How Small The World Is!/2

Sziasztook!Elérkezett a vasárnap ígyhát ismételten itt vagyok.Igen,jól látjátok,a "How Small The World Is! folytatásával érkeztem,amit Mr.X kért tőlem.Nagyon remélem,hogy tetszeni fog mindenkinek.
A komikkal viszont bajban vagyok.Nem kaptam sokat,pedig tudom,hogy többen olvastok.És tudom,már megint nyavajgásnak tűnik,de nem az.Jól esik az írónak,ha egy két szóval véleményezik az adott történetet,nálam is így van.Ha pár kedves szó,akár építőkritika...mindegy csak valamit kérlek!
Előre is köszönöm,ha elolvastad ezt!
Imádtam írni,szóval olvasni sem lesz roszz..bízom benne.
Ui:Készítettünk Dórival egy facebook csoportot,csatlakozzatok minél többen.Hírek,képek,szerkesztések stb....s nem utolsó sorban ti is posztolhattok..amit csak szeretnétek(a témán belül)Várunk titeket sok szeretettel. Csoport!
Jövőhéten jelentkezem!
                                                      Always in your hearts,Niky

Az utazásunk csodásan telt.Életemben nem töltöttem el ilyen szép napokat még,mint vele ott  a Seychelle szigeteken.Első nap semmit nem csináltunk,csak gyönyörködtünk a hotelben és a kilátásban...második nap elmentünk körülnézni a szigeten,mi mindent lehet arra csinálni.Az emberek nagyrésze turista volt,ahogyan mi is ezért arra  a napra csatlakoztunk az egyik kisebb angol csoporthoz és együtt barangoltuk be a helyet.Felejthetetlen élményeim közé tartozik az is,hogy negyedik nap,mikor hulla fáradtan estünk be a szobába,hogy minden gyönyörűen ki lett díszítve..a fürdőben is forróvíz...rózsaszirmok...gyertyák.És az ágy is csodásan volt bevetve,s mindezek persze az én kérésemre.Zayn tátott szájjal nézett körbe és az álmosság egy másodperc alatt vándorolt ki a szeméből.Az az este lesz a kedvencem,s mivel terhes voltam,nem ittunk pezsgőt,hanem minden alkoholmentes volt szerencsére.No meg persze Zayn is olyan gyöngéd volt velem ahogy szinte sosem...ezt is becsülöm benne.Az ötödik napunk fele elment az alvással így azt is lustálkodva tettük,de estére szintén szerveztem egy kis programot.Egy finom..ötfogásos vacsorát foglaltattam le,csak kettőnknek,melyet a tengerparton ejtettünk meg.S az utáni pillanatot sosem fogom elfelejteni,de legfőképpen Zayn.Még mikor itthon voltunk...eszembe jutott a fogadom gyűrű.Nem tudtam anélkül elindulni a nyaralásra,hogy nem szerzek be egy igazi gyűrűt.Erre az alkalomra hívtam el egyik barátomat,Louist...ő segített kiválasztani,melyik is lenne a tökéletes számunkra.Bár először meglepődött,hogy én hívom,mivel ő Zayn régi haverja...de miután elmondtam neki mit is szeretnék örült,hogy őrá esett a választásom.Végül egy egyszerű de annál szebb gyűrűt választottunk.Kimondottan férfi kézre lett tervezve...duplán aranyozott és matt...teljesen megfelelő számunkra.Két darabot vettem,magamnak egy kicsivel nagyobbat,mivel Zayn ujjának kisebb az átmérője az enyémnél.

Ezt még az utazás előtti napon ki is fizettem és már mindkettő egy bársonydobozkában csücsült a bőröndöm mélyén.

Az a meglepődött pillantás,amit akkor kaptam,miután egy romantikus szentbeszéd után letérdeltem elé,egy örökkévalóságig a retinámba égett.Azonnal igent mondott,ez nem volt kérdés,de szegénykém annyira sírt örömében,hogy én húztam fel saját magamnak is a gyűrűt,mert annyira remegett a keze,hogy félt elejti a homokban.

Ezt követően ismét egy csodálatos estét tudhattunk magunk mögött,s a hatodik napon elvittem egy csodálatos hajózásra,ami a szigetet utazta körbe.Nem mentünk végig,mert rengeteg idő lett volna s nekünk már csak egy napunk volt,ezért Pointe Au Sel-nél leszálltunk és ott kaptunk szállást egy kisebb hotelban.Az a hely gyönyörű volt...rengeteg pálmafával,fehér homokkal és a fából készül kunyhókkal volt körülvéve minden.Hihetetlen élmény volt.És a legutolsó napunkon pedig megismerkedtünk a szigetállam gasztronómiájával és finomabbnál-finomabb ételeket kóstoltunk meg.Egy ottani asszony meg is kérdezte,hogy mi lesz a pici neve és mi boldogan válaszoltuk a Zoey-t,de a nő csak kedvesen mosolygott és kérte,hogy nézzük át a fiú neveket is...mi viszont biztosak voltunk benne,hogy itt Zoey van.Egy kicsi hercegnő.

Aztán elérkezett az indulás és a szétsüttetett bőrünket mindketten fehér ruhákkal takartuk,hogy aztán boldogan térjünk vissza a hűvös londoni télbe.

-Zayn!Azt magamnak vettem!-dorgáltam meg,miközben lefőzte a teát...terheseknek való teát.

-És?Miben más,mint a többi?-fordult felém a tűzhelytől.

-Abban,hogy az kimondottan terheseknek való!-nevettem a fintorán.-Csak nem büdös?

-Bazdmeg Li,ezt te hogy bírod meginni?Ez nagyon büdös.-fogta be az orrát.-Talán ettől szoktál hányni,nem?-mégjobban nevettem.

-N-nem,nem attól.Tudod Zayn,a terhesek általában szoktak hányni.Ezzel jár,nem egy hülye tea fogja okozni.-bólogatott.

-Aha.Ezt most akkor itthagyom neked...majd te megiszod.-rakott le mindent a kezéből,odafordult a mosogatóhoz és jó alaposan megmosta mancsait.

-Na látod...sokban másabb,mint a többi.-elkaptam karját és magamra rántottam,merthogy a konyhaszéken ültem széttett lábakkal.A hasam miatt már nem tudom úgy összezárni őket ahogyan azelőtt.

Az ünnepek hamar elmentek..és az állapotomhoz híven most nem mentünk sehova szilveszterkor.Itthon iszogattuk a gyerekpezsgőt és pár műsort megnéztünk a Tv-ben,illetve miután megnéztük a tűzijátékot mi magunk is lőttünk párat.

-Ne rángass,bűzlesz a teától.-fordította el a fejét orrát befogva.

