We Missed You!

Sziasztok,

újabb történettel jelentkezem, ami nagyon hosszú lett és történetesen a személyes kedvencem.

Remélem tetszeni fog nektek és dobtok pár komit!

Always in your hearts, Nicole E.

Apró kezecskék általi simogatásra ébredtem. Hirtelen ugrott ki az álom a szememből és még becsukott szemmel elkaptam kis kezét és a számhoz emeltem, hogy egy puszit nyomjak puha tenyerébe. Hangosan, sikítva egyet felnevetett és felemelte a takarómat, majd két jéghideg lábad éreztem meg combomnál. Hátrébb is húzódtam, nem lenne ajánlatos megéreznie a reggeli merevedésem, s mióta nincs ki kezelje, csak magam tehetem, de ilyen társaság mellett aligha.

Rövid karjait átdobta a derekamon és nyomott egy cuppantós puszit az arcomra. Hatalmas mosollyal nyitottam ki a szemeimet és megláttam kislányomat, amint kis göndör hajával a hasamba fúrja a fejét.

-Jó reggelt, kicsim. – felnézett és hiányos fogsorral elmosolyodott, majd Ő is jó reggeltet kívánt.

-Szia, apci. – kuncogtam egyet és fordultam egyet, ezzel az ölembe ültetve Őt.

-Reggelizünk? Vagy előtte… - be sem fejeztem a mondatot, de már bólogatott csillogó szemekkel és az ágy másik felébe kúszott, ahol a laptopom feküdt. Hamar leesett a tantusz, és még azelőtt kikaptam a kezéből, mielőtt kinyitotta volna. Nem akartam, hogy meglásson egy – két nem oda illő dolgot. Este kicsit elragadtattuk magunkat Harry-vel és egymásnak nézegettünk szexajándékokat. Alig várom már, hogy itt legyen velem.

-Na de apcii! – nyafogott, mire csak kinevettem. Még csak az kellene, hogy hat éves létére már dildót, szexkockát meg egyebeket lesne. Én is hülye vagyok, amiért nem léptem ki az oldalból, de na…ez van.

-Előtte eszünk. Mit fog szólni Apa, ha korgó gyomorral beszélsz vele? Nyomás le, sipirc…kergettem ki, és átmozgattam a lábaimat. felkészülve a testsúlyra. Ahogy mondta, már a lábaimon csüngött és szorosan kapaszkodott, majd egyesével szeltük a lépcsőfokokat lefelé.

-Kakaóót kérek! – megforgattam a szemeim. Tiszta Hazz, végülis nem véletlen, hisz az Ő gyereke is.

-Mit szeretnél mellé? Van palacsinta nutellával, vagy gyümölcs, joghurt, de ehetsz fánkot is, vagy akár szendvicset. – jobb lábára tett a súlypontját és egyik kezét csípőre vágta, majd a másikat rá és azzal tartotta meg a fejét. Beharaptam a szám, nehogy elröhögjem magam.

-Hááát, azt eszek amit te. – kukkantott be mellettem  a hűtőbe.

-De most te válassz! – megforgatta gyönyörű zöld szemeit.

-Akkor nutelláspalacsitát kérek eperöntettel és kakaóval, jóó sok kakaóval. – felnevettem. Úgy látom el van kényeztetve a kicsike, no majd később nem lesz ilyen jó világ, főleg ha Harry-n múlik. Múltkor majdnem beállíttatta mosogatni, csak az volt a bökkenő, hogy szegénykém akkor még alig öt éves fejjel, nemhogy mosogatni, de még beszélni sem tudott nagyon, a magasságáról nem is beszélve.

-Fáradjon fel a szobámba hölgyem, én majd kiszolgálom őkelmét! Még meleg az ágy, nehogy hagyja kihűlni. – aranyosan nevetve lépdelt fel egyesével a lépcsőfokokon. Annyira szeretem ezt a kis tökmagot.

