2016. február 21., vasárnap

He is my life...

Sziasztok!
Erre a sztorira esett a választás.Remélem tetszeni fog,úgyis hogy ennyire rövid.
A másik kettő sokkal hosszabb..ez egy amolyan.....kiegészítő.Erre szükségem volt..mostanság rengeteg szomorú történetet írtam,majd folyamatosan fogom feltölteni őket..
Köszönöm,hogy ennyien vagyunk,és a rendszeres komizókat külön kiemelném..<3
Jó olvasást!
                                 Always in your hearts,Niky




-Szívecském,megjöttem!-kiabáltam be,mikor beléptem a házunkba.Két perc sem telt bele,s már meg is láttam sebes lépteit közeledni felém.Mikor elért,felkaptam ölembe,lábait derekamra kulcsolta és azonnal csókolt.
-Szia,életem.-homlokát az enyémnek döntötte,s ismét elgondolkodtam azon,hogy is tudtam nem szeretni egy ilyen angyalkát ennyi időn keresztül.
-Hiányoztál.-pusziltam meg nyakát,mire megborzongott.Folyamatosan felrémlenek a képek,melyek pár hónapja történtek….hogy a rengeteg vita,a sok utálkozás és a temérdeknyi probléma után mégis együtt tudtunk maradni.Felvállalom Őt és teljes szívemből szeretem,pedig annyira sok a korkülönbség közöttünk..mégis van benne valami…valami,ami annyira megfog..Amit annyira szeretek,hogy képtelen vagyok elengedni,ha ezzel ártok is neki.Én idén töltöm a 27-et…ő pedig csak a 19-et.Olyan sok,de annyira szeretem,hogy ez is különbözik bennünk.Ahogyan a hajunk,a bőrünk,a szemünk színe…vagy akár a magasságunk.
-Mi jót csináltál ma?-leugrott ölemből és bement a konyhába,ahová én is követtem.
-Igazából….beszéltem anyukáddal.-szemeim hatszorosára tágultak minimum és még a mozgást is abbahagytam.
-Minek?Ugye jól vagy?Nem bántott?-annyira röstellem a rengeteg problémát a kapcsolatunkban,de mindent próbáltunk megoldani..hát ez az egyik amit nem tudtunk.
-Dehogy,Hazza,nyugodj meg.Teljesen korrekt volt Anne és semmi veszekedés nem volt közöttünk.Megbeszéltük a dolgainkat.-olyan nyugodtan mondta ezeket,mintha ezzel szeretne engem is nyugtatgatni.Tudom,hogy nem mond igazat,annyira ismerem már.
-De mégis,baby.Mit beszéltetek?-leült az egyik székre és olyan nyugodtan,csendben beszélt,hogy az már engem idegesített.
-Ki akartam vele békülni.Csakis azért mentem oda,hogy végre beszéljetek egymással.Annyira utálom azt,hogy miattam nem beszéltek már időtlen idők óta..Szeretlek és ezt muszáj volt.Nem akarom részletezni,de kibékültünk és mindketten próbálunk javítani  a hibáinkon.-összevontam a szemöldököm…mi a francról hadovál itt?
-Niall!Ki vele!-sejtettem,hogy valami nem oké…tördelte a kezét és nem nézett a szemembe.
-Ultimátumot adott,hogy vagy szakítok veled vagy megkeseríteni az életünket…és..én…én nem akarom,hogy bajod legyen,szóval…-lehajtotta a fejét és láttam hogy könnyei végigszántják gyönyörű orcáját.
-MI?Niall…te?-felzokogott,hallva a dühös hangom…próbáltam visszafogni magam,de nehezen ment..mikor…most szakítani akar?Tényleg?-Nem foglak elhagyni…soha nem szerettem senkit ennyire,mint téged..és tudom,hogy te vagy a mindenem.Rengeteg év különbség van közöttünk,de tudom,hogy mi így vagyunk jók ahogy.Tudom azt is,hogy félsz…de nincs mitől érted?Én itt vagyok neked és ha baj van megoldjuk.Engem pedig ne félts..nem fogok megriadni egy fenyegetéstől.Szeretlek…nagyon szeretlek és h neked ez még mindig nem elég,akkor gyere,fussunk el a templomig és azonnal elveszlek.-állánál fogva felemeltem fejét,hogy végig a szemébe mondjam a monológom.Arcán szeretet,hihetetlenség és még több szeretet gyűlt össze a rengeteg könnyel együtt,melyeket egyesével csókoltam le,hogy aztán birtokba vegyem édes ajkait.
-Tudom,hogy szeretsz Harry..tudom.De akkor is rossz,hogy mindennek én vagyok az okozója..ha nem lenék,anyukáddal jó lenne a kapcsolatod..rengeteg haverod lenne,aki nem néz rád hülyén…olyan sok mi….-szájára tettem az ujjam..nem hiszem el,hogy nem érti meg,hogy nekem mindennél fontosabb Ő.
-Ez mind így is van…de nem lenne egy szerető párom,aki mindennap hazavár..aki szeret,aki itt van nekem,ha rossz napom van,akivel szeretkezhetek,nem csupán szexelhetek…akivel bármit meg tudok beszélni.Niall,ha te nem lennél nem lenne kerek az életem…és tudom,hogy ez milyen elcsépeltnek hangzik,de tényleg te vagy az életem..Igen a nagy korkülönbség ellenére is.Nagyon szeretném,ha egyszer..nemsokára Niall Styles legyél..Leszarom a többieket,anyámat,a „barátokat”…mindenkit,mert ha tudom,hogy szeretsz,akkor más nem érdekel…Érted ezt,Ni?-ölelésembe vontam és a konyha padlóján ülve csitítgattam a keservesen síró szerelmemet.
-H-hogyan é-é-érdemeltelek…k-ki?Én annyira,d-de nagyon szeret-szeretlek Hazza.-az én szemeimbe is könnyek gyűltek…sokszor találtam nevetségesnek azt,hogy ennyivel fiatalabb nálam…mégis szeret.Az elején ezért is volt nagyon nehéz nekünk,nem tudtam elfogadni,hogy tényleg szeret…csak amikor már majdnem végzetes baj történt akkor kaptam észbe,s megfogadtam,hogy ha az életembe is kerül,de sosem fogom elengedni Őt magam mellől.Nem hagyom,hogy bárki is szétszakítson minket.Régen undorítónak találtam,ha egy kapcsolatban az egyik fél ennyivel idősebb a másiknál.Nem hittem el,hogy tényleg szerethetik egymást,mígnem én is beleestem ebbe,és nem tudok szabadulni,nem is akarok.
-Imádlak,jó?Ezt inkább én kérdezhetném..hogyan tudsz egyátalán szeretni?Minden reggel undorítóan nézek ki,a reggeli merevedésem sokszor majd átszúrja az oldalad-hidd el,tudom-csipás a szemem,büdös a szám és kócos a hajam,nem is beszélve a borostáról a fejemen.Nem vagyok egy nagy szám,mégis ha veled vagyok,annak érzem magam,mert te vagy nekem a tökéletes.-olyan furcsa volt ilyen pózban ölelni egymást,s mégis többet értek ezek a percek egy éttermi vacsoránál.Számomra biztosan.
-Olyan hülye tudsz lenni néha.-nevetett fel.-Nem vagy undorító,a merevedésed imádom,mert legalább tudom,hogy rám gerjedsz be és nem a szomszédra,másrészt imádok úgy kelni,hogy egyből kezelésbe is vehetlek.Ha büdös a szád,ha nem én imádlak a többi dolgaiddal együtt…ennyi.-annyira jó hallgatni ahogy rólam beszél vagy bármi másról.Ívelt ajkaival olyan könnyedén formálja a szavakat,hogy néha én is elcsodálkozok rajta mennyire tökéletes is.-Hazz!Hazza!Harry!-szólítgatott,de nem feleltem,inkább csak bámultam ajkait és amint befejezte a beszédet,egyből rájuk tapadtam.A hirtelen lökettől elterült a földön,de ezzel csak még élvezetesebb lett a csók.Olyan mélyen jártam nyelvemmel a szájában amennyire csak tudtam és melengette a szívem szapora szívverése illetve bizsergette alhasam mélyről törő nyögései.Hirtelen fordított a helyzeten és a csípőmre ült,miközben egymás után kapkodta a levegőt.
-Nagyon szeretek szeretkezni veled,de…-hajolt közelebb,de mire elmondta volna mit is akar,meggondolta magát.Megfogtam két kezét a csuklójánál fogva és a fejem fölé húztam,így arcunk vészesen közel került egymáshoz.
-Mit szeretnél,Ni?Mondd ki!-puszilgattam arcát.Tudtam mit szeretne,de tőle akarom hallani.
-Szexelj velem….azt akarom hogy..hogy..durva legyél.-dadogva és piros arccal mondta,de hatalmas vigyoromat látva csak rácsapott a mellkasomra.Felnevettem.
-Naa,ne legyél már ilyen beszari.Eddig is dugtunk már,nem kell szégyenlősnek lenned.Sőt,imádom ha vad vagy…és-minden egyes szó után nyaltam egyet a nyakára.-azt akarom,hogy te legyél felül.-felkapta a fejét,de olyan gyorsan,hogy azt hittem hátraesik.
-M-Mi?-gyorsan pislogott.-Één nem tudom,hogy jó ötlet-e…még sos..
-Ssssh.Csak nyugodtan.Kérlek!Akarlak…és kívánlak.-kapcsolatunk során még nem voltam alul és megmondom őszintén,kicsit riasztott a dolog,de nem voltam már szűz én sem…csak valószínűleg fájni fog..de érte mindent.
-De,akkor sem..itt.-nézett körül.Megforgattam a szemem s feltápászkodtam volna,ha nem ötlök ki valamit.
-De,itt.-hajoltam füléhez,mibe belenyaltam.-Csak képzeld el,hogy minden reggel úgy jössz be reggelit csinálni..vagy akármikor,hogy közben felrémlenek a képek,mit is csináltál velem.-megborzongott és ezt jó jelnek vettem így elkezdtem alatta mozogni,hogy kissé bátorítsam a dologhoz.-Szexelj meg,szerelmem!-rábíztam magam és egy felejthetetlen élményt szerzett nekem…
S bevallom ez volt a legjobb együttlétünk ezidáig.Annyira szeretem.
Talán ezekkel a dolgokkal,hogy ilyen sűrűn elmondom neki,a szerelmem iránta,hogy ennyiszer ölelem át vagy csókolom meg,vagy többször engedem neki a dominanciát,képes lesz végre elhinni,hogy nem minden miatta van.Ő is részese mindennek..így van…de a rossz dolgokról nem Ő tehet.Azok velünk történnek,KETTŐNKKEL,melyeket nekünk kell megoldani,s nem neki egyedül..
Életem végéig imádni fogom ezt a korkülönbséges dolgot közöttünk.
Annyira szeretem és annyira jó hogy ennyire fiatal is Ő.
Ő…
Ő…

Az életem!

6 megjegyzés:

  1. "Ő az életem!"
    Nem számítottam rá, hogy Narry lesz, de annál nagyobb meglepetés volt!
    Mostanában jobban szeretem az ilyesmi hangulatúakat olvasni, szóval nagyon örülök, hogy lesz még.
    Már nem tudom mivel kifejezni, hogy mennyire szeretem a sztorijaid, szóval képzelj ide minden dícsérő szót amit szeretsz!
    Puszi: Sophia ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök,hogy meglephettelek vele..
      Nem tudom miért,de én is csak ilyesmiket tudok írni mostanában...és az "I Wanna Be With You...My Love" írásakor előfordult a sírás nálam is.
      Az lesz a következő,szóval majd a zsepiket lehet készíteni.

      Annyira szeretem az érdeklődésed a történeteim iránt..imádom <3
      Ma LIITA...és már írom a meglepetést is...
      (mindig megleplek titeket :D )
      pussz,Niky

      Törlés
  2. Válaszok
    1. akkor a következő biztosan meg fog :D :O <3
      Sad feeling.. :)
      pussz,Niky

      Törlés
  3. Szia!
    Nem mondok semmit most inkább. Nagyon cuki lett. Mi meg raálltunk a szomi történetekre, de lassan leállhatnánk:D mert a végén kiidegeljük egymást és az olvasókat. Imádtam!
    Puszi❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szio.
      :D
      Pedig semmi szomoru nincs mist az eletemben.megis ilyen sztorikat irok...
      Jok vagyunk

      Van egy sztori,ami mindenkit ki fog idegelni...szerintem tudod te melyik...lilo.

      Pussz,Niky

      Törlés