Indescribable Feeling

Hola chicas/chicos!
Újra vasárnap ezért újabb rész...ez is jó hosszú rész lett hála az égnek...
Fogalmam sincs,jövőhéten,hogy lesz...lehet,hogy kimarad a rész,de nem biztos,megpróbálok sietni,de el vagyok havazva.Remélem megértitek.
Holnap ismét L.I.I.T.A....
Jó olvasást! 
                     Always in your hearts,Niky

-Zayn,ne mozogj már az istenit!Nem tudok egy jó képet sem csinálni,már vagy fél órája,mert te egyfolytában izegsz-mozogsz.-gúnyos vigyorba húztam a szám.Ez a célom.Rob olyan szar fotós,mint én táncos.

-Akkor mondj fel!Itt én diktálok,szóval fel is út-le is út.-mutattam hullámot a kezemmel majd megigazítottam a gallérom rosszfiúsabb hatást keltve az eddigieknél is.

-Arra várhatsz!Nem adom meg azt az örömöt neked.-vicsorított vissza.Hát,ha ő így,akkor én is.Ki fogom idegelni.Gyűlölöm.

-Zayn!Nem hiszem el…-bosszankodott volna ismét,de a főnök,Bill,máris ott termett mellette és Rob abban a pillanatban haptákba vágta magát,mint aki karót nyelt.Fülig érő vigyorral tettem hátra a kezem,mint egy kezesbárány.Sunyin vigyorogtam feléjük,s a legjobb pózt felvéve beálltam.Na,így lehetne pár fotót lőni,de mostmár ő nemfog.

-Rob,mi az,hogy egy fotód sincs?Zayn-t már két órája ideküldtem és még mindig az első outfit-jében van?-Rob hebegett,de Bill mérgesen nézett rá.

-De uram,egyszerűen lehetetlen egy képet is készíteni róla,sosem áll be úgy ahogy szer…-leintette a főnök.Kikapta a nyakából a gépet és felvette.Felém közelített.Megálltam a helyemen,széles vigyort eresztve,s belenéztem a kamerába.

-Úgy vélem,Rob,hogy neked ez a szakma nem fekszik.Sajnálom,de nem vagyunk készek ilyen munkaerőt alkalmazni.-nézegette a képét,s valóban egész jó lett.Rob felé néztem,s bemutattam neki,közölve,hogy én nyertem,természetesen Bill nem látta.Mérgesen fújtatott egyet majd hátrafordult és elvonult.

-Zayn te mára végeztél.Ha nem lenne nagy gond holnap is be kellene jönnöd.Kerítek egy profit és a legjobb képeket kapod kézbe.-bólintottam s kiléptem a fények világításából.Nagyon ajánlom,hogy egy jó fotóst kapjak,már régóta ölöm a „profikat”,kezdem unni.

Három hónapja jöttem át ehhez a céghez,de még nem igen kaptam olyan képeket,amikkel teljes mértékben meg lettem volna elégedve.

-A ruhát megtarthatom vagy vissza kell öltöznöm?-kérdeztem a főnököt,de csak biccentett.Ez nála annyit jelent,hogy tegyem azt amit szeretnék.Így hát felkapva a kabátom kislisszoltam az ajtón,és már meg is csapott a frissen esett hó illata,illetve a vérfagyasztó hideg.Megborzongtam.Sietve lépkedtem a kocsimhoz,melybe hamar beültem.Azon nyomban bekapcsoltam a fűtést maximumra és beindítottam a gázt.Fél órán belül haza is értem.A távirányítóval kinyitottam garázsajtót,s beparkoltam szinte centire pontosan.Abban a pillanatban amint kiléptem a betonra megrezzent a telefonom,s meghallottam a csengőhangom,mely a leghangosabban üvöltött a zsebemben.

-Igen anya?-vállam és fülem közé raktam a mobilt és kinyitottam a csomagtartót.

-Szia kisfiam,hazaértél?-megforgattam a szemem és kikaptam az egynéhány csomagot hátulról.

-Mint ahogy mindig,anya.Nem tudom,hogy csinálod,de abban a pillanatban hívsz amikor beparkolok a garázsba.-lezártam a gyönyörűségem,s lekapcsoltam a villanyt,melyet a parkoláskor oltottam fel.

