az előszobába.A hangokra felkapta Louis is a figyelmét,merthogy kikukucskált a nappaliból,de amint meglátta mit is csinálok,elkomorult.

-Biztos ezt akarod?Én-én csak helyre szeretném ezt hozni.Én sze..-elcsitítottam.

-Ki ne mondd!Ha szeretnél,nem tetted volna meg,és ezen már nincs mit helyrehozni,ezennel végeztünk!-otthagytam és a kapu előtt álló taxiba raktam az egy szem bőröndöm,s a reptér felé vettem az irányt,rengeteg könnyet pazarlok el,de nem érdekel.Elegem van!

Furcsa érzésem volt,nem hiába mondják azt,hogy ha elveszítesz valakit egy részed vele marad.Ez tényleg így van,én is így éreztem,mert sajnos elvesztettem őt,de sosem fogom elfelejteni.Túlságosan mély nyomot fog hagyni bennem ez az egész,de örülhetek….van rá egy évem,hogy kiheverjem.Utána úgyis nap,mint nap látni fogom.

-Nem gondoltam volna,hogy ennyire nagy a baj Hazz!-vette el a kezemből a bőröndöt Zayn,amikor találkoztunk a reptéren,már Los Angelesben.Átöleltem.

-Neharagudj,hogy idejöttem,biztos meg van a saját kis életed,de a többiekhez nem mehettem,mert ott keresne legelőször.-beleborzongtam az érzésbe,hogy tényleg nincs már nekem Lou.

-Elmondod mi történt?Az újságoknak nem szeretnék hinni,tőled akarom hallani.-bólintottam és vettem egy mély levegőt,majd elindultunk a kocsija felé.Pár lesifotós megint körülöttünk ólálkodott,ezért kár lenne álcázni magunkat…

-Harry?Mi történt?Mégis igaz a hír,hogy Louis apa lesz?Mi történt magával,kérem mondjon valamit!-tolt egy kamerát a fejembe egy riporter…fogalmam sincs mikor szagolhatták ki,hogy most leszek itt,de kurvára kezdett idegesíteni.

-Nézze…-el sem mondhattam nyugodt hangnemben,mert máris jött a következő kérdés.

-Uram,maga tényleg meleg?Vagy csak játszik mindenkivel?-kezdett felmenni benn a pumpa és Zayn már látta rajtam,hogy nem sokáig bírom már.

-Álljanak félre,kérem és engedjenek el minket.-utasította szépen a nyálcsorgó paparazzikat barátom.

-Egy kérdésre válaszoljon!Tényleg igaz Larry Stylinson vagy más van a depressziója mögött?Ezért van szüneten a One Direction?-itt már nem bírtam tovább.

-Na jó,be lehet fejezni.Rohadtul nem vagyok depressziós,csak éppen a legnehezebb napom készülök átvészelni.Leszarom,hogy ki mit gondol igaz-e vagy sem a „bromance”,de nem cáfolok meg semmit.Le lehet rólam ugrani,köszöntem.-megfogtam Zayn karját és húztam arra,amerre csak helyet láttam,s közben patakzottak a könnyeim.Nem érdekelt ki látja,hány kamerával veszik vagy,hogy ki mit gondol.Én is ember vagyok és nagyon nem jó napomon találtak meg.

-Te normális vagy ember?Ebből nagy botrány lesz.-ijedt fejet vágott de közben segített beszállni a kocsiba.

-Magasról teszek rá.Ha már úgyis vége van..akkor miért ne tudhatnák meg,hogy Larry volt!?-kikerekedett a szeme és sebesen vezetett haza.

-Na és most mindent elmondasz részletesen!-a szobájában ültünk az ágyon,törökülésben és egy halom zsepi volt körülöttünk.

-Zayn,ez…bonyolult.Nem szeretnék semmit sem újra elmondani,mert így is fáj,de amit a hírekben láthattál mind igaz.-hajtottam le a fejem és újra lejátszódtak a képek előttem,mikoris megláttam a tévében a riportot.

-Mi az,hogy minden igaz?Ezekszerint Lou…ő tényleg képes volt…-bólintottam.

-Nem csak egyszeri alkalom volt.Szinte minden héten megcsalt mással,és ebben az a legrosszabb,hogy elmondta.Azt gondoltam ha elmondja,könnyebb lesz a lelke és megbocsájtok.De ez…Bazdmeg,az csak egy szerencsétlen kurva!Miért kellett neki?Miért?Mondd meg,miért?-ismét kitört belőlem a sírás és átöleltem.

-Fogalmam sincs Hazz…fogalmam sincs.-nem értettem semmit se.Régen olyan jó volt a kapcsolatunk,szinte többször szexeltünk naponta,mert annyira szerettük egymást.Volt olyan nap,mikor ki sem keltünk az ágyból.Most pedig megcsalt….számtalanszor..

Ennyire rossz vagyok az ágyban?Vagy megunta a passzív szerepet?Sosem mondta…-Harry!?És…elmondta,hogy…mikor..vagyis hogy..-megráztam a fejem.

