...Not A Mistake...

Jóreggelt!

Újabb hétvége,ami újabb részt eredményez.

Hogy ment ez a hét?Vagyis a három nap?Hála istennek már csak három van hátra és szünet végre...

A részről nem mondanék semmit,a véleményekre kíváncsi lennék!!

UI.:Ajánlom Lily Allen-Somewhere Only We Know számot hozzá(Felül a zenelejátszóban)

Always in your hearts,Niky

„-It’s You…-Zayn hangja már a folyosón is visszhangzott,de amikor beléptem a terembe sajnos elhallgatott.

-Ne,ne hangyd abba!Imádlak hallgatni.-vigyorogva fordult felém és futva közelített meg majd egy forró csókot nyomott ajkaimra,melyet készségesen viszonoztam.

-Hiányoztál!-ölelésünk közben puszikat szórt a nyakam területére,mitől kirázott a hideg.

-Te is nekem…ez az egy hónap rettenetes volt nélküled.És nemsokára egy éve,hogy szűkösebb létszámú a banda.-nagyot sóhajtottam és elszakadtunk egymástól.

-De tudod,hogy bármikor itt vagyok.Egy városban lakunk…neked ott van Freddie,nekem pedig az albumom.-megsimogatta arcom és ismét szorosan átfogta a derekam.

-Mikor hallhatom már végre?-gyerekeket meghazudtolóan elhatalmasodott rajtam az izgalom és azonnal keresni kezdtem szememmel a CD-tokot,hogy minél hamarabb meghallgathassam a jobbnál-jobb számokat.Az igaz,hogy haragudtunk rá,mikor kilépett,de ma már belátom,jobbat nem is tehetett volna.Nagyobb sikereket ér el egyedül,mint együtt anno.Ha Ő ezt szeretné,én bármiben támogatom.

-A-a.Azt majd otthon.Ma úgyis átjössz,nem?Ott megígérem,hogy meghallgathatod.-megforgattam a szemeim.

-Ha ma átmegyek,akkor nem zenét foguk hallgatni…hanem annál fontosabb dolgokat fogunk csinálni.-kajánul elvigyorodott.

-Anál?-felnevettem.

-Anál..-hajánál fogva húztam magamhoz és mint egy csábító,úgy igazgattam a ruháit és dörgölőztem hozzá.-Szeretlek.-elmosolyodott és mielőtt lecsapott volna ajkaimra Ő is megszólalt.

-Én is szeretlek…-nevetve szakadtam el tőle és rácsaptam egyet hátsójára,majd leültem egy székre,hogy onnan nézzem,mennyire is a mikrofon mögé termett.”

Izzadtan,lihegve ültem fel az ágyamon és elkapott a hányinger ahogy észrevettem magam mellett ezt az undorító szörnyeteget.Fogalmam sincs hogyan került ide,mikor általában Freddie-vel alszik,de hamarabb futnék ki egyszál faszba a mínusz húsz fokba,minthogy vele legyek egy ágyban.Az tény,hogy lefeküdtem vele-azt sem értem hogy,mert egyáltalán nem az esetem,de úgy látszik,részegen a látásom se jó-viszont gyűlölöm.Annyi badarságot olvasok vissza az interneten nap,mint nap,hogy már lassan nem is megyek fel egyetlen közösségi oldalra sem.Ritkán alszom itt..de akkor is külön szobában,ettől a némbertől távol….

Az álmom viszont nem hagy nyugodni,s talán még jobban is frusztrál,mint az,hogy ez a szőke vipera itt van mellettem.Kellemetlen,sajgó lábbal keltem fel az ágyból és meglepődve tapasztaltam,hogy még csak hajnali négy óra van….valami nem stimmel velem.

Egyre többet álmodok Zayn-nel,s ami a legelrettentőbb,hogy mindig ugyanezt….annyira élethű az álom,hogy még most is érzem ajakit a sajátjaimon és a parfümje illata is az orromban lappang.Lehet,az miatt van,hogy alig két hét múlva lesz az egy éves fordulója annak,hogy elhagyott minket,de ennyire szerintem nem érinti meg a többieket ez a dolog,mint engem….mi van velem?

Alsógatyában és egy vastag adidas pulcsiban ücsörögtem kint az erkélyen három tűzforró bögre kávé mellett,s csodálkozva néztem az elém táruló napfelkeltét.Az elmúlt másfél órában,nagyjából két doboz cigit szívtam el,de ez sem tántorított el attól,hogy a hidegben ücsörögjek és kortyolgassam az italokat.Az egész napom,sőt hetem is itt töltöttem volna,annyira kellemes volt a táj…a magány,de sajnos Freddie sírása kizökkentett a képzelgésemből.

