Our Destiny

Halihooo,meglepetéés!

Ma délután eléggé érdekes hangulatom volt és ráfeküdtem a laptopomra,majd megszületett ez a történet,mindössze másfél óra alatt.

Nagyon különlegesnek érzem,és remélem nektek is tetszeni fog majd..

Jó olvasást,és kitartást a sulihoz..nemsokára szünet!Akkorra gyártok még nektek jobbnál jobb történeteket!

A kommenteket nagyon várom!

Always in your hearts,Niky

„Ismeretlen:

Ugye ma nem vágtad magad!?Őszintén!”

Niall ismét kellemetlenül érezte magát,mivel újból hazudnia kell.Igaz,még sosem találkoztak,de így sem szeretett hazudni.

„Niall:

Ma nem történt semmi,anyám szintén iszik..mint mindig,apám pedig dílerkedik.Mit csináljak?”

Niall elsírta magát.Folyton sír,de már nem érdekli.Annyira rosszra fordult az élete az elmúlt egy évben,hogy szívesebben lakna egy híd alatt,mint ott,amit mások otthonnak neveznének.

Gyűlölte a szülei,azért mert ezekké váltak.Gyűlölte,mert vele senki sem tőrődik.Gyűlölte,mert még egy pillantásra sem méltatták.

Két hete beszél ezzel az ismeretlen névvel ellátott fiúval..de nem érezte úgy,hogy Ő hozzá tartozna.Inkább csak nem merte.Már belefáradt abba,hogy nap,mint nap úgy kel fel,hogy reménykedik valamiben.Egy jobban….nem!Megszokta,vagyis csak kezdi megszokni,hogy őt mindenki elhagyja egy idő után,ezért nem is próbál ismerkedni,nehogy úgy járjon,mint a szülei esetében is.

Iskolába nagy ritkán jár,de azt is csak azért,hogy ne legyen túl feltűnő..sem a szülei,sem a tanárok számára.Annyit hiányzik amennyit még lehet…ezt a pár hetet kibírja,utána éli a siralmas kis életét…hacsak addig meg nem hal.

„Ismeretlen:

Miért nem beszélsz velem?Miért akarsz eltaszítani ennél jobban?Nem hiszed,hogy ugyanabban a cipőben járunk?”

Niall felnevetett.Fogalma sincsen,hogy ki is ez a fiú,de tudja a kedvenc színét,ételét…még azt is,hogy hány kiló…viszont a nevét nem.Direkt nem kérdezte meg tőle…nem akart folyton folyvást rá gondolni.Igen,Niall már csak ilyen..ha egy picivel is többet tud meg az adott illetőről,nem tudja kiverni a fejéből..ahogy mások mondanák:Különc.

„Niall:

Nem hinném,a nevedet sem tudom,sem azt,hogy hány éves vagy…semmit.Az én életem egy elfuserált lehetetlenség.Te bizonyára sokkal jobb helyzetben vagy.”

Niall érezte,hogy most jön az a rész,mikor megtudja az illető nevét,korát és problémáit,de most valahogy nem volt kedve ezekhez…ki szeretett volna lépni,de mikor már kinyomta volna az ablakot,jött is az üzenet..túl hamar.

„Ismeretlen:

Zayn a nevem,tizenhét éves vagyok és nem hinnéd,milyen életem van.Röviden csak annyi,hogy anyukám egy sztriptízbárban dolgozik…magyarán kurva.Apukám meghalt kicsi koromban,és van egy nevelőapám,aki heti rendszerességgel erőszakol….remélem meg vagy elégedve.

Viszont már késő van,jóéjt Niall!”

Zúgott a füle és újra meg újra olvasta a sorokat,de képtelen volt elhinni.Zayn…biztosan külföldi.Niall nem értette,hogyan is lehet ennyire..vidám kisugárzású ez a fiú,ha ezek a dolgok igazak is.Niall-nek nincs ennyire rossz élete..nincs testvére..senkije,de ennyire nincs rossz helyzetben.Mégis vagdossa magát,altatón él és ha szülei nincsenek itthon akkor egy két nyugtatót is bevesz.A karja már-már úgy néz ki,mint egy háló…több seb van rajta és heg,mint ép bőr felület.