Igazából, már régóta terveztük Őt, és rengeteg orvost is meglátogattunk, persze egy rakás pénzt is otthagyva, viszont mikor meghallottuk az újfajta módszert, miszerint mindkettőnk spermáját bele tudják ültetni egy béranyába úgy, hogy ne ikrek legyenek, hanem csupán egy csöppség legyen. Megörültünk nagyon ennek, hisz három éve ismertük egymást, s több, mint egy éve foglalkoztunk ezzel, ami összesen négy év. Négy éve volt már az én mindenem, akkor is, és most is. Csak immáron már lassan tizenegy éve boldogítjuk egymást. Hol együtt, hol külön. Sajnos Harry munkahelye miatt, nem tudunk együtt lenni sokat, sőt, már egy éve nem láttuk, viszont rengeteget beszélünk vele. Semmi fontosról nem marad le, bár látom rajta, hogy bántja az egész. Sokszor mondta, hogy otthagyja a fenébe a céget, és eladja a részét, de nem teheti ezt meg. Főleg, hogy ebben az évben vannak a választási kampányok és sok – sok politikai, befektetési biznisz.

Emma Darcy Tomlinson – Styles. Kicsit hosszú neve lett, de nem bánjuk. Egy dolgot nem szeretek annyira, hogy én ugye Emmának, Harry pedig Darcy-nak hívja. Direkt lett két neve, mert nem jutottunk dűlőre, viszont így megzavarjuk a kicsit. Megszokta már, hogy mindkettőnk máshogy hívja, de nekem akkor is furcsa.

Gyorsan megmelegítettem az este készített palacsintákat, majd megtekertem őket és lelocsoltam jó sok eperöntettel, ahogy Em szereti. Amíg melegedett megcsináltam a kakaókat, neki direkt nagyobb bögrében, mert mindig kiakad, ha az enyém nagyobb, mint az övé. Olvasztottam bele egy kis csokit, majd habosra csináltam a tetejét. Ezt imádja.

Tálcára tettem a tányérokat, majd lassan, egyensúlyozva haladtam fel a szobámba, ahonnan már hangok szűrődtek ki. Sejtettem, hogy nem bírja ki egy percig Harry nélkül. Remélem nem látott semmi olyan oldalt, mert akkor most akasztom fel magam!

-Em, mondtam, hogy együnk előtte. – léptem be a szobába, s egy pillanatra megálltam, olyan aranyos volt. Majd’ elveszett a takarók közt, és a laptop nagyobb volt nála majdnem.

-Majd eszünk utána, köszönj Apának, már hiányolt! – elvigyorodtam és leraktam a tálcát az asztalra, majd én is bebújtam mellé.

-Szia szívem! – köszöntem a kamerába.

-Szia édes! Hiányzol, nagyon! – felsóhajtottam. Volt egy tervem, csak még nem tudom, hogy tudnám megvalósítani.

-Te is nekem. Jól nézel ma ki, készülsz valahova? – már most, reggel nyolckor öltöny, ing és nyakkendő volt rajta, nem nagyon szokott ilyen cuccban járkálni.

-Aha, épp most mondtam Darcy-nak is. Az új reklámban most nem animációk és robotok fognak szerepelni, hanem a konkrét csapat. Így én is ki kellett hogy puccosítsam magam, bár már most viszket a seggem a hülye gatya anyagától. – rosszallón néztem rá. Em pedig felnevetett.

-Nyugi apci, nembaj, tudom, hogy csúnya szó. – Harry is felnevetett.

-Bocsii. Na, de meséljetek, miújság otthon? – Em-nek pedig be se állt a szája. Sokszor láttam, hogy Harry tekintetet elidőzik az ajkaimon, vagy a felsőestemen, melyet most nem takart semmi, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, merthát Em mégiscsak kicsi.

-Semmi új, Em-nek kiesett még egy foga, aztán az oviban szerzett pár új barátnőt, és tegnap volt szülinapi zsúron. – ezt mind rájátszva mondtam el, mert már egyszer ezeket elmondtam Hazz-nak, tegnap este, de úgy akartam, hogy Em is itt legyen.

-Nocsak – nocsak, a kis Darcy már ilyen nagylány? – szélesen vigyorogva küldött egy puszit kamerán keresztül. Ahj, mit meg nem adnék egy csókjáért. Ha minden jól megy, akkor pár napon belül teljesíthető.