-Szerintem ő maga sem tudja,csak az bánt,illetve azok bántanak,hogy volt annyi bőr a képén,velem aludni és csókkal ébreszteni,mikor kitudja,aznap este kit döngetett meg.Én-én ezt egyszerűen nem bírom felfogni.Főleg azt,hogy lefeküdt egy nővel,akit teherbe is ejtett.-szorítottam meg az alkarom,melyen már annyi heg volt,hogy egy ép bőrfelületet nem láttam rajta…

-Ezek mik?Te hülye vagy?Harry ezt nem csinálhatod!-elkeseredetten nézett a szemembe majd újra a hegekre.Gyorsan eltakartam.

-Ezt nem szabadott volna meglátnod.Hidd el,csak így tudok egy kicsit megkönnyebbülni,nem megy másként.Annyira fáj….ez...úgy,minden.-fájt a szemem a sírástól,s valószínűleg fel is volt dagadva.

-Most pihenj egy kicsit oké?Próbálj meg aludni,addig csinálok valami kaját.-kedvesen rámmosolygott,de tudatta velem,hogy ez a beszélgetés még nincs lezárva.

Kiment,s próbáltam elaludni,kisebb-nagyobb sikerrel.

Zayn szemszöge:

Amikor Harry felhívott,azt hittem Lou-val akarnak valami programot szervezni,közösen.Erre viszont nem gondoltam.Hogy nem vettem észre a jeleket?Tele van a net a pletykákkal,az ocsmány képekkel és Harry egyre lezuhanóbb megjelenéséről.Nem jutott eszembe felhívni őt,pedig látszott rajta,hogy ne bírja.Most viszont tényleg rosszul van,igaza volt a paparazzinak,valóban depressziós,érthető okokból.

Lou-t viszont nem fogom kímélni.Ennyire nem haragudtam rá még.Hogy teheti tönkre az „egykori” szerelme életét?

-Halló?-szólt a telefonba egy élettelen hang,de felismertem.

-Na idefigyelj!Mit képzelsz magadról?Ha?Hogy tehetted ezt vele?Ma kell megtudnom?Normális vagy egyátalán?-szidtam le,és kurvára mérges voltam.

-Miről beszélsz?-be van állva?

-Nagyon jól tudod te,hogy miről beszélek te idióta!Ne kéresd magad,mert nem áll jól!-szoríttottam össze a fogaim és egyre idegesebb lettem.

-Mi bajod van Zayn?Mit csináltam?

-Mit?Ó,nem is tudom.Talán tönkretetted egy szegény ember életét.Csak azt.-sóhajtott.

-Nem tettem tönkre senkiét,és hidd el nem tehettem mást.-felhorkantam.

-Mi?Talán kényszerítettek erre Lou?Szerintem aligha.Senki nem mondhatta neked,hogy mély depresszióba küldd Harryt.-elmondom neki,tudnia kell.Talán ettől megjön az esze.

-Mi az,hogy depresszióba?Sosem mondtam olyat,neki amitől így érezhetne.-tette az ártatlant.

-De tettél!Miért csaltad meg őt?Tudod te miket művel magával egyátalán?Szerintem még csak nem is sejted.-morogtam komoly hangsúllyal.-Szét van vagdosva a karja és ha ez még nem lenne elég,nem egy doboz nyugtatót hozott magával.-néztem az előszobában lévő bőröndre,melynek oldalán látszottak a gyógyszerek.

-Zayn,sosem akartam őt megcsalni…-szipogott.-Én..egyszerűen nem tudok leállni.Nagyon rossz.Nem akarok elvonóra menni!-az utolsó mondatát suttogta,így alig értettem,de végül mégis.Lou függő?

-L..Lou?Mit szedsz?-leültem a géphez és benyomtam a google-t.

-Ah,nem…nem tudom.Hol ezt,hol azt…de annyira fáj,ez…annyira üres vagyok nélküle.Nem tudom lerakni…Zayn…én…tényleg..én ezt nem akartam.-sírt.És máris összeraktam a képet.Rettenetesen sajnáltam őket.A boldog kapcsolatuk veszett kárba emiatt a rohadt drogok miatt.Ezért sem szedem őket….soha a büdös életbe többet be nem veszek egy darabot se.

-De Lou!?Miért nem mondtad?És Harry?Nem is tud róla igaz?-kifújta az orrát és hümmögött.

-Nem…sosem tudta.Olyan keveset beszéltünk mostanában…de én szeretném,szeretem.-újabb sírógörcs tört rá,nekem pedig bekönnyezett a szemem a hallottaktól.Mindketten szeretik egymást,de mindketten elcseszték,nagyon.

-Figyelj!Megengeded,hogy segítsek?-nem akartam tolakodó lenni.

-Kérlek!Nem bírom nélküle.-behunytam szemem és felnéztem a plafonra.