-És?Mossak fogat?-forgattam szemet.Hümmögött és leszállt rólam.Sóhajtva vettem célba a fürdőszobát ahova ő is követett mosolyogva.

-Ne merd!-kerek szemekkel lesett.Vigyorogva raktam fogrémet a fogkeféjére és mire odaért volna,hogy kikapja a kezemből már a számban volt!-Utállak!-felnevettem teli szájjal.Jó alaposan megmostam a fogam,de mivel állandóan engem nézett és már kezdett idegesítő lenni,kicsit rájátszottam.Kicsit beljebb dugtam a fogkefét a számba majd kihúztam,ezt egy párszor eljátszottam és később nyögtem egyet,aztán kiköptem a habot.Láttam elsötétült tekintetét enyémbe fúródni.Sejtelmesen elmosolyodtam és kiöblítettem volna szám,ha nem csapott volna le habos szélű ajkaimra azonnal.Meg kellett kapaszkodnom a mosdó szélében a nagy hevességétől.Puha nyelvével végigsimított mentolos ajkaimon és lenyalta róla a fogkrémet.Belenevettem a csókba,s ez miatt el kellett válnunk,de pár pillanat múlva én tapadtam szájára és csókoltam míg levegőm bírta.

-Szerintem nem szeretnéd ha letepernélek itt és most,pedig én nagyon akarnám,de tudom,hogy az utolsó hónapban semmit nem lehet.-hajolt közelebb.-Ha ilyenekkel hozol izgalomba,nem mindig tudok gondolkodni.-aztán egy finom csókot nyomott a nyakamra.Kezeim közé vettem arcát és úgy motyogtam ajkaira.

-Szeretlek te idióta,nem is tudom mi lenne velem nélküled!-mint mindig most is elkapott a szokásos érzelgős pillanat,és mint mindig,most is Zayn csak elmosolyodott,fejem mellkasára szorította és miután egy puszit adott fejemre elmotyogott egy szeretleket.

-De ha leidiótázol nemtudom ki fogja behozni a reggelit az ágyba,mert még elfelejtek felkelni!-kacsintott rám és seggét rázva kibillegett a fürdőből.Én idiótám.

Mivel már február elején jártunk,egyre sűrűbben rugdosott Zoey.De éjjel sohasem.Talán megérezte,hogy alszom,s így ő is aludt.De amint reggel felébredtem és az első hosszabb levegőm vettem,már rúgott is.Ezért sem tudom Zayn becsapni,mert kis kifli.nagy kifli pózban alszunk,mint mindig...és a keze az folyton a hasamon van,ezért ha Zoey rúg,tudja,mehet a konyhába reggelit csinálni.Mindennap más finomságot kaptam tőle,de bármit is csinált,vagy szív formában vagy epres sziruppal körbelocsolta az adott ételt.

Nem utolsó sorban pedig hihetetlenül körültekintő....már ami persze az ő javát is érinti.Például mostanában szokássá vált nála,hogy bent van a fürdőben velem~van amikor a zuhanyban is~nehogy elcsússzak véletlenül vagy összetörjem magam.A sok kirohanásom is egyszerűen kezeli...leül velem szembe és bólogat.Én meg ettől kapok sikítófrászt.

-Te idióta!-kiabáltam rá ahogy beléptem a nappaliba.-Teszed le azonnal!-gyorsan lerakta a babaruhákat és a háta mögé dugta.-Láttam ám!

-Nem nézhetem meg a lányom ruháit?Ez felháborító.-csapott az asztalra viccesen.

-De baby,csak nem dzsuvás kézzel.-vettem el tőle és visszafordulva hozzá egy hosszú puszit adtam szájára.Mivel ez nem volt elég,sietősen kikapta a kezemből lerakta magunk mellé és miután átfogta a derekam jó mélyen elmerült a számban.

-Már megint leidiótáztál!Kezdesz idegesítő kismamává...pardon..kispapává válni.-puszilta meg orrom.

-Te nem vagy idegesítő?-sóhajtottam.-Most minden olyan fura.Már érzem,hogy hamarosan megszületik és félek.Fogalmam sincs,hogyan is megy egy ilyen dolog.A hasam vágják fel?Mennyire fog látszani?Egyátalán lesznek komplikáci....-tarkómra nyomta kezeit és ajkaival csitított el.

-Ezt vártam Li!Tudom,hogy félsz...azt hittem már sosem fogsz erről beszélni.Ismerlek már és hidd el én is félek,nemcsak te.-a lépcső felé terelt és maga előtt tolt a fokokon miközben beszélt.-Görcsben van a gyomrom,ha csak arra gondolok,hogy bármelyik pillanatban szólhatsz,hogy fáj...én pedig mást se fogok tenni csak nyugtatni és igyekezni,hogy beérjünk a kórházba...-szájára tettem az ujjam vigyorogva.

-Ez nem fog megtörténni,mert a jövőhéten kell befeküdnöm a kórházba..tudood!Mivel én férfi vagyok,nem akarnak semmilyen bajt ezért jobbnak találják ha még akkor befekszem,mikor minden rendben van.

-És ez miért jó?Bent lehetek veled ugye?-felnevettem.

-Már miért ne lehetnél?Te vagy az apa,jogod van mindenhez...és követelem,hogy bent legyél mikor szülök!-döntöttem homlokom az övének és egy aranyos cirógatás után lehúztam magammal az ágyra.

-Li,a szobát mikor akarod kifesteni?Ha azt mondod,hogy jövőhéten kell befeküdnöd,és ma ugye péntek van,akkor szinte bármikor esedékes lehet.Sietnünk kellene nem?-simogatta meg az oldalam és felém fordult.

-Ez egy jó ötlet!Mondjuk holnap?Ma már nem nagyon van kedvem sok mindent csinálni...és már..-néztem az órára,ami a velem szemben lévő szekrény tetején világított.-fél nyolc van.

-Akkor menjünk tusoljunk le és nézzünk egy filmet.Na?-elhúztam a szám.

-Zayn,ez idő alatt,amióta nem dolgozok csak filmeket néztünk.A családi üzelmeknek már a forgatókönyvét is tudom szóval kérleek,ma ne filmezzünk.Az agyamra megy.-nyivákoltam.Felnevetett,de úgy istenigazán.

-E..erről beszélek!-kuncogtam már rajta,mert irtó aranyosnak találtam.-Tényleg mindenen fennakadsz.-elfordultam.-Li,de most mondd,hogy nem így van!Remélem azért nem unsz meg és dobsz ki holnap,mert nem állok jót magamért.-magamba nevettem,de tartottam magam.Végigcsókolgatta a nyakam majd a szám szélénél megállt és már hunytam is le a szemem,de a várva várt csókom nem kaptam meg.Felmordultam de Zayn kicsit lentebb matatott.

-Te mit csinálsz?-lepisszegett.Elhúzta a takarót,amit időközben magunkra terítettünk és feltűrte a pólóm.