-Apaa, Apci nagyon dicsekedős. – felnevettem.

-Hol tanultad ezt a szót?

-Hát Apa mondtam a múltkor. Beszéltetek valami hosszúról. – megállt bennem az ütő. Na, ne! Nem igaz, hogy hallotta! Ránéztem Harry-re, de Ő is hasonlóan festett. Mint akit nyúznak.

-Öhm, igen..igazad van kicsim. – basszameg. Ezért sem kellene egymás melletti szoba, basszus, de akkor Em mindent hall…ahogy nyögünk..jobb esetben. Picsába!

-Ajjaj, Apának mennie kell. Vigyázzatok magatokra, puszi kicsim! Holnap beszélünk! – aztán felém nézett. – Szeretlek! Este hívlak! – kacsintott, én pedig megnyaltam a szám szélét.

-Sziaa, Apaaa! – dobott puszikat a kamerának Em.

-Sziasztook! – integetett Hazz, aztán kikapcsolt a kamera. Huh, ez erős volt.

-Na, most pedig spuri reggelizni. – borzoltam össze a haját és csikizve szedtem ki az ágyból.

Este már úgy dőltem be az ágyba, mint akit széttéptek. Em kitalálta, hogy menjünk el állatkertbe aztán kacsákat kellett etetni, később pedig beugrottunk anyuékhoz is, de hazafelé be kellett vásárolni, aztán pedig főzni. Hulla állapot ez a helyzet.

De megéri, mert nem mindennapos dolog nálunk ez az összebújós, apa – lánya nap, szóval élveztem.

Miután kilenc után elvittem fürdeni és megágyaztam, majd lefektettem, elmúlt tíz is, és negyed tizenegykor vágódtam be az ágyba.

Megdörzsöltem a szemeim, majd megcsörgettem Harry-t. Igaz, van egy kis időeltolódás, de nem sok.

-Szia, édes! – sóhajtottam egyet, mikor meghallottam karcos hangját.

-Szia, szivem! – cuppogtam bele a telefonba.

-Milyen volt a napod? – kérdezte.

-Áh, hosszú, Em mindenhova menni akart, szét vagyok esve. Neked? – hümmögött egy sort.

-Most szívesen ott lennék, és vállalnám a kockázatot azért, hogy összerakjalak….vagy inkább megrakjalak. - nyeltem egyet.

-Úristen, ne mondj már ilyeneket. Majd meghalok, hogy nem vagy itt, már egy éve…nem szeretem a jobb kezem használni, másrészt múltkor is hallotta Em, amit beszéltünk. Halkabban kell csinálni a dolgainkat. – felkuncogott.

-Nyugii, szerinted milyen kiscsaj lesz belőle? Te is egy perverz disznó vagy, én meg még annyira..szerintem ezzel le is zártuk a témát. – felnevettem.

-Igazad van, de nem akarok  belőle ribancot nevelni. – felhorkant.

-Miért mi stricik vagyunk? Bébi, szeretjük egymást, ezzel együtt jár, hogy testileg is imádjuk a másikat. Egyértelműen, kifogástalanul imádlak, mindenedet. Főleg a nyakad… - felnyögtem, s mikor lenéztem, már eléggé állt a zászló. Basszameg.

-Harryyy! Ne csináld! – felsóhajtott, már tudtam, hogy Ő is kellőképp fel van izgulva.

-Miért ne? Egyedül vagyok, s te is. – látom magam előtt, ahogy izgatóan megnyalja a száját.

-Már fáj a farkam, most vagy letesszük és lehiggadunk, vagy..vagy…uh. – magamra kellett szorítanom, nehogy begörcsöljek.

-Szerintem tegyük le, holnap felhívlak. Már fáj a farkam nekem is. – nevetett a telefonba. Nem bírok úgy kielégülni, ha vonalban van. Akkor túl hangos lennék…

-Szeretlek. – mélyet sóhajtott, majd motoszkálást hallottam, ami valószínűleg egy ruha levétele volt.

-Én is nagyon szeretlek. Remélem hamarosan láthatlak végre és napokat szeretkezhetünk. Csak mi ketten, egy szállodában, kielégülésig. – nyeltem egy nagyot.