-Azt kell tenned amit mondok!Bíznod kell bennem és ha vissza akarod őt kapni,meg kell tegyed mindazt amit kérek,még ha fájdalmas is,muszáj.A te érdekedben.Rendben?-végiggondoltam mindent és nincs más ötletem csak ez.

-Rendben.

Louis szemszöge:

-Nem bírom!A rohadt életbe,én ebbe beledöglök!-járkáltam fel,s alá a szobában.Utálom ezt a helyet…itt vagyok három hete,és semmit nem tudok csinálni,mert a szer nélkül egy semmi vagyok.

Izzadtam,szemeim vérvörösek voltak és olyan sovány lettem rövid idő alatt,hogy nehezen bírom el a vékony lábaimmal a súlyom.Visszaültem az ágyra és közrefogtam kezemmel a térdem.Ide-oda löktem magam és a beszélgetésünkön agyaltam,amit Zaynnel folytattam.

Megbeszéltük,hogy ő megpuhítja Harry-t.Visszahozza nekem Őt,az életkedvvel teli,vidám Harrymet.Cserébe csupán annyit kért,hogy tegyem magam tisztává…teljesen és ne érjek senkihez…mármint testileg.Átgondoltam mindent és belementem,de nem hittem,hogy ennyire nehéz lesz.Három teljes hete nem szedtem be semmilyen tablettát,és nincs semmilyen dolog nálam a telefonomon kívűl.A körmeimet csutkára lerágtam,sőt.Tízből hétre rászáradt a vér.Lehetetlen itt kibírni,de nem adhatom fel.Meg kell csinálnom..értünk…a szerelmünkért…Harryért.

-Z..Zayn!Kérlek segíts!-nyögtem bele a telefonba,s ismét a jól betanult szövegét hajtogatta.

-Lou,mit mondtam már eddig is?Mindig gondolj arra,hogy kiért teszed ezt.Harryért,de elsősorban magadért.Hidd el minden a legnagyobb rendben lesz és egy hónap múlva kiviszlek onnan,nem egyedül.Hisz megígértem.

-És..és,Hazza hogy van?Gondol még rám?-kérdeztem elkeseredetten és belegondolni is rossz volt,mivan ha nem?Ha már elfelejtett?Ha annyira elűztem magam mellől,hogy soha nem fog megbocsájtani?Abba belehalnék.

-Mindig rád gondol.-sóhajtott.-És igazán összeszedhetnéd magad már,nem bírok sokáig vele aludni.-ezt hallva heves féltékenység lett úrrá rajtam és azt kívántam bárcsak széttörhetném a rohadt rácsokat az ablakomon.-Mindennap rémálmai vannak.Újra és újra megálmodja a szakításotokat,bele fog rokkanni Lou,nem tudok sokat tenni.Már annyira sokat fogyott…rá se ismernél.-

Szívem összeszorult és heves elszántságot éreztem.

-Zayn!Kérlek,mondd el neki!Tudnia kell hol vagyok.Ha pedig kész lesz rá,beszélni akarok vele.Nem szeretném többé elengedni,ha egyszer megbocsájt.Tiszta leszek és soha többé nem nyúlok semmihez,csak hozzá.Szeretem őt,muszáj sikerülnie.-megkönnyebbülten sóhajtott.

-Látod?Már most sokkal jobban vagy!Te magad akarsz lemondani a kábítószerről.Ez nagyon jó Lou.Hamarosan minden a helyére kerül…a többiek pedig még a hét folyamán meglátogatnak!Szeretnének látni.-elvigyorodtam,talán most úgy igazán.

-Nem fognak megvetni?Nem beszéltem se Niallel,sem Liammel már régóta.Hiányoznak ők is.-komorultam el.

-Nem,dehogy.Semmiképpen sem,csak látni akarnak.Szeretnek téged és már alig várják,hogy ismét egészséges legyél.Kipihensz mindent és újra folytatódhat a karrierünk felépítése.-sejtelmes hangneméből arra következtettem,hogy készül valamire….valamire…

-Szeretném…véget akarok vetni ennek az időszaknak és soha többé egy kilengést sem elkövetni.Zayn,én Harrytől akartam babát,nem egy ribanctól.Hatalmas hibát követtem el,vajon ezt megtudja bocsájtani valaha?Vagy már sosem néz rám úgy,mint a WWA-turné idején?-visszapörgettem a fejemben az emlékképeket és mosolyogva gondoltam az akkori énünkre.Annyira jó volt.Mindent együtt csináltunk,egyszerre keltünk…rengeteg közös pillanatokat újítottunk,s a kedvencem örökké a show utáni szex lesz,amit a színpadon tettünk meg.Akkor lettünk elválaszthatatlanok mind testileg,mind lelkileg.

-Most még annál is jobban szeret,hidd el.Csak sok neki ez az egész.Egy életre elege lett mindenből,de nincs veszve semmi.Ha talán azokkal a módszerekkel szerzed vissza,mint amivel a legelején indítottatok,feleleveníted a régi időket…jobban megenyhül.Viszont elmondok neki mindent…-hihetetlenül jólesett a támogatása.