Eddig bizonyára mindenki úgy gondolt rá,mint aki sajnáltatja magát…viszont most olyan mértékben csapott le rá a bűntudat,hogy elkezdett ismét sírni.Könnyeitől nem látta tisztán a képernyőt,de ő csak írt.Le szerette volna írni Zayn-nek,milyen is ő.Zayn látványos gúnyt használt a szavaiban,de Niall csupán megbánást.Ő mindig is jólelkű ember volt,legalábbis annak tartotta magát,most mégsem érezte igaznak ezt.Megbántotta az egyetlen embert,akivel hosszú idők óta beszélt…nem értette magát,nagyon nem.

Csak írt…leírt mindent!A minden alatt tényleg a mindent kell érteni..még a ruhái állagát is ecsetelte neki,s rájött,hogy ezzel nem megy semmire,de akkor is írt.Az első gondolatától az utolsóig leírt mindent.Aztán meglátta,hogy az eddig üresen lévő karika zölddé változott,ami azt jelentette Zayn ismét az oldalon van.Niall szeme felcsillant és ujjait megerőszakolva nyomogatta a billentyűket,nehogy elmenjen az említett.

Aztán elküldte…s várt és várt.

„Niall:

Nagyon sajnálom,ha megbántottalak.Rettenetesen bűntudatom van,nem hittem,hogy ez történik veled,s még most is nehéz elhinnem,mert ebben a pár napban úgy ismertelek meg,mint aki kiegyensúlyozott és vidám.Neharagudj,hogy tévedtem.Önző módon a saját problémáimon táncoltam és nem érdekelt más,csak az önsajnáltatásom.Belátom neked sokkal szomorúbb helyzeted van és nagyon örülnék ha tiszta lappal kezdhetnénk..mindent.Fogalmam sincs merre lakhatsz..innen nem messze vagy akár a világ másik felén,de szívesen találkoznék veled,persze csak akkor ha te is benne vagy!

Viszont ha rólam is szeretnél tudni egy,s mást..röviden én is tájékoztatlak,merthát eddig csak azt tudtad,hogy gondjaim vannak,és hogy vágom magam,de sosem mondtam miért.

Édesanyám elvesztette az állását és irdatlan mennyiségű alkoholt iszik azóta…apám mindig is dílerként kereste meg a napi kenyerünket,de mióta anyám rosszabbul van egyre elkeseredettebb és nemhogy mellénk állna,még inkább a drogok közé temetkezik..biztos vagyok benne,hogy ő is szedi őket.Ami pedig engem illet,iskolába ritkán járok,egy árva lélek sincs mellettem és már a reményt is elvesztettem,mert tudom,én már csak itt maradok még nagyon nagyon sokáig.

Neharagudj,hogy ennyit írtam,de szükségesnek éreztem,hogy ezt mind leírjam,mert tényleg haragszom magamra,amiért megbántottalak.Remélem,hogy a találkozás áll..még ha messzebb is laksz innen.”

Zayn csak olvasta a sorokat és idiótának érezte magát,amiért olyan kemény szavakat használt az előző üzenetében.Pár hét alatt már ismernie kellett volna,hogy miket használhat és miket nem.Látszik Niall-en,hogy ő érzékenyebb lelkű,mint ő maga.Tisztában volt azzal,hogy ő sokkal rosszabb sorsot kapott,de mégis elégedett volt.Egy darab vágás nem volt a kezén,pontosan azért,mert ezzel kergette a „szülei”-t az őrületbe.Hihetetlennek hangzott az is,hogy Niall ennyire magán viseli mások..vagyis inkább csak az ő sorsát.Valóban ideges volt kissé az elején,de belátta,hogy a világhálón keresztül semmi értelme a veszekedésnek,pont olyan emberek között,mint ő maguk.Hasonló cipőben járnak,de mindkettőjük más-más,mint külsőleg,és belsőleg.

Zayn azon nyomban visszaírt neki,és a találkozóban ő is csak reménykedni tudott.Szerette volna,ha Niall nem lakik messze tőle,s még jobban akarta,hogy egy városban legyenek.