-Anyai megérzés.Van már programod szilveszterre?-leakadtam a mozdulataimban.Hogy jön ez most?

-Öhm,nem még nincs.De ez hogy jön most ide?Az még majdnem egy hónap.Addig annyi minden közbejöhet.-felkapcsoltam  a lámpákat és leraktam a kanapéra a csomagjaimat,majd a konyhába mentem s kivettem egy bögrét a szekrényből.Megtöltöttem vízzel,s miután felforrósítottam azt,beleraktam a cukrot és a citromlevet illetve a kedvenc teafilterem és leheveredtem a kanapéra,lerúgva a cipőm persze.

-Éppen ezért Zayn.Le akarom beszélni a programot,nehogy valami közbejöjjön.-ciccegtem és tovább hallgattam.-Apáddal azt beszéltük,hogy mennyire régen voltunk együtt,mint egy család.Mármint te,apád és én.De ha van valakid,akkor őt is hozhatnád és együtt,hárman vagy négyen elmennénk egy nyaralásra.Mind unjuk már ezt a borzalmas hideget szóval jót tenne egy kis napozás,lustulás.Na,mit szólsz?

-Hát,igazságszerint nekem megfelel.Perpillanat nincs senkim,de ami késik nem múlik.Szóval még nem száz százalék,hogy csak hárman megyünk.Viszont benne vagyok.Jó lenne egy kicsit kikapcsolódni.-hallottam amint apának kiabál,hogy benne vagyok.

-Az úti cél még nincs meg,de nagyon örülnénk ha valami szigetre mennénk.Rád bízom a döntést!-láttam magam előtt,hogy kacsint.Felnevettem.

-Jól van,anya.Ezt majd még megbeszéljük.Leraknám ha nem gond.Hulla fáradt vagyok és holnap is be kell mennem dolgozni,mert kirúgattam a fotóst.-röhögtem fel.

-Már megint?Mi bajod volt vele?-nevetett velem.

-Mi nem?De remélem az újabb már rendben lesz,kíváncsi vagyok.-már várom,hátha őt is kikészíthetem.

-Jól van fiam.Legyél jó,és ne dolgozd túl magad,pihenj sokat!Szeretlek.-dobott egy puszit a telefonba,amitől majd kiugrott a dobhártyám.

-Rendben anya,én is szeretlek.Jóéjszakát.-s leraktuk.

Ásítva lépkedtem fel a lépcsőfokokon,miután bezártam a bejárati ajtót.Már a folyosón levettem a felsőm,és bedobáltam a szennyesbe a többi ruhadarabommal együtt.Felsóhajtottam a forró víz érzésére.A zuhanyrózsából ömlött a víz rám,s végre ellazulhattam kissé.Az új tusfürdőmet kipattintva végigmostam testem minden pontját,majd leöblítettem magam.Hajam nem mostam meg,mert ha holnap fotóznak,akkor úgyis megcsinálják.Egyszóval fölösleges.

Egyszál semmibe mentem át a szobámba.Felkaptam egy boxert és egy pulcsit.Igen pulcsit.Mindenki pólóban vagy anélkül alszik,de én még nyáron is veszek fel valamit.Nem kényelmes félmeztelenül vagy meztelenül aludni….furcsa de így van.Most pedig egy elnyűtt régi pulcsira esett a választásom,melynek ujja már lelógott az ujjaim végéig is.Gyorsan bemásztam az ágyba és kényelmesen elhelyezkedtem féloldalasan,s nem telt bele pár perc már durmoltam is…nem csoda,hisz már fél tizenegy is elmúlt,reggel pedig már nyolckor bent voltam a stúdióban.

Reggel teljesen fitten ébredtem,s ritka alkalmak egyike volt az,mint,most is,hogy csendben,egyedül egy kávé és cigi mellett nyugodtan meg tudtam reggelizni semmiféle megzavarás nélkül.Ígyhát emiatt is jól indult a napom.A másik pedig egy igen érdekes dolog.Az új fotós egy kib….hogy is mondjam…isten!?

Igen,valahogy így fogalmaznék.Sőt,nagyon érti a dolgát.Kifogástalanul jó.Nem volt szívem őt is cseszegetni,ezért azt hiszem megvan a mellém való munkaerő.