-Nagyon szeretném már. Jóéjt, szerelmem. – becsúsztattam kezem a gatyámba és marokra fogtam magam.

-Neked is, babe. – mikor még mindig nem tette le, s már nyögdécselt, kinyomtam. Nagyon izgató volt hallgatni, hogy hiányzom neki, és felizgult csupán a hangomtól, de nem akarom, hogy Emma fültanúja legyen ennek. Még nagyon kicsi.

Fél óra múlva illatozva és kielégültem csoszogtam ki a fürdőszobából, fáradtan, de mosolyogva.

Eldöntöttem mi is lesz.

Holnap utazunk.

Holnap utazunk Miamiba! Harryhez!

Hatalmas vigyorral a képemen aludtam el, s ha minden jól megy, holnap délután már csókolgathatom Apucit.

-Em. Emma! Kelj föl! – semmi. –Emma Darcy Tomlinson – Styles! – erre már kipattant az ágyból.

-Mi van apci? – nyűgösen dörzsölgette a szemecskét. Jogos, hisz még csak reggel fél hat van.

-Ma nem beszélünk Apával, jó? – kitágult szemekkel nézett rám, és sírásra görbült a szája. Egyem meg.

-Miért? – könnyezett.

-Mit szólnál, ha meglátogatnánk apát? Meglepiben…és erről nem szólhatunk neki semmit. Na? – csillogó szemekkel nézett rám.

-Jóó, és megyünk pálmafákat nézni? U, és láthatom a nagy tornyot? – felnevettem.

-Em. Itt is vannak pálmafák, és a nagy torony New York – ban van. Mi Miamiba megyünk. Apa ott dolgozik.

-Jó! – durcizott. Istenem, hogy én mennyire imádom ezt a kiscsajt.

-Akkor viszont segíts kitalálni valami sztorit, hogy Apa ne jöjjön rá, amiért nem beszélünk vele ma. – összecsapta a kezét és csípőre vágta azokat.

-Hm, beteg vagyok.

-Nem, az nem jó, mert akkor mindig fel kell hívnom, hogy mi a bajod. Valami mást.

-Akkor csak kapcsold ki a telefonod, és húzd ki a netet. Ennyi. Nem tud elérni, aztán majd meglepjük a szállodában. – csillant föl a szeme.

-Emmaaa, Apa nem szállodában lakik. Már egy éve ott van, hogy tudná kifizetni a drága szobákat? Van egy házunk ott. Igaz, még nem voltam ott, de egyszer meg kell nézni. – remélem van elég szoba, mert az tuti, hogy nem bírom ki szex nélkül vele. Egy éve nem szexeltem, normális ez? egy harminchoz közeledő pasinak? Nem! Nagyon nem!

-Akkor nyomás Apci! Pakoljunk! – ugrándozott.

-Akkor gyorsan írok valamit Harry-nek. Muszáj lesz. – bólogatott, és előszedte a rózsaszín bőröndjét a szekrényből. Ügyes kiscsaj ez.

Nyolc órakor már a gépen ültünk és majd elszorította Em a kezem, mert ez az első, mikor repülővel utazik.  Oops.

-Em, próbálj aludni. Hidd el, nem fogunk lezuhanni, nem halunk meg. Amikor leszállunk már találkozhatsz is Apával, de a kezem ne szorítsd ennyire, mert letörik. – felnevettem.

-Bocsii, de rossz a repülés. – Ah, tiszta Apja. Hazz is utál repülni.

-Nem baj, aludjunk oké? – bólintott és átmászott hozzám, majd befészkelte magát a mellkasomba és próbált aludni.

Az egyik utas ébresztett fel minket, hogy kössük be magunkat, mert megkezdődött a leszállás. Délután egy óra volt, mikor leszálltunk. Azt hittem, sose érünk ide.

-Melyik toronyban dolgozik Apa? – tekintgetett körbe..hmm. Erre nem gondoltam. Fogalmam sincs. Csak a cég nevét tudom, kellene egy taxi.

-Fogjunk egy taxit, akkor az elvisz minket Apához. – megfogta a kezem és kis léptekkel haladtunk ki a repülőtérről. A bőröndöket magunk után húzva szédelegtünk egyik utcáról a másikra, mikor végre megállt mellettük egy sárga taxi. Éljen!