Hatalmas léptekkel szeltem át a folyosót és belöktem az ajtót,majd a kiságyhoz mentem,s amint meglátott egyből elhalkult.Ő az egyetlen amit nem bánok az életemben…talán lehet,hogy egyszerűbb lenne minden,ha Ő nem lenne,de örülök,hogy van.Ebben a pár hónapban felnőtté váltam,ténylegesen is…sok mindenre megtanított ez a kis csöppség lénye..legfőképp arra,hogy akit szeretsz nem szabad elhagynod,akkor sem ha körülötte olyanok vannak akiket ki nem állhatsz.Hiába volt még csak alig két hónapos…számomra gyönyörű volt..és büszkeséggel töltött el,hogy Ő az enyém..az én vérem.

Óvatosan kiemeltem az ágyikójából és jól megveregettem a vállam,amiért hoztam tegnap pelenkát…azt hiszem nem ártana egy pelus csere.

-Na gyere te kis tökmag…cseréljük le a kakis pelust.-kigomboltam a rugdalózóból és összefogtam a két lábát,nehogy a végén minden szarban ússzon…előfordult már.Kiszedtem alóla a bűzforrást és jó sok törlőkendővel letisztítottam hátsóját.Bekentem valami fosszínű krémmel a bepirosodott bőrferületet és alátettem a tiszta pelenkát.

-Kész is vagy,picur.Felöltözünk?-sírni kezdett amint visszaraktam a kiságyába,ezért a szekrényhez mentem,kezemben a picivel és válogattam a pulcsik között.Ráakadtam egy ugyanolyanra,mint amilyen rajtam van épp,ezért gondoltam legyen apás-nap…ugyanúgy fogunk öltözni.

Néhány törlőkendővel áttöröltem a testét,és gyorsan ráadtam egy fehér pólót-tiszta libabőr volt a gyerek-aztán a nadrágot,ami szintén adidas volt.Majd a pulcsit is átbújtattam a fején.Nevetve reagált a hideg kezemre,ami hozzáért oldalához…s éreztem,most vagyok egész..imádom Őt.

-Na gyere,együnk valamait.-úgy beszéltem vele,mint egy tízéveshez,de tudtam persze,hogy még nem ehet mást,mint tápszert…anyatejet kellene,de Briana még arra is képtelen,hogy megszoptassa a kicsit..Én megtenném ha megtudnám,de valljuk be,nem vagyok nőből.Az pedig már más dolog,hogy én kit és hol szoptatok…khm.

Megcsináltam neki az eper ízesítésű tápszert és elringattam a kezembe egészen addig míg ki nem ürült a cumisüveg.Két percig büfiztettem és megint nevetnem kellett,mert telibe hányta a pólómat…szerencse,hogy a pulcsim levettem előtte.

Jó csecsemő lévén hamar visszaaludt,az ölemben…jól volt lakva és tisztába lett téve.Nem is kell neki több.Még!

Pár perc múlva visszatettem az ágyába,s úgy szunyókált,hogy még a nyála is kifolyt.

Visszamentem a félórával ezelőtt elhagyott helyemre és szitkozódtam egy nagyot,mikor láttam,hogy a három csészéből kettő még tele volt és rettentően kihűlt mindkét kávé…fenébe.

Kiöntöttem őket és mivel már nem sok kedvem volt kiülni,ezért kerestem valami normális ruhát és miután magamra kaptam őket csapot-papot otthagyva mentem az előszobába.Nyomtam egy nyálas puszit kicsikém arcára és egy „szeretlek”kel otthagytam.

Fél óra sem telt bele,de már haza is értem.Úgy értem,hogy „haza”,hogy az LA-ben vásárolt házamba..az otthonom mindig London lesz,s ha már itt tartunk egyből Donchaster…

Visszatérve a problémámra…fogalmam sincs mi történik velem.Már majdnem egy éve,hogy elment,de majdnem minden nap vele álmodok,hol ezt,hol azt..s általában vagy csókolózunk vagy már az ágyjelenet játszódik le a szemem előtt..

Sosem tagadtam,hogy meleg vagyok hiszen milyen szép időszak is volt a Larry Stylinson…de sajnos annak vége..csak egy hosszabb ideig tartó fellángolás volt,ami szépen lassan hűlt ki…barátokként váltunk el és azóta is ugyanúgy viszonyulunk egymáshoz.Igaz,néha van kínos pillanatunk,de próbáljuk elkerülni ezeket.Már csak barátok vagyunk,akik rége együtt voltak és szexeltek egymással nem egyszer…

Viszont,hogy egy másik „bandatag” felé kezdenek érzéseim lenni kiakasztó.Muszáj beszélnem vele,vagy legalább tudatni ezt a dolgot valakivel,mert nem bírom már.