„Zayn,idefáradnál egy kicsit?Szeretném bemutatni neked az új fotósunkat.Hidd el ő jó lesz,nem rég óta van a szakmában,de sok profi megirigyli a karrierjét és tudását.-háttal állt nekem a szóban forgó emberke,így csak érdekesen festett haját és vékony,izmos alakját láthattam.Viszont,mikor megfordult…hát azt hiszem,lecövekeltem.

-Zayn,ő itt Niall Horan.Mostantól vele fogsz dolgozni,remélhetőleg békében.-vetette oda szúrósan.Elpirultam volna?-Niall,ő itt Zayn Malik,profi modell.Minden bizonnyal két profi meg tud lenni egymás körében,ugye nem tévedek Zayn?-hevesen bólogattam de nem tudtam elválni a gyönyörű tengerszínű szemektől.

-Öhm,nos…hát Niall vagyok.-vakargatta a tarkóját,és ha nem tudnám,hogy heteró még azt gondolnám,hogy zavarban van.Édes.

-Én pedig Zayn.-felnevettünk a kínos szituáción.-Körbevezesselek?-kérdeztem tőle,mert ismét eltelt egy perc és nem szólalt meg egyikőnk sem csak néztük egymást.

-Uh,igen.Azt megköszönném.Még nagyon új a terep.-felelte bárgyún.Magamon is meglepődtem,mert tényleg,most önszántamból szerettem volna körbevezetni és beszélni vele.Más munkatársakkal nem éreztem ezt.Furcsa.

-És mesélj magadról egy kicsit!Ha már együtt fogunk dolgozni,szeretnélek egy kicsit megismerni.-biccentettem.

-Oh,hát nem tudom mit mondhatnék.23 éves vagyok,nemrégen fejeztem be az egyetemet,és az egy dolog,hogy a főnököd profinak titulált,korántsem vagyok még az.Szóval nézd el kérlek ha bakizok egy kicsit.-tipikus szerény tehetség.Bejön.-Külön lakásom van már lassan öt éve,s a fotózás mellett dalszövegeket írok,de azt nem annyira komolyan.-wow.Egyre jobban meglep ez a srác.-

-És barátnő?Szerelem?Nem hiszem,hogy nincs senkid.-sunyin néztem rá.

-Huh.Hát barátnő az necces.-felnevetett.-amolyan futókalandjaim vannak,illetve talán van valami kialakulóban,de nem hiszem,hogy ez jó lenne hosszútávon.Még várok az igazira,ahogy mások mondják,de az én esetemben ez kissé nehezebb,mint másnak.-félrenézett,próbált nem a szemembe.Direkt.

-A te esetedben?Ezt nem értem.-vontam össze a szemöldököm.

-Ajj,nem a nőkhöz vonzódom.Ennyi.Viszont ezt ne hangoztasd kérlek.Így is elég kényelmetlen erről beszélgetnem.-furcsa érzés jött rám….egyfajta megkönnyebbülés.Ismeretlen érzés volt,de jó.Nem tagadhatom le azt,hogy igen,tényleg bejön a srác,mert akkor hazudnék.

-Ah,értem.Nyugodj meg!Tőlem nem fogja megtudni senki…de egyébként itt jól kezelik ezeket.Főleg mióta bevallottam ugyenezt nekik.-néztem rá,s láttam a meglepettséget az arcán.

-Oh,hogy te is…?-bólintottam félmosollyal.

-Akkor már mindent értek.-felnevetett.

-Igen?Mi mindent?-cukkoltam.Furcsamód hamar megtaláltuk a közös hangot.

-Hát ezt a modellkedés szakmát is…meg ezeket a ruhákat.Senki nem venné észre,hogy meleg vagy,hacsak nem egy ugyancsak meleg srác nézi a fotóid.Úgy már más.-meglepetten néztem felé,miközben mutogattam neki mi merre van.Nem is gondoltam volna,hogy ilyen jó megfigyelő.

-Megleszünk mi itt azt hiszem.-vigyorogtam felé s ajánlottam,hogy kezdhetjük is a fotózást.