„Zayn:

Egy pillanatra sem sértődtem meg.Ne érezd rosszul magad!Nagyon megörültem,mikor olvastam,hogy találkozni szeretnél…minden vágyam nekem is,bár még egy képet sem láttam rólad,nagyon szimpatikus vagy!Azt gondoltam,hogy nem tudlak kizökkenteni a komfortzónádból,de meglepődtem emiatt.Bradfordban lakom..és nagyon remélem,hogy nem laksz messze tőlem..kár lenne érte.”

Niall csak úgy falta a sorokat,s ha egy külső szemlélő figyelné őt,megmondaná,hogy csupa boldogság ez a srác.Mindig vigyorogva írt vissza neki,de a mosolyát sosem vette észre magán.

Most s így volt ez…viszont vigyora alábbhagyot,mikor meglátta,hogy a fiú Bradford-ban lakik…elkeseredett.Igazságszerint konkrétan azt sem tudta hol van az a város,de tudta,hogy nem a közelben,s ez neki elég volt ahhoz,hogy elkeseredjen.Kissé kedvetlenül írt neki vissza,de most az egyszer reménykedni tudott abban,hogy tudnak majd találkozni.

„Niall:

Addig örülj,míg nem láttál rólam képet,nem vagy egy szívmelengető látvány.Őszinte leszek!Fogalmam sincs merre van Bradford,de sejtem,hogy nem errefelé,amerre én lakok.Én Mullingar-ben élek már születésem óta…Nem nagy városka…de az a nagyobb gond,hogy Írországban van.Te jól sejtem,hogy nem!?”

Zayn nagyon várta már,hogy ez a fiú visszaírjon neki.El is feledkezett arról,hogy legelőször miért is írt neki.Viszont már biztos volt benne,hogy ma nem vágta meg magát…nem lenne az üzenete ilyen vidám ha nem így lenne.

Ő is elkomorult,mikor meglátta,hogy nem egy városban,sőt még nem is egy országban laknak,de ez sem vette el a kedvét.

Ő már tizennyolc lesz nem is olyan sokára,onnantól kezdve pedig saját maga teheti meg amit szeretne..nem kell majd függjön senkitől és oda mehet ahová csak akar.

Első dolga lesz,hogy az össze itthon talált pénzt elvigyen,megújítsa az útlevelét és egy normális emberi formát faragjon magából,hogy aztán megtalálja azt a helyet magának,ahol jól érzi majd magát.Tudja,hogy Bradford-ból nehéz kitörni,de nem lehetetlen.

És nem utolsó sorban találkozzon ezzel a fiúval-persze,ha még mindig szeretné a másik is- és onnantól már egyikük sem lesz magányos..

Zayn úgy érezte,hogy meg kell védenie Niall.t,s ez az érzés furcsamód megmérgezte őt belülről.Még nem is látta,de maga az írása,az üzenetei olyan hangulattal és érzéssel lettek megírva,hogy nem tud elvonatkoztatni afelől,Niall fél..

„Zayn:

Ha jól számolok még 60 nap,s betöltöm a tizennyolcat.Ha neked számít valamit,elmehetnék hozzád…úgysem tudnék hová menni.De remélem,addig ugyanígy,mindennap legalább egyszer beszélünk…ha nem is telefonon,üzenetben leginkább.Ha benne vagy,akkor meg kell ígérned,hogy nem vágod magad többé!Ígérd meg!”

Niall hitetlenkedve olvasta a sorokat.Alig beszélnek fél hónapja,ma tudta meg a nevét,s máris eljönne hozzá?Az első dolga hivatalos felnőttként az lenne,hogy meglátogatja?Mennyire lehet jószívű ez a srác?Vagy mennyire lehet Niall naiv?Kitudja…akár Zayn lehetett volna egy gyilkos is,vagy egy szervkereskedő….de Niall érezte,hogy nem így van.És milyen jól érezte.

Ezért is ígérte meg ennek az ismeretlen Zayn nevű fiúnak akkor…november 13-án,hogy nem vágja magát többé…s betartotta.

„Niall:

Akkor viszont meg kell ígérned,hogy mindennap írni fogsz nekem…nem feledkezel meg rólam!Ha ezt betartod,én is ugyanígy betartom az ígértet…nem vagdosom magam többé!”

S Zayn ezt megígérte,s ő is betartotta.Első telefonbeszélgetésük ugyanazon a héten szombat este történt,mikor Zayn már annyira rosszul érezte magát,hogy muszáj volt beszélnie valakivel,még ha fuldoklik a könnyektől,akkor is.