Fogtam magam és az internet adottságai révén megtudtam,hogy Liam pont itt van….fel is hívtam,s délután ráér..ami azt jelent,hogy nagyjából van hat órám addig…

S mit csinál a Nagy Louis Tomlinson ha van ideje?Focizik?Nem….dalokat ír!

„I walked across an empty land
I knew the pathway like the back of my hand
I felt the earth beneath my feet
Sat by the river and it made me complete

Oh simple thing, where have you gone?
I'm getting tired and I need someone to rely on…”

Leültem s csak írtam a sorokat,észre sem vettem,hogy rengeteg részletet körmöltem le…amiből a végére összeraktam egy egészet.Amint elolvastam újból,rájöttem mennyire is hülye vagyok…a vak is látja,hogy Róla írtam,ráadásul valóban volt egy furcsa hangulata a szövegnek…igaz,hogy olyan,mintha a természetről szólna…ám nem…ez tényleg Zayn-ről szól.Elvesztettem a legjobb barátomat,aki talán most már több nekem…s hiányzik.Rettenetesen hiányzik.

A Liam-mel folytatott beszélgetésem is rávilágított arra,hogy csak őrlődök magamban és nem merek tenni semmit.

„-Nagyon kényes téma,amiért veled akartam beszélni…Öhm..-összehúzta a szemét és kíváncsian vizslatott.-Mostanában talán jobban hiányzik nekem Zayn,mit eddig,mert…hát..volt egy furcsa álmom is..és..

-Állj,állj!Meséld el..-tarkómat vakargattam és a képemről a zavarodottságot le se tudtam volna törölni.

-Igazából annyi volt,hogy egy stúdióban volt…az új dalát énekelte fel éppen, én pedig kintről mentem be..amikor meglátott abbahagyta és megcsókolt…és azt mondta,hogy szeret,majd én is ugyanezt..nemértem.-most,hogy jobban belegondoltam,még jobban belebonyolódtam.Liam csak sejtelmes mosollyal vigyorgott rám és mindenttudóan az állát simogatta.

-És szerinted ez mit jelent?-megforgattam a szemeim.

-Szerinted?Akkor minek hívtalak ide?Fogalmam sincsen…egyszerűen nem tudom.Majdnem mindennap ezt álmodom és az is keresztbe tesz,hogy Briana egyfolytában a nyakamon lóg,s akkor még én vagyok a rossz apa…ma is én pelusoztam át..-még szerencse,hogy nálam voltunk,mert ez egy kávézóban vagy bárhol máshol elég érdekes szituáció lett volna.

-Lou,Lou nyugi!Tudom nagyon jól,hogy szereted Freddie-t..nem is kérdés.Briana-t utálod..ez sem kérdés,viszont Zayn iránt mit érzel?Szereted?-elfordultam.

-Nem tudom,Liam!Már nagyon régen láttam.Biztosan nem lett hirtelen a nagy nőfalóból meleg srác…s ha még ez is megtörténne,úgy sem szeretne viszont..engem nem hiszem.-kikerekedett a szeme és felnevetett.

-Most buktál le,Lou.Olyan egy idióta vagy…szereted Őt,de te fosol..ennyi!És most kösd fel gatyádat és emeld fel a telefont vagy nem állok jót magamért.-meglepetten figyeltem a reakcióját,én pedig tettem amit mond.Remegő kézzel és hevesen verő szívvel emeltem fülemhez a telefont.-jézusom mennyire beszari vagyok…

-Igen?-Zayn hangja olyannyira hirtelen ért,hogy meg sem tudtam szólalni.Liam-re néztem,aki csak a kezével intett,hogy gyerünk már.-Haló?

-Khm..Szia.-Liam fejen csapta magát és nevetve terült el az ágyon,viszont én még mindig mereven ültem.

-Louis?-mintha örült volna a hangomnak.Kiséé felbátorodtam és magabiztosabb hanggal válaszoltam.

-Igen.-élesen beszívta a levegőt és megköszörülte a torkát.Ismét elgyengültem,ahogyan eszembe jutott,milyen szexin csinálta ezt a cselekvést…velem ellentétben.

-Már én is hívni szerettelek volna.-a szokásosnál ellentétben most halk,sejtelmes hangon beszélt…és,mintha várna valamire.