-Szia babu.Remélem minden oké odabent!-felnevettem halkan,mikor rájöttem mit is csinál.Ritkán csinálja ezt de ilyenkor annyira szeretem,mint még sosem.Na nem mintha máskor nem imádnám.Fülét odaszorította a hasamhoz és úgy duruzsolt neki.-Képzeld,holnap mázoljuk ki a szobád!Milyet akarsz?Szép rózsaszínt vagy egy hercegnős lilát?Ha nagyon akarod még a világoskék is belefér...persze sok mintával,ugye apu?-pillantott fel rám.Bólogattam,de éreztem hogy beindul a könnycsatornám.-Jajj,olyan kár,hogy még nem vagy kint.Most láthatnád ahogy apu elpityeredik.-felnyúlt és letörölte az első könnycseppet ami kiszökött a szememből.Visszahajolt és "elköszönt".-Na figyelj tökmag!Ha végre kibújsz apuból elmegyünk valami szép helyre jó?Csak mi hárman,de ehhez az kell hogy gyere ki hamar!Oké királylány?-teljesen úgy viselkedett,mintha Zoey már itt lenne,minden percét lélegzetvisszafojtva néztem.És ebben a pillanatban amikor Zayn kiejtette az utolsó szót megmozdult a pici.-Ezt vehetem igennek is babu?No,de most szépen elmegyünk pancsizni aztán szundizunk egyet.Aludj te is sokat,hogy jó nagyra nőj!-vigyorogva beszélt a hasamhoz,akár egy felnőtthöz és közben végig simogatott.Adott egy pár puszit a hasam különböző pontjaira s visszahúzta a pólóm.Visszahajolt hozzám és megcsókolt,érzékien.

-Azért ennyire nem voltam érzelgős?-nevetett.-Naa,ne sírj már.Inkább örülj,hallgat az apjára...remélem pár év múlva is így lesz.-bólintottam,biztos voltam benne,hogy így lesz.

-Nem azért sírok te lüke!Annyira megható volt..elmondhatatlanul szeretlek!-kezeim közé vettem arcát és leszarva a sok könnycseppet ami mind az arcom takarta,szerelmesen megcsókoltam őt.

-Én is nagyon szeretlek,mindkettőtöket..Apu és Zo.-elmosolyogtam a becenéven de abszurd is volt.

-Direkt nem választottunk hosszú nevet,de te még ezt a négy betűset is lerövidíted?-kuncogtam rajta,ő meg csak megrántotta a vállát,mondván ez így jó ahogy van.

-Na sipirc fürdeni!-csapkodta meg a hátsóm és kilökött az ágyból.Jött utánam,épp ezért már a folyosón elkezdtem vetkőzni.Ledobtam a pólóm ahogy beértem a helyiségbe és egy egyszerű mozdulattal kiléptem  nadrágomból.Ahogy láttam szerelmem is ledobálta ruháit,tehát ma is velem fürdik...sokáig fog ez tartani.-Liaaam,direkt kínzol igaz?-morgott dühösen a nyakamba...hátulról karolt át és simogatta a hasam.

-Én nem csináltam semmit.-fordultam hozzá és egy vizes csókban részesítettem,merthogy időközben megnyitottam a csapot és a hidegvíz csak úgy tódult ránk.Megugrottunk mind a ketten és míg én röhögtem egy sort ő addig gyorsan átállította a vizet melegre.Szembe fordultam vele és az újonnan vett illatos tusfürdővel kenegettem a mellkasát.Ujjaim finoman mozogtak bőrén és mikor felérte a nyakához megfogta állam,hogy nézzek a szemébe.

-Ez most nagyon...érzéki.-tapadt a nyakamra és belefordultam a mozdulatba,hogy jobban odaférjen.

-Hm..talán nem tetszik?-élveztem a kis kényeztetést.

-Dehogynem...imádom amikor te fürdetsz...de azt hiszem ez kisebb bajokat okoz a délibb tájékon.-kacsintott és most ő vette a kezébe a tusfürdőt majd ugyanúgy kezdett mosdatni,mint én őt az imént.Először a hasa vette célba,mondván első a gyerek,aztán a hátamat kezdte,de úgy hogy átkarolt.A következő pillanatban már csak csókolt ahol ért és édesen simogatta a hátam.

Húsz perc múlva már mindketten törölközővel a derekunkon néztünk a tükörbe egy ritkajó élvezés után..Előkaptam a hajszárítót és éppen dugtam volna be a konnektorba,mikor az egyik tócsa miatt sikeresen hanyattvágódtam...hozzáteszem...volna.

-Hé hé hé,ésszel!-Zayn még időben elkapott.Szerencsére nem történt baj,de lehetett volna,s belátom igaza van.Amit én csak idegesítőnek és baszogatónak érzek azt ő csak szeretetből teszi.Lehunytam a szemeim és csak az ölelő karjaira koncentráltak melyek megfeszülve tartottak.-Nehogy bajod legyen!Add azt ide,majd én bedugom.-pajkosan mosolyogtam volna más helyzetben ezen a mondatán,de most meg voltam ijedve.A szívem úgy dobogott,mint már nagyon rég.

-Neharagudj!-sütöttem le a szemem.

-Ezért mondom Li.Elég egyszer..csak egyetlen egyszer,hogy nem vagyok itt.Lehet,hogy pont akkor történik a baj.Nem szekálni akarlak az idiótaságaimmal,csak védeni titeket.Ha egyikőtöknek is baja lesz én nem tudom mihez kezdek!Szóval kérlek,hallgass rám.-szomorú arccal emelt fel és ölelt át jó szorosan.

-Igazad van,sajnálom.Ígérem,ezentúl már szarni se megyek nélküled.-vicceltem el,de csak megrántotta a fejét és kiment a fürdőből.Én...nem akartam megbántani,tudom,hogy csak engem akar kímélni,de nem kell úgy kezelni mint egy csecsemőt.Tényleg igaza van,mindenben.

Ott hagyva mindent siettem vissza hozzá.Az ágy szélén ült,még mindig csuromvizes háttal és ölében az a kép volt amit még karácsonyra adtam neki.Meghallhatta,hogy bejöttem,mert gyorsan megtörölte a szemét.Sír?

-Zayn..én..-nem találtam a szavakat.Igazat akartam neki adni,minden tekintetben én vagyok a hibás,de...

-Mi Liam?Bármit is beszélek én neked,nem hallgatsz rám.Ha...ha most nem vagyok ott...nem érted meg,hogy szeretlek és csak jót akarod neked?Mit szeretnél még?Én minden tőlem telhetőt megteszek azért,hogy ne legyen semmi gond,hogy jó legyen.Ezt a hónapot kivettem szabadságnak csakazért,hogy itthon legyek veletek.Én...már nem is tudom...-lehajtotta fejét ölébe és úgy sírt tovább.Akkora egy hülye vagyok.Ő semmit nem tett mivel ezt érdemelné ki,én meg így bánok vele.