Niall rettenetesen megijedt,mikor meghallotta a hangot.Normál esetben örült volna és megszeppenten,csendben hallgatott volna,míg a másik ecseteli neki a napját,de most nem.Niall érzte,hogy baj van…számára nagy baj volt.

Zayn-nek ez csak a szokásos bántalmazási esete volt,de most sokkal jobban fájt neki,mert nem egy egyszerű erőszak volt…annál sokkal megalázóbb.Neki kellett irányítania,de közben pedig ha valamit rosszul csinált megbüntették…és ezt anyja végignézte.

Niall alig hitt a fülének,s most átkozott mindent,s mindenkit,amiért nem lakik közelebb hozzá.Számolta a napokat Zayn szülinapjáig,s alig várta,hogy ténylegesen ott legyen végre mellette…

Ő nemrégen lett tizenhét..alig ét hónapja,így Ő nem tehet még semmit..

Órákon át beszéltek,a semmiről.Viszont Zayn hamar megnyugodott,s elfeledkezett a fájdalmakról,ami szétszakította a testét..csak Niall hangjára figyelt,és a beszélgetés végére már egy halk nevetés is elhangzott.Niall évek óta akkor volt a legboldogabb…miatta nevetett valaki,aki érdeklődik felé..rettenetesen sokat jelentett neki.

Rengeteg beszélgetés után..egyszer csak hopp…eljött a várva várt nap.Zayn-t nem bántották..a születésnapja alkalmából,s Ő még azon az estén csapot-papot maga után hagyva csakis pénzzel,iratokkal és pár ruhával a kezében vetette bele magát a nagybetűs életbe.

Niall csak másnap reggel fogta fel igazán milyen napra is ébredt éppen.Kiugrott az ágyból,s elmormolt egy imát,amiért egyik szülőjét sem találta otthon.

Az első dolga az volt,hogy telefonáljon Zayn-nek…mi is történt.Mi van ha nem sikerült?Ha elkapták?Ha most is bántják?

Hamarabb szöktek a szemébe a könnyek,mint várta,viszont hamar ki is pislogta őket,mert meghallotta a már jól ismert hangot.

Zayn a repülőtérre invitálta Niall-t,aki még nem tudta,hogy mire is vállalkozott.Zayn vett két darab repülőjegyet Argentínába.El akarta vinni erről a szürke,szomorú helyről a másikat,és ez volt a legkézenfekvőbb dolog amit érzett.Ezért csak annyit mondott Niall-nek,hogy a legkedvesebb dolgait a ruháival és irataival együtt pakolja össze,s délután kettőkor találkoznak a dublini repülőtéren.

Niall sebesen kapkodta a cuccait,fogalma sem volt arról Zayn mit is szeretne,de tette amit kért.Még sosem hazudott neki,és sosem verte át.Hitt neki,megbízott benne.Kötelességének érzete,hogy menjen oda.

Mullingar-ből Dublin-ig sem két perc az út,ezért ő is szintúgy,mint Zayn,az összes készpénzt,bankkártyát…és egyéb pénzbe fektethető dolgokat elrakott,majd egy taxit hívva nekiindult.

Amit mindketten éreztek leírhatatlan és értelmetlen mondatokkal tudnánk jellemezni.Nem az a tipikus filmbeli jelenet volt,nem..Azt sem tudták,hogyan is néz ki a másik,ezért egy jó ideig csak kapkodták a fejüket,majd Zayn-nek hamarabb akadt a kezébe a telefonja,s tárcsázta Niall-t.Mindketten meglepve fordultak meg,mert alig volt kettejük között öt méter…ezt is csak az első pár csörgés után vették észre.

Csak álltak és egymás szemébe nézve rakták el a telefonjukat.Zayn ocsúdott fel hamarabb és táskáját eldobva rohant az előtte lévő sráchoz,hogy aztán felkapja és örömtől ittasan megcsókolja.Fogalma sem volt mit tesz,csak megtette.Mindketten örültek a másiknak,s az öröm olyan energiát szabadított fel bennünk,hogy a cselekedetük gondolatmenetét is megváltoztatta.