-Rendben,akkor te menj is átöltözni meg sminkelni,én meg beállítom a kamerát.-furcsa egy helyes alak ez a Niall,meg kell hagyni.Mosolyogva ráztam a fejem,s szedtem a lábaim az öltöző felé.

-Fordulj egy kicsit balra…igen így jó.A bal kezed tedd a tarkódra és nézz felfelé…egy kicsit szexisebben..jó oké,így.-utasítgatott Niall,s érdekes módon nem frusztrált,sőt.Inkább tetszett ez a hangnem.Lehet,hogy az érdekes akcentusa miatt,de kifejezetten jól kijöttünk,már az első napon.

Észre sem vettük,de már mind a négy kollekcióból készítettünk minimum húsz tökéletesnek mondható képet,ezért most nem este nyolc után kellett hazakocsikáznom,hanem már fél négykor vehettem a kabátom,kezemben a legjobb fotókkal,melyet a szőke cuki csinált.Mivan?”szőke cuki”?..............”

A megismerkedésünk érdekes fordulópont volt az életemben.De a munkáját tökéletesen végzi…nem hittem volna,hogy ilyet mondok valaha valakire is,de esküszöm tökéletes.

Igen,meleg vagyok,de senkinél nem éreztem még ezt,hogy az első pillanatban is megfog…mert megfogott.S a történtek után szerintem én is őt,mert lépett…

Amikor hazamentem és kinyitottam a fotókkal teli borítékot,még nem tűnt fel semmi.Majd utána.A legelső kép a személyes kedvencem volt…visszanéztük közösen a fotókat s ebből kértem egy nagyobbat is…viszont erősen meglepődtem mikor megfordítottam a fotót s egy érdekes üzenettel találtam szemben magam.

„Nem tudom te hogy vagy vele,de nekem már a találkozásunk is furcsának tűnt…ez nem véletlen Zayn!Szeretnél találkozni?Úgyértem munkán kívül?..../s egy telefonszám/….Niall.xxx”

Furcsamódon gondolkoznom se kellett.Felhívtam.Nem tudom mi volt az ok,vagy miért is tettem,de a következő pillanatban már a vonal másik végéről hallottam egy köszönést.

-Halló?-szólt bele,s ekkor ébredtem fel…mit is csinálok én éppen?

-Zayn vagyok!-beszívta a levegőjét,hallottam s nyelt egyet.

-Oh,nem hittem,hogy ilyen hamar hívni fogsz,de reméltem.-alig ismertem pár órája,s most már nyilvánvalóvá vált szerintem mindkettőnk számára,hogy ez már semmiképp sem munkakapcsolat.Ez több,vagy csak lesz…ha hagyom.És igen,hagyni fogom,mert van benne valami….láttam a szeméből.Vagy már nem is tudom mijéből,de ő más…

Ez az az érzés amit lehetetlen megmagyarázni,megfogott benne valami olyasmi ami eddig másban nem…ez ijesztő.Pedig nem hiszem,hogy valóban lenne első látásra szerelem.

-Megnéztem a képeket,s utána láttam az üzeneted.Muszáj volt felhívjalak.-tértem ki az egyértelmű válasz alól.

-És?Mi a válaszod?-lehunytam szemeim s elmosolyodtam.

-Szerinted,ha felhívtalak,mi lenne?-forgattam szemet,de ezt ő úgysem látja.

-Tőled akarom hallani.Tudom,hogy nem ismerjük egymást régóta,sőt…de van egy megmagyarázhatatlan érzésem ami nem hagy nyugodni.-egy cipőben járunk.

-Persze,hogy szeretnék…és hol,mikor?Egyébként ez most még furcsább lesz,de nekem is hasonló érzéseim vannak…muszáj kiderítenem mik is ezek.-dőltem hátra az ágyamon,ugyanis időközben feljöttem a szobámba.

-Hát,mondjuk holnap?Meló után.Van egy jó hely nem messze innen,szeretek odajárni,szívesen elvinnélek.-ez a hangsúly,amit használt,olyannyira elterelte a figyelmem,hogy alig értettem mit is mond.Ma láttam őt először,s mégis van benne valami…ismeretlen.Megtetszett,de nemcsak az,hogy mert lépni,hanem hogy szemtől-szemben pedig félénkebb.Ez a két személyiség egy testben hihetetlenül vonzó számomra.