Letöröltem egy könnycseppet az arcomról és leültem mellé.

-Sajnálom,tényleg.Egy idióta vagyok,hogy nem foglalkoztam veled eléggé.Csak a saját bajommal voltam elfoglalva és nem vettem észre,hogy te mit is teszel értünk.Nagyon szeretlek téged,te vagy az életem.Igazán...soha,senkit nem szerettem így,és tudom,hogy te is így érzel.Éppen ezért kérlek,bocsáss meg.Csak...azt hittem..nem én kétségbe estem.Nem egyszerű egyik napról a másikra észrevenni,hogy már semmi nem ugyanolyan mint volt.Nagy a hasam,nem tudok edzeni,semmit sem és még szex sincs.Rossz.És mostmár érzem,neked is.Csak..szeretlek.-fejem kezébe fogta,összenyomva arcom és követelte,hogy így nézzek a szemébe.Kicsit kikerekedett a szemem mikor megláttam az övét.Nem szerettem sosem sírni látni,de így rémisztő volt kissé.Még ettől a pár perces sírástól is képes a szeme úgy bepirosodni és feldagadni,hogy másnapra múlik csak el.

-Nekem is nehéz,és nem kértem én sem,sem senki,hogy a problémákkal egyedül kell megküzdeni.Ezért vagyunk itt egymásnak,hogy segítsünk.Én nagyon szeretném ezt,de ha te nem hagyod akkor már nem tudom mit kéne tennem.-lágyan nézett íriszeimbe,de még láttam rajta,hogy meg van sértve.-Aludjunk jó?Majd holnap megbeszélünk mindent.Most már fáradtak és idegesek vagyunk,csak hülyeségeket mondanánk.-értetlenül néztem rá.Miért nem beszéljük meg rendesen?Csak bólintottam és felálltam óvatosan,hogy a szekrényhez menjek pár ruhadarabért.Odadobtam neki is egy alsót illetve egy pólómat,majd mindketten felöltöztünk és bebújtunk a puha takaró alá.Mindig mikor elalszunk átkarol de ez most nem történt meg.Könnyek gyűltek ismét a szemembe,de elfordultam és háttal neki,az oldalamon próbáltam meg elaludni.Nem ment.A hiányérzet idegesített.Fogalmam sincs,hogy elaludt-e már de nem fordultam hátra.Szeretem és nem fogom hagyni,hogy ezek a kisebb-nagyobb gondok,bajok közénk álljanak.

Még ezután tíz perccel sem sikerült az alvás.Megmakacsoltam magam és átnéztem hozzá.Felém fordulva lehunyt szemekkel,összegömbölyödve szuszogott.Mosolyogni való pillanat.Azt hittem már alszik,ezért átfordultam hozzá és leszarva azt,hogy "rosszban vagyunk" átkaroltam derekát jó szorosan.Lábainkat nem tudtam összekulcsolni a póz miatt,de legalább kezemen és mellkasomon éreztem teste melegét és illatát.

-Azt hittem már sosem bújsz ide.-vigyorgott,de a szeme még mindig csukva volt.Rácsaptam kezére.

-Ez szemétség volt.-hatalmas mosollyal az arcomon lestem rá és kér apró puszit nyomtam a lehunyt szemeire.Nem mozdult,pár perc múlva éreztem,hogy ellazul a karjaimban és csendesen szuszog.Később én is éreztem,hogy az álom nehezedik a pilláimon,de előtte még belefúrtam fejem Zayn nyakhajlatába és elmotyogtam egy szeretleket,aztán hagytam,hogy végleg elragadjon az álom.

Reggel hamar kidobott az ágy,korán volt még,hajnali fél hét,de nem is bántam.Óvatosan,settenkedve kimásztam édesem mellől és még megsimítottam karját aztán lelépdeltem a lépcsőn egyenesen a konyhába.Ma én szeretném meglepni őt.Minden reggel felkel csak azért egy félórával hamarabb,hogy mielőtt én felkeljek megcsinálja nekem a finomabbnál finomabb reggeliket.Ezt mind már lassan két teljes hónapja.Fogalmam sem volt mit is kéne csinálnom,mert Zayn is annyi mindent készített már nekem,hogy valami új után kell kutakodnom az interneten.Végül meg is esett a választás egy egyszerű epres-túrós brushetta-ra.Pár darab brióst félbevágtam,később ebbe fogom belerakni az epres masszát.Az epreket felkockáztam majd hozzákevertem a mandulát és a túrót,aztán locsoltam rá egy kis likőrt.Csináltam egy kis mélyedést a briósba aztán belepakolgattam a masszát,kb két-három evőkanálnyi fért rá.Lett négy darab,s ezeket beraktam a grill alá,amíg nem pirult meg a briós széle.Kiszedtem őket és kettőt-kettőt raktam két tányérra.Megszórtam porcukorral és mindegyikre raktam egy-egy szem epret,amit aztán meglocsoltam epres sziruppal.Félreraktam hűlni,s addig nekiálltam a melegszendvicsnek.Szintén kettő-kettő lesz az adag,ezért azokat megkentem vajjal,majd mindre pakoltam füstölt tarját,sajtot,tojást és még hagymát is.Bedugtam ezeket is a sütőbe és pár perc alatt készen is lett,raktam rá még egy kis salátát.Kiraktam egy tányérra ezeket is majd előkotortam a legnagyobb tálcánkat és a négy tányért ráraktam.Még éppen ráfértek az evőeszközök és a két pohár narancslé.Elég hamar készen lettem velük,de csodálkoztam is,hogy Zayn még nincs fent.Ilyenkor már rég sürög-forog itt.A tálcát megpróbálva egyenesen tartani és nem kilötyögtetni az innivalót,felvitte a lépcsőn.Lábammal halkan berúgtam az ajtót és megláttam szerelmemet ahogy édesen alszik még.A tálcát leraktam az én felemre és megkerülve az ágyat odahajoltam egy jó reggelt csókért.

-Édes,ideje felkelni!Hasadra süt a nap.-puszilgattam arcát.Még nyaggattam egy picit aztán hirtelen kinyitotta szemeit és lecsapott ajkaimra.A döbbenettől ügyesen seggre ültem még mielőtt megcsókolhatott volna.Hihetetlen nevetésbe kezdett én meg úgy,mint este,most is morcosan néztem rá,de a vigyort nem tudtam letörölni a képemről.

-Ne csináld már ezt,olyan idegesítő.És különben is,megakartalak lepni.-fontam össze a karjaim.