Kiszedtem a cetlit a noteszomból és átadtam a taxisnak. „15037 Sw 159th Ct, Miami, FL 33196” címmel..~fogalmam sincs merre van, ezért inkább csak odaadtam neki.

-Apa nem itt dolgozik valahol? Olyan sok nagy torony van! – mondta Em.

-De, valahol biztos, csak nem tudom melyikben. – nevettem fel. – Nem voltam még Miami-ban, Apa már réges rég itt dolgozik, de hogy hol, arról fogalmam sincs.

-Remélem hamar hazaér, nagyon hiányzik már! – nagyot sóhajtottam és adtam egy puszit a homlokára.

-Nekem is nagyon hiányzik, nagyon nagyon, kicsim. Viszont ma már találkozunk vele. Megnézzük a házat, és becuccolunk, majd amikor hazaér elbújunk, oké? – hevesen bólogatott és előjött a gyermeki izgatottsága.

Tíz – tizenöt percet utaztunk, majd lerakott a taxi minket egy egész kellemesnek mondható, csendes, utcában. Kifizettem az utat, és kiszedtük a csomagokat a kocsiból. A ház…a ház valami eszméletlen. Nem is tudtam, hogy ilyen szépet választott Hazz.

-Húú. Ez a házunk? Itt él Apa? – tátott szájjal néztük a barnás színű, kis kerttel ellátott házat. Gyönyörű, és tökéletes.

-Azta. Öhm…úgy tűnik. Na gyere, menjünk be. – fogtam meg kiskezét, és reménykedtem abban, hogy Harry tart egy kulcsot a lábtörlő alatt, mert akkor fogalmam sincs hogyan fogunk bejutni.

Igazam lett, szerencsére, ezért pár percen belül már bent is voltunk.

-Woow, Apci, ez komoly? Itt fogunk lakni? – nem tudtam választ adni neki. Nem tudom mennyi ideig leszünk itt, sem semmiféle konkrét dolgot. Csak azt, hogy ma találkozunk Harry-vel.

-Fogalmam sincs Em. Nem tudom meddig leszünk itt. Két hétig biztosan. – fel – le ugrabugrált és tapsikolt. Örül.

Amikor beértünk megcsapott Harry mentolos, narancsos és dezodor aromájú illata. Hmm.

Levettük a cipőnket, de gyorsan bele is tettem egy zacskóba, mert nem akarom, hogy Harry meglássa.

Az előszoba szépen ki volt díszítve, de nem volt csicsás, épp ellenkezőleg, egyszerű, de gyönyörű. Aztán bal oldalt a garázs ajtaja volt, majd mellette a mosdó, aztán beléphettünk a nappaliba, aminek a falai bézs színűek voltak fehér mintákkal. Tipikus Harry. A bútorokon rengeteg kép, s miután körbenéztem, csak akkor láttam meg Em-ről a kiskori képét. Harry fogja a kezében és egy puszit ad az arcára. Már akkor is imádta, mikor még csak beszéltünk róla. Hát még most. Remélem örülni fog.

A bútorok, beleértve a kanapét és a foteleket is mind fekete bőrből készültek, illetve a szőnyeg fehér volt. Az előszobától jobbra találtuk a konyhát. A legegyszerűbb konyha amit valaha is láttam, de rendkívül felszerelt és szép volt. Ahogyan láttam mindig itt eszik, a sok mosatlan a mosogatót töltötte tele most is. Utál takarítani, akárcsak én. De én megcsinálom, mert muszáj.

A nappali és a konyha között egy folyosó volt. Három ajtó volt, az egyik valószínűleg Harry szobája, mellette a fürdőszoba, aztán pedig még egy szoba. Vendégszoba. Tökéletes Emma-nak.

Mindegyik háló ugyanolyan bézs színű volt, mint a nappali, de itt fekete mintákkal volt minden körülvéve. Stílusos, meg kell hagyni.

-Apci? Melyik lesz a szobám? – rángatta a kezem Em.