-Zayn?Itt vagy?-nyikkantam egyet,s hasizomból felültem,mintha ezzel meg tudnám nyugtatni a vonal másik oldalán lévőt,arról,hogy itt vagyok,csak elgondolkodtam.

-Ne haragudj,elgondolkodtam.Holnap is be kell mennünk?Nekem nem szólt Bill.

-Igen,holnap szerkesztem át a képeid..vagyis inkább csak levágom,mert nem sok mindent kell rajta szerkeszteni.-elmosolyodtam a mondatot hallva.Ez jólesett.

-Az egy dolog,hogy sminkelve jól nézek ki,de egy rosszabb reggelemen ne akarj látni,a párna nyoma a fejemen…ah..-felnevettem majd ő is.

-Akkor te sem engem…nekem rosszabb pillanataim is vannak elhiheted.Na,de akkor jó lesz a holnap?-tért vissza az eredeti témánkra.

-Igen,tökéletes.-vigyorogtam s hangomon is hallatszott örömöm.

-Akkor reggel találkozunk bent.11-re gyere.-válaszolt a még fel nem tett kérdésemre.Máris kedvelem a srácot.

-Rendben,köszönöm.-megköszörültem a torkom.

-Jóéjt Zayn!-furcsálltam,hogy máris jóéjszakát kíván,de mikor az órára néztem,magam is meglepődtem,eléggé elbeszéltük az időt.

-Jóéjt Niall!-megvártam míg lerakja,s akkorát sóhajtottam,hogy beleremegett a tüdőm.

Olyan régóta nincsen tartós kapcsolatom,hogy már nem is emlékszem milyen érzés,mikor úgy csókolsz meg valakit,hogy szerelemből teszed.Bármikor megteheted vele,s nem kell egy bárba sínylődnöd,hogy vajon ma ki fog az öledbe pottyanni!?Utálom az egyéjszakás kalandokat,főleg azért is,mert bármikor történhet egy baleset,ami megváltoztatja az életed…s ezt nem csak a szexre értem..

Mivel meleg vagyok,nem ejthetek teherbe senkit,de a fotósok úgy lesnek rám,rejtőzve minden sarokból,mint egy tigris az áldozatára.

Mint Yin és Yang…minden jó dologban van valami rossz dolog.Ugyanakkor minden rosszban találsz valami jót is.Itt vagyok például én.Ha adja isten,és mégis sikerül ez az ismerkedés Niallel,összejövünk…minden tökéletesnek mondható.De mi van,ha ez csak egy pillanatnyi fellángolás?Már úgy érzem belefáradtam ebbe,az állandó szingliségbe,s a „naponta lecserélem a partnerem” életből.Sok már.Szeretnék szeretni valakit,s szeretnék szeretve lenni.Olyan nagy kérés ez?-efajta gondolatokkal fordultam álomba,olyan hajnali egy után,frissen megfürödve,illatozva.

Reggel olyan üdén ébredtem,mint nagyon régen már.Kipihentséget éreztem s meglepő módon boldogságot.Hogy mi miatt,azt nem tudom,de örömmel keltem ki az ágyból,s dalolva öltöztem fel.Gyorsan lezuhanyoztam és frissen,egy pirítóssal a számban robogtam az autóhoz,s tíz óra ötvenkettő perckor le is parkoltam vele a stúdió előtt.Az előtérben gyorsan vettem egy kávét az automatából és azzal a kezemben siettem be a kulisszák mögé,ahol ha mindenigaz Niall és a többiek vártak.

-Oh,ezt a pontosságot!Jóreggelt Zayn!-integetett Niall a monitor mögül,s mikor mellé álltam magam láttam meg.A képeim szerkesztgette éppen s meg kell,hogy mondjam,nagyon jól csinálta.

-Neked is,máris dolgozol?Nincs ehhez még korán?-nevettem fel,mert láttam ahogy a kávém fikszírozza.Lesütötte a szemét és folytatta volna a retusálást.Letettem elé az én kávémat,s megböktem a kezét.

-Nem kell Zayn,befejezem s veszek magamnak,idd meg nyugodtan.-nevetett kínosan.