-Oh…akkor örülök,hogy végül én hívtalak.-Liam még mindig a fejét fogta és rázta azt.Mérgesen néztem rá,de rám se bagózott.

-Összefutunk ma?-hirtelen szólalt meg.Meglepődtem,mert általában nem szokott ilyen egyszerűen társalogni.

-P-persze,és…hol?-már szidtam is magam amiért nem hívtam át magamhoz..de ismét magához képest furcsa válaszával megnyugtatott.

-Nálad?Vagy ma nem érsz rá…oh,de hülye vagyok.-kínosan felnevetett.Éreztem a beszélgetésen,hogy ez nem szimpla dumálás…Hiányoznak a régi Zouis pillanataink…

-Hé,hé..nem,vagyis nekem teljesen jó.Hánykor?-Liam szeme felcsillant én meg vigyorogtam,mint a vadalma.

-Öhm,nekem most is jó…elküldöd a címet?-nagyon örültem,viszont az idegesség is elkapott…nemsokára idejön!

-Persze,SMS-ben jó?Azonnal küldöm.

-Tökéletes,akkor nemsokára,nagyjából úgy egy félóra és ott vagyok..sietek!-jól esett az utolsó szó..eléggé.

-Okés..-már leraktam volna,mikor visszaszólt.

-Ja és Lou!?-hümmögtem egyet..-Alig várom,hogy beszéljünk.-ha jól hallottam vigyorgott.Én is…..

-Én is,szia.-lehuppantam az ágyra,miután leraktam és bárgyún vigyorogtam.

-Na?Mi van?-Kizökkentem gondolkodásomból és vigyorogva néztem Liam-re.

-Háááát,jön.Ide..-el is küldtem neki azonnal a címet,szóval már biztosan idetalál.

-Mármint most?-meglepve figyelt.

-Aha…szóval nem baj ha….-néztem az ajtó felé.Felnevetett.

-Dehogyis…amúgy is menni készültem.Aztán csak okosan!-nézett rám szigorúan,mire csak hozzávágtam egy párnát.

-Nem vagyok kisgyerek Li,oké,hogy néha úgy viselkedek…de ez más.Basszameg,de nem is láttam egy éve…-elunt képpel figyelte vergődésem,majd intett és kiment.Mi?

-Liam?Hova mész?

-El..nem tartom a gyertyát az orgia közben jó?-ráhagytam majd bementem a fürdőbe,hogy egy kicsit jobb külsőt varázsoljak magamnak.

Talán kicsit elidőztem,ugyanis mikor elzártam a csapot csengettek.Megállt bennem az ütő.

Életemben nem siettem még ennyire,de csak annyira volt időm,hogy a hajam megtöröljem és felvegyek egy vékonyabb köntöst,hogy legalább ne csurdogáljon rajtam végig a víz.

Másodszor hallottam a csengőt,de akkor már rohantam az ajtóhoz.

Amikor kinyitottam,mindketten lefagytunk.Egy fekete melegítőnadrágban volt és egy naracssárga dzsekiben,viszont….rettenetesen jól nézett ki.A haja a rengeteg színes festék után ismét eredetiben pompázott,s a megszokott borostája az arcán volt,mint mindig.

-Uh,sz-szia Lou.-hiába voltunk mindketten pasik~én biszex-ként,ő pedig hetero-ként~láttam,ahogy végignézett rajtam.

-Öhm,neharagudj.Éppen zuhanyoztam,siettem de nem gondoltam,hogy ennyire hamar érkezel.-Lehajtotta a fejét és hajába túrt.Inkább elnéztem,mert imádtam,mikor ezt csinálja.

-Nincs gáz,te ne haragudj amiért ennyire korán jöttem,csak….-itt félbehagyta mondatát.

-Csak?-kérdőn néztem rá mosolyogva.

-Látni akartalak már,na.Olyan régen volt már..és,hiányoztál.-olyan megkönnyebbülés lett úrrá rajtam,hogy hirtelen öleltem át.Hajamból csepegett még a víz,de ahogy észrevettem nem érdekelte.Olyan jó volt végre látni és hallani a hangját.

-Nekem is hiányoztál.-nagyot sóhajtottam majd elengedtük egymást.Kissé kínos volt,de hamar feloldódtunk hála a jó égnek.Nem tudtam volna vele lenni,ha feszengünk közben.

Idő közben felöltöztem és megittunk egy-egy bögre forró teát is,s végigbeszéltük az időt.Elmesélte,hogy mennyire örül annak,hogy szeretik amit csinál és boldog,bár sajnos nem teljesen…ezt nem fejtette ki bővebben.