-Tudom,ismerlek már.Na és mi a meglepim?-csücsörített szájával és egy hosszú csók után az ágy másik felére böktem.Odanézett és szeretetteljesen elmosolyodott.-Ezt te csináltad?-rakta maga elé a tálcát.Bólogattam.

-Persze,hogy én.Miért,én talán nem kedveskedhetek a szerelmemnek,ha már ő mindennap ezt megteszi velem?-kicsit húztam az agyát de intett,hogy bújjak oda hozzá.

-De és ennek nagyon örülök.Mik ezek?-bökött az epres cuccok felé.

-Titok,ha majd megkóstolod megtudod...na de most együnk,farkaséhes vagyok..vettem kezembe az evőeszközöket és szétszenvedtem a melegszendvicseket.Csillogó szemekkel nézett míg ügyetlenkedtem és egy cuppanóst adott arcomra aztán ő is enni kezdett.A szendvicseket hamar befalatoztuk és már csak a brushetta-k maradtak.Kezembe vettem az enyém és odatartottam Zayn felé.Örömmel harapott bele és végig a szemembe nézett.Olyan tekintettel,hogy ha nem lennék az utolsó hónapban,rég letepertem volna.Most csak egy heves csókot kapott,de éreztem a takaró alatt,hogy nem csak nálam vannak gondok.Így,egymást etetve és ugratva ettük meg a reggelit,és tényleg kezdtem azt érezni,hogy a tegnap este csak egy rossz rémálom volt.Egészen addig míg meg nem ettünk mindent és láttam Zaynen,hogy elkomorodott.

-Figyelj!Sajnálom amiket este mondtam.Kicsit kiakadtam,de nem akartalak sem megbántani sem semmi rosszat mondani rád.-a szalvéta szélét birizgálta.Én csak fülig érő szájjal hallgattam mondandóját,s mivel azután sem mondtam semmit miután befejezte,rám nézett.-Mit vigyorogsz ennyire?-az ő szája sarkában is ott bujkált a mosoly.

-Csak tudod,nem szeretem azokat az estéket mikor veszekszünk.Egyátalán nem szeretem azokat a perceket mikor veszekszünk.És eleve nekem kellene bocsánatot kérnem azért,mert nem vettem észre,mennyire is agyon gürcölöd magad.Egy ilyen kis hülyeségen képesek voltunk összeveszni.De ez a reggeli nagyon jó volt és imádlak.-nem tudom mi is történt de a következő pillanatban már bele lettem passzírozva az ágyba.Ilyen hevesen talán még sosem csókolt meg.Csak úgy falta az ajkaim,miközben a keze a hasamnál illetve az alatt matatott.

Még vagy öt percen keresztül faltuk egymást,aztán újra és újra.Szinte elzsibbadtak az ajkaim,mert úgy tépte őket a fogaival,hogy még este is duzzadtak lesznek.

-Tudod a mai menetrendet ugye?-kérdezte szintén vigyorogva és orrával megbökte az arcom.

-Mit kell ezen tudni?Kifestjük Zoey szobáját.-feltápászkodtam és egy elnyűtt pólót kerestem magamnak és neki is.

-Pontosan,szóval irány a festékbolt.-sietősen felöltöztünk és ügyesen bepattanva a kocsiba elhajtottunk az egyik legközelebbi festékboltba.

-Jónapot!Segíthetek?-jött hozzánk oda egy szinte velünk egykorú srác,valószínűleg itt dolgozik.

-Öhm,hát valami lányos színt keresünk.Nemsokára gyerekünk lesz szóval..-nézett a kiscsávóra Zayn.

-Normális vagy?Istenem,neked hogy lehet ennyi eszed.-tettem fel a költői kérdést miközben majd megpukkadtunk a röhögéstől.A kocsiban sem volt másként,még mindig nevettünk.

-Most mond,hogy nem volt jó vicc!-törölte le a könnyeit.Zayn azzal szórakozott,hogy amíg én beszélek az eladóval ő elszórakoztat,illetve Zo-t.Az is éppen elég sok volt a srácnak,mikor meglátta a hasam,nemhogy még a pici mozogjon....na meghát eléggé felizgultam mit ne mondjak.Látszott a gyereken,hogy majd elég ott,de ügyesen tartotta magát...csak folyt róla a víz.Aztán mikor fizettem,beállt mögém és jókat nyögdécselt illetve rángatta magát,ami nem csak a csávónak volt kínos,hanem nekem is.De azért a látványért megérte.Szegény kissrác is felizgult,nem is kicsit.Na ekkor léptünk ki az ajtón.

-Hát,azt hiszem elég egy érdekes napja lesz...elég ha csak az arcomra gondol.-na erre már felkaptam a fejem.

-Csak ne gondoljon más a te arcodra jó?Olyan kínos fejet vágtál,mint amikor én duglak és épp élvezel.Ezt másnak ne mutogasd ha kérhetem.-bárgyún vigyorogtam,de el is képzeltem ahogy az a kis nyápic Zayn emlékére veri ki magának....brr.Gondolkodásomból egy erős hang szédített ki.Zayn önfeledten nevetett.Rajtam.Szép!-Ne nevess már ez nem vicces.Mondd,te hogy reagálnál ha az én emlékemre maszturbálnának?-erre már abbahagyta a nevetést és belegondolt,valószínűleg,mert utána már nem baszogatott ezekkel.

-Na most akkor melyik legyen?-néztem le a rengeteg vödörre.Volt itt minden,ecset,henger,létra stb.Ami egy festéshez kell,csak hogy mi azt sem tudtuk milyen legyen a szín.

-Tudod mit?Legyen ez a fal lila...úgyértem az a világosabb...az a ciklámen...a másik fal pedig legyen kék.Így pont jók is lesznek a narancssárga berendezések.-mutattam előbb az egyik falra aztán a másikra.

-Nekem teljesen jó,csak ha mégis fiú lesz...amit kétlek...azért ne kelljen egy kislányos szobában aludnia..-igazat adtam neki,s az az öreg nő jutott eszembe akit a szigeten láttunk.Olyan sejtelmesen nézett ránk,mint aki teljesen biztos benne,hogy a pici fiú.

-Na..éppen ezért lesz lila és kék...de azért reménykedjünk,hogy marad a Zoey Mayne.-bólogatott.

Estére készen is lettünk,és büdösen,tiszta festékesen szedtük le magunkról a cuccokat,hogy aztán nyugodtan beleülhessünk a forróvízzel teli kádba.Zayn mögöttem ült én pedig a mellkasára döntöttem a fejem és úgy csókolgattam végig minden egyes ujjbegyét,mely nemrég még a hasamon keringőzött.Ahogy egyre jobban közeledik a szülés,annál jobban ragaszkodik.Mindennap beszél a picihez és sokszor mereng vagy éppen ha rájön akkor csak úgy csókolgat.Nem mondom,hogy nem imádom amit csinál,de észrevettem és ez olyan boldogsággal tölt el,mint semmi más.Imádom és alig várom,hogy a picivel együtt ott álljunk az oltárnál,hogy kimondjuk az igent.