-Köszönöm neked,ezt az egészet.Fogalmam sincs mihez kezdenék nélküled.-kezdtem egyre magabiztosabb lenni,de a görcseim ismét jelentkeztek a karomban…utálom ezt a fajta fájdalmat.

-Csak azt kívánom,hogy legyetek újra együtt…és ne hibázzatok többé,a babát pedig megbocsájtja…ha tudnád hányszor nézegetett babás videókat…szeretne ő is.-felnyögtem.

-Z,most lera…lerakom.Fáj a karom..majd ké..később visszahívlak.Köszönök mindent!-szorítottam össze a fogaim.

-Kitartást cimbi!És ne feledd,amit most beszéltünk!-ezzel lerakta.

Nem is tudja,hogy ezzel a beszélgetéssel mekkora lavinát indított el…a gyógyulásom érdekében.

Zayn szemszöge:

-Harry,gyere le ebédelni kérlek!Alig eszel valamit,és különben is,beszélni szeretnék veled egy nagyon kényes ügyről.-raktam le a tányérokat az asztalra és Gigi pedig elzárta a leves alatt a gázt.Ő is itt lakik velem,így kicsit nehézkesebb…főleg Hazz miatt,mert rengeteget töltöm nála az éjszakát,s ez kicsit kiakasztja Gi-t.

-Nem vagyok éhes!-kiabált le.Meguntam.

-Ha nem jössz le most azonnal,kihívom az orvost.-ez általában beválik nála.Nem akar orvost látni,mert a végén beküldenék a diliházba…mondja ő.

-Jólvan már,megyek.-lépkedett le lassan a lépcsőn,s ismét eltorzult arccal lestem,ahogy levánszorgott csontos testével.Lassan anorexiás lesz.Muszáj belétömnöm a kaját.

-Harry!Miért nem eszel?Nem jó a kaja?-kérdeztem,mikor még mindig csak emelgette a kanalat.

-De,az jó…csak.Nem megy.-hajtotta le a fejét.

-Mi a baj Harry?-kérdezte Gi,de intettem neki,hogy most ne.Nyomtam arcára egy puszit és átültem Hazz mellé.

-Beszélnünk kell!Harry ez így nem mehet tovább.Nem eszel semmit mióta itt vagy…ez nem megoldás a problémákra.Illetve van még egy probléma amiről tudnod kell.-felnézett könnyes szemekkel és várt.

-Mi az?-dörzsölte meg arcát.

-Tudod…Lou..-leintett és mérgesen nézett rám.

-Zayn,mondtam,hogy ne említsd meg őt,nem?Miért fájdítod a szívem ennél jobban?-sírta el magát.

-Nem bántani akarlak te hülye,azért akarok róla beszélni,mert tudom,hogy érdekel.És szerintem fogalmad sincs arról,miért nem jött el ide,pedig tudja,hogy itt vagy.-kikerekedett a szeme.

-Te elmondtad neki?-megforgattam szemeim.

-Igen még első nap tudta,de az újságok is tele vannak ezzel,nem újdonság.

-De,miért?-értetlenkedett.-Miért nem jött ide?Igaz,hogy nem hallgattam volna meg,de akkor is jól esett volna.-erre felnevettem.Akkora egy idióta fasz,mindkettő.

-Hazz,Lou beteg.Azért nem jött el eddig,mert most próbálja helyrehozni azt amit elbaszott eddig.-megremegett a szája széle és kérdőn nézett.

-Mi..mi baja van?-megrántottam fejem.

-Fogalmad sincs,hogy miért tette azokat a szörnyű dolgokat?-Ötleted sincs?-megrázta a fejét.

-Mire akarsz kilyukadni,mondd már!!-levegőt vettem és ránéztem Gigire,aki már régóta tud mindent.

-Drogfüggő..Hazz,Louis elvonón van már mióta eljöttél ide.-levegőt is elfelejtett venni.

-Lou…de,ő nem..ő sosem.Hazudsz!Tudom,hogy hazudsz.Nem teheti,sosem tenné meg.-sírt.-Hogyan nem vettem észre?Ennyire rossz párja voltam?-alig kapott oxigént annyira kapkodta a levegőt.

-Hazz,nyugodj meg,nincs semmi baj.Nagyon nehéz most mindkettőtöknek,de ezt csakis érted csinálja.Csakis azért,hogy visszaszerezzen.Szeret téged nagyon,miattad akarja lerakni a cuccot.-átöleltem és Gi is közelebb jött.

-Harry,én is beszéltem vele.Nagyon utálja magát a tetteiért,de kész eléd állni és elmagyarázni mindent.Csak akkor,ha te is készen állsz rá.Van egy hónapod eldönteni.Akkor engedik ki.-szerelmem leült az ölembe és arrébb húzta Hazz-t,hogy ő is megölelhesse.

-Köszönöm Gigi.És..és tényleg..miattam?Miattam a-akarja ezt?Szeret?-ránéztem páromra és láttam a csillogást.