-A legutolsó. Szerintem. Én Apával alszok, ahogyan eddig is, viszont te mivel már nagylány vagy, külön szobát kapsz. Mit szólsz? – egy cuppanós puszi nyomott az arcomra, mivel az ölemben cipeltem.

-Na gyere tökmag, kicuccolunk, aztán főzünk valami finomat Apának, mire hazaér. – kacsintottam.

A kicuccolás annyiból állt, hogy bevittük a bőröndöket a szobákba, átnéztem egy – két szekrényt, amiben Harry cuccai voltak, viszont annyi hely már nem volt, hogy az enyémek is beférjenek. Fogalmam sincs mennyi ideig maradunk, ezt majd Harry eldönti. Alig várom, hogy lássam. A gyermeki izgatottság rám is hatott, nem is kicsit. Főleg este hat tájékán, mikor már a tányérokba szedtem ki a paprikás csirkét és a sok finom köretet. Ha jól tudom Harry fél hétkor végez., ami azt jelenti, hogy van egy óránk mindent előkészíteni. Kocsival tíz perc alatt is hazaér, ezért sietnünk kell.

-Em gyere, ki kell szellőztetnünk. Apa megérzi a frissen főtt kaja illatát egy kilométerről is, ezért gyorsan ki kell nyitni az ablakokat. – siettem mindennel. A desszerttel nem szarakodtam. Vettem három doboz fagyit meg egy kis epret, illetve csokiszószt, és ennyi.

-Apci, már megint túl vagy pörögve. Nem az elnököt vacsoráztatjuk meg, hanem Apát. Szeret téged, nem? Akkor meg szerintem pont leszarja, hogy mit csináltál. – tök aranyosnak találtam a mondandóját mindaddig, míg a csúnya szót ki nem ejtette a száján. Azonnal a szájára csapott én meg elégedetten vigyorogtam.

-Igazad van, de mégiscsak egy éve nem láttuk. Hiányzik, és azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Nem így van? – bólogatott.

-De. És akkor most mit csinálunk? – vakarta meg a fejét. Majdnem elröhögtem magam.

-Hát, először is átöltözünk, utána pedig én elrejtőzök, te pedig az asztalnál fogsz ülni. Odarakok egy kamerát az ablakhoz, onnan mindent jól lehet majd látni, aztán mikor bejön Apa, csak annyit mondasz, hogy hiányoztáál! Okés? – felnevetett és tapsikolva bólogatott.

-Alig várom. Jujj, de meg fog lepődni. Annyira hiányzik. – komorodott el.

-Nekem is, de most nyomás átöltözni. Ha minden jól megy tíz perc és itthon lesz. Én addig beállítom a kamerát. – eliszkolt és öt perc múlva visszajött egy ruhában, aminek alját pöttyök díszítették. Hoppá, ezt még Harry vette neki, a kis rafkós.

-Csinos kisasszony, foglaljon helyet! – húztam ki a székét, majd rácsüccsent. Kintről egy ajtócsapódást hallottam, mire a szívem heves vágtába kezdett. Sebesen bekapcsoltam a kamerát és beállítottam a megfelelő pozícióba, majd nyomtam Em fejére egy puszit.

-Én a fürdőben leszek. Majd azt mondod neki, hogy kaja előtt el kell menni kezet mosni, ezért majd ott talál. Csak ügyesen! – bólintott, s mikor meghallottam a kulcszörgést kívülről, gyorsan besurrantam a fürdőszobába. A szívem hevesebben nem is doboghatott volna, s mikor meghallottam egy sikítást, majd egy székborulást, már a könnyeim is kicsordultak. Végre!

Kikukucskáltam a folyosóra, de nem hallottam semmit. Később a fülembe jutott egy halk szipogás hangja. Na ne.

-Úgy hiányoztál picim. Olyan nagyon. –biztosan ölelte, mivel elfojtott volt a hangja.

-Te is, Apa. Szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek. – később felnevettek és gondolom letörölték a könnyeiket. Vett egy mély levegőt, aztán szerintem körbenézhetett, mert kérdezősködött.

-Mi ez itt? Vacsi? – olyan régen hallottam már testközelből a hangját, annyira hiányzott a mély tónusa.