Én is meséltem neki ezt-azt,s lehet,hogy már egy idő után idegesítő volt,de mindig megemlítettem Freddie-t.Hiába utálom az anyját,Őt nem lehet nem szeretni.

-Nagyon szereted Őt,ugye?-a kanapén ültünk egymással szemben,kezünk-lábunk néha összeért,de mindig éreztem a furcsa érzést a közelében.Tényleg szerelmes vagyok belé?

-Nagyon,el sem tudom mondani mennyire.Lehet,hogy ő volt életem legnagyobb hibája,de egyben a legjobb is…a fiam.

-Briana-t szereted?-felhorkantam.

-Úgy nézek én ki?Nem…ő biztosan egy rossz hiba volt az életemben,és már le se tudom vakarni magamról.-közelebb ült egy picit,amit nem tudtam mire vélni,de nem foglalkoztam vele.Csak beszéltem és beszéltem.-Zayn,te m-mi..?-lepisszegett.

-Tudod mi életed legnagyobb hibája?-arcomtól öt centire suttogta a szavakat.Megráztam a fejem,de végig a szemébe néztem.-Ez…-óvatosan lehunyta szemeit és közelebb hajolt hozzám.Megijedtem,fogalmam sincs mitől,de ahelyett,hogy megtettem volna és visszacsókoltam volna,még azelőtt húztam el a fejem,mielőtt megtörtént volna.

-É-én…-megrázta a fejét.

-Nem,ne haragudj rám.Hülye voltam.Teljesen úgy jött le nekem,hogy te is így érzel…de ezek szerint…sajnálom.-leült a kanapé másik felére én pedig mozdulni sem bírtam.Lesokkolt.Mekkora fasz vagyok!

-Zayn?-nem figyelt.Végre vettem a bátorságot és odamentem hozzá.Leguggoltam elé és felemeltem fejét a kezemmel.-Hé!

-Mi az,Lou?Jó,oké,mondd a képembe hogy egy mocskos buzi vagyok,de ne í…-szájára raktam a tenyerem vigyorogva.

-Fogd már be és figyelj ide!Csak megijedtem,Zayn!Semmi ilyesmiről szó sincs…miért mondanék rád olyat,ami nem vagy?-furcsán nézett rám,de csak feltérdeltem mellé a kanapéra s hirtelen tapadtam ajkaira.Meg sem vártam míg felocsúdik,nyelvem átdugtam a szájába és faltam ajkait forrón.Visszacsókolt,de még hogy!Kezeit éreztem meg a derekamon én pedig az ölébe ültem és egyik kezemmel hajába túrtam,míg másikkal a nyakát simogattam.Levegő hiányában el kellett válnunk,de apró puszikat még adtam ajkaira.Fülig érő mosollyal viszonozta őket aztán megölelt.Elhúzódtam és egy utolsó puszi után a nyakára tapadtam.Neveéstől rázkódott és lerázott magáról.

-Na,pedig olyan jó volt.-mindketten nevettünk.

-Kedvellek,Zayn…nagyon.-csillogó szemekkel nézett rám,s még mindig az ölében ültem.

-Én is,Lou…sőt.Szerintem szeretlek.Nagyon rég láttalak,de idióta dolgok játszódtak le mostanában a fejemben…és,huh.Szeretlek.-ismét egybeforrtak ajkaink és egy több perces csókcsata után végre én is megszólalhattam.

-Szeretlek.-most eldöntöttem magamban,hogy sosem leszek tőle ennyire sokáig távol.Nagyon hiányzott már..

-Mikor láthatom Freddie-t?Szívesen megismerném..

-Bármikor,viszont készülj fel,hogy Briana nem fog bírni…mindenkit utál,aki körülöttem van.-felnevettünk.

-Nem csodálom…de valamiért én sem bírom Őt.

-Nem is fogod…-nagy sóhajjal visszaültem az ölébe és újabb csókcsatának kezdtünk neki….imádom.

-Na?Hiba volt áthívni?-Liam-et hívtam fel egyből miután Zayn-nek mennie kellett.

-Nem,Li..Nem volt hiba.Ez volt életem legjobb döntése!-igen,egyértelműen szeretem Zayn-t.

Este,mielőtt lefeküdtem még váltottunk pár üzenetet…

„Holnap látlak?  Z.”

„Ha elugrasz velem Freddie-ért,akkor mindenképpen” xoxo,L”

„Már alig várom! Z.”

„Én is,jóéjt Zayn,szeretlek” xoxo,L”

„Jóéjt Lou! Én is szeretlek! Z.”