-Igen Hazz,miattad.Mindig is szeretett téged,csak azok a tabletták elvették az eszét.Viszont fél.Nagyon fél.-komorodott el Gi.

-Mitől,miért?-kapta fel a fejét.

-Attól,hogy sosem fogsz tudni neki megbocsájtani.Röstelli a dolgokat..Főleg,hogy egy életre szóló hibát vétett.-utaltam itt a babára.

-Én nem fogok rá haragudni..szeretem őt,és ha komolyan mondtátok,hogy ő is ezt érzi,akkor a boldogság érdekében tényleg megbocsájtok neki,de nem felejtek.-letörölte könnyeit és napok óta,először láttam a mosolyt az arcán.

-Ez a beszéd!Ha tudnád mennyire sírt,mikor elmeséltem neki az állapodod…egy órán keresztül mesélte a közös pillanataitokat,amik a WWA turné alatt történtek.-eltátotta a száját,majd fülig vörösödött,valószínűleg felrémlettek benne az emlékek.Felnevettünk Gi-vel.

-Nyugi,nem részletezte,csak hiányzol neki és az emlékekből merít erőt.A mesélés után is csak azért kellett leraknunk mert fájdalmai voltak,de megígérte,hogy amint jobban lesz hív.-megrémült arckifejezését látva nyugtatgattam.

-Nincs baja…azért vannak ott az orvosok,hogy felmérjék mennyire súlyos az állapota.Kap gyógyszert a görcsös fájdalmakra,de nem olyan veszélyes az állapota,mint az évek óta drogozó embereknek,ezért is csak két hónap a rehabilitáció.

-De ugye jól lesz utána?Nem lesz semmi problémánk?-ránéztem Gigire és sóhajtva,fejet rázva vissza rá.

-Ezt nektek kell megoldanotok,de annyit kérek,hogy ha valóban megbocsájtasz neki,ne hozd fel témának ezt az időszakot.Nagyon nehezen éli meg,főleg nélküled,mint mondta.-forgattam szemet.-És szerintem majd egy-két köszönömöt megérdemlek,ha már voltam olyan rendes és elküldtem a klinikára.-tettem szemrehányást,és örömködve figyeltem,hogy a mosoly~ami igen csak gyatra mosoly még~ott ékelődik az arcán.Haladás.

Harry szemszöge,pár nappal később:

És eljött a nap!Ma ha törik ha szakad,felhívom Őt.Most,hogy már tudom mi is történt vele,kicsit megértőbb lettem és máshogyan állok a történtekhez.Volt időm gondolkodni és ha már én átlátom a helyzetet,akkor őt sem hagyhatom kétségek közt.Sajnos nem tudok egyik pillanatról a másikra visszarepülni Londonba,de megfogadtam,hogy ma beszélek vele,mégha telefonon is,de szeretném hallani a hangját.Hiába történtek ezek a szörnyű dolgok,én képes vagyok kitartani mellette,s ha tényleg a drogok hatása alatt állt,mikor megcsalt,vagyis hát…igen,akkor segítenem kell neki és nem pedig elhagyni.Szüksége van rám.

-Zayn,ideadod a telefonom kérlek?Ott van a polcon.-kiabáltam ki a nappaliba míg a konyhában elmostam a tányérom.

-Minek?-kérdezett,de már hozta is ide.

-Telefonálni!?-legyintett és visszament a dolgára.Megtöröltem a kezem s feloldottam a zárat.Kikerestem a híváslistát és megnyomtam a gombot.Félve emeltem a fülemhez,s egy csörgés után meg is hallottam az oly’ rég hallott hangot.

-Harry?-lihegett.

-Lou…-nyögött egyet amit nem tudtam hova tenni..-Mit csinálsz?-kérdeztem félve.

-Semmit,fekszem.Itt nem lehet semmit sem csinálni…csak nagyon fáj a gyomrom,vagyis minden.-lehunytam szemeim,mintha ezzel átvehetném fájdalmát.

-Olyan más így a hangod..-mondtam ki őszintén gondolatom,s hallottam,hogy erősen beszívta a levegőt.

-Haz,én annyira sajnálom,hogy ezen kellett kere…-belevágtam szavába.

-Sssh,kérlek.Nem számít,már túl vagyunk rajta,megértettem,mi miért történt.Nem haragszom rád,hidd el.-szívből szóltam,s valóban így érzem.Nem kell többet beszélnünk erről a témáról,csak úgy kell rá tekintenünk,mint a kapcsolatunk próbájára,melyet nehezen,de kiálltunk.

-De Hazza,én tényl…-sosem hittem volna,hogy könyörögni fog,de most semmi szükség nem volt ilyesmire.