-Aham, viszont előtte el kell menned kezet mosni. Tudod, nem lehet úgy kajálni, hogy koszos a kezed. – dorgálta meg, mire Hazz csak felnevetett és egy „jól van, jól van” elmormolása után a fürdőbe tartott. Olyan nagyon idegeskedtem, hogy a kezem is remegett. Visszaszökkentem az ajtó mögé, majd hallottam a halk lépteket. Huh.

Mikor belökte az ajtót lépett volna be egyből, de ott álltam én. Könnyes szemekkel néztem Rá, viszont Ő csak meredt mozdulatlanul. Egy fekete csőnadrág és egy fehér, a hasáig kigombolt ing volt rajta. A haja hossza pedig…jesszus.

Azt hittem már baj van, de mikor megláttam, hogy az Ő szemei is könnyesek, és ajka mosolyra húzódik, előreléptem.

-Szia. – halkan szólaltam meg, de a következő pillanatban már előttem is termett. Kitört belőle a sírás és egyik kezével megfogta a nyakam, másikkal a derekam, majd görcsösen tapadt az ajkaimra. Belesóhajtottam szájába, és mosolyogva csókoltam vissza. El sem hiszem. Ez olyan szürreális.

Szenvedélyesen csókolt, az elmúlt egy év szeretetét és szerelmét akartam belesűríteni egy csókba, de tudta, hogy ezt nem lehet. Ennél nagyobb dolgot is adhat…egy új életet itt Miami-ban, csak neki kell beleegyeznie.

-Ugye nem álmodok? – csókolgatta a nyakam, mikor már elváltunk.

-Nem, de ha álmodnál, akkor sem engedem, hogy vége legyen. – felsóhajtott.

-Annyira hiányoztál. Mindketten hiányoztatok. – kezével hajam és hátam simogatta.

-Nekem is hiányoztál, a nap minden egyes percében.

-Szeretlek, annyira nagyon szeretlek. Istenem, imádlak! – hangosabban beszélt, és újból könnyek gyűltek a szemeimbe, de felnevettem.

-Én is nagyon szeretlek, életem. – hatalmas kezei közé vette az arcom és puszikat szórt szét mindenfelé, én pedig csak nevettem. Istenem mennyire hiányzott nekem. A bolondos, a komoly, a perverz…ahj az egész személyisége.

-Köszönöm. – letöröltük egymás arcáról a könnyeket és egy újabb csókba invitáltam. De persze, semmi sem lehet tökéletes.

-Elég lesz Apci, én is kérek Apából. – Emma állt az ajtóban a kamerával a kezében. Fogadni mernék, hogy az egészet felvette. Felnevettünk.

-Gyere Darcy, megkapsz egy darabban, jó lesz? – Em hevesen bólogatott és egy puszit adott Harry szájára. Ezt sosem értettem, Harrynek sokszor ad a szájára, nekem viszont sokat ad az arcomra. Ez a gyerek nagyon fura.

Később, mikor Harry végre megmosta a kezét és mindenki az asztalnál ült, vidáman beszélgettünk az elmúlt időszakról, ami hol jó volt, hol nem. Aztán egyszer csak, mikor már a paprikás csirkével is végeztünk Harry felhozta a témát.

-Hogy jött az ötlet? Miért pont ma? – teli szájjal beszélt, de mikor lenyelte, folytatta. – Úgy értem, én is gondolkodtam ezen, annyira sokat. A főnök nem is olyan sokára adott volna ki egy hónapnyi szabadnapot. Akkor meglátogattalak volna titeket, ez eszembe sem jutott eddig. – mosolyogtunk mindannyian. Olyan jó ismét együtt lenni.

-Hát, igazából tegnap este, mikor beszéltünk…utána agyaltam ki. Miután leraktam, még volt egy kis dolgom a fürdőben – ezt is úgy mondtam direkt hogy Hazz értse – és mikor kész lettem, ez ugrott be, hogy minél előbb látni akarlak, kerüljön amibe kerül, de én ma idejövök. Nem volt kérdés, hogy most jövünk-e vagy sem. Már reggel nyolckor a gépen voltunk. – büszke tekintettel nézett vissza.