-Te nem érsz rá,mindjárt jövök és akkor megbeszéljük a mai napot oké?-bólintott és elmotyogott egy köszönömöt.Megvettem az újabb kávét,ami már tényleg az enyém és leültem Niall mellé,de előtte köszöntem a többi kollégának.Sminkeseknek,statisztáknak,fodrászoknak…..csak a bennfenteseknek.

-Szerinted melyik a jobb?Amikor a kabátot tartom a szám elé vagy amikor lefelé nézek?-kérdeztem fültől pár centire.Megugrott aztán megnyugodott.

-Öhm,hát szerintem mindkettő nagyon jó,de amikor a kabát van a szád előtt,az jobb egy kicsit.Saját meglátás.-vont vállat.Hátradőltem a széken és lestem,mit és hogyan csinál.

-Na és miért?A másikon nem tetszem?-mély levegőt vett,majd ismét lehajtotta a fejét elpirulva.Annyira bírom,hogy a telefonba tetőtől talpig macsó és nem lehet zavarba hozni,szemtől szembe pedig alig lehet bármi bókot mondani neki,mert máris zavarba jön.Igen,ezt mind egy nap alatt tudtam meg róla

-Mert,amikor lehajtod a fejed nem látszik a szemed,pedig az a lényege a fotónak,s be kell vallani,gyönyörűek.-egyenesen a szóban forgó testrészembe nézett és meglepődtem,mert most már a magabiztos énjét láttam rajta.

-Oh,hát köszönöm.Egyébként megkérhetlek valamire?-hümmögött majd visszafordult a számítógép elé és folytatta az elkezdett munkáját.-Cserélhetnénk szerepet?Tudom,hogy csak két napja ismerlek,de szeretném ezt én is kipróbálni.-furcsán nézett rám.

-Mégis miért?-itt volt az idő,hogy én magam is elpiruljak,amit kuncogva fogadott.

-Najó,ne kerteljünk.Bejössz oké?-nevettem fel kínosan és átmasszíroztam arcomat.-Azt szűrtem le a tegnapi beszélgetésből,hogy én is neked,szóval…hát..ez van.-vonogattam a vállam majd édes!? nevetését hallottam meg mellőlem.

-Jól vetted le,Zayn!És,ha jól számolom,körübelül két óra múlva-beleszámolva azt is,hogy engem is szeretnél fotózni,bár nem tudom minek-végzünk.Jó lesz akkor az a hely amit mondtam?-megnyugodva mosolyodtam el.

-Tökéletes,no de én viszont megyek és bemelegítem magam,ma még fotóznom kell.-kacsintottam felé,de ő nemhogy visszakacsintott volna,megpuszilta arcom.Lefagytam,de végül csak fejet rázva siettem be az öltözőbe,ahol Stefani várt egy újabb kollekcióval.Igaz,hogy ma nem fotóznak,de szerette volna felpróbáltatni velem,mert ezt fogom viselni a jövőheti vörösszőnyeges fotózáson.

-Zayn!?Én most lettem kész.Szeretnéd látni a képeket?-nyitott be Niall,mikor épp a felsőm cseréltem át.Megtántorodott,mire muszáj volt elvigyorodnom.

-Persze,köszi Stef.Valamikor jövök.-odaszóltam neki,s Niall után futottam,mert már a folyosó végén járt.-Niall!Várj már.-fújtam ki a levegőm.-Hová sietsz?Oh,átöltöztél?-néztem végig rajta legeltetve a szemem.

-Igen,nem te mondtad,hogy fotózni akarsz?Gondoltam,akkor már megadom a módját.-nézett félre.

-Akkor pedig nyomás!Hozd a gépet és már állhatsz is be!-lapogattam meg a vállát,s éreztem forró bőrét,mivel csak egy fekete ing volt rajta,amin keresztül teljes egészében láttam még a köldökét is…

Beállította a Nikon fényképezőt s odaállt a fehér vászon közepére.Széttárta kezét és zavartan ide-oda lépkedett.

-Mit kellene csinálnom?-felnevettem.

-Neked semmit.Beszélgessünk és közben tényleg ne csinálj semmit csak gesztikulálj és néha nézz mérgesen,ennyi.-bólintott és elkezdtünk mindenféléről társalogni,miközben jobbnál-jobb képek születtek általam.