-Liam?-suttogott a fülembe és meg mertem volna esküdni,hogy most is csukva van a szeme.

-Hm?-még mindig az ujjaival játszottam és néha megforgattam a gyűrűjét.

-Nem...nem akarsz hozzám jönni?-olyan aranyosan kérdezte,hogy majd elolvadtam,de közben össze is zavarodtam,ezt hogy érti?Látta a zavart pillantásom ezét folytatta egy sóhaj után.-Úgyértem,hogy....holnap.-kikerekedett szemekkel néztem rá.Felé fordultam és egy szó nélkül tapadtam az ajkaira.

-Mit mondtam neked a karácsonyfánál?Én bármikor hozzád megyek Zayn!Ha kell most is...hívasd a papot és így meztelenül is férj és férj leszünk.-felnevetett és átölelt.

-Mivel érdemeltelek ki?Annyira nagyon szeretlek...és kurvára nem bánom,hogy ilyen hamar lesz egy babánk.Akkor voltam hülye mikor elmondtad..de most.Olyan jó érzés,nem olyannak lenni,mint aki másfél évvel ezelőtt voltam.Jobbá tettél engem és mindennap jobbá teszel.Tudom,hogy ez egy süket dumának tűnik,főleg az én számból,de így van,az életem is odaadnám értetek!-motyogott bele a nyakamba,de hangja sokszor elcsuklott.Valóban nem hallottam még ilyeneket a szájából,de most ezt hallani hihetetlen volt.

-Én is nagyon szeretlek,és ezt a kérdést inkább én tehetném fel...mivel érdemeltelek ki?Mindent tőled telhetőt megteszel értünk...kérnem sem kell de te már hozod is amire szükségem van.Mostmár tényleg elhiszem,hogy van olyan ember a földön,aki a te másik feled.S én vagyok a legboldogabb ezen a földön,hogy meg is találtalak.Szeretlek,nagyon.-és ismét egy több perces csókolózás következett,s azt is csak azért kellett megszakítanunk mert már éreztük,hogy a víz kihűlt,illetve a levegő sem árt.Kikászálódtunk a kádból,felöltöztünk és végre egyszer úgy aludtunk el,ahogyan mindig is akartam.Én a nagy kifli ő pedig a kicsi...bár a hasam ezt kissé akadályozta,de megoldottuk.

Zayn szemszöge:

Soha nem éreztem még így senki iránt,ahogy ő iránta...nagyon szeretem,és ha le kellene vágjam a fél kezem is,megtenném..értük.Bizsergető érzés,hogy egy kicsi is van nekünk...egy kisbaba.Már most a szemem fénye..és igen,én egy drogos cigis rosszfiú voltam akit elrabolt ez az idióta és úgy beléestem,hogy nem szabadulok tőle,de hál' istennek nem is akarok.Alig várom,hogy megszülessen Zoey..aztán gondolkodhatunk az újabb babaprojekten.Erről majd még beszélnünk is kell...nem tudom,hogy képes lenne-e még egy ilyen időszakra.Ha minden jól megy és tényleg igazat mondott azzal,hogy holnap hozzám jön,akkor már hivatalosan is Mayne leszek....nem Malik...és nem Payne....Mayne.

Mennyire megváltozhat egy ember élete azzal csupán,hogy véletlen egy iskolai balhéba keveredik...emlékszem egy meleg tavaszi nap volt és épp egy iskola mellet mentem el mikor meghallottam a nevem.Azzal menősködött pár srác,hogy az én nevemmel ijesztgeti a többieket.Akkor még nem gondoltam bele,én tényleg egy rossz ember voltam.Aztán bementem,s még azok a fiúk is megtántorodtak,akik a vezérek voltak.Nem hittem el,hogy ennyire félnek tőlem!És akkor láttam meg Liamet,ahogy a másik csapatban épp rólam diskurált az egyik haverjával.Hiába voltak már ők is felnőtt emberek...láttam rajtuk,hogy félelmet keltek bennük.S mikor egy újabb napon ugyanott sétáltam el,bementem és akkor kaptam a hidegzuhanyt...Liam-től.Nem gondoltam akkor,hogy ennyire gyűlöl mindenki.S megfogadtam,hogy megváltozok,meg kell változzak!Akkor kezdtem el rászánni magam,hogy legalább a drogokról szokjak le.Ez sikerült...majd később a cigi is...és most?Itt vagyok 23 évesen a saját házamban,jó létben,a párommal aki épp gyereket vár és halálosan szeretem,nem mellesleg a családunk is elfogad minket,kell ennél több?

Ezekkel és ilyesfajta gondolatokkal hunytam le szemeim,miközben Liam próbálta állni a sarat és kényelmesen aludni dominánsként egy nagy pocakkal.Nyomtam egy puszit Liam arcára és hátrafordítva a kezem megsimogattam a hasát,hogy aztán tényleg az alvásnak szenteljem az éjszakát.

A reggel hamarabb érkezett,mint hittem.Semmi kedvem nem volt felkelni,de amint eszembe jutott,milyen nap is van ma,azonnal kipattant a szemem.Az én sorsfordító napom ezennel 2016.március 4-e lesz.Úgy siettem,hogy időközben elfelejtkeztem szerelmemről,aki éppenséggel mögöttem aludt és sikeresen fejbevágtam.Lemerevedtem és próbáltam a kiskutya szemeket elővarázsolni mielőtt még kinyitná gyönyörű szemeit.

-Ennél volt már jobb ébresztőm is,de ha ez az új stílusod akkor hozzád se megyek.-nyeltem egyet és fölé hajoltam.

-Neharagudj,csak izgulok.És...komolyan mondtad este?Tényleg egybekelünk ma?-megforgatta szemeit és felült...de azt is a segítségemmel.

-Hányszor kell még elmondanom,hogy igen!?Igen,igen és igen...ja és igen.Ma.Hozzád.Fogok.Menni.-felnevettem.Nem ilyen reagálásra számítottam.

-De azt viszont sajnálom,hogy a nászutunkat el kell napolni...és azt is,hogy titokban tesszük,család,barátok nélkül.-most gondoltam bele,nem is kérdeztem meg,hogy ő mit szeretne.

-Nembaj,én ennek jobban örülök.Nincs az a nagy felhajtás és egyébként is,az a fontos,hogy boldogok legyünk...meg persze mindketten igent mondjunk.-viccelte el.Hát igen,ez tényleg egy nagyon fontos tényező.

-Istenem de szeretlek.-rávetettem magam,persze csak óvatosan és össze-vissza csókoltam de ő csak nevetett.