-Boo,kérlek.Őszintén mondom neked,hogy semmi kétségem sincs afelől,hogy miattam teszed ezt.Bízom benned,s én tényleg adok neked még egy esélyt.Vagyis inkább kettőnknek.Nem tudnék nélküled élni.-beletúrtam hajamba és úgy éreztem,egy hatalmas kő gördül le a szívemről.Mikor meghallottam szipogását,megállt bennem az ütő.-Boo?Minden rendben?-ijedtem kaptam fel a fejem,mikor nem érkezett válasz.

-Annyira,annyira szeretlek.-kitört belőle a heves sírás,s bármit megadtam volna,hogy most ott legyek mellette.Nem szeretem ha sír,főleg ha miattam..

-Oh,én is téged…csak ígérj meg valamit,kérlek!-rágtam szám szélét.

-Bármit!-sóhajtott.

-Akármi történjék,szeretni fogsz!-szipogás között felkuncogott,már amennyire lehetett.

-Szeretlek és foglak is…elfelejthetjük a múltat?-kérdezte félve.

-Fátylat rá,édes.Annyira hiányzol..olyan rossz,hogy nem lehetek most ott.-egy kis mocorgást hallottam,aztán heves légzést.

-Egy hét!Ennyit kell kibírnom,és neked is!-vidáman válaszolt.

-Már alig várom.-mosolyogtam.

-Hát még én….el sem hiszem,hogy ennyire szeretsz.Akkora barom voltam,s áldom Zayn-t,hogy jó útra terelt.Nélküle még mindig valamelyik árokban feküdnék a riporterekkel a fejemben.-elnevettem magam,de aztán elcsendesedtem,mikor rájöttem mit is mondott.

-Nem mondom,hogy elfelejtek mindent,de folytassuk onnan ahol,szerelmesen abbahagytuk.Nem tiszta lappal indulunk,de együtt megoldjuk…-hümmögött.

-Akkor már meg is van,hova viszlek mikor kiengednek ebből a borzalomból.-Oh,le kell tennem,vérvételre kell mennem.Egy hét Hazz!Egy!-dobott egy puszit a telefonba.-Szeretlek nagyon!

-Én is szeretlek!-kinyomtam a telefont és megtámaszkodtam a pult szélébe s csak meredtem magam elé.Én most tényleg felhívtam és kibékültem vele.Kibékültem vele és elmondtam,hogy szeretem.Elmondtam,hogy szeretem majd ő is.Atya úristen!Szeretem,de még mennyire szeretem.A sok hülyeségével és hibájával együtt.Nem mondom azt,hogy én sem vagyok hibás ebben a bonyolult problémában,mert igen.De ő kezdett el drogozni…én pedig voltam olyan vak,hogy nem vettem ebből észre semmit.Csak a nyilvánvaló dolgokat láttam magam előtt,sőt még azt is ami nem is volt ott.

De ennek mától véget vetünk,s teljesen új szakaszt nyitok meg az életünkben.

Megfordultam és Zayn-nel találtam szembe magam,aki keresztbe font karra,terpeszben és egy önelégült vigyorral az arcán bámul rám.

-Mindent hallottál igaz?-löktem oda felé.

-Sőt,a gondolataid is látom!-nevetett.-Annyira örülök,hogy összejött.Sikerült megoldanotok…kár is lett volna értetek.-bökött meg ujjával.

-Hagyj már!Inkább üssük el valamivel ezt az egy hetet,mert várni nem tudok.-bekapcsoltuk a tévét s egy sörre a kezünkben elkezdtük nézni az egyik filmet…fogalmam sincs miről szólt,vagy mi volt a címe,milyen szereplők játszották…a gondolataim más főszereplő töltötte ki,melynek nemrégiben adtam egy új esélyt,s egy hét múlva láthatom.Félek.Félek,hogy ha újra látom megváltozik bennem minden és amit most eldöntöttem,megváltozik.Értem ezt itt a megbocsájtásra.

Mi van ha az érzéseim nem tudom kontrollálni és dühös leszek?Mi van…

A saját érzéseimtől félek.Lou akkor mit érezhet most….vajon tényleg minden a drogok miatt történt?Ha nem szedi be őket megcsalt volna?

Mennyi kérdés és annyira nehezek a válaszok….

-Hazz,minden oké?-legyezte a kezét előttem Zayn.

-Mi?Ja,igen.Csak..elgondolkoztam.Semmi gond.-mosolyogtam rá.

Egy hét múlva,a kórháznál:

-Ne izegj már,nem fog megenni.Hidd el,ő is úgy fél,sőt jobban,mint te.Úgy viselkedsz,mint egy kisgyerek,aki most találkozik először a kedvenc sztárjával.Nyugi!-csitított Zayn,de valahogy nem tudtam megfogadni a tanácsát.Rettentően izgultam.Még a válogató előtt lehettem ennyire ideges.

-Jónapot,uraim.-fogott velünk kezet egy orvos.-Dr.Witterin vagyok,Louis orvosa.-nyeltem egyet és ránéztem.Egy negyven-ötven körüli hapek volt,aki nagy,keretes szemüveget viselt.