-Na?Milyenek?-ugrott mellém,mikor már elégnek gondoltam a kattintgatást és visszanéztem a képeket.Néhány rosszabb is készült,de az sem amiatt lett rossz,mert nem jó az alany,hanem mert ne megfelelőek a fényviszonyok.

-Ez nagyon jó lett.Megcsinálnád nekem őket?Ha már az enyémeket is előhívod,ezeket is tedd meg.-lerakta a gépet az asztalra,de előtte természetesen elmentettük a képeket.

-Mehetünk?Vagy te még át szeretnél öltözni?-megráztam a fejem és kifelé vettük az irányt,maga elé engedett,de tudtam miért,én is végigstíröltem volna a hátsó felét.Éreztem magamon a perzselő tekintét.Hátrafordultam és tekintetét kerülve a füléhez hajoltam belesuttogva a szavakat.

-Ha a fenekem stírölöd legalább ne ilyen feltűnően!-most én nyomtam egy puszit az arcára,de ő csak vigyorgott.

-Mit szólsz?Tudom,hogy nem a legmegfelelőbb a hely, pont első randiként,de én imádok itt lenni és mindenki kedves.-körbenéztem a kellemes hangulatú vendéglőben és hiába nem volt egy puccos étterem mégis elnyerte a tetszésem,tényleg.Egy kisebb terem volt az egész helyiség és csak néhány ember üldögélt kicsit beljebb tőlünk,hol párban,hol egyedül.

-Nekem nagyon bejön a hely,nyugi Ni.Nem kell így ráizgulnod.-„azt tedd majd inkább másra” gondoltam magamban és nyeltem egy nagyot,mert épp elképzeltem ahogy előttem guggol és….najó inkább fejezzük be.

-Csak azt gondoltam,hogy te nem kedveled az efféle helyeket,vagy hogy te inkább a stílusosabb éttermeket kedveled.-előre mentem és kinéztem magunknak egy megfelelő helyet.

-Engem nem nagyon tud érdekelni az,hogy milyen a hely.Sokkal inkább az,hogy kivel vagyok azon a helyen.-szerintem kezdte már unni a folyamatos burkolt bókjaimat,mert most csak megforgatta a szemeit.Ohooo,ezek szerint nem éppen a passzív fél..az sem baj.

-Akkor megnyugodtam,én nagyon szeretek ide járni,ezért is gondoltam,hogy jöjjünk ide.Van hangulata a helynek és ez már az első alkalommal megfogott.-leült velem szemben és szólt a pincérnek,hogy szeretnénk étlapot.-Mit eszel?

-Uh,hát itt még nem voltam,szóval most inkább rád bíznám magam.-előre dőltem és figyeltem a reakcióját.Nem mondott semmit,csak pajkosan mosolygott.

-Akkor szerintem neked egy sertéshús kellene párolt zöldséggel.Igen,tudom,hogy modell vagy satöbbi,de egyszer megteheted,főleg,hogy olyan jól á…-szájára tettem az ujjam,s erre kikerekedett a szeme és megállt a mondanivalójában.

-Ssh,oké.Azt eszek amit ajánlasz,nem érdekel az alakom.Ne azért vagyok itt veled,mert kivételezni kell velem,mert ismert a nevem.Nem érdekel Ni.-szemeit az enyémek és a szám között járatta,alig bírtam megállni,hogy ne csókoljam meg,de nem lehetett.Itt nem.-Ha ezt most nem hagyod abba,képes vagyok még olyat is tenni,amit már akkor megbánok.-suttogtam neki,de még mindig nem ocsúdott fel a bámulásomból.

Miután elfogyasztottuk a kikért ételeinket és beszélgettünk pár szót,újból elkezdte a szemezést.Csak mosolyogtam rajta,azt hitte nem veszem észre.Megálltam a beszédben és én is elkezdtem ugyanazt amit Ő.

-Kimegyek a mosdóba,te pedig kimész és az étterem vészkijáratánál találkozunk,kívül.-suttogtam oda neki,s számszéle érintette fülét.Késztetést éreztem beleharapni,de türtőztettem magam,pár percen belül eléggé meg fog lepődni.Csak bólintani tudott hebegve,én pedig gyors léptekkel siettem a mosdó felé.