-Zain Javadd Malik.Akarod-e hites férjedül az itt megjelent Liam James Payne-t,s szereted őt egészségben,betegségben;gazdagságban szegénységben míg a halál el nem választ?-és itt jött el az a pillanat mikor feleszméltem.Mindketten öltönyben és hatalmas vigyorral az arcunkon fogtuk egymás kezét,míg a pap előttünk beszélt.

-Igen,akarom.-mosolyogtam Liam felé,s még mindig alig hittem el mindezt.Az ujjára húztam a karikagyűrűjét,mely összeköt minket.

-Liam James Payne.Akarod-e...-de Liam közbeszólt.

-Jajj,atyám.Már egyszer hallottuk..igen,akarom őt!-felnevettem és a pap is megmosolyogta a hevességét,majd intette egyet lemondóan s ő is az ujjamra húzta a gyűrűt.

-Hát,akkor megcsókolhatjátok egymást.-de mire elkezdte a mondatot Liam már rég a számban járt a nyelvével.Idiótán vigyorogva és hatalmas boldogsággal léptünk ki a kellemes tavaszi levegőbe.De mielőtt bárhová léphettem volna Liam megállított és egy falfehér arccal találtam szembe magam.

-Li,ez nem jó vicc!-ijedtem meg,mikor meg sem szólalt csak állt és már a feje is vörösödött.-Liam!-kiabáltam rá.

-Zo...Zayn szülök!-fogta a hasát,és megrémült arccal nézett rám.Hirtelen azt sem tudtam ki vagyok,de egyből hívtam a doktorurat és közben besegítettem Liamet a kocsiba.Ide-oda dülöngélt a hátsóülésen és fájdalmas arccal nézett rám,míg én a telefont a fülemhez szorítottam és a másik kezemmel pedig sietve vezettem a kórház felé.

-Z..zayyn,oh istenem....-végig szenvedve az utat parkoltam le és kipattantam,hogy be tudjam vinni őt.

-Sssh,szerelmem.Vegyél mély levegőt..nézd így..kifúj..belélegez..kifúj-tette amit kértem és közben szaladtam befelé.A recepciónál megtaláltam Liam orvosát.

-Dr.Styles!Hova vigyem?-verejtékcseppek folytak le az arcomon és csak az érdekelt,hogy minden rendben legyen.

-A másodikon van a vizsgáló...-nem hagytam,hogy befejezze már rohantam is oda.Nem érdekelt a súlya vagy hogy mindenki minket bámul,az egészségük mindennél fontosabb.-Várjon!Inkább vigye a műtőbe...muszáj lesz elkezdenünk,mert belehalhat!-ez volt az a mondat,amit nem akartam hallani sosem.Siettem ahogy csak tudtam.

-Zayn...ssssz..kér..kérlek...huh...ugye.Ugye...bent....bent leszel?-elérzékenyülve néztem rá,sírt...

-Persze...ne kérdezz butaságokat.Megígértem neked!Nagyon szeretlek titeket...és bírd ki kérlek.Nemsokára elaltatnak...nem fogsz érezni semmit.-bíztattam,bár én magam sem tudtam mit mondok már.

-Szere...szeretlek!-fogta a hasát és próbált nem izeg-mozogni,már amennyire lehetett az ölemben.

-Mr.Malik!Mr.Malik!Innentől átvesszük...-leraktam az ágyra és néztem ahogyan az életem szenved.

-Itt maradok bent!Nem küldhetnek ki!-mondtam idegesen,mert még mindig nem csináltak semmit.

-De..uram!...-Liam is megszólalt.

-Mr..Styyyles!A..a férjem..ittmarad!Le..leszarom..hogy..magamitakar...és...kezd...kezdjen már..neki...mert megölöm!-most is tudta hozni a formáját és magabiztosan beszélt a dokihoz.

Az ezutáni percek kiestek...csak láttam..altatót és érzéstelenítőt adtak neki majd levetkőztették és lefertőtlenítették az altestét.Csak sürgött-forgott mindenki én meg mintha egy filmben lennék.Aztán a következő pillanatban megéreztem a vérszagot.Liam vére.Felfordult a gyomrom,de tartottam magam és olyan erősen szorítottam a kezét,hogy féltem eltöröm.Rengetegen voltak bent.Az egyik a monitoron keresztül nézte rendben van-e bent a baba,a doki és még két segédje Liamet operálták és..és rettenetes volt nézni.Csak arra koncentráltam,hogy fogjam a kezét és nézzem a monitort amin a kis csöppség volt látható 4D-ben.

-Hahó,Mr.Malik!?-szólított az orvos.Megráztam a fejem és ránéztem Dr.Styles-ra.

-Öhm,igen?-bárgyún vigyorogtam és próbáltam visszatérni a sokkból.

-Szeretné elvágni a köldökzsinórt?-észre sem vettem,hogy időközben már...megszületett a picim.

-Én..én...persze.-egy mozdulattal elvágtam és csak utána tudtam megnézni az édes arcát.-Doktorúr,nincs semmi gond!?-kérdeztem és közben  kezembe vettem őt.Kislány.Az én pici Zoey-m.

-Nem,nincs.Minden a legnagyobb rendben van.Most elkérném a kicsit,megfürdetik és felöltöztetik,utána visszahozzuk őt.-bólintottam és átadtam a nővérnek.

-És Liam?Ugye jól van?-bólintott.

-Természetesen,bár kicsit gondot okozott,hogy a vérzés nem akart elállni,de mostmár jól van.Összevarrtuk a sebet és felszívódó cérnával van,szóval nem kell varratokat sem szedni.Ha mindketten megerősödtek egy kicsit,talán két-három nap,akkor haza is engedjük őket.-ezt már a műtőn kívül beszéltük meg.-Ja és a heg szinte százszázalékosan eltűnik majd,nem kell aggódniuk.-bólintottam és kezet ráztunk.

-Köszönöm Mr.Styles.-bólintott és a kék ruháját megigazítva visszament a műtőbe.

Húsz perc múlva már egy külön szobában,kezemben Zoey-val néztem szerelmemet,aki még mindig nem óhajtott felkelni.

-Na most nézd meg Zo,apu kidőlt és ez még csak a kezdet.Nem fogsz sokat sírni ugye?-piszkáltam meg a kis pisze orrát miközben nagy szemekkel lesett körbe.Alig bírta nyitva tartani őket,olyan gyenge volt még,de már most láttam,hogy mennyire is hasonlít rám.A szemünk ugyanolyan színű és a haja is szinte koromfekete.Az orra nagyon Liam-é,a szája...hm a szája az mindkettőnké.-Nagyon szeretünk ám téged,megismersz királylány?Tudod én vagyok az a lüke,aki mindennap beszélt hozzád!-vicceskedtem vele és végig Liamet néztem,mikor ébred már fel.Itt lenne az ideje.Hirtelen egy ötlet jutott az eszembe.Odahajoltam hozzá és ráhajoltam a szájára egy apró csókot loptam tőle.Semmi.Szorosan tartva kislányom apukája fölé tartottam és odanyomtam a száját szerelmem arcához.Még mindig semmi.