-És,hogy van Lou,doktorúr?Nem fog visszaszokni?-kérdezte félve Zayn,én pedig meg sem mertem szólalni.Elmentek a folyosó végére,én pedig lecövekeltem.Ott álltam egyedül a folyosón,gondolataimba merülve.Egy ajtó nyitódását hallottam magam mögül,s nem mertem hátrafordulni.Tudtam,Ő az.Gyomrom görcsbe rándult és szemeim könnybe lábadtak.Vettem egy mély levegőt,s megfordultam.

Visszahőköltem,mikor megláttam valódi alakját.Nem így nézett ki,mikor utoljára láttam.Annyira sovány,hogy az már egészségtelen.Szemei csillogtak,de most nem az örömtől..vagy talán attól is,de a rettegést még jobban észre lehetett venni.Istenem.Hagytam,hogy az első könnycseppem lecsorogjon az arcélemen és felzokogtam.Ekkor dobta el a csomagját és felémszaladt.Sírva borultunk egymás karjaiba,s nem éreztem azt a rossz érzést,amitől féltem egy héttel ezelőtt.Képes vagyok rá…képes vagyok megbocsájtani neki.

-Annyi….annyira hiányoztál nekem.-szorította össze a szemeit…éreztem a nyakamnál.Beszívtam illatát és szorítottam vékony testét.

-Nekem is…-sóhajtottam és belepusziltam nyakába.Furcsa volt újra a karjaim közt tudni Őt,de felettébb jó.Hiányzott,nagyon…éreztem,hogy mostmár tényleg az igazi Lou-t kaptam vissza,s ez megnyugtatott.

-Annyira szeretlek Harry!Meg sem érdemellek téged…-megsimogattam fejét.

-Shh,Lou.-két kezembe vettem fejét,s hüvelykujjaimmal letöröltem könnyeit.-Szeretlek,mondtam már,hogy felejtsük el…felejtsünk el mindent.Nem akarok veled a múlton rágódni,elmegyünk most innen és soha többé nem jövünk vissza.Oké?-bólogatott és úgy éreztem eljött a pillanat.Olyan rég érezhettem finom ajkait,hogy már el is felejtettem milyen mikor lágyan csókol.-szakadozottan fújta ki a levegőt és lehunyta szemeit.Óvatosan hozzáérintettem ajkaim övéihez.Úgy éreztem feltöltődök,nem éreztem rajta a vadságot,csak hagyta,hagyta,hogy én vezessek.úgy hiányzott nekem már,a csókja,az érintése,a szemei,az illata,mindene…maga a lénye.

-Harry,ez…-újból megcsókoltam,s ez már igazi csók volt.Nem csak hozzáérintettem a szám a finom bőrhöz…kóstolgattam őt,de közben könnyeim folytak.A megkönnyebbülés,hogy mostmár tényleg Ő lesz velem,Ő lesz ott mindennap,feltöltött.Szabadságot éreztem,s el akartam mondani a világnak,hogy mennyire is szeretem őt.

-Lou,szeretnék valamit.-lihegtem ajkaiba.

-Mit?-nyitotta ki szemeit és kételkedve nézett rám.

-Nincs baj,csak…szeretném ha az emberek megtudnák mi is van közöttünk.-hajtottam le a fejem.Nem tudtam mit fog reagálni.

-És…mikorra gondoltad?-felnéztem.Csillogó szemeibe néztem,melyek beesettek és karikásak voltak,de úgy csillogtak,mint rég.

-Te is szeretnéd?-mosolyogtam.

-Én eddig azt hittem,te nem szeretnéd…meghát,volt most ez is..-komorodott el.Felnevettem halkan.

-Most?Ma?-bólintott.

-Nekem bármikor jó,csak végre veled lehessek és bepótolhassuk az elvesztegetett időket.-kacsintott.Meglepődtem,milyen hamar visszarázódott.Viszont ezzel is jelzi,hogy mennyire ez az igazi énje,ami úgy hiányzott már.

 -Harry,mit jelentsen ez?Maguk együtt vannak tényleg?Larry igaz?Louis miért volt kórházban?-megálltunk,s mivel Lou sem tiltakozott,válaszadás helyett csak forrón megcsókoltam.Néhányan hátrahőköltek,huhogás és taps is volt körülöttünk,de próbáltunk csak egymásra koncentrálni,több-kevesebb sikerrel.

-Igen,de majd egy sajtótájékoztatót szeretnénk tartani és akkor mindent elmondunk.Kérem most engedjenek,Louis-nak pihennie kell.-mondtam,s meglepődve tapasztaltam,hogy megértették,s hagyták,hogy nyugodtan bepattanjunk a kocsiba mellettünk Zaynnel,aki úgy mosolygott,mint aki megnyerte a főnyereményt.

-Mit vigyorogsz?-böktem meg.

-Semmit,csak már érzem,hogy nem lesz egyszerű éjszakánk.-felnevettünk.

-Most,hogy mondod….még meggondoljuk.-fellélegeztem.