Niall azt sem tudta mit csináljon ezért csak próbálta leutánozni az előtte lévő helyes srác mozdulatait.Helyes volt,hogy ne lett volna?Zayn talpig feketében volt,rettenet soványnak nézett ki,de valójában így volt tökéletes.Koromfekete haja felfelé volt állítva,s Niall meg mert volna esküdni rá,hogy frissen van nyírva.Egy vadiúj napszemüveg takarta a szemét,de azt még akkor levette,mielőtt meglátta volna a szőkét.Niall ezt sem értette,mint sok mást sem…minek januárban napszemüveg?

Zayn is meg volt babonázva.Niall pontosan úgy nézett ki,mint ahogyan elképzelte.Egy fejjel kisebb volt nála.Haja kissé kócosan meredezett a fején,de Zayn-t lenyűgözte a színe…már most imádott beletúrni,pedig még egyszer sem tehette meg.Ruhái lógtak rajta,de ez adott neki feltűnő lazaságot…rettenetesen örült.Csakúgy,mint a másik.

Kelletlenül szakadtak el egymástól és mindketten kínosnak érezték a pillanatot…de külső szemlélő alapján csak egy romantikus pillanatnak lehetnénk szemtanúi.

Zayn lerakta az öléből a kisebbet és arconcsókolta a másikat.

-Annyira valóságos vagy…-Zayn Niall hajával babrált,s eszébe sem jutott szétnézni,mert nem érdekelte őt az emberek rosszalló pillantása.

-Te is…annyira vártalak már.-Niall csukott szemmel cirógatta a magasabbik tarkóját és meg nem mondta volna,hogy miért vált ki belől ennyire intenzív érzéseket a másik közelsége…csak azt tudta,hogy sosem tapasztalt érzések kavarognak benne,ami nem kifejezetten rossz,sőt…

-Nem bánod ha megint…-megrázta a fejét a szőke és ahogy megérezte a meleg tenyeret az orcáján,egyből szétnyitotta ajkait.Zayn kíváncsian fedezte fel kedvesének ajkait,és remegve reagált az újonnan érkezett impulzusokat…furcsa bizsergés járta át a gerince vonalát.

Mosolyogva csókolta a kisebbet és elragadónak találta,hogy mennyire tapasztalatlan még…és itt jött rá,hogy mennyire is szeretné azt,hogy ő legyen az,aki megtanítja az új dolgokra…legyen az bármi..

-Azt hiszem mindeddig is kedveltelek…de ahogy most megláttalak..még jobban.-egy utolsó puszit nyomott Niall ajkára és derülve figyelte őt.Arca kipirosodott és szemhéja remegve nyitódott fel,ajkai pedig gyönyörű rózsaszínben pompáztak.

-Én is ugyanígy vagyok a helyzettel…nem hittel volna,hogy ennyire hatással leszel rám.-mindketten elmosolyodtak.Zayn kezdte azt érezni,hogy nem hiába írt neki hónapokkal ezelőtt…talán élete legnagyobb hibáját követte volna el ha nem teszi meg.

-Niall?-a megszólított bárgyú vigyorral az ajkán nézett fel Zayn-re.

-Hm?-mindketten kábulatba este a másik illatától…élvezték ezt.

-Van egy hatalmas meglepetésem.-Zayn a táblára nézett,ahol abban a pillanatban kedett villogni a beszállásjelző…-Ma elutazunk.-Niall kikerekedett szemekkel nézett rá.

-H-hová?-örömében ugrálni lett volna kedve,de tudta,ezt itt nem teheti meg.

-Argentína,kicsiszívem.-megbökte az orrát és nagyokat derült a másik zavarán.Egymást ölelve szálltak fel a repülőre és rengeteg tervük volt,amit egymással szerettek volna megvalósítani.

Hiába volt rajtuk heg..hiába voltak vékonyak és szomorúak,senki sem lehet egyedül az egész élete során,mert egyszer mindenki talál valakit,aki viszonozza az érzéseket..legyen az szerelem,boldogság vagy éppen fájdalom.

Niall és Zayn egymás fájdalmán osztoztak,amit a sors úgy hálált meg,hogy sosem választotta el az útjukat.Közös útjuk lett azután,s azt a kezdetleges problémák ellenére is boldogságban és vígan járták végig…

„Niall:

Szeretlek!”

„Zayn:

Én is szeretlek,kicsiszívem!”