-El sem hiszed mennyire feldobtad ezzel a napom. És te is Darcy. Úgy sajnálom, hogy ennyit kell dolgoznom, de láthatjátok. Ez az eredménye. – mutatott körbe. Igaza van, de a lányától nem foszthatja meg az Apját. –Tudom, hogy nem voltam mellettetek egy teljes évig, sőt, szerintem több is, mint egy év. De most, hogy végre láthatlak titeket, minden megváltozik. Darcy, te is olyan nagy lettél, nem is voltam ott, mikor elkezdtél oviba járni, nem tanítottam meg, hogy kell megütni azt a kisfiút aki meghúzza a hajad.- felnevettem.

-Hé! – nevetett Ő is.

-Jó, csak viccelek. Viszont, Te is Lou. Nagyon megváltoztál. Tudom, hogy nehéz volt, és nagyon sajnálom, hogy egyedül kellett megoldanod, de most már nem. Leszarom mibe kerül, de itt fogtok lakni velem, és nem mentek oda vissza. Egyedül biztosan nem. Szeretlek titeket az életemnél is jobban, nem engedlek el titeket újra! – lehajtott fejjel ültem előtte. Nem mertem felnézni, mert így is halkan potyogtak le a könnyeim. Annyira megható és szeretetteljes volt. Annyira szerelmes vagyok belé! – Lou? Mit szólsz?

-Hát persze, hogy igen…csak..csak annyira szeretlek! –kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Oh, Louis. – felálltam és odamentem hozzájuk, ugyanis Emma már Harry ölében foglalt helyet. Átöleltem mindkettőjüket, Harrynek pedig egy ígérettel teli csókot adtam. Ha Em elalszik mindent megbeszélünk majd.

-Nem gondoltad volna este, mi? Hogy ma már itt leszek melletted meztelenül. – felnevetett halkan. Igaz, nem volt közel Emma szobája, de azért mégsem kellene meghallania pár dolgot.

-Nem hát, sőt, csupán reménykedtem abban, hogy ma este esélyünk lesz egy kis Skype-szexre. Majd beleőrültem, az egyéves elvonókúrába. Olyan monoton és egyhangú volt az elmúlt időszak, csodálkozom, hogy nem nőtte be a cég a fejemet. Rossz volt az üres házba hazajönni. – a lábaink egymásba voltak fonódva, illetve az ujjaink is. Feje mellkasomon pihent és próbáltam csillapítani a szívdobbanásaim ütemét, mert Harry dobhártyája ki fog szakadni. Majdnem felnevettem a hülyeségemen.

-Akkor pont jó volt az időzítés. Már úgy untam a Skype-szexet, meg már esküszöm görcsöl a jobbkezem. Ja és nem is beszélve a hülye eszközeidről. Nem tudom, hogy tudtad azt a szart felnyomni magadnak, kényelmetlen. – felnevetett.

-Szerintem fordítva csináltad. Először be kell kapcsolni, akkor rezeg, és ahol a fényes műanyag rész van, az az alja. – Na ne. Ilyen nincs. – Fordítva csináltad mi? – még jobban nevetett, de a fejem még mindig zavaros volt. Hogy a picsába rakhattam fel fordítva?

-Ne már. – nevettem fel kínomba.

-Nem baj, mindenkivel előfordul. De elhoztad ugye? Mert igaz, hogy nélkülük is jó a szex, de velük…ki akarom élvezni a dolgokat maximálisan. – röhögésem nem csillapodott. Egyszerűen imádok vele lenni.

-Imádlak, a kis perverz fejedet, a személyiséged, a tested…-megcsókolt, ezzel félbeszakítva engem.

-Szívesen hallgatnám még ezt, de nem akarsz esetleg egy kicsit leakadni a testemnél? Legalábbis az nagyon hiányol téged. – huncut hangnemmel és bizsergető tekintettel mért végig, majd ujjbegyeivel végigsimított meztelen felsőtestemen. Beszívtam a levegőt és egy pillanat alatt telepedtem elé, majd pár perc múlva már a számban is volt..

Istenem mennyire hiányzott nekem!

Mennyire szeretem!