-Örülök,hogy itt vagy tesó.Ha tudnád,mennyire be volt fosva a találkozástól.-röhögött Z.

-Fogd be a szád,kurvára szar volt.-duzzogtam be és hagytam had vezessen haza.

-És amúgy Zayn!A többiek mit szóltak ahhoz,hogy itt vagy?Úgyértem,hogy nem volt balhé ugye?-Lou most szólalt meg először.

-Nem,de van még számotokra egy meglepetésem.Nemtudom,ki mennyire fog neki örülni,de én nagyon.És most,hogy szüneten vagytok…nincs Modest!...megeshet bármi..-kacsintott.Nem tudtam mire vélni ezt a mondatát,de remélem hamarosan megtudjuk.

Zayn Malik (23) 2016.április 28-án,LouisTomlinson (24) és Harry Styles (22) sajtótájékoztatóján jelent meg,s bejelentése  nagy port kavart az egész média világában.Senki nem értette,de ez történt.

Mint tudjuk,Zayn albumán a „BEFOUR”-on található egy „Fly”  címmel ellátott dal.Nos,ezt kislemezként,adja ki 2016.május 1-jén,s videóklipjét,régi jó barátaival.A One Direction tagjaival szeretné felvenni,mert mint mondta:

”Sosem felejtem el őket,az életem részei,s az,hogy kiléptem még nem jelent semmit.Úgyanannyira tartjuk a kapcsolatot,mint akkor,a teljes banda idején.

Ez az ötlet,pár héttel ezelőtt született meg a fejemben,mikoris megtudtam a Lou-val történteket.Rettenetesen megrázott a hír és cselekednem kellett.Minden erőmmel azon leszek,hogy továbbra is ilyen mély kapcsolatot ápoljak mind a négy testvéremmel.

Gigivel teljes mértékben megértjük egymást,és szeretem.Talán később komolyabb lépéseket is tehetünk a kapcsolatunkban,de úgyérzem még van időnk.

Harry és Lou kapcsolatát csak a vak nem látta,már bocsánat.Nem gondolnák,de valóban négy éve szeretik egymást és együtt is élnek.Mindig nagyon nehéz volt megoldaniuk,hogy ne derüljön ki a titkuk,de most mindketten nyilvánosságra szerették volna hozni.Lou kórházban töltött ideje,mindenkit egytól-egyig megrázott,s nem szeretnénk soha többé ehhez hasonló dolgokat megélni.Éppen ezért,tesszük meg ezeket a nehéz,de mindenki javára való lépéseket,mert nem tudhatja az ember mit hoz a jövő.

Szeretünk élni,s mindent megteszünk mind az öten azért,hogy a rajongóink ne pártoljanak el tőlünk,a nehezebb időszakban sem.”-mondta nekünk Zayn,s ahogyan mondta,tényleg boldognak látszott.

Louis és Harry kapcsolatán mindenki meglepődött,még azok is,kik sejtették már egy ideje a kapcsolatukat.Mindenesetre örülünk nekik és sok boldogságot kívánunk.

Niall Horan (22) és Liam Payne (22) így nyilakoztak az esetről:

„Ledöbbentünk,szó szerint.Semmit nem tudtunk Zayn álláspontjáról,s a tervéről sem.Viszont rettenetesen örülünk.Mint mindenki tudja,a kilépése után nagyon sok ideig nem beszéltünk egymással.Amikor Harry és Lou közt történtek problémák,akkor éleződött ki újból a kapcsolat.Harry kereste fel őt,s utána mi is beszéltünk,találkoztunk vele.Nagyon örülünk,hogy ismét közénk tartozik,mégha nem is úgy,mint bandatag,de ahogy ő is mondta,mindig az életünk része lesz,s a testvérünk.Szeretjük.”-mondta Niall,s utána Liam szólt pár szót.

-Nem sok minden tudok ehhez hozzászólni.Teljes mértékben egyet kell értsek Niallel,s igen,nagyon örülünk a tervének.Az albuma,a BEFOUR valami fantasztikus,s már alig várja,illetve várjuk,hogy a Fly videóklipjét is elkezdhessük forgatni.

Mindenesetre ez a Larry őrület,ami valószínűleg most fog kiéleződni,számunkra is boldogság,mert tényleg imádjuk ha a szeretteink boldogok.Főleg ha egymással.S mi aztán mondhatjuk,hogy ehhez már hozzászoktunk,negyedik éve vagyunk szemtanúi a kapcsolatuknak és elmondhatjuk,őket egymásnak teremtették.El nem tudnak szakadni egymástól,s a mostani két hónap szünetük mindkettőjüket megviselte.Egyszóval a mostani időszakban nem fogjuk őket egymás nélkül látni!"-mesélte boldogan majd összeálltak öten egy fotózás erejéig.

One Direction csak öt taggal teljes,de négyen viszik tovább.

A banda 2017 nyarán tér vissza,másfél éves szünetükről,s alig várják,hogy kiadhassák az újabb albumukat,mely már a hatodik lesz.