-Liaaam,kelj feel!Itt van a mi kis mókuskánk,aki nagyon szeretne már látni.-és itt már nyitogatta pilláit.Elvigyorodtam és nagyon lestem,mikor tisztul ki a látása végre.Amikor ez megtörtént hatalmas szemekkel nézett ránk és könnybe lábadtak a szemei.

-Édes kincseim.Gyere már ide te hülye!-vigyorogva tapadtam a szájára és szabadon lévő kezemet arcára tettem.-Na?Zoey ugye?-bólintottam.-Tudtam én,hogy kislány...jézusom de szép vagy.A szeme az...-mostmár én is könnyes szemekkel néztem rájuk.

-Igen,az enyém,ahogy a haja is,de az orra a tied.-megbabusgatta a kicsikénk fejét és végigpuszilgatta őt az állától egészen az orra tövéig majd ezt a szép pillanatot Zoey szakította meg egy kiadós prüszköléssel.Felnevettünk.

-Hát ilyen az ha Mayne vagy picim.-dajkálta és hagyta,hogy pillanatok alatt elaludjon a kezében.Leültem mellé a székre és együtt csodáltuk a kicsit.

-Úgy örülök,hogy mindketten jól vagytok.Fáj valamid?Elég friss a sebed.-hajoltam hozzá érdeklődve.

-Nem,most semmim,csak fáradt vagyok.Ha elmúlik a fájdalomcsillapító hatása,majd akkor fog fájni nagyon.Ezért a kis gyönyörűségért pedig megéri az összes fájdalom,nem?-csak megcsókoltam szerelmem és finoman ízlelgettem ajkait.

-Tudod,kezdem azt érezni,hogy tényleg tökéletes az életem.Itt vagy te,Zoey,egy szerető család és egy szép ház...nekem nem kell több.S Zoey egy hihetetlenül szép nászajándék,én azt hiszem.-felnevettünk.

-Tényleg az Zayn,majd pár év múlva elmondhatjuk neki,hogy aznap született mikor mi összeházasodtunk.-és itt jutott eszembe minden.

-Li!-kaptam fel a fejem.-A család nem is tud semmiről!-itt neki is bent rekedt a levegője.

-Felhívjuk őket?Először hívjuk Trishát aztán anyuékat jó?-bólintottam és tárcsáztam is anyut.

-Szia anyaa.Van kettő jó hírünk,melyikkel kezdjem?A nagyon jóval vagy a nagyon nagyon jóval?-felnevettünk.

-Mindegy fiam,de mondd már miaz!-odatartottam Liam füléhez a telefont és ketten hallgattuk a reakciókat.Nem kartuk felébreszteni Zo-t ezért nem hangosítottam ki.

-Összeházasodtunk!Ma.-vigyorogtam,mint a tejbetök és már láttam is az arcát.

-MI?De..mégis mikor?Miért ilyen hirtelen...nem értelek.-nevetett de hallottuk,hogy nagyon örül.

-Egyszerre csak egyet!Hát,majd itt mindent elmagyarázok,de előtte gyertek be a kórházba!-kacsintottam Liamnek aki vette az adást.

-Zoey nagyon örülne nektek!-egy fülsüketítő sikkantást hallottunk majd rengeteg zajt aztán sírást.

-Nagymama lettem!Yaser vágod?Nagymama!Úristen az én kicsikém meg apa.-átöleltem szerelmem és a szívem egyre jobban telicsordult szeretettel.Olyan jó ezt hallani.

-Siess,várunk titeket.-gyorsan leraktam és tárcsáztam is a másik nagyszülő jelölteket.Itt viszont Liam beszélt.

-Szia anyu!-itt is egymás fülét tologatva hallgattuk a vonal másik végén lévőt.

-Liam James Payne!Mikor szerettél volna felhívni?Talán jövő karácsonykor?-tett szemrehányást és arrébb húzódtam nehogy erősen röhögjek.

-Anya,most van ennél fontosabb dolgunk is...na szeretnél hallani valami fenomenálisat?-hallottunk egy horkantást és belekezdett.

-Összeházasodtunk Zaynnel,ma!-nagy felháborodás lett.

-Hogy mit csináltatok?És mi erről miért is nem tudunk?-idegesen beszélt Karen a telefonba.

-Azért mert még mi magunk sem fogtuk fel a nagy rohanásba...élet-halál kérdés volt.-tett utalásokat Li és már hallottuk is a levegő kapkodást.

-Micsoda?Mitörtént?-aggódott kedves anyósom.

-Háááát,ha bejöttök a kórházba mindent részletesen elmagyarázunk.-nyomott számra egy puszit és tovább beszélt.

-Rohanunk,de ugye nem történt semmi baj?-hallottunk két kocsiajtó csapódást és egy gyors indulást.

-Mondjuk úgy,hogy bővült a család.-egy hatalmas fékezés és nagy ujjongás.Felnevettünk ismét.

-Anya nehogy nektek legyen bajotok.-korholta meg anyját.

-Ki nem szarja le!Apuka lettél kisfiam!Ezt meg kell majd ünnepelni módjával,Geoff tudod a helyet,két hét múlva egy egész napra.-már a hasam fogtam a röhögéstől és sajnos a kicsi Zo is felébredt erre.

-Neharagudj anya,de le kell tennem,Zoey felébredt.Itt találkozunk.Puszi.-ezzel egyidőben pedig lerakta.

-Huu,ez is megvolt.Micsoda reakciók.-kuncogtunk.

Istenem,hogy ti milyen aranyosak vagytok együtt.Egy gyönyörű család.Zayn kötsd fel a gatyád,mert legközelebb te szülsz!-felnevettünk mindannyian.

-Ha tudnék,hidd el már rég szültem volna vagy hatot.De majd ezt megbeszéljük Liammel,hátha befér mégegy pici.-félve tekintett rám.

-Nyugi,nem most gondoltam.Vagyis,nem azonnal!-kacsintottam rá és egy gyors puszit adtam neki.Nem tudok betelni velük,egyfolytában puszilgatnám hol Liam-et hol Zoey-t.

Mindenki hatalmas szívecskeszemekkel nézett ránk mi pedig majd elolvadtunk.

-Szeretlek.-tátogtam neki,mivel az eddigi helyemen most Karen ült így át kellett ülnöm a szoba távolabbik részére.

-Én is szeretlek!-ő pedig vissza.Sosem voltam még ilyen boldog!