Amint végeztem egyből a kijárathoz indultam.Már a szívem a torkomban dobogott.Egy nap alatt képes vagyok olyan szinten vonzódni hozzá,hogy bármilyen más tevékenységemről el tudok felejtkezni egy pillanat alatt,mert gondolataimban azok helyét Ő vette/veszi át.

Mosolyogva néztem,ahogy a kezével dobol az egyik kukatetőn,másik kezében a kabátom és a sálam csücsült.Ahogy odértem kivettem a kezéből a cuccaim és magamra kaptam,mert hideg volt,nem kicsit.

-Miért is jöttünk ki itt?-birizgálta az ujját.Semmit sem szóltam csak közelebb léptem hozzá,túl közel,egy pillanat alatt.Neki nyomtam a régi téglákkal kirakott falhoz és szánkat már csak pár centi,sőt pár milliméter választotta el.Meleg leheletét kifújta egyenesen az arcomra,lehunyta szemét s mikor újból kinyitotta elámultam.Ennyire kéknek még nem láttam a szemét,ennyire közelről nem tudtam még megnézni arca részlegeit.Kékségeibe néztem s nem tudtam várni.Egyik kezem derekára fontam,míg másikat felvezettem csípőjétől egészen a nyakáig,s ott megállapodott.Én is beleleheltem szájába.Ennyi tellett.Nem bírtam tovább.Egyszerre mozdultunk egymás felé és mikor ajkaink összeértek mérhetetlen megnyugvást éreztem.Váratlanul fordított helyzetünkön így most én kerültem a fal és Ő közé,de nem váltunk el egy pillanatra sem.Hevesen kaptunk egymás után és belemosolyodtam a csókba,amint megéreztem fürge ujjait a frissen mosott hajamban.Mosolyom nem tartott sokáig,ugyanis nyelve bejutást kért,amit meg is engedtem neki azon nyomban.Kissé hideg ajkait meleg nyelve váltotta fel és szenvedélyesen,alig kapva levegőt csókoltuk egymást.Amikor már fogytán volt a levegőnk vettünk az orrunkon egy pillanatra megszakítva a kontaktukst,de azonnal egymás után kaptunk újra elmerülve egymás ajkában.

-El sem tudom mondani most mennyire dögös vagy.-suttogtam bele szájába,s emiatt elváltunk.Hevesen lihegtünk,s ajkai illata,lehelete újabb csókra késztetett.

-Én itt csak téged látlak,te vagy a dögös.Kimondhatatlanul.És ez a szőke festék a hajadban….-felém lökte csípőjét.Igazam volt,egyátalán nem passzív fél,sőt rettenetesen aktív.Kívántam őt,nagyon.Viszont ha Őt komolyan gondolom,illetve Ő is engem,akkor nem feküdhetek le vele már a második napon.Bárhogyan szeretném,nem lehet.Kicsit eltoltam magamtól,éppen csak annyira,hogy csak a kezünk és a lábunk érjen össze.Azt hitte,hogy nem akarom,ezért nyakát megfogva visszahúztam ismét egy finom csókra.Ezt nem mondanám szenvedélyesnek,inkább lágynak és ismerkedőnek,de átadtam magam neki,teljes mértékben hagytam,hogy irányítson.

-Ha nem akarsz,csak mondd meg.De még most..-most ő motyogott a számra.

-Nem erről van szó.-kicsit eltoltam,de még egy utolsót rányaltam alsóajkára.-Nagyon is akarlak,de én ezt tényleg komolyan szeretném.Én…szeretnélek szeretni,de ehhez még idő kell,sok…nem akarlak leteperni az első alkalommal.Remélem megérted.-hajtottam le fejem.Államat megfogva emelte fel azt,s gyönyörű szemeit az én íriszeimmel kapcsolta össze.

-Tetszel nekem,Zayn.Nem egyszeri alkalomra kellenél,hidd el nekem.Hogyha most lefeküdnénk,nem változna semmi.Komolyan gondolom ezt én is.De tiszteletben tartom a döntésedet és igazad van.-hajolt újból közelebb.-Meg akarlak ismerni,teljes egészében.Meg akarom ismerni az igazi Zayn Malik-ot.-megcsókolt.-Mert szeretnélek szeretni!