I expected as much

!Buenas Noches!Mivel holnap délután nem leszek otthon,ezért előrébb toltam a részeket.Most van Bromances és holnap reggel L.I.I.T.A.

Csináltam egy kis frissítést,új fejléc stb.Milyen lett?

Ezt a történetet Alexának írtam...remélem tetszeni fog.Igaz,hogy picikét rövidke lett,de ebből nem tudtam hosszabbat kihozni.
Egy picike 18+!!! ;)

Egyébként a következő hetekben egy folytatásos sztorival érkezem,három része lesz,ha minden jól megy + jött egy eléggé furcsa ötletem,amit meg szeretnék valósítani valamikor,de elemezgetnem kell még hozzá...majd megtudjátok ;)

Jó olvasást és NE FELEJTSETEK EL KOMIZNI!

                                  Always in your hearts,Niky

Február közepét írt a naptár,s a kék szemű,barna hajú már-már férfi kezdte úgy érezni,hogy nem evilágra született.Lassan egy hónapja történt már,hogy elsőszülött fia,akit valójában nem is tervezett,meglátta a fényt.Sosem fogja elfelejteni mennyire is örült aznap,de csak a teste,a lelke sosem lesz már boldog.Legalábbis azt hitte,mikor Január 22-én,Freddie születésekor nemcsak a kórházból küldték ki...hanem valahonnan máshonnan is.

Élete talán legrosszabb pillanata volt,de már csak visszaemlékezni tud,nem javíthat a dolgokon...illetve mégis.Ha lenne benne annyi önuralom és akarat,hogy a világ elé állna és megmondaná ami a szívét-lelkét nyomja,talán a helyére kerülne minden...de ezzel kockára tenné gyermekének most kezdődött életét.Ezt nem akarta,viszont így sem akart élni....ennyire nyomorultul.

Minden egyes reggel úgy kelt fel,hogy aznap lesz AZ a nap,de mire oda került volna az igazság közlése elé,meggondolta magát.Folyton a kicsi járt az eszébe,de szíve másik felét egy második személy foglalta el…Nem,nem a kis Freddie anyukája..annál sokkal fontosabb személy.Az ő szerelme,akit…ha jól számolja pontosan három éve szeret teljes szívből.

És akkor mégis,hogy jöhet szóba a csöppség?Ez egy rettentően furcsa történet,de a lényege annyi,hogy nem hiába sínylődik most ez a fiú.Hibázott,s az a hiba egy egész lavinát indított el,aminek következményeképp lett egy újabb élet és egy elvesztett kapcsolat.

Viszont ma,Kettőezres évek tizenhatodik évének Februárjában…méghozzá huszadikán,megváltozik minden.Ma nem fog visszalépni,ma nem fog kudarcot vallani,s nem fog kifogásokat keresni.Megteszi.S igen,lehet,hogy ezzel bajba sodor rengeteg embert…muszáj megtennie.

Számtalanszor próbálta már el mit is fog mondani,de sosem volt jó a szavakban,ezért hagyta is,nem szeretett volna ennél jobban rágörcsölni erre az egészre.Csak az az egy megnyugtató pillanat volt számára,mikor kisfiát magához ölelhette,s bár nem volt száz százalékba biztos abban,hogy valóban ő a biológiai apja a picinek,ő kitartott mellette és szerette.Valójában tudat alatt mindig is erre vágyott,de ezt ő egy szerető családban szerette volna…nem úgy,hogy csak ő van a gyereknek.

Mert viszont így van…Briana,a pici anyukája a szüléskor meghalt…rengeteg fan,directioner,de még átlag emberek is részvétüket nyilvánították a családnak,de hamar veszekedést szított az,hogy a nagyszülők,Briana szülei nem is akarnak hallani az édes csöppségről,aki tényleg nem tehet semmiről.Hiába mondják,hogy az újszülöttek csak az anyjukkal tudnak aludni,ezt pont Freddie cáfolta meg azzal,hogy mikor Lou felkapta az ölébe,már aludt is.

Az apuka nem bánta sosem,hogy egyedül kell felnevelnie ezt a tüneményt,hiszen már most a szíve csücske,de akkor is benne volt egy tüske,amit szerelme okozott neki,vagyis amit saját maga okozott.

Így,mivel Lou nem tehette sehova édesfiát,ezért a sajtótájékoztatóra is magával vitte,de még életében nem volt ennyire ideges.Most vitte először utcára,az emberek szeme elé,s mire kocsival elértek a helyszínre az apukáról már folyt is a víz.

-Khm..-köszörültem meg a torkát,s abban a szent pillanatban elhallgatott mindenki..Az összes riporter bekapcsolta a kamerát és szinte mindenhol élő adásban adták,ezért Louis szerelme,és egyben bandatársa,is hallhatta ezt a közvetítést.-Nos,jónapot mindekinek!Nem szeretnék semmilyen félreértéseket,ezért amit itt és most el fogok mondani az csakis a színtiszta igazság,s tudatában vagyok azzal,hogy rengetegen lesznek rám dühösek és azonnal a föld alá temetnének,kérek mindenkit,hallgasson végig.-vett egy mély levegőt,s még egy utolsó pillantást vetett alvó fiára,aki az egyik eldugottabb részen szunyókált békésen.Kipécézett magának egy pontot és csak azt figyelve mondta ki a valóságot.

-Nem ismerem a világot,sem azt hogy ki-mit gondol rólam,de néhányuknak valószínűleg igaza van.Én sem vagyok tökéletes ember,koránt sem,viszont egyetlen dolog van amit csak a közeli ismerőseim tudhatnak rólam,sosem futamodok meg a problémáktól…főleg ha azokat én okoztam.Most is itt vagyok és szemtől szemben elmondom,hogy soha,de soha nem volt semmiféle DNS vizsgálat,amit elvégeztek volna a kis Freddie-vel kapcsolatban.-furán néztek rá,rengetegen,de folytatta.-Nem éreztem szükségesnek és nem is fogom.Miután Briana elhunyt rengetegen vádoltak meg azzal,hogy talán én öltem meg vagy csak meg van szervezve a halála.Megsúgom,nem.Valóban,mr nincs közöttünk,és szívből remélem,hogy most jó helyen van.Nem szerettem Őt,szerelemmel sosem,de szerintem ezt maguk is tudják.A kis Freddie nem volt tervezett gyerek…nem is lehetett volna,mert már egy többéves kapcsolatban éltem…Hibát követtem el és ez végül szakításhoz vezetett.-lehunyta szemeit,mert azok már alig láttak a könnyektől.Hallotta maga körül az „Eleanor” nevek elhangzását,de csak jót mosolygott ezen magában.

-Nem Eleanorról beszélek.Nos,mivel szüneten vagyunk,ezért nem kötelességem mindent titokban tartani,s ez úgyis egy menedzsmentváltáshoz vezetne,szóval elmondok mindent.Elenorral sosem voltam együtt.Beszervezett barátnő volt,ugyan megpróbáltuk az elején,csak hülyét csináltunk magunkból s csak a médiában szerepeltünk egy párként.Az én szerelmem közelebb volt hozzám,mint valaha.Ez a szünet kezdete óta megszűnt,vagyis valójában már attól a pillanattól,mikor megtudtuk a hírt,miszerint gyermekem lesz.-zsongott a feje és csak haza szeretett volna menni a kicsivel együtt.

-Az én…párom nem egy nő volt.-fejét kezébe temette és nem mert senkire sem nézni.-Sokan szerették volna tudni,hogy mi is az a titok ami körbehálózza a bandát.Hát ez az.Nem csak én vagyok az egyetlen a bandából,aki más.Igen,meleg vagyok.-senki nem szólt egy szót sem,mindenki csendben hallgatott és néhányan könnyes szemekkel nézett rá.Ez jól esett neki,de nem segített a fájdalmán.

-Szerettem és még most is szeretem Őt,de én vagyok az,aki elrontotta.Nem tudom meg nem történtté tenni a dolgokat,s már nem is szeretném,mert az én biztos pontom az életben mától Freddie,s vagy egyedül vagy mással felnevelem,ha a vérszerinti gyermekem,ha nem.De akkor is,epekedve fogom várni azt a percet,amikor újra beszélhetek majd a párommal….vagyis a volt párommal.-állt fel a székéből,de aztán ismét visszaült és várta a kérdéseket.

-Louis,maga sosem érezte azt,hogy fel kellene vállalni a kapcsolatukat a szerelmével?Ő is bandatag?-beszívta a levegőt.

-Dehogynem,mindketten nagyon szerettük volna,de nem lehetett.Túl sok forgott kockán,de amikor a baba híre körbement,már nem lehetett semmi kifogást találni.Egyik bonyodalom után jött a következő.-eszébe jutott a pár héttel ezelőtti énje,és majdnem elhányta magát,mennyire egy szétesett ember volt.Túlzottan lefogyott és rosszul volt,tele problémákkal,de most ő már csak egy keseredett léleknek érzi magát.-A második kérdésre válaszolva,igen.Ő is bandatag.-felrémlett előtte a gyönyörű szempár,a férfias illat és a kisfiús arc,amit már az évek során kezdett benőni pár darab borosta,a gyönyörű haja,amibe úgy imádott beletúrni,s azok az ívelt ajkak…

-Larry igaz?-egy másik riporter szólt oda hirtelen,ezzel kizökkentve őt a gondolataiból.Megdermedt.Olyan régen hallotta már ezt a ship nevet….a barátja nevét.

-Ez az igazság napja,szóval igazat mondok..nem.Larry Stylinson sosem létezett,mármint úgy,hogy egy párként..Sajnos már több,mint egy hónapja nem találkoztam egyikőjükkel sem,de Harryvel csakis csak baráti a kapcsolatom.Ő állt hozzám a legközelebb az idők során,ezért lehet annyira hihető,hogy együtt vagyunk,pedig nem.Persze elcsattant egy-két csók közöttünk,egy-egy felelsz vagy mersz közepette,de sosem volt semmi…-figyelmesen figyelték őt,s itták minden szavát.

-Akkor mégis k….-szemet forgatott,s kitörölte onnan a könnyeket,majd válaszolt.

-Niall…-elcsuklott hanggal mondta ki ezt a nevet,de nem tudott tovább beszélni.Nem ment neki…nem hitte volna,hogy itt,ilyen körülmények között fog elérzékenyülni,de annyira fáj neki szerelme elvesztése,hogy már lassan nem bírja egyedül.Meg fog őrülni.

Jelezte,hogy köszöni,de ennyi volt és vissza se nézett,egyből a babahordozó felé ment,s letörölte könnyeit hogy aztán megpuszilhassa az alig egy hónapos kisfiú puha arcát.Mindezt élőben vették még a kamerák,mert el lehetett addig látni,szóval a világ máris tanúja lehetett egy érzékeny pillanatnak.

Louis megfontolt léptekkel ment a kocsi felé és a testőrei vették körül,nehogy valami baja lehessen.Az nem érdekelte,hogy neki baja lesz-e vagy sem,de a kicsiért az életét is odaadta volna.

Hamar bepattant az autóba és mellkasára tette a nyugtalan kis Freddie-t,mert a heves hangzavartól felébredt és sírni kezdett.Amint megérezte apja illatát és szívritmusának ütemét meg is nyugodott.Az apuka nem tudott nem elmosolyodni ezen.

Amint leparkoltak a háza előtt,meglepődve figyelte,hogy rengeteg ember volt ott és mintha egy ismerős autót is látott volna,de nem tudta jobban megnézni,mert a sok ember egyszerre indult meg a kocsi felé.Lou kezdett pánikolni.Fogalma sem volt,hogyan fognak bejutni,de hála istennek a testőrök még mindig mellette voltak.És amint kimásztak a kocsiból őrült hangzavar kerekedett.Minden testrészével próbálta védeni édes kincsét,de hamar újra sírni kezdett és most nem segített Lou illata.

-Louis,van hátsóbejárat?-szólt Preston,mire Lou bólintott és a testőr mögé lépve haladtak lassan a bejárat felé.Ismét látta azt az autót,amit a megérkezésnél,de hülye érzése lett…mit keresne Ő itt..badarság.

Ám nem tévedett…mert amikor belépett,még nem vett észre semmit,csak azt,hogy hulla fáradt,de a kis Freddie-t még meg kell etetnie,meg kell fürdetnie és a szokássá vált éneklés sem maradhat ki.Nem volt kedve a rajongókhoz,nyugodt légkört szeretett volna,csendben.Bezárta az ajtót és levette a kabátját,majd lehámozta a piciről is és mostmár ugyanolyan ruhaösszeállításban feszítettek,apa és fia.

Elégedettséget érzett magában,végre nem gyötörte bűntudat,sem hiányérzet.Csak….csak lenni akart.Már nem számított,hogy Niallel vagy nélküle…sajnos Ő nem szerette volna ezt a kétes helyzetet,ezért már nagyjából január eleje óta nem beszéltek egy szót sem.Furcsa érzése volt,de átterelődött a figyelme arra,hogy ma mit adjon a kicsinek enni.Mivel még csak anyatejet kaphatna,ami jelen pillanatban nincs,ezért tápszerrel etette,de csakis olyannal,ami egészséges.Nem szerette volna,ha bármi baja is lesz azoktól a műanyag szaroktól.Gyümölcsöt és efféle dolgokat még nem adhat neki,ezért maradt a szokásos banános ízesítésű tápszernél.Legelőször megkóstolta ő is….az ízesítetlent…hát azt nem adott neki.Azóta banánost vagy bármilyen másfélét vesz.

A kicsivel a kezében tette be a vízzel teli cumisüveget a mikróba,hogy felforralja és utána beleszórta a port,majd felrázta.Várt egy pár percet,míg meghűl.Addig csinált magának is valami ennivaló félét és mire már langyossá vált a cumisüveg hőfoka,óvatosan a szájához tartotta és amint a kis Freddie megérezte ,hogy mi is az,egyből rákapott.Mohón evett,ami nem tetszett Lou-nak,mert tudta,hogy ettől fájni fog a pocija,de amikor kijjebb akarta venni a szájából,a kis Freddie fejével utánakapott.Felnevetett és egy puszit nyomott a sima fejbúbra,majd amikor végzett,elöblítette a cumisüveget és a villájára szúrva a falatokat,hamar megvacsorázott.

Leoltotta a villanyokat s a teával teli cumival a kezében,meg persze a kis Freddie-vel,fellépdelt a lépcsőn.Furcsa hangokat hallott a szobájából,így először odatartott.Nem hallotta,hogy lenne valaki a házban rajta kívűl,ezért is tartotta furcsának a hangokat.Óvatosan benyitott a hálószobájába és azt gondolta menten összeesik,itt nyomban,gyerekkel a kezében.A fotelban meglátta szerelmét,aki az egyik macit szorongatta és halkan szuszogva aludt.Lefagyva meredt a képre,s már majdnem öt perce álldogált ott,de még mindig alig hitte el,hogy tényleg jól lát.Miért van itt?Látta?

Gyomrában ismét furcsa érzést érzett,de nem a pillangókat.Olyasmit,mintha a várva várt pillanat most következett volna be.Nem akarta Őt felébreszteni,de a kis Freddie tett róla,hogy ez ne így legyen.Elkezdett mocorogni apja karjaiban,majd nyöszörgéséből halk sírás lett.Lou nem tudta kivinni időben,ezért csak figyelte,amint a lehunyt pillák megmozdulnak és felfedik a gyönyörű és régen látott kék íriszeket.Niall is lefagyva nézett rájuk,és aztán elszégyellte magát.Idejön,hogy megbeszélje szerelmével a dolgokat,hogy imádja,az életénél is jobban,és sajnálja,hülye volt…erre meg elalszik?

-Niall…?M-mit csinálsz itt?-szakadozott légvételekkel nézte a vele szemben lévőt,de egyszerűen nem tudott más felé figyelni…most még a picur sem foglalta le,annyira elmerült a félénk tekintetekben.

Niall nem szólt semmit,csak felállt és felé indult.Fura érzési voltak,szokatlan…annyira jól állt a kezébe a baba.Egy idiótának érezte magát,és megbánta..oh,már nagyon régen megbánta amit akkor mondott neki..és reméli,hogy visszafogadja Őt Louis..és talán.Egyszer lehetnek az apukájuk ennek a sötétkék szemű angyalkának.

-Én..csak.-szólalt meg érdes hangján és megköszörülte torkát,mert rettenetesen zavarban volt.-Azért jöttem,hogy elmondjam…sajnálom.-Lou-n mintha egy villám száguldott volna át.Felvillanyozta a jelenléte.

-Mit?Te nem tettél semmit.-Remélték,hogy ennek a beszélgetésnek jó vége lesz,de nem is kellett ebben kételkedniük,mert pár percen belül már örülhettek is.

-Nem volt fair tőlem,amit veled tettem.Nem mondj semmit…csak mondd..-lehunyta szemét és végre kimondta.-Megtudsz nekem bocsájtani?-És igen…itt volt az a perc,amit Lou még huszonnégy órával ezelőtt elképzelni sem tudott volna.Kilesve pillái alól,lágyan nézett a szőkére és egymás tekintetéből kivették mit is akarnak.Egymást…de erre várniuk kell.

-Szeretlek.-suttogta Niall,mert Lou még nem válaszolt…és csak remélte,hogy ezzel meggyőzi Őt.

-Niall..-keserűen elmosolyodott a megszólított és lehunyta szemeit,aztán megérzett egy finom simítást az arcán.Hirtelen pattantak ki nemrég becsukott szemei és meglepetten figyelte,hogy Lou mennyivel közelebb van hozzá.-Nagyon szeretlek.Ez sosem fog változni.

Tíz percen belül pedig ketten álltak a kád felett,illetve a kis,műanyag kád felett,amiben izegve-mozogva lubickolt a meztelenre vetkőztetett kicsi Freddie.Hiába volt már vagy este nyolc,nem látszott fáradtnak a pici.Niall mosolyogva figyelte,ahogy Lou óvatosan felemeli a hátánál,hogy ne bukjon a víz alá  a feje,és jó illatú babáknak kitalált habfürdővel megmosta a testét,majd babasamponnal átmosta a fejecskéjét.Amint megtörölte bepelenkázta,egészen ügyes mozdulatokkal, és ráadott egy cuki rugdalózót.A fejét áttörölte olajjal,ilyen korban még kell aztán mosható pelenkával áttörölte a száját belülről,amit kifejezetten utált Freddie..láthatóan.Egy puszit nyomott  mind a két arcocskájára és felvette az ölébe majd Niall felé fordult.

-Megfogod?-somolygott kedvesen Lou,mire Ni kicsit ijedt fejet vágott.-Nyugi nem lesz baj,csak vedd a mellkasodra.-Niall bólintott és kicsit még ügyetlen mozdulatokkal átvette a picit.Furán érezte magát,de nagyon jól esett neki.

Niall vitte be a szobájába s ő is rakta bele az ágyába.Nem nagyon kellett altatni,és az éneklés is kimaradt,mert két percen belül úgy aludt,mint a bunda.Halkan lopóztak vissza a hálóba és amint becsukta az ajtót Niall,Lou azonnal nekinyomta ajkait az övéihez és érzéki csókba hívta Őt.Niall vigyorogva csókolt vissza és az ágyhoz lépdeltek,majd el nem szakadva egymástól elfeküdtek rajta.

-Láttalak ma…ott voltam.-csillogó szemekkel nézett kékségeivel a másikéba,s ismét tapasztalta az őket körülölelő forróságot,amit csak kettejük közt lehetett felfedezni.

-Reméltem.Tudod…nagyon rosszul éreztem magam az utóbbi időben és csak a kis Freddie volt itt nekem.Szerettem volna a régi életemet visszakapni,de a picit soha többé nem akarom elengedni.

-Nagyon szereted Őt igaz?-simogatta meg nyakát a szőke,mire Lou megborzongott.

-Az életemnél is jobban…csakúgy,mint téged.-gördült Niall fölé és egy mozdulattal lekapta róla a pólót.Niall még levegőt sem tudott venni,máris forró ajkakat érzett a nyakától egészen a nadrágja végéig.Feljebb lökte magát és ajkaival rátapadt Lou selymes nyakára,ahol egy gyönyörű foltot hagyott.Imádta,hogy Lounak az egész nyaka a gyengepontja.Ott csókolhatja ahol csak szeretné és pár perc alatt képes teljes izgalomba hozni Őt.Imádta.Rettenetesen imádta.

-Akarod?Nem túl gyors?-hajolt le a barnahajú és orrával megbökte a szőkét.

-Akarlak,mindjárt lehetsz gyors…de akkor nagyon.-nyelt egy nagyot és lerángatták magukról a nehezebb ruhadarabokat,mígnem mindketten egy-egy alsóban feküdtek.

Pár perc múlva Niall úgy érezte,hogy vagy elhúzza szerelme fejét férfiasságától vagy menten a szájába élvez,de sajnos-vagy inkább nem sajnos-az utolsó opció következett be,mert Louis nem tágított.Lehet,hogy ő volt megáldva túlzott perverz fantáziával vagy csak egyszerűen imádta a szöszkét,de valószínűleg mindkettő,de lehetetlenségig imádta szerelmét a szájába venni.Fordítva már ez nem mondható el teljes mértékben,de ezt Lou nem is bánta.Niall sokkal inkább szeretett kényeztetni.Ezalatt azt kell érteni,hogy csókokkal halmozta el párja testét,majd a kezével dolgozott rajta,míg az élvezet határára sodorta őt,hogy aztán a legutolsó pillanatban csak úgy simán belévágódjon.De most,fordítottak.Most Niall van a kiszolgáltatott helyzetben és van olyan hét,vagy akár hónap is,mikor Niall egyátalán nem akar aktívkodni…csak élvez.Akárcsak most.

Szó,mint száz,Louis óvszer nélkül nyomult Niall-be,aki meglepetten és élvezetesen tapasztalta,hogy semmi fájdalmat nem érzett,pedig már egy jó ideje nem szeretkeztek egymással.Louis lehajolt hozzá és úgy döfött lassan mélyeket,majd kicsit gyorsítva rövidebbeket,hogy aztán kihúzódjon belőle és hirtelen vágódjon vissza.Niallnek ez szokta a véget jelenteni,a barnahajú ezt pontosan tudta,éppen ezért csak így csinálta,s talán ez lesz az ő kedvence is,mert eddig valamiért nem nagyon szerette a hirtelen élvezést,de talán ennyi idő elteltével és talán a kanosság miatt már neki nem számított.Akarta Őt,az Ő egyetlenét…a bandatagot akivel már több,mint öt éve egy bandában van,akivel három éve kapcsolatban él és akit felhőtlenül szeret…Hát megkapta.

Mindketten megbocsájtottak egymásnak,s ezt a pár,egymás nélkül töltött hetet,a szenvedélyes és izgató élvezetek után izzadtan beszélgették ki,az éjszaka közepén.

Louis boldog volt,mert itt volt neki az egyetlen szerelme,aki megbocsájtott neki,akivel végre nyíltan együtt lehet…egy családban.

Niall boldog volt,mert meg tudott bocsájtani,mert igaz szerelmét megtalálta és mert kapott egy ajándékot az élettől…egy babát,ami vér szerint nem a sajátja,de igyekszik jó példa lenni számára és megfelelő apuka….

Mert azok lesznek…egy